Magyar Hírlap, 1969. november (2. évfolyam, 302-330. szám)

1969-11-01 / 302. szám

x'yfi 4 1969. NOVEMBER 1. SZOMBAT HAZAI KORKÉP MfIGYBH HÍRUP A bűnözés elleni küzdelem össztársadalmi ügy Beszélgetés dr. Markója Imrével, az igazságügy-miniszter első helyettesével A­z utóbbi időben a lapok többet ,és gyakrabban foglalkoznak az igazságszolgáltatás kérdéseivel s éppen azért, mert ezek igen komolyan érdeklik az olvasókat. Felkerestük dr. Markója Imrét, az igazságügy-miniszter első helyettesét s meg­kértük, adjon tájékoztatást lapunk olvasóinak a szocialista jogrend, jogalkotás prob­lémáiról, a bűnözés elleni küzdelem helyzetéről, eredményeiről és nehézségeiről. Az általános kép: rend, biztonság, törvényesség — Úgy vélem — kezdte dr. Markója Imre —, beszélgetésünk kiinduló pontja nem lehet más, mint pártunk IX. kong­resszusának az a megállapítása, hogy ha­zánkban rend és jogbiztonság van, s a törvényesség szilárd talajon áll. Nyilván­való, hogy e kedvező helyzet elsődlegesen a párt helyes politikájának köszönhető, amely politika elméletileg és gyakorlati­lag is elhatárolta magát a személyi kul­tusz időszakának torzításaitól s egyik legfontosabb feladatának tekintette a tör­vényesség helyreállítását és megszilárdí­tását. A pártpolitika elsődlegességének kiemelése mellett azonban azt is meg kell mondani, hogy a kongresszus által meg­állapított — rendkívül jelentős ered­ményben — igen nagy szerepe volt bűn­üldöző és igazságügyi szerveink jó mun­kájának is. önteltség nélküli büszkeség­gel nézhetünk tehát vissza mi is az ellen­­forradalom óta megtett útra, s mindenek­előtt e 13 év sikerei biztathatnak azzal, hogy a jövőben is eleget tudunk tenni az egyre fokozódó követelményeknek. az ellenforradalmat megelőző években, a bűnözéssel kapcsolatban az a téves nézet érvényesült nálunk, hogy a szocializmust építő társadalmakban a bűnözés kizáró­lag a kapitalista környezet és a burzsoá tudati maradványok következménye, a szocializmus építésének előrehaladása során automatikusan csökken, s viszony­lag rövid időn belül meg is szűnik. Ma már nyilvánvaló, hogy ez káros, helyte­len szemlélet volt. A gyakorlat is megcá­folta e szűklátókörű, dogmatikus néze­tet. A bűnözés helyzetének alakulásáról, tendenciáiról más felfogásban kell be­szélni. Valljuk most is ugyan, hogy a ki­zsákmányolás felszámolásával megszűnt a szükségszerű összefüggés a társadalmi rend szerkezete és a bűnözés között, de az is világos előttünk, hogy a bűnözést a szocialista építés viszonyai között is tár­sadalmi körülmények determinálják, s objektív és szubjektív okok egymással kölcsönhatásban idézik elő. Ebből pedig le kellett vonnunk azt a következtetést, hogy a bűnözéssel — mint társadalmi je­lenséggel — a szocializmus építésének viszonyai között is számolnunk kell. E tekintetben a reális felfogás az, hogy az átmenet társadalmában a bűnözés növe­kedése, csökkenése és stagnálása válto­gathatják egymást. S a csökkenés nem várható Spontán folyamat eredményeként, tudatos és szervezett harcot kell folytat­nunk érte. E megállapításokat minden­ben alátámasztják egyébként a bűnözés­sel kapcsolatos, statisztikai adatok­ előtt. Nem lebecsülendő ez a szám! A jogerős elítélések vonatkozásában hasonló a kép. — Mivel summázhatja az elmondottakat? — Az említett időszak statisztikai ada­tait elemezve megállapíthatjuk, hogy a bűnözés ezekben az években kisebb-na­­gyobb mértékben ingadozott, ugyanakkor sem jelentős csökkenés, sem aggasztó mérvű emelkedés nem következett be. Különösen elhamarkodott lenne az el­múlt két év viszonylag kedvezőbb adatai­ból azt a következtetést levonni, hogy most már állandósult a csökkenés ten­denciája, s a bűnüldözés súlyában bár­milyen lazítás megengedhető lenne. Nem változott lényegesen a bűnözés struktúrá­ja sem, bár bizonyos bűncselekmények gyakorisága — egyes években — jelentő­sebben ingadozott. Mindebből következik, hogy változatlanul igen komoly erőfeszí­téseket kell tennünk, ha lépésről lépésre eredményeket akarunk elérni a bűnözés elleni harcban. Éppen ezért össztársadal­mi üggyé kell tennünk a bűnözés elleni küzdelmet. Sokkal többet kell fáradoz­nunk az állampolgárok szocialista jogtu­datának kialakításán, törvénytiszteletre történő nevelése érdekében; hatékonyab­bá kell tennünk a bűncselekmények okai­nak kutatását és az ezek kiküszöbölését célzó munkát és nem utolsósorban to­vább kell javítanunk a bűnüldöző, igaz­ságügyi és büntetést végrehajtó szervek munkáját. Várkonyi András A szocialista jogrendszer kiépítésének feladatai — Fokozódó követelményeket említett. Vajon nincs ellentmondás a pártkongresszus pozitív megállapítása és e megállapítás között? — Gondolom, nincs. Az ugyanis, hogy országunk törvényes rendje szilárd, nem jelentheti és nem is jelenti azt, hogy ne lennének még számottevő feladataink a törvényesség fejlesztése terén. Ezeket a tennivalókat még felsorolni sem lehet e beszélgetés keretében, nemhogy kifejteni. Engedje meg ezért, hogy csupán két pél­dát említsek feladataink közül, remélem, ez is elégséges meggyőző erővel fog bír­ni. Itt van mindenekelőtt a szocialista törvényesség további fejlesztése szem­pontjából az egyik leglényegesebb fel­adat, a szocialista jogrendszer kiépítése. Azt hiszem,­­nem kell különösebben indo­kolni, milyen szoros összefüggés van a törvényesség fejlesztése és a szocialista jogrendszer kiépítée között. És azt sem kell talán részletesebben fejtegetnem, hogy a szocialista jogrendszer kiépítése még korántsem fejeződött be. Napjaink gyakorlata bizonyítja e téren tenni­valóink sokaságát. Jelentős feladatokat kell mindenekelőtt megoldanunk a gazda­sági élettel, különösen az új gazdaság­­irányítási rendszerrel összefüggő jogalko­tói tevékenységben. Sokat végeztünk ed­dig is, de újabb és újabb problémák je­lentkeznek, amelyek jogi szabályozást igényelnek. A tapasztalatok alapján szük­ségessé vált jogszabályok módosítása is, és magasabb szintűek megalkotása. A Magyar Szocialista Munkáspárt napirend­re tűzte az állami élet és a szocialista demokratizmus továbbfejlesztésének kér­dését. Az egész kérdéskomplexum elmé­leti tisztázása és kidolgozása után­ — végérvényesen a jövő évben összeülő X. pártkongresszus fog ebben állást foglalni — sokoldalú és igen jelentős jogalkotói munkát kell elvégezni. Gondolok elsősor­ban az alkotmánymódosításra, új ta­nácstörvény és választójogi törvény ki­dolgozására, az államigazgatási munkát szabályozó jó néhány jogszabály módosí­tására és így tovább. Napirenden van igazságügyi jogszabályaink reformja is. Így a Büntető Törvénykönyv módosítása, új büntetőeljárási törvény megalkotása, a Polgári Törvényköny és a polgári per­­rendtartás, az ügyészi szervezetről szóló törvényerejű rendelet és a bírósági szer­vezeti törvény módosítása. Tennivalóink között szintén fő helyen van a felsza­badulás előttről való jogszabályaink ha­tályon kívül való helyezése és új szo­cialista jogszabályokkal történő felváltá­sa, valamint az úgynevezett fehér foltok eltüntetése, azaz a jogilag teljesen ren­dezetlen területek szabályozása. Az el­mondottakból is látható, hogy van tehát mit tennünk a szocialista jogrendszer to­vábbi kiépítése, s ezen keresztül a szo­cialista törvényesség további fejlesztése érdekében. Felszámoltunk egy téves nézetet . A szocialista törvényesség fejlesztése szempontjából szintén rendkívül lényeges probléma a bűnözés. Az ön véleménye szerint e téren mi a helyzet hazánkban? — Ön azt mondta: rendkívül lényeges probléma a bűnözés. Én hozzáteszem: ko­rántsem megoldott probléma. Korábban. Az utóbbi két év kedvezőbb adatai — Mit mutatnak ezek az adatok? — Az 1960-as évek elején a bűnözés számottevően növekedett, 1966 évtől kezdve viszont az ismertté vált bűntettek száma kis mérvű csökkenést mutat. A csökkenés 1965 évhez képest 1966-ban 0,8 százalék, 1967-ben 1,1 százalék, 1968-ban 1,5 százalék. E csökkenés azonban nem mondható­ túl jelenhessünk, hiszen háro­­­ év alatt csak 3,4 százalákos, és ha figye­lembe vesszük, hogy 1964 évhez képest 1965 évben jelentős emelkedésnek — 11,6 százaléknak — voltunk tanúi (tehát a bűnözés még 1968 évben sem esett visz­­sza az 1964 évi szintre) azt kell megálla­pítani, hogy a bűnözés terjedelmében az elmúlt 5 esztendő alatt lényeges válto­zás nem következett be. Gyorsan hozzá­fűzöm, hogy természetesen a kis ered­ményeknek is nagyon örülünk, de „hur­­rá”-hangulatra nincs okunk. Különösen akkor nem, ha figyelembe vesszük azt is, hogy néhány jelentős bűntetti kategóriá­ban, mint például a személy elleni, va­lamint a család, ifjúság és a nemi er­kölcs elleni bűntetteknél változatlanul emelkedés mutatkozik, több bűntetti ka­tegóriában pedig stagnálást állapíthatunk meg. Maga a számszerűség is mutatja egyébként tennivalónk komolyságát és sokaságát, hiszen a csökkenés mellett is 1968-ban 112 103 bűntett vált ismeretes­sé, hangsúlyozom a bűnüldöző szervek Hegyközség a Rózsadombon A Kanyargó utcákon kapaszkodik fel a sétáló a Rózsadombra. Élvezi a csöndet, s szebbnél szebb kerteket lát. Az Árvácska utcában az egyik kert kapuján kis réztáb­la, ez áll rajta: „Rózsadombi hegyközség”. Község a Rózsadombon?... — A háború után rom és szemét hevert itt mindenütt. Pusztultak a kertek, elga­zosodtak — kezdi Simó Béla, a rózsadom­bi hegyközség elnöke. („Civilben” vegyész a Központi Fizikai Kutató Intézetben.) — Akkoriban költöztem ide a dombra. Rend­be hoztam a házat, aztán a kertet. Tíz őszibarackfa-csemetét ültettem. Kilenc kipusztult. Újra ültettem. S így ment éve­kig. Végre megmaradtak volna a fák*' de elárasztották őket' a levéltetvek. „Szom­széd, maga is így járt?” — kérdezgettük egymástól. „Itt bizony, tenni kéne vala­mit” — így tanakodtunk. És tettek is, összefogtak a kertgazdák. Tanfolyamokat szerveztek — az elsőt Jer­­ney Pál, az Agrártudományi Egyesület ak­kori titkára vezette és szervezte —, ezeken megismerték a fák betegségeit s gyógyí­tásuk módjait. Aztán többször összejöttek kicse­rélni tapasztalataikat, 1963. február hu­­szonharmadikán pedig huszonhárom tag­gal megalakították a rózsadombi hegyköz­ségi társulást. Aztán közösen szerezték be a facsemetéket, a műtrágyát, a permete­zőszereket. Hosszú időbe telt, amíg az IKV-tól kicsikartak egy telket, ahol a szükséges dolgokat tárolják. A tagok innét gépeket is kölcsönöznek a kerti munká­hoz. Most raktárt építenének a telken, csak éppen cement nincs. Pedig a „Her­mes” Általános Fogyasztási Szövetkezet­től húszezer forint kölcsönt is kaptak e célra... Simó Bélával sorra látogatjuk a kerte­ket. Mindegyik ház kapuján ugyanaz a kis réztábla... Kluber Rudolf kétszeres okleveles min­­takertgazda — különben épületgépész — szeretettel nézegeti a fáit. — Én még csak négy éve tartozom a kiskerttulajdonosok társulásához — mondja —, de nagyon sok hasznát láttam eddig is. Főleg a szakelőadásoknak. Nem sokat tudtam azelőtt arról, hogy mikor kell permetezni, hányszor, hogyan kell metszeni Az..idén a kétszáz négyszögölen 25 mázsa őszibarack tarmett Ennyi mé­g sosem­ volt­­a ,és hn ■ Magyarországon 175 hegyközségi társu­lás működik a különböző termelőszövet­kezetek védnöksége alatt. Budapesten leg­jobb a rózsadombi. Tagjai lelkesen dol­goznak városrészük szépítéséért is. Ta­valy „Rózsát a Rózsadombra!” — jelszó­val versenyt indítottak. Most azt terve­zik, hogy társadalmi munkában gondoz­zák az idős emberek kertjeit is. Az egyik szakelőadáson a biológiai növényvédelem­mel foglalkoztak. És itt, ekkor kezdődött a hegyközség addig békés életének nehe­zebb korszaka. A társulás tagjai elhatározták, hogy a féregpusztító hasznos madarakat vissza­szoktatják a kertekbe. Hosszú, hideg te­leken át gondosan ellátták élelemmel az etetőket. A madarak, főleg a cinkék az­tán busásan honorálták a gondoskodást. A baj mégis abból eredt,­­hogy a rózsa­dombi macskák rákaptak a cinkepecse­nyére, s elriasztották a kedves madara­kat. A nekikeseredett hegyközségiek azóta is harcban állnak a nyávogó ellenséggel. A macskatulajdonosok is haragszanak­­ a cinkepártiakra. A domb népe két pártra szakadt. A vita arról folyik, hogy melyik a hasznosabb állat: a cinke vagy a macs­ka? Ottjártunkkor a vita még javában tar­tott. De a hegyközségiek e viaskodás kö­zepette is tovább építik és szépítik a Ró­zsadombot ... Vennes Aranka Tanácsülések Budapesten Lakásépítés, tanulóképzés Pénteken több budapesti kerületben tartottak tanácsüléseket. A VII. kerületben a következő évek­ben 2500 lakást szanálnak és 3600 új la­kást emelnek — közölte a józsefvárosi tanács pénteki ülésén dr. Suhajda József tanácselnök, aki a negyedik ötéves terv­időszakban megvalósításra váró feladato­kat ismertette. A kerületben a lakóházak átlagos életkora 76,8 év, s a főváros 30 000 szanálandó lakásából több mint 10 000 a Józsefvárosban van. A tanácselnök beje­lentette, hogy a fővárosi tanács Budapest úthálózatának korszerűsítésére 15 éves tervet készített, amely a kerületet közel­ről érinti. Az ipari tanulók számának alakulásá­val foglalkozott a VI. kerületi Tanács Végrehajtó Bizottsága. Megállapította: a kerületben kevés az olyan vállalat, szö­vetkezet, amely jól felszerelt tanműhely­­lyel rendelkezik. Problémát jelent a vidé­ki tanulók elhelyezése is. A szövetkezetek sem szívesen vállalkoznak tanulóképzés­re, azért, mert a már kész szakmunkások jó része más területen helyezkedik el. A magánkisiparosok is idegenkednek a szer­ződéskötésektől: az új törvény értelmé­­ben ugyanis több időt kell szánni az el­méleti oktatásra, viszont egyes kisiparo­sok elsősorban munkaerőnek tekintik az ipari tanulókat. Az I. kerületi Tanács Végrehajtó Bi­zottsága a kerületi KISZ végrehajtó bi­zottságával tartott együttes ülést, ahol az iskolák és a KISZ-szervezetek kapcsola­táról tárgyalak. -r.­ . . Kisvasút helyett közút­stavató ünnepség Pusz­ta­földváron Békés megyében is hozzáláttak a közle­kedéspolitikai koncepció végrehajtásához. A megyei forgalomszervező munkabizott­ság irányításával a gazdaságtalan­ mellék­vonalakról, vagy keskeny nyomtávú MÁV vonalakról a forgalmat fokozatosan a közutakra terelik. A közlekedéspolitikai koncepció végre­hajtásának első lépéseként megszüntették a Pusztaföldvár—Kaszaper—Mezőkovács­­háza keskeny nyomtávú vasútvonalat. A forgalom közútra terelése érdekében gyorsított ütemben ép­ült fel a csaknem négy kilométer hosszú közút. Az új utat pénteken Kiss Dezső közle­kedés- és postaügyi miniszterhelyettes adta át Káplár Károlynak, az Orosházi Járási Tanács V. B. elnökének.

Next