Magyar Hírlap, 1969. december (2. évfolyam, 331-359. szám)
1969-12-01 / 331. szám
2 1969. DECEMBER 1. HÉTFŐ NEMZETKÖZI POLITIKA Magyar Hírlap kÜL'jFvÖ^L; p, lapokból v?: m nmsm _ A helsinki tárgya-V9£& ti H /Slásokkal kapcsolwt I■ Hatban Ly*°TMc’a lap szemleírója rámutat arra, hogy világszerte nagy érdeklődés fogadta a stratégiai fegyverkezési hajsza megállításával kapcsolatos előzetes szovjet—amerikai tárgyalások megindulását. A külföldi haladó sajtó hangsúlyozza, hogy a megbeszélések eredményessége kétségtelenül hozzájárulna mind a szovjet —amerikai kapcsolatok megjavulásához, mind pedig az egyetemes béke megszilárdulásához. Mindamellett fel kell figyelni arra — írja a hírmagyarázó —, hogy egyes burzsoá lapok mindenféle kitalálásokat és feltételezéseket röppentenek fel és felelőtlenül azt hangoztatják, hogy „a konstruktív szovjet álláspont” helyébe „a kemény alkudozás” fog lépni. Szóval gyanakvást próbálnak kelteni, meg akarják akadályozni a probléma érdemi és nyugodt megvitatását. Az ilyen hangok óvatosságra késztetnek, mert a fékevesztett reakció hangulatát fejezik ki. Newsweek Walter Lippi WffyqTwffifg rajffipjj mann a hetilap legújabb számában a tárgyalásos vietnami békével kapcsolatos egész amerikai álláspont felülvizsgálását javasolja. Alighanem a háborúk történetében első ízben fordul elő, hogy egy nemzet azt hiszi, diadalmaskodhat oly módon, hogy visszavonja harcoló csapatait és csökkenti katonai jelenlétét. Csak egy lehetséges eredményt tudok elképzelni, amelyhez ez a nem hagyományos és valójában feje tetejére állított stratégia vezethet. Elképzelhető, hogy amikor az amerikai harcoló gyalogságot visszavonják és a harc súlya a dél-vietnami csapatokra nehezedik, Saigonban valamiféle összeomlás következik be és egy új kormány lép a színre, amely tárgyalásokba bocsátkozik a Viet Conggal. Egy ilyen kormány valószínűleg távozásra szólítana fel bennünket. Ez veszélyes végfejlemény és teljes bizonyossággal megszégyenítő eredmény lenne. ■ A hanoi kormány legfontosabb célkitűzése, amint ezt képviselői nyilvánosan és magánbeszélgetéseken is hangsúlyozták, a kontinensen állomásozó amerikai csapatok visszavonása. Ebből következik az, hogy az igazi tárgyalások csak akkor kezdődhetnek meg, ha mi felajánljuk a tárgyalásokat visszavonulásunk körítményeiről, feltételeiről és időpontjáról. Éppen fezsit, amit nem vagyunk hajlandók megtenni. A párizsi tárgyalások tulajdonképpen még nem is kezdődtek meg, mert ahelyett, hogy a központi téma, vagyis visszavonulásunk megvitatását kérnénk, egészen más stratégiához folyamodtunk. Stratégiánk alapja nem az, hogy engedményeket vásároljunk Hanoitól katonai kivonulásunkért cserében, hanem az, hogy megvásároljuk az amerikai nép türelmét és kitartását Dél-Vietnam meghatározatlan ideig tartó amerikai megszállásához. Személy szerint meg vagyok győződve, hogy egy kerteléstől mentes tárgyalásos visszavonulás, amely elismeri a misszió kudarcát, de nem egy hadsereg vereségét, tisztító és gyógyító hatással lenne megosztott országunkra. RUDEPRAVO is'jsssü *mában terjedehetné, ha határok közé szorítanák a szubvenciókat. Franciaország azt szeretné, hogy ebben az ügyben a közös felelősség elvét továbbra is fenntartanák. Nincs alapvető ellentmondás e két érdekeltség között, és mindenki biztos benne, hogy végül megegyeznek. Feltéve, ha meglesz hozzá a politikai akarat. Francia hivatalos személyiségek már utaltak rá: Nagy- Britannia részéről ésszerű óhaj, hogy ne kelljen Németországnál többet fizetnie, de azt is újra kijelentették az angolok, hogy elfogadják a mezőgazdaság finanszírozásával kapcsolatos kollektív felelősség elvét. Ennélfogva semmi sem indokolja, hogy az a döntés, amelyre a hatok végső soron jutnak majd, akadályozza Nagy- Britannia csatlakozását a Közös Piachoz ... " Mames cikkben foglalkozik a párt célkitűzéseit támogató művészek mozgalmának politikai jelentőségével és a cseh értelmiség általános helyzetével. Mint rámutat, sem a Novotny-féle, sem pedig a dubceki korszak nem biztosított megfelelő légkört az értelmiség alkotó munkájához. Novotny idejében a szocializmus demokratikus jellegét korlátozó, feltétlenül megkövetelt fegyelem éppúgy elnyomta az alkotó kezdeményezést, amint az 1968 januárja után az anarchiának utat nyitó, „parttalan demokrá cia”. A párt politikája mellett kiálló cseh művészek november 7-i nyilatkozatáról szólva, Bruzek megállapította, hogy némelyek tudatosan lekicsinylik a nyilatkozat jelentőségét. Egyesek közöttük nehezen viselik el számításaik meghiúsulását, mások az állásfoglalást nem tartják elég radikálisnak és forradalminak. A cseh művészek november 7-i nyilatkozata igenis forradalmi tett volt. A nézetek kikristályosodása azonban hosszú folyamat, amelynek során többen megértik majd, hogy hol a helyük. Másokban azonban sohasem fog megérlelődni ez a felismerés. Kár értük, ám a fejlődés nem fog megállni. mum __________ Albánia felszabadulása TV baHHR-sának 25. évfordulója Ifi alkalmából a lap cikk Ilji HUb i Bili hréja megemlékezik a szovjet—albán barátság születésének körülményeiről. Rámutat, hogy ezt a barátságot a fasizmus elleni közös harc idején mindkét nép legkiválóbb fiainak vére pecsételte meg. A szovjet emberek az albán nép jubileumát ünnepelve, kifejezésre juttatják mély meggyőződésüket, hogy az ellenséges erők mesterkedései ellenére a szovjet—albán barátság végül is diadalmaskodik és az Albán Népköztársaság ismét elfoglalja méltó helyét a szocialista országok közösségében. Az albán nép sikerei, amelyeket felszabadulásának 25. évfordulóján ünnepelhet, még nagyobbak lehetnének, ha az albán vezetők végig ragaszkodtak volna a proletár internacionalizmus elveihez, s folytatták volna sokoldalú együttműködésüket, fenntartották volna barátságukat a Szovjetunióval és a többi testvéri országgal. Az SZKP és a szovjet kormány — állapítja meg végül a cikk — mindig kész volt és ma is készen áll arra, hogy rendezze kapcsolatait és felújítsa együttműködését az Albán Népköztársasággal. THE TIMES IS&n .hu mai szezon.jSi. aláírták, a hatok több figyelmet szenteltek a mezőgazdaságnak, mint bármi másnak. Ezen a héten ismét visszatértek a témára. A Brüsszelben tárgyaló földművelésügyi miniszterek legfontosabb témája az, hogyan finanszírozzák a gyorsan halmozódó fölöslegeket Németország azt sze Két atlanti ülés kapcsolódik Prága nevéhez. Az egyik Volt,a másik lesz. Az egyiken — tavaly slíivemberben!"— a csehszlovákiai eseményeket ürügyül használták föl a szocialista országok ellen —, most néhány nap múlva viszont a szocialista országok kezdeményezésére beszélnek majd a NATO-miniszterek Prágáról. E két időpont között nagyot változott Európában a politikai légkör. Tavaly novemberben a szokásos időközi tanácskozásra ültek össze a NATO- országok magas rangú képviselői, külügy-, hadügy- és pénzügyminiszterek. Különböző határozatokat hoztak a fegyverkezési költségek emelésére, katonai átcsoportosításra, ahogy akkor kifejezték: „erősítik az Atlanti Szövetség haderőinek minőségét, hatékonyságát és elhelyezését”. Ezen az ülésen azok vették át a hangot, akik addig is ferde szemmel nézték az enyhülést. Az ürügy: a csehszlovákiai események. A cél: erősíteni a NATO katonai jellegét. Kemény, hideg hangok hallatszottak, úgy határoztak, hogy „csökkentik kapcsolataik színvonalát az öt szocialista országgal”. Bush akkori amerikai külügyminiszter még egy fantasztikus, a Times által is felelőtlennek nevezett kijelentést tett: „szürke területeket” nevezett meg a NATO határokon túl, amelyeket egy állítólagos szovjet fenyegetéssel szemben meg óhajtanak védeni. A hisztéria légköre vette körül ezt az 1938-as miniszteri tanácskozást. A Neue Zürcher Zeitung, amely a „szkeptikusok”, a „bizalmatlanok”, a kelet Európa-terveire hidegen tekintek egyik szócsöve, szinte örömmel írta erről a novemberi tanácskozásról: „Ismét erősebben ver a NATO pulzusa brüsszeli székhelyén.” Öt hónapra rá, a következő miniszteri tanácsülésen 1969 áprilisában (a NATO alapításának 20. évfordulóján) viszont már ez a mondat hangzott el: „Az Atlanti Szövetség tagjai készek arra, hogy a védelem öklét a barátság kinyújtott kezévé formálják a kelet-nyugati kapcsolatokban.” Ezt a fogalmazást természetesen még nem szabad többre becsülni annál, mint ami: szép szónoki fordulat. Mégis más hangulatot árasztott mint az a november. E változás oka másik szocialista fővárossal kapcsolatos: Budapesttel. Nem sokkal a NATO-nak ez áprilisi tanácsülése előtt, márciusban hangzott el a Varsói Szerződés államainak budapesti felhívása: felszólították Európa minden kormányát, hogy üljenek össze közös konferenciára és teremtsék meg földrészünk biztonságát. Kedvesrségjárás A budapesti felhívás a lehető legjobb, legnemesebb értelemben fellazította a novemberi frontot. Megmutatkozott, hogy a nyugati politikusok nem egyformák, vannak közöttük, akik szívesen ragadják meg a budapesti felhívás nyújtotta alkalmat, és vannak, akiknek kezében megsavanyodik minden békejavaslat. S akadnak, akik a különböző átmeneteket képviselik. Az olasz külügyminiszter azonnal pozitív választ akart adni a budapesti felhívásra, míg az angol csak odáig ment, hogy „nem szabad nyers nemet mondani”. Végül is nem született válasz, a „kemények” kerekedtek felül: nem mondtak sem nemet, sem igent. Kijelentették, hogy „felderítik, melyek azok a konkrét kérdések, amelyek a legjobb lehetőséget nyújtják a gyümölcsöző tárgyalásokra a Szovjetunióval és a többi kelet-európai országgal”. Bizottságot jelöltett ki, amely összeállítja kérdéseik listáját, s ezt a listát a miniszterek a következő — decemberi — ülésen vizsgálják majd meg. Most, néhány nap múlva. Ehhez a mostani brüsszeli tanácskozáshoz azonban újabb anyagot is adott a szocialista diplomácia: a prágai nyilatkozatot. A Kelet külügyminiszterei október végén kelt nyilatkozatukban azt ajánlják, hogy az összeurópai konferencia már 1970 első felében Helsinkiben üljön össze és két témával foglalkozzék: az erőszak alkalmazásáról való lemondással és a kereskedelmi-gazdasági, technikai-tudományos kapcsolatokkal. S most várjuk is nyugatiak válaszát. A válasz előreláthatóan — kérdésekből áll majd. Valamint aggályokból, fenntartásokból és valószínűleg javaslatokból. Kérdéseikre a szocialista diplomácia válaszol majd, megindul a két- és a többoldalú tanácskozások folyamata. Kétségtelen azonban, hogy a nyugatiak most foglalkoznak először komolyan, tényszerűen, elemzően az összeurópai konferencia gondolatával. Asztrológiai kifejezéssel élve a konstelláció, a csillagok állása kedvező. Nem túlságosan messze Brüsszeltől, Helsinkiben szovjet és amerikai küldöttek előkészítő tanácskozást folytatnak a stratégiai fegyverek gyártásának korlátozásáról. Nevezhetjük ezt jó pédának Brüsszel számára, nevezhetjük figyelmeztetésnek. Mindenesetre érdekes hátteret nyújt a NATO minisztereinek tanácskozásához. Az európai kormányok többsége már ma tásba, vagy tartályhajókon szállítják az olajat a legendás északnyugati átjárón Kanada északi partja mentén, vagy csővezetéket építenek. Az első megoldás felé már megtették az első kísérleti lépést. Elindítottak egy tartályhajót, de annak ellenére, hogy acéllemezekkel megerősítették az oldalát és két jégtörő haladt előtte, végül is kerülő útra kellett térnie. A jégtömeg egyelőre legyőzhetetlennek bizonyult. Ez a kísérleti út 39 millió dollárba került, de a vállalat nem sajnálja a költségeket, mert a szakemberek szerint mégis csak ez lesz a legolcsóbb, a leggyorsabb és a legésszerűbb út, hogy az alaszkai olajat eljuttassák a piacra. Innen ugyanis egyforma távolságra van Tokió, New York és London. Ha sikerül olyan olajkikötőt létesíteni, amely az évnek, csak egy részében fagymentes, már elégedettek lesznek. Ami a csővezetéket illeti, ez a drágább és a bonyolultabb megoldás. Nemcsak az építés nehéz és költséges, hanem az olaj is drágább lenne így, kész lenne a tárgyalóasztalhoz ülni, de néhányan, köztük nagyobb országok, még húzódoznak. Egyik legfeltűnőbb kifogásuk röviden így határozható meg: „A Szovjetunió szentesíteni akarja a fennálló európai helyzetet, de vajon mit kínál érte?” Könnyű lenne most kalmár szellemmel vádolni a nyugatiakat, de hát a politikai tárgyalások alapja általában valamilyen, kompromisszum, s így erre a kérdésre válaszolni kell. A Szovjetunió és a többi szocialista ország ennek az Európának a biztonságát akarja megteremteni és nem valami másnak, valamilyen átalakítottnak. A mai helyzetet akarják stabilizálni, a háború után kialakultat — legyen szó akár a Német Demokratikus Köztársaságról, az államhatárokról vagy Csehszlovákiáról. A mai Európában akarnak biztonságot és együttműködést, legyen szó akár a Német Szövetségi Köztársaságról vagy Angliáról. Cserébe Nyugat és Kelet megkapja az enyhült légkört, a gyümölcsöző kapcsolatokat, a politikai, a gazdasági, az emberi együttműködést. Nixon ezt mondta még áprilisban, szövetségük huszadik évfordulóján tartott ünnepi beszédében: „A Nyugatnak nincs már meg az a masszív nukleáris fölénye, amilyen régen volt.” Kommentátorok akkor ezt a mondatot a beszéd, sőt az egész atlanti minisztertanács legfigyelemreméltóbb megjegyzésének nevezték. Sem a budapesti felhívás, sem a prágai nyilatkozat nem hivatkozik erre, nem érvel ezzel, hiszen Európa helyzete, múltja és sorsa bőven indokolja a biztonsági konferenciát, sürgeti a viták megoldását. A szocialista országok azonban tudják, hogy Nixon igazat mondott. A nemzetközi publicisztika a Nixon által megfogalmazott tényt „fegyverkezési egyensúlynak” nevezi, „kölcsönös elrettentésnek”, „a kölcsönös elpusztítás”, sőt „a kölcsönös, többszörös elpusztítás” képességének. Azok a fegyverszörnyetegek, amelyek a két szuperhatalom kezében vannak, miindenképpen arra intenek, hogy az erőpróbákat a nemzetközi tanácskozások terepasztalára kell áthelyezni. A Szovjetunió jelenléte Helsinkiben és a prágai nyilatkozat erre ösztönzi a másik felet. Ha pedig Európa eredményt tud elérni a tárgyalóasztalnál, talán ösztönzést adhat az olyan nagyvonalú világstratégiai tárgyalásoknak is, mint amilyenek Helsinkiben folynak. N°m tudom, kínálhat-e ennél többet a Szovjetunió és a szocialista államközösség az atlantiaknak? Tatár Imre A Chilei KP kongresszusa után készen újabb osztálycsatákra Miloslav Bruzet ■in ■ I. m ■ I i m .I in cseh művelődés(TASZSZ) A Chilei Kommunista Párt XIV. kongresszusának befejeztével gyűlést tartottak, amelyen Luis Corvalan, a párt főtitkára összegezte a kongresszus eredményeit. Hangsúlyozta, hogy a kongresszus munkáját Lenin eszméi hatották át. A kongresszus igen nagy jelentőségű a párt további tevékenysége és a népi egység megteremtéséért vívott harca szempontjából. A chilei kommunistáknak készen kell állniuk újabb osztálycsatákra. A Pravda vasárnapi számában Vorovszkij, a lap santiagói tudósítója megállapítja: „A chilei kommunisták kongresszusát az ország dolgozóinak a nemzetközi és a belső reakció fondorlatai elleni összefogásra törekvés jellemezte. A küldöttek kidomborították hűségüket a marxizmus— leninizmus, a proletár nemzetköziség iránt. A chilei kommunista párt az ország legnagyobb politikai ereje, számát és jelentőségét tekintve az első a baloldali pártok között. Befolyásos parlamenti csoporttal rendelkezik, a dolgozók tömegei támogatják. A párt történetében még sohasem volt annyira jól szervezett, politikailag és ideológiailag érett, befolyása a tömegekre még sohasem volt akkora, mint napjainkban — írja a Pravda ♦ (Reuter) Szombaton több tucat diák érkezett az Egyesült Államokból a kubai fővárosba, hogy a kubai forradalommal vállalt szolidaritása jeléül részt vegyen a cukornádtermés betakarításában. Előreláthatóan összesen 300 ifjú amerikai vesz részt a szolidaritási akcióban. ♦ (AFP) Caldera venezuelai elnök utasítására a hadsereg szombaton erőszakkal kiürítette a caracasi központi egyetemet, amelyet október 31-e óta a diákok tartottak megszállva. A rendőrség és a katonai diktatúra ellen tiltakozó diákság közötti összecsapásoknak eddig egy halálos és 15 sebesült áldozata volt. ------------------------------------------- Új olajmezők amp alatt 7 ff ) Néhány esztendő múlva talán megindul az olajfolyam Alaszka partjairól az Egyesült Államok keleti iparvidéke, valamint Európa és Japán felé. Nemrég fedezték fel ugyanis, hogy e rendkívül rideg, havas, tundrás vidék hatalmas kincset rejt, segítségével megkétszereződhető az Egyesült Államok kőolaj tartaléka. Kevesen élnek ezen a tájon, a klíma rendkívül zord, az élet nem nyújt sok szórakozást és drága. Egy kiló vaj vagy egy cipő háromszor annyiba kerül, mint az Egyesült Államok más vidékein. Az olaj mégis nagy vonzerő. A társaságok óriási profitlehetőséget sejtenek és nem sajnálják a pénzt kutatásokra, kísérletezésre. Két nagy társaság szállta meg az olajgazdag földet: a British Petrol és egy amerikai konzorcium, s 1967 óta már arról beszélnek, hogy az üzlet biztos. • A siker azonban még nincs a küszöbön. Nemcsak kutakat kell fúrni, nemcsak embereket idetelepíteni, el is kell innen vinni az olajat. Két lehetőség jöhet szám.