Magyar Hírlap, 1970. január (3. évfolyam, 1-31. szám)
1970-01-14 / 14. szám
2 1970. JANUÁR 14. SZERDA NEMZETKÖZI POLITIKA Magyar Hírlap « A lap keddi szá-WIUlP PPAiVfl ' "hosszú IxUJuJbillf U kommentárban elemzi a pártira nyitás és a gazdasági élet kapcsolatát. Csehszlovákiában több közgazdász helyteleníti a kommunista párt irányító szerepének érvényesítését a gazdasági életben. Márpedig a párt befolyásának meggyengülése — nem is szólva az elméleti zűrzavarról — mindig is a termelőerők fejlődésének lassulására és ennek következményeként a lakosság életszínvonalának romlására vezetett. A társadalom és a gazdaság több éves következetlen és nem céltudatos irányításának Csehszlovákia azzal is megadta az árát, hogy jelenleg egyike azoknak az országoknak, amelyeknek nincs kidolgozott koncepciója a népgazdaság távlatairól. Ma már mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy a szocializmus az egyetlen alternatíva a csehek és a szlovákok számára, és ha a többség magáévá tette a kommunista ideológiát, úgy a társadalom élén nem állhat más erő, mint éppen a kommunista párt. A párt tekintélye azonban nemcsak ideológiai programon alapul, hanem a társadalomban kifejtett tevékenységének módszerein is. Vezető szerepét elsősorban a különféle szervekben és szervezetekben dolgozó kommunisták révén érvényesíti. A kommunisták feladata, hogy a párt célkitűzéseit és határozatait közvetítsék és megvalósítsák munkahelyükön. A CSKP KB májusi ülésének a gazdasági élet egységes és tervszerű irányításáról szóló elvei változatlanul érvényesek. A párt nem kíván beavatkozni a kormányok, minisztériumok, vezérigazgatók és vállalati igazgatók hatáskörébe, de nem hallgathat olyan esetekben, amikor roszszul bontják le a tervet, vagy amikor a gazdaságpolitika célkitűzéseit nem valósítják meg a kormány és a párt irányvonalának megfelelően. Ilyen esetekben a párt odahat, hogy a felelőtlen és tehetségtelen személyeket rátermett szakemberekkel váltsák fel ~ — Keddi vezércikkéüt*JR( £##5 B K /& ben az SZKP Köz- W Wl írnl©Mri Pb"« „ Bizottsága decemberi plénumának és a Szovjetunió Legfelső Tanácsa ülésszakának eredményeit értékeli a lap. A múlt négy esztendő legfőbb gazdasági eredménye, hogy a legfőbb gazdasági és szociális mutatókat illetően a nyolcadik ötéves terv irányelveit teljesíteni fogjuk. A legfőbb politikai eredménye ennek a négy esztendőnek pedig az, hogy a pártnak a XXIII. kongresszuson és a Központi Bizottság plénumain kidolgozott irányvonala komoly sikereket biztosított az ország gazdasági és védelmi potenciáljának megerősítésében, a dolgozók életszínvonalának emelésében. Valóban gigásziak azok a feladatok, amelyeket a kommunista párt, a szovjet állam, az egész szovjet nép megold. Ugyanakkor a plénum azt is megállapította, hogy számos iparágban lemaradás mutatkozik a fejlesztés ütemében, lassan emelkedik a munka termelékenysége, atársadalmi termelés hatékonysága. A kommunizmus építése bonyolult nemzetközi viszonyok között megy végbe. Bizonyos nehézségek objektív jellegűek. A nehézségek egyes okai lényegében azzal függenek össze, hogy a fejlődésnek olyan szakaszába léptünk, amely nem engedi meg, hogy régi módon dolgozzunk, új módszerekre, új megoldásokra van szükség. Míg azelőtt a népgazdaságot főként mennyiségi tényezők alapján, vagyis a munkáslétszám növelésével és a beruházások emelésével fejlesztettük, most elsősorban a gazdasági növekedés minőségi tényezőivel. A hatékonyság emelésével kell számolnunk. Az SZKP Központi Bizottságának plénuma foglalkozott nemzetközi kérdésekkel is. A jelenlegi nemzetközi helyzet azt tanúsítja, hogy a Szovjetunió és más szocialista országoknak a nemzetközi porondon kifejtett sokoldalú aktív külpolitikai tevékenysége, harcuk az imperializmus ellen, szövetségük a világ forradalmi, haladó erőivel, olyan érzékelhető eredményeket hoz, amelyek alapján állíthatjuk, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzet a mi javunkra, a szocializmus javára fejlődik. Pártunk minden erőfeszítést megtesz, hogy támogassa és fejlessze a kommunista világmozgalom egységének erősödő tendenciáját, annak az eszmei-politikai platformnak alapján, amelyet a kommunista és munkáspártok 1989-ben megtartott nemzetközi értekezlete dolgozott ki. Az értekezlet eszméinek a nemzetközi kommunista mozgalom fejlődésére gyakorolt áldásos hatása már most megmutatkozik, és kétségtelenül még nagyobb erővel nyilvánul meg majd a jövőben. Megállapíthatjuk, hogy a kommunista mozgalomban erősödik az internacionalista összefogás és a nemzetközi szolidaritás, fokozódik a marxista-leninista pártok harcaiz opportunizmus ellen. ^ Magyar—jugoszláv tárgyalások (Folytatás az 1. oldalról) és körültekintés szükséges. A magyar fél kapcsolataink fejlődése szempontjából jelentősnek ítéli a jugoszláv külügyminiszter látogatását. A keddi megbeszélések napirendjén a nemzetközi élet problémáinak áttekintése szerepelt és a nemzetközi élet általános jellemző vonásainak megítélésében alapvető egység nyilvánult meg. Az egységes megítélés az úgynevezett vietnamizálási folyamat elítélésére és a közel-keleti helyzet veszélyességének értékelésére is vonatkozott. Péter János kedden este vacsorát adott Mirko Tepavac tiszteletére a Külügyminisztérium Dísz téri vendégházában. Részt vettek a vacsorán a jugoszláv külügyminiszter kíséretének tagjai is. Magyar részről a vacsorán részt vett Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, dr. Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyettese, Vályi Péter pénzügyminiszter, Veres József munkaügyi miniszter, Sarlós István, Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottságának elnöke, Puja Frigyes, a külügyminiszter első helyettese, Erdélyi Károly külügyminiszter-helyettes, Perjés László, az MSZMP Központi Bizottsága külügyi osztályának helyettes vezetője, dr. Rosta Endre, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnöke, Marjai József, a Magyar Népköztársaság belgrádi nagykövete, Ognyenovics Milán országgyűlési képviselő, a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének főtitkára, Csuka Zoltán József Attiladíjas költő, műfordító, s a Külügyminisztérium több vezető munkatársa. A szívélyes, baráti hangulatú vacsorán Péter János pohárköszöntőt mondott. — Kedves Tepavac elvtárs! Igen tisztelt jugoszláv vendégeink! —Központi Bizottságunk és kormányunk nevében, a Központi Bizottság és a kormány jelenlevő tagjai, a vacsora minden magyar részvevője nevében sovból köszöntöm önöket. — Mindenekelőtt köszönöm, hogy Tepavac elvtárs elfogadta meghívásunkat és mint a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság külügyminisztere, hivatalos baráti látogatáson vendégünkként Budapesten tartózkodik. Köszönöm azt is minden kedves jugoszláv vendégünknek, hogy elfogadták meghívásunkat erre a vacsorára, amelyet Tepavac elvtárs tiszteletére, az ő látogatása alkalmából szerveztünk. — Miként mindannyian jól tudjuk, Tepavac elvtárs nem most tartózkodik hivatalos minőségben először Magyarországon. Első hivatalos magyarországi működése a magyar—jugoszláv kapcsolatok fejlődésének jelentős időszakára esik. 1960 és 1963 között képviselte Jugoszláviát Budapesten, mint nagykövet. Ebben az időszakban kapcsolataink fejlődésének nagyon kedvező alkalmai tárultak fel. Joszip Broz Tito elvtársnak és Kádár János elvtársnak több megbeszélése is erre az időszakra esik. Ezeken a megbeszéléseken nyertek megfogalmazást azok a kölcsönösen elfogadott alapelvek, amelyek ma is útmutatásul szolgálnak kapcsolataink tervszerű, gondos és körültekintő ápolásához. Az azóta eltelt időszakban, a két ország baráti kapcsolatai fejlődésének menetében voltak olyan szakaszok, amelyek nem voltak problémáktól mentesek. Népeink kapcsolatának múltja nagyon sokrétű. Sokszor terhelték a két ország népeinek kapcsolatát, szomszédságát tragikus események. — Most meg vagyunk győződve arról, hogy a szocialista világrendszer fejlődésének mai időszakában nincs már olyan hatékony társadalmi erő egyik országban sem és a nemzetközi életben sem, amely a két szocialista ország jószomszédi és baráti viszonyának fejlődését akadályozni, lényegesen megrontani vagy tartósan zavarni tudná. — így kerülhetett sor a múlt évben Spiljak elvtársnak, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság akkori miniszterelnökének hivatalos budapesti látogatására s a látogatás alkalmával folytatott nagyon jelentős tárgyalásokra. Ezek a tárgyalások új lendületet adtak a két ország kapcsolatai fejlődésének. — Az események ilyen menetében nagy fontosságot tulajdonítunk a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság külügyminisztere, Tepavac elvtárs mostani hivatalos látogatásának is. Jelentős ez a látogatás azért, mert megbeszéléseink a két ország kapcsolatai fejlődésének további lehetőségeit tárják fel és mert ezen tárgyalások holnap az európai helyzet megvitatásával folytatódnak. Mirko Tepavac és kísérete Péter János ésa Külügyminisztérium több vezető munkatársa társaságában kedden délután a Vármúzeumba látogatott. Kubinyi András, a Budapesti Történeti Múzeum középkori osztályának vezetője és dr. Márffy Albin, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgató-helyettese fogadta a vendégeket, akik ezután megtekintették a Magyar remekművek a XI—XIX. században, a Budapest ezer éve című kiállítást, valamint a budai palota középkori történetének emlékeit, az ásatások eredményeit.ken a megbeszéléseken előkészíthetjük együttműködésünk lehetőségeit a nemzetközi élet mai számos kritikus kérdésében. — Olyan nemzetközi helyzetben valósul meg Tepavac elvtárs magyarországi látogatása, amelyben változatlanul élnek az alapvető ellentétek, a termonukleáris háború veszélyei, de amelyben ugyanakkor új lehetőségek nyílnak a nemzetközi együttműködés fokozására, a jelenlegi helyzet javítása érdekében. — Fokoznunk kell a nemzetközi együttműködést a vietnami agresszió felszámolása, a közel-keleti válság megoldása, a koreai kérdés rendezése, a gyarmati rendszer maradványainak felszámolása, az európai viszonylagos nyugalomnak hat.A vacsorán pohárköszöntőt mondott Mirko Tepavac is. — Tisztelt miniszter elvtárs! Kedves barátaink! — Engedjék meg, hogy köszönetet mondjak a valóban meleg fogadtatásért, amelyben az önök szép országába való érkezésünk pillanatától részünk van, valamint azokért a baráti szavakért, amelyeket ön, miniszter elvtárs, Jugoszlávia népeihez, vezető személyiségeihez, munkatársaimhoz és személyesen hozzám intézett. — Hivatalos látogatásom a baráti Magyarországon számomra személyes élményt is jelent. Újra abban az országban, abban a környezetben vagyok, amelyhez sok emlék fűz abból az időből, amikor itt nagykövet voltam. Innen ered személyes ismeretségünk, miniszter elvtárs, amire mindig szívesen és örömmel gondolok. — Szocialista országaink népei őszintén örülnek kölcsönös együttműködésünk minden sikerének. Úgy vélem, megállapíthatjuk — s ezt mai megbeszéléseink is megerősítették —, hogy együttműködésünk állandóan erősödik, mind tartalmasabbá és sokoldalúbbá válik. Kapcsolataink ilyen helyzete, amelyről ön is melegen emlékezett meg, nem magától alakult ki, s nem is a földrajzi és történelmi körülmények mechanikus termeke. Az országaink közötti kapcsolatok foka népeink és kormányaink, valamint személyesen Kádár és Tito elvtárs tudatos erőfeszítéseinek eredménye: az akadályok és nehézségek mögött mindig érzékelni tudták a barátság és az együttműködés feltételeit, beigazolódott az, ami ugyan nemcsak országainkra jellemző, hogy tartós barátság és sikeres együttműködés csakis a szuverenitás, az egyenlőség és más belügyeibe való be nem avatkozás tiszteletben tartásának egészséges alapjain lehetséges. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy országaink fejlődése sajátságos útjainak kölcsönös tiszteletben tartásával sikerült az élet által néha felvetett, időnkénti nehézségeket népeink tartós érdekeinek alárendelni. Ilyen alapon alakulnak és fokozatosan állandó gyakorlattá válnak a kormányok, a politikai, társadalmi és tudományos szervezetek és intézmények képviselőinek, eszme és tapasztalatcsere kapcsolatai. Az eddigi eredmények alapján meggyőződésem, hogy az országaink területén élő nemzetiségi etnikai csoportoknak — magyaroknak és jugoszlávoknak — ilyen értelemben mind kiemelkedőbb szerepük lesz a kölcsönös közeledés, megértés és bizalom erősödésében, aminek tágabb jelentősége is van. Élve a szomszédság előnyeivel, mint az együttműködés és közeledés természetes elemével, megvalósítottuk a kölcsönösen hasznos együttműködés magas fokát politikai, gazdasági, tudományos, műszaki, technikai és más területeken. Országaink a gazdasági együttműködésben mind jelentősebb partnerekké válnak. Minden jel szerint az 1970-es árucsere-forgalom értéke mindkét irányban több mint 100 millió dollár lesz. — Örömmel állapíthatom meg, hogy határmenti területeink az együttműködés kony biztonsági rendszerré való átalakítása érdekében. Szükséges, hogy az ilyen nemzetközi együttműködésben részt vegyenek a különböző rendszerű országok kormányai. — A Magyar Népköztársaság — amely a Varsói Szerződés szövetségi rendszerének tagja — és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság — amely politikáját az el nem kötelezettség jelzőjével jellemzi — alapvető egysége és számos kérdésben fennálló különbözősége mellett hatékonyan tud együttműködni a mai nemzetközi viszonyok javításában. — Alig 24 órája, hogy Tepavac elvtárs Budapestre érkezett, de ez a rövid idő is sok megbeszélésre nyújtott alkalmat. Ezek a megbeszélések azt a tudatot táplálják bennünk, hogy együttműködésünk fokozása erősíti a szocializmus ügyét az egész világon, s a szocializmus erőinek és az antiimperialista frontnak az összefogása segíteni fogja az agresszív gócok felszámolását, az egyenjogú nemzetek nemzetközi közösséginek fejlesztését, a béke és biztonság megszilárdítását. — Még egyszer megköszönve Tepavac elvtársnak a budapesti látogatást, a fárasztó program vállalását és kifejezve bizalmamat az iránt, hogy további hasznos megbeszélések várnak ránk, javaslom: ürítsük poharunkat Tepavac elvtárs egészségére, valamennyi jelenlevő jugoszláv vendégünk egészségére, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság felvirágzására, Tito elvtárs egészségére, a magyar —jugoszláv barátságra, a szocializmus és a béke ügyének győzelmére mind hatékonyabb ösztönzőivé válnak. E területeken élénk az érintkezés állampolgáraink között, jelentős az idegenforgalom, a városok és intézmények együttműködése és így tovább. Állampolgáraink üdvözölték azt, amit kormányaink ebben a tekintetben eddig tettek, s ez további erőfeszítésekre ösztönöz bennünket. Úgy vélem, miniszter elvtárs, egyetért velem abban, hogy kölcsönös kapcsolatainkban, mint általában az életben, semmi sem lehet olyan jó, hogy ne lehetne még jobb. Ilyen szempontból további tevékenység áll előttünk, amely elé bizakodással tekinthetünk. Engedje meg, miniszter elvtárs, hogy amennyire arra ilyen alkalommal mód van, kifejtsek néhány, a nemzetközi helyzetre vonatkozó nézetet. Mai megbeszéléseink megmutatták, hogy nézeteink és álláspontjaink sok nemzetközi kérdésben igen közel állnak egymáshoz. Ebbe az esztendőbe is úgy léptünk be, hogy érződtek a korábbi évekre nehezedő terhek, amelyek kiélezik a korábbi ellentéteket. A vietnami háború folytatása bizonyítéka annak, az Egyesült Államokban még mindig élnek azok a remények, hogy katonai erővel sikerül a vietnami népre ráerőszakolni akaratát Nem békére, hanem a háború vietnamizálására törekednek. Tovább tart az arab területek megszállása Izrael részéről, figyelmen kívül hagyják a Biztonsági Tanács határozatát és a világ közvéleményének felháborodását . Jugoszlávia állandóan az ENSZ és az országok egyre nagyobb száma befolyásának erősítéséért száll síkra a nemzetközi kérdések megoldásában. Ezzel nem szeretném csökkenteni a nagyhatalmak erőfeszítéseinek jelentőségét, amelyek arra irányulnak, hogy ellentéteik és különböző érdekeik ne vezessenek világkatasztrófához. Az el nem kötelezettség politikája az adott körülmények között mind jelentősebb tényezővé válik az imperializmus elleni harcban. A szocialista Jugoszlávia el nem kötelezettsége nem átmeneti taktika, hanem állandó politika. — Európa, amelyben élünk, az események rendkívül érzékeny térsége. Az európai országok erőfeszítései növekednek a megosztottság áthidalására és a bizalom légkörének megteremtésére. Támogatjuk a budapesti felhívást, a finn kezdeményezést, valamint más javaslatokat, abból a mély meggyőződésből, hogy azoknak ilyen értelmük és céljuk van. Éppen e célok miatt rendkívül fontos tartózkodni mindentől, ami zavarná az európai helyzet meglevő kedvező irányú fejlődését. Mirko Tepavac ismételten köszönetet mondva a szívélyes fogadtatásért, poharát a Magyar Népköztársaság sokoldalú fejlődésére, vezetőinek, Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának, Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének, Fock Jenőnek, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnökének, Péter János külügyminiszternek egészségére és személyes boldogságára, Magyarország és Jugoszlávia népeinek baráti kapcsolataira és sokoldalú együtt-működésére ürítette. Vacsora a jugoszláv külügyminiszter tiszteletére Péter János pohárköszöntője Mirko Tepavac válasza