Magyar Hírlap, 1968. június (1. évfolyam, 17-46. szám)
1968-06-01 / 17. szám
2 1968. JÚNIUS 1. SZOMBAT :NEMZETKÖZI POLITIKA Magyar Hírlap ■ tilsai lapokbé! _______________L.______________ tWtiw ii . Kommunisták és katolik is ililliárusok címmel jelent meg . az olasz kommunisták lapjában egy teológus, Nicola Caltoi kanonok cikke. A szerző megállapítja, hogy az olasz püspöki kar fölhívásának hatására a katolikus dolgozók milliói most is a kereszténydemokratákra adták szavazatukat, noha a változások hívei. Ez azt jelenti, hogy a zsinat leckéjét még sokan nem értették meg. Nem értették meg, hogy a »katolikusok pártja« képtelen anakronizmus, a keresztények hiteles evangéliumi hivatásának elárulása. A katolikusoknak, mint olyanoknak, nem lehet és nem is kell, hogy legyen saját pártjuk más pártok mellett, mert nem alkotnak külön világot. Hogy vannak katolikusok, akik a kereszténydemokráciára szavaznak, nem azért mert katolikusok, hanem mert osztják annak mérsékelt irányzatát, ez tény, és az ő ügyük. Ami megdöbbent, az az, hogy rájuk szavaztak olyanok milliói, akik változást akarnak és nincs bizalmuk a kereszténydemokrata vezető rétegben, de nem hagyják el »a rosszabbtól való félelem«, vagyis a kommunizmustól való félelem miatt. E félelem alól vonták ki magukat a »cattolici del dissenso«, az egyet nem értés katolikusai, akik az OKP-ra és az egyesült baloldalra szavazva bizonyosan nem szűntek meg katolikusok lenni... A szocialista társadalom építésére való hajlandóságukkal az egyet nem értés katolikusai (azaz a neokapitalista társadalommal egyet nem értők) autonóm módon akarnak tevékenykedni, mint egyes állampolgárok, egy olyan erőcsoportban, amelynek bátorságot kell tanúsítania, hogy meghallgassa őket. Az OKP XI. kongresszusa, amely nem ateista és nem is vallásos állam mellett foglalt állást, bátorította a militáns katolikusok jelentős részét, hogy vonják ki magukat azon erők hatása alól, amelyek még vallási alapon álló államért tevékenykednek. A kanonok szerint azonban túl kell lépni a katolicizmus és a kommunizmus közötti felső szintű párbeszéden, hogy az olasz nép túlnyomó többsége ideológiai különbségekre tekintet nélkül küzdhessen egy világi (azaz az egyháztól független) államért __^ r * E napokban —« "ff CSIKÓI írta a szlováklIP' ki£li magyar Jstei ■« ■ lap —, amikor oxSand több szó esik a csehszlovák népgazdaság korszerűsítéséről, s ennek érdekében nagyobb összegű külföldi kölcsönről, szinte paradoxonnak tűnik, hogy hazánk aranytartaléka az Egyesült Államok páncélszekrényeiben fekszik. Ezt az aranyat még a hitleri hordák vitték magukkal. A nácik bukása után az európai országokból összegyűjtött aranyat az Egyesült Államokba szállították, majd nemzetközi bizottságot neveztek ki az aranykészletek visszaszolgáltatására. A bizottság megítélése szerint Csehszlovákiának 18,4 tonna aranyrudat kellett volna kapnia. »Az amerikai kormány furcsa magatartást tanúsított: gazdaságpolitikai feltételeket szabott és szab ma is aranyunk visszaszolgáltatása fejében ... Az 1948. évi államosítás érintett bizonyos amerikai tőkét is, amit Washington 12 millió dollár értékben állapított meg. De ezt az összeget majdnem teljesen kiegyenlíti az a kilencmillió dollár értékű hideghengermű, amelyet a háború után megvásároltunk, ki is fizettünk, de amelyet az Egyesült Államok mindeddig nem szállított le. Az amerikai bankokban befagyasztott csehszlovák folyószámlák pedig több mint egymillió dollárra rúgnak. 1961-ben és 1967-ben már tárgyaltak az elrabolt nemzeti kincs visszaszolgáltatásáról, valamint a kölcsönös kielégítésről, és a vagyonjogi rendezésről. »Washington hajthatatlansága, sőt politikai zsarolása azonban nem változott« — állapítja meg a lap. — A hivatalos amerikai körök mindmáig hallgatnak e jogos követelésről, ami annál is furcsább, mivel a csehszlovák Aranyat az amerikai aranykészlettől teljesen külön kezelik, visszaadása tehát nem rontaná az USA aranyhelyzetét. »Elrabolt nemzeti kincsünk megtérítése egyben a csehszlovák—amerikai kapcsolatok őszinteségének próbakövét jelentené« — fejezi be cikkét a szolvákiai magyar újság. $ (AFP) A nigériai szövetségi kormány és a szövetségből Biafra néven kivált keleti tartomány képviselői között Uganda fővárosában, Kampalában folyó béketárgyalások pénteken megszakadtak. + (TASZSZ) Nguyen Tho Can, a VDK moszkvai nagykövete Helsinkiben Koivisto finn miniszterelnökkel és Karjalainen külügyminiszterrel folytatott megbeszéléseket Elutazott Moszkvából az NDK párt- és kormányküldöttsége (TASZSZ) Pénteken elutazott Moszkvából az NDK párt- és kormányküldöttsége, amely tárgyalásokat folytatott az SZKP és a szovjet kormány vezetőivel. A tárgyalásokon, amelyeket a teljes egyetértés és a szívélyesség légköre jellemzett, részt vettek: szovjet részről Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, Koszigin, a PB tagja, a Minisztertanács elnöke, Podgornij, a PB tagja, a Legfelső Tanács Elnökségének elnöke, Szuszlov, Gyemicsev, Katusev, a KB titkárai, Bajbakov, Leszecsko, Tyihonov, a KB tagjai, a Minisztertanács elnökhelyettesei, Gromiko, a KB tagja, külügyminiszter, Ruszakov, a KB osztályvezetője és Abraszimov berlini szovjet nagykövet, az NDK részéről Ulbricht, az NSZEP KB első titkára, az Államtanács elnöke, Stoph, a Minisztertanács elnöke, Honecker, Mittag, Norden, a KB titkárai, Winter, a KB tagja, külügyminiszter és Bittner, az NDK moszkvai nagykövete. A látogatásról kiadott közleményben a felek a többi között hangsúlyozták, hogy az NSZK revansista külpolitikája, összefüggésben a belső ibilitarizálást előmozdító most elfogadott szükségállapot-törvénnyel, és a neonácizmus erősödésével, súlyosan veszélyezteti az európai államok biztonságát. A közlemény hangoztatja a Varsói Szerződés erősítésének fontosságát a jelenlegi nemzetközi helyzetben. Külön kiemeli a két ország teljes egyetértését a kommunizmus, illetve a szocializmus építésének elveiben és gyakorlatában, befejezésül üdvözli a kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozásának összehívását. A csehszlovák dolgozók üdvözlik a Központi Bizottság állásfoglalását Folytatódik a CSKP KB ülése Halasi György, az MTI prágai tudósítója jelenti: Pénteken folytatódott a CSKP KB ülése. A csütörtök délutáni ülésen a felszólalók egyetértésüket fejezték ki Alexander Dubcek javaslatával, hogy a párt rendkívüli kongresszusát szeptember 9-re hívják össze. A felszólalók többsége — hivatkozva az érdekeltek felelősségére — sürgette, hogy még a jelenlegi ülésen mondjanak le KB-tagságukról azok, akik elvesztették a párttagok bizalmát. Többen hangsúlyozták, hogy meg kell teremteni a demokrácia érvényesítésének biztosítékait, mert a demokrácia fejlesztését a dolgozók létszükségletnek tekintik. Óta Sik miniszterelnök-helyettes elemezte bizonyos politikailag szélsőséges áramlatok jelentkezésének okait. Az a véleménye, hogy a meg nem oldott belpolitikai problémák összefüggésben vannak az össztársadalmi politikai problémák növekedésével, valamint a baloldali szektás és a jobboldali antikommunista áramlatokkal. A délutáni ülés végén Josef Smrkovsky elnök bejelentette, hogy már a KB ülésének megkezdése előtt lemondott tagságáról Rudolf Cvik (volt közép-szlovákiai kerületi titkár) és betegsége miatt Václav Skoda (volt nemzetgyűlési alelnök). A KB tagjai között írásban szétosztották az Oldrich Cernik vezette bizottság jelentését a Sejna-ügy kivizsgálásáról. A plénumhoz nagy számban érkeznek határozatok és táviratok, melyekben a dolgozók ígéretet tesznek, hogy végrehajtják Alexander Dubcek beszédének a legközelebbi feladatokra vonatkozó 8 pontját. Teljes egyetértésüket fejezik ki azzal, hogy Antonin Novotnyt megfosztották KB-tagságától, és felfüggesztették a politikai perekben felelős párttagok tagságát. A táviratok és határozatok is követelik a bizalmukat vesztett KB-tagok lemondását. Az ülés idején a párt és a kormány több vezetője fogadta a dolgozók küldötteit, akik a beszélgetésekben is kifejezték, hogy segítik a haladó irányzatokat, a párt új politikáját és a Dubcek beszédében előterjesztett javaslatokat. A pénteki felszólalók közül többen foglalkoztak a sajtó szerepével. Lőrincz Gyula egyebek között a dél-szlovákiai magyar nemzetiség helyzetéről beszélt. Arab ellenállók akciói McNamara Kairóba látogat (MTI, AFP) Az »AZ Fatah« arab ellenállási szervezet pénteki jelentése szerint szabadságharcosok egy ponton felrobbantották az eilati kikötőből a szárazföld felé vivő izraeli olajvezetéket. A robbanás következtébenaz olajszállítás leállt. Egy másik jelentés arról számol be, hogy arab ellenállók Beiszan völgyében megtámadtak egy izraeli katonai gépkocsit, amelynek utasait megölték. Jordánia katonai szóvivője közölte, hogy csütörtökön éjjel újabb háromnegyed órás tűzpárbaj játszódott le a Jordán folyón keresztül jordániai és izraeli tüzérség között. Pénteken délelőtt Bejrútban merényletet követtek el Camille Samun volt libanoni elnök ellen. A merénylő, egy Akkari nevű, Tripoliból származó fiatalember, az utcán lőtt áldozatára, akit az arcán és a karján sebesített meg. Samunt kórházba szállították, a merénylőt a rendőrség letartóztatta. (A 68 éves Camille Samun 1952-től 1958-ig a Libanoni Köztársaság elnöke, jelenleg parlamenti képviselő.) Mahmud Riad, az EAK külügyminisztere június 10-én az NDK-ba utazik, majd több más szocialista országba is ellátogat. Az Ahram közli, hogy McNamara, a Világbank elnöke, volt amerikai hadügyminiszter, június folyamán Kairóba látogat. A lap szerint McNamara kérte, hogy hívják meg. WE/MARTÓL A REdtÍV TAGIG* A nyugatnémet tartományi parlamentekben 1968 tavaszán hatvan neonáci képviselő ül. A nagykoalíció politikusai, polgári újságírók azt mondják: nem kell komolyan venni Von Thadden, azaz II. Adolf legényeit , hiszen a bonni politika józan erői képesek megakadályozni az újnácik térhódítását. A baj csak az, hogy ugyanezt a szöveget már ismeri a világ. Amikor Hitler nácipártja még csak elindult a hatalom felé, szinte szó szerint ezt mondották — a folytatást pedig a világ szenvedte meg. Erre a kezdetre emlékeztet sorozatunk. 17. A legjellemzőbb az első napokra az, amit Göring »Aufbau einer Nation« című könyvében ír: »A feltámasztott büszkeségérzet első jeleként először a rendőrtiszteknek és felügyelőknek, majd minden funkcionáriusnak megtiltottam a gumibot viselését. Tiszti önérzetem megengedhetetlennek ítélte, hogy gumibottal támadjanak a közönségre.« Minden gaztett szabad A gumibotot nem azért tiltja be Göring, mintha bárkit is sajnál. Dortmundban magyarázza meg egy gyűlésen, miként kell érteni, hogy gumibot helyett fegyvert kell viselni: » ... minden golyó, amely egy rendőr pisztolyának csövéből kiröppen, azén golyóm. Ha ezt gyilkosságnak fogják nevezni, én adtam rá parancsot, én fedezem, én vállalom érte a felelősséget, és nem félek senkitől.« A nácik uralomra jutásának napjától minden gyilkosság szabad minden gaztett szabad — a náci vezérek engedélyezik. De még ott vannak a munkáspártok, még ott van a kommunista és szociáldemokrata képviselők frakciója. Még dúlnak az utcai harcok — a hivatalos statisztika szerint az első Hitler-hónapban 29 kommunista, 8 szociáldemokrata áldozata van a nácik ellen támadó harcoknak, a munkásharcosok 14 nácit pusztítanak el. Ekkor ér el Hitler a Reichstagig, ekkor következik a gondosan megtervezett Reichstag-tűz. 1933. február 27-én, este kilenc óra tájban riadóztatják a berlini rendőrséget: tűz van a birodalmi gyűlés épületében. Ez »véletlenül« egy héttel a kitűzött választások előtti nap — az előtt a választás előtt, amelyről Göring egy választási gyűlésen kijelenti: »Ez lesz az utolsó ebben az évtizedben, vagy évszázadban.« Göring és a Reichstag-tűz A történet jól ismert: a helyszínen csak egy zavart lelkű holland fiatalembert, van der Lubbet találják, akinek »kommunista párttagsági könyv van a zsebében« — tehát »a kommunisták felelősek, ők a gyújtogatók«. Göring a szobája ablakából nézi a tüzet és felkiált: »Ez a kommunista felkelés kezdete!« Diels van nála, a Gestapo főnöke, mindjárt berendelik Sommerfeldet, a sajtótisztet is, fogalmazzon kommünikét a tűzesetről. Közben Göring lerohan a Reichstag-épülethez, már ott van Hitler is, Göbbels is. Ott azonnal döntenek: most kell letartóztatni a már jó előre listákra feljegyzett kommunistákat. (A nürnbergi per idején Göring így védekezett: »Számomra semmi értelme nem volt a Reichstag felgyújtásának. Egyébként nem bántam, hogy ez az épület leégett, mivel művészi szempontból értéktelen volt. De nagyon sajnálom, hogy kénytelen voltam új üléstermet keresni a Reichstagnak. Mivel nem találtam mást, fel kellett használnom a királyi opera épületét. Egyébként mindig az volt a véleményem, hogy az opera sokkal fontosabb, mint a Reichstag.«) A valóságos gyújtogatási történetet Bernd Gisevius, a Gestapo egyik vezető tisztviselője a nürnbergi perben tett vallomásában mondja el. Így történt: »Tíz megbízható rohamosztagost készítettünk elő a gyújtogatásra. Göringet ezután tájékoztattuk az előkészületekről, a terv minden részletéről, úgyhogy ő aznap este ,véletlenül, nem mondta el választási beszédét, hanem késő estig ült és várt íróasztalánál, a belügyminisztériumban. Göring utasítására eleve elhatározott dolog volt, hogy mindent a kommunisták nyakába varrunk.« A kommüniké története A színhelyről , ahol még tűzoltók, rendőrök szaladgálnak, hiszen csak az oltás folyik, nyomozásról aligha lehet egyelőre szó — Göring visszamegy hivatali szobájába, ahol Martin Sommerfeld már megírta a húsz sorból álló kommünikét. A Reichstag művészi értékét lebecsülő birodalmi miniszter kezébe kapja a papírt, átfutja és felüvölt: »Szar! Ez rendőrségi hír, nem politikai kommüniké! És micsoda dolog az, hogy a megtalált gyújtóanyag súlya egy mázsa? Tíz mázsa, száz mázsa!« (Folytatása következik) Tito és Ceausescu megbeszélései (MTI) A Ceausescu vezette román pártos állami küldöttség péntek délben befejezte dubrovniki látogatását és Brioni szigetére utazott. Ott zajlik le a hivatalos megbeszélések második szakasza. A hét elején, Belgrádban Tito és Ceausescu nemzetközi kérdésekről, ezeken belül az európai helyzetről és az európai országok közötti együttműködésről tanácskozott. Most a két ország és párt vezetői Jugoszlávia és Románia belső helyzetéről tájékoztatják egymást, és megvitatják a két ország közötti kapcsolatokat, valamint a JKSZ-t és a Román KP-t közösen érdeklő kérdéseket. Ibárruri és Rumjancev a kapitalista országok problémáiról A marxisták moszkvai tudományos konferenciáján csütörtökön Dolores Ibárruri, a Spanyol KP elnöke hangoztatta, hogy a spanyol és a francia dolgozók megmozdulásai demonstrálják a munkásosztály harckészségét és megcáfolják azokat az antimarxista elméleteket, amelyek »az osztályok kibéküléséről« »a munkásosztály elpolgáriasodásáról« szólnak. Ibárruk örömmel számolt be arról, hogy hazájában egyre erősödik a haladó értelmiség, és mind közelebb kerül a munkásmozgalomhoz. Európában a katolikusok tömegei kezdik másképp látni a szocializmust. Ez is mutatja, hogy milyen nagy hatást gyakorol a világ fejlődésére a szocialista tábor. Rumjancev szovjet filozófus az Egyesült Államok belső helyzetével foglalkozva rámutatott, milyen zseniálisan látta meg Marx, hogy a kapitalista országokban az ösztönös fejlődés ellentmondásait csak az állam beavatkozása tudja átmenetileg megoldani.