Magyar Hírlap, 1970. augusztus (3. évfolyam, 212-242. szám)
1970-08-02 / 213. szám
Xiri X 4 1970. AUGUSZTUS 2. VASÁRNAP HAZAI KORKÉP Magyar Hírlap Készül a hajózási törvény tervezete Gyógyszerészek,gyógyszertárak Magyarországon jelenleg 7200 lakosra jut egy gyógyszertár, s a gyógyszertári hálózatban 3341 gyógyszerész, valamint 4589 asszisztens dolgozik. Ezek az adatok kitűnő helyzetről tanúskodnak. Az immár két évtizedes állami gyógyszerészeinek vitathatatlan fölénye a múlttal szemben, hogy nagy összegeket tudott fordítani a gyógyszertár-hálózat korszerűsítésére, a gyógyszertári dolgozók munka- és életkörülményeinek javítására. Gyórgyszertáraink 65 százaléka ma már korszerűnek mondható. Az elmúlt húsz év alatt számos, eddig el nem látott község kapott gyógyszertárat. Az új gyógyszertárak mind közelebb kerültek az egészségügyi ellátás bázisához, az orvosi, szakorvosi rendelőkhöz. Felépült a Gyógyszeráru-értékesítő Vállalat korszerű raktára, valamint a Bács, Borsod, Fejér, Győr, Hajdú, Heves és Pest megye gyógyszertári központjainak gyógyszerraktára is. Az orvosok számára készült gyógyszertájékoztatás vagy orvosi lapokban elhelyezett hirdetés csak az Országos Gyógyszerészeti Intézet jóváhagyásával jelenhet meg. Ezzel a módszerrel igyekszünk megakadályozni az orvosok nem tárgyilagos, reklám jellegű befolyásolását, és kizárni, hogy a reklámozás a nagyközönséget káros öngyógyításra, és ezen keresztül indokolatlan gyógyszerfogyasztásra késztesse. Az egészségügyi szakirodalom mellett — az orvosok jobb tájékoztatására — gyógyszerészekből gyógyszerismertető hálózatot hoztunk létre. Feladatunk: orvosgyűléseken, továbbképzéseken ismertetni a gyógyszerellátás aktuális kérdéseit, az új készítmények alkalmazási területét, továbbá felvilágosítást adni egyéb gyógyszerhatástani kérdésekre. Az elmúlt húsz esztendő során az orvostudomány fejlődésével párhuzamosan fejlődött a gyógyszerészeti tudomány is. Az V. és VI. Magyar Gyógyszerkönyv kiadását nemzetközi viszonylatban is igen jelentős tudományos munkaként tartják számon. Az elért eredmények megkövetelik a magas fokú és rendszeres gyógyszerészképzést. Budapesten és Szegeden önálló gyógyszerésztudományi fakultás létesült. Ezt támasztotta alá a kormányzat, amikor az orvostovábbképző tanszékek mintájára felállította az Országos Gyógyszerészeti Intézetben a gyógyszerész-továbbképző tanszéket. A gyógyszerészek nagy része aktívan vesz részt az egészségnevelési feladatok ellátásában körzetének vagy községének társadalmi életében. A sok irányú szakismerettel bíró gyógyszerész, a közvetlen gyógyszerészeti tevékenységen túlmenően, jelentős segítséget tud nyújtani a közegészségügy fejlesztésében, így a gyógyszerészek egyre szervezettebben kapcsolódnak be például a mezőgazdaság kemizációjával kapcsolatos közegészségügyi ellenőrző, tanácsadó és instruáló tevékenységbe is. Mindez amellett szól, hogy a szocialista egészségügy feladatainak megvalósításában mind biztosabban lehet építeni a szüntelenül fejlődő gyógyszertári hálózatra, a gyógyszertári dolgozók munkájára és helytállására. Lázár Jenő, az Egészségügyi Minisztérium főosztályvezetője Országgyűlésünk törvényt alkotott már a vasútról, a polgári repülésről, a postáról és a távközlésről. E sorozat részeként most készül a hajózás törvénytervezete. A szövegező bizottság vezetője Forgács Emil, a MAHART műszaki tanácsadója, akit felkértünk, számoljon be a bizottság eddigi munkájáról. Szeretném előrebocsátani, hogy a belvízi és tengeri hajózásra vonatkozóan több mint 400 jogszabály van érvényben. A legrégebbi 1840-ből való, a legújabb ez év júliusában lépett életbe, témája: életbiztonság a tengeren. Megtudtuk, hogy eddig Magyarországon egységes és átfogó hajózási törvény nem volt. Mária Terézia uralkodásának idején, 1774-ben készült ugyan egy tengerészeti törvény, ez azonban már régen hatályon kívül van. Indokolt tehát, hogy a hajózást érintő jogszabályok alapelveit kerettörvénybe foglalják. A bizottság feladata a hajózási törvénytervezet, valamint a végrehajtási utasítás megszövegezése, ezek indokolása és a fogalmak magyarázata. Erre azért is szükség van, mert a hajózás a közlekedési ágazatnak olyan területe, amely viszonylag kevésbé ismert, a törvényhozók maguk sem szakemberei e témának. Pontosan meg kell tehát azt is fogalmazni, az előterjesztés mellékleteként, hogy az egyes kifejezéseken mit is kell érteni. A belvíz fogalma például egészen más a köztudatban, mint a hajósok körében. A hajózásnál minden olyan hajózható vizet belvíznek neveznek, ami nem tenger. Ugyancsak meg kell magyarázni, hogy mit kell érteni például hosszú lejáratú tengerhajózáson, nagyparthajózáson és kisparthajózáson. Mindhárom kifejezés idegenből került át a magyar nyelvbe és nem fejezi ki teljesen a pontos tevékenységet — Hallhatnánk-e valamit a törvénytervezet főbb fejezeteiről és a nagyobb változásokról? — Mint említettem, kerettörvényt készítünk, amely az általános elveket rögzíti, s így igen hosszú ideig alkalmas arra, hogy feladatát teljesítse — magyarázta Forgács Emil. — Ismerjük más országok hajózási törvényeit. A szovjet tengeri törvény például mintegy 370 paragrafust tartalmaz 250 oldalon. A mi tervezetünk, hiszen csak kerettörvény, nem lehet ilyen terjedelmes. — Főbb fejezetei a következők lesznek: a törvény hatálya, a hajózási tevékenység fogalma, a hajólajstrom, a személy- és árufuvarozással kapcsolatos kérdések szabályozása, a hajó- és a hajószemélyzet jogi helyzete, közös hajókárok értelmezése, a segélynyújtás és a mentés szabályozása, végül a felügyeleti és hatósági jogkör megállapítása. A legnagyobb változás természetesen a tulajdonjog viszonyában van és ezzel összefüggésben a hajózási felelősség kérdésében. Az államosításkor a 30 lóerőnél és a 100 tonnánál nagyobb hajók, kerültek állami tulajdonba, az ennél kisebb hajók még ma is magántulajdonban vannak. Mind a személyi, mind a magántulajdonban levő hajókra vonatkozóan megfelelően rendelkezni fog a törvény. — Kikre vonatkozik majd a belvízi és tengeri hajózási törvény? — Minden állami vállalatra, szövetkezetre, jogi személyre és állampolgárra. A törvény hatálya kiterjed még a vizeinken áthaladó, idegen lobogó alatt közlekedő hajókra is, amennyiben más jogszabály eltérően nem rendelkezik. Ez utóbbi témánál érdemes kissé elidőznünk. A közlekedés egyre inkább nemzetközi méretű. A kis országokból álló Európában léptennyomon határokkal találkozunk, ezért a közlekedés nem létezhet nemzetközi szabályozás, egységesítés és együttműködés nélkül. Nem küldhetünk egyetlen hajót külföldre a műszaki, a gazdasági és a jogi feltételek összehangolása nélkül. Ezért törvénytervezetünk már érezteti: nincs messze az idő, amikor kontinensünk fő közlekedési útvonalai — sok tekintetben belvízi útjai is — egységes kontinentális rendszereket fognak alkotni, így többi között a hajózásra is az a nagy szerep vár, hogy a népek közötti jó közeledést segítse. — Mikor kerül napirendre a törvény elfogadása? — Csak annyit tudok, hogy bizottságunknak ez év végéig be kell fejezni a szövegezés munkáját. Ezután még két szakértői bizottság vizsgálja felül, majd az országgyűlés elé kerül vitára, elfogadására. Darabos Erzsébet Kiállítások napja Szegeden Nagydíjas az Éva-vermuta Vándordíj a szegedi fotoklubnak Hun aranykincsek a Móra Múzeumban Három kiállítás is nyílt tegnap Szegeden. A Horváth Mihály utcai pavilonban dr. Bencsik István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára nyitotta meg a nyolcadik országos őszibarack-, bor- és likőrkiállítást. A nemzetközi zsűri nagydíjjal jutalmazta a Derekegyházi Állami Gazdaságot és a Kertészeti Kutató Intézet budtatétényi gazdaságát, valamint a szatymazi Finn—magyar barátság és a ruzsai Napsugár Tsz bemutatott termékeit. A fajborok versenyében legmagasabb pontszámot a Csongrád—Szolnok Vidéki Állami Pincegazdaság, a Villány—Siklósi Állami Gazdaság és a hódmezővásárhelyi Május 1. Tsz kapta. Nagydíjjal jutalmazta a bíráló bizottság a Likőripari Vállalat újdonságát, az Éva vermutot. Ugyancsak szombat délelőtt nyitották meg a szegedi Bartók Bála művelődési központban a fotoklubok hatodik szegedi szalonját. A kiállításon 19 magyar fotoklub 167 felvételt mutat be. A zsűri a szalon vándordíját a szegedi fotoklubnak ítélte, tiszteletdíjat kapott a budapesti fotóklub ifjúsági csoportja és a miskolci fotoklub. Egyéni díjat kapott Demjén Gábor és Flesch Bálint budapesti, Markó Kamilla győri, Mihalecz Lajos miskolci, Koós Pál és Brunczel Tibor salgótarjáni, valamint Szávay István szegedi fotós. Szombaton este a szegedi Móra Ferenc Múzeumban dr. Ortutay Gyula akadémikus nyitotta meg a Hunok—avarok—magyarok című nagyszabású régészeti kiállítást. A kiállítás gazdag anyaga érzékletesen mutatja be a három rokon nomád nép életét a korabeli tárgyi emlékek tükrében. Külön érdekessége a kiállításnak az úgynevezett Nagy Károly-kard másolata, amely a X. századi magyar ötvösmesterség kivételes remeke volt. A kiállítás másik különlegessége, hogy a látogatók számos kincset érő hun és avarkori arany, illetve honfoglaláskori ezüst műtárgyat láthatnak eredetiben. A kiállítás bemutat teljes egészében egy honfoglaláskori lovassírt is; az értékes történelmi emléket alig néhány hete, az idei árvíz alatt Szőreg község mellett nyitott alkalmi homokbányában tárták fel a régészek. Kémek, összeesküvők a néphatalom ellen (12.) Drixlerés a látogatóban A békés egymás mellett élés politikájából következik, hogy jelentősen kiszélesedtek Magyarország nemzetközi, gazdasági, kereskedelmi, kulturális, tudományos,műszaki kapcsolatai a kapitalista országokkal. Az elmúlt évtizedben rohamosan növekedett a turizmus is. A kapitalista országokból évente csaknem félmillióan utaznak be és mintegy 130 ezer magyar állampolgár utazik a kapitalista államokba. Mindez nagyon örvendetes. Természetes azonban, hogy az ellenséges titkosszolgálatok igyekeztek és igyekeznek is ehhez igazítani módszereiket. A hírszerző szervek elsősorban a Nyugatra kiérkező rokonlátogatókat és turistákat próbálják megkörnyékezni. S amint azt sok leleplezett bűnügy bizonyítja, nem is mindig sikertelenül. Tófalvi János vecsési lakos — 1945-ig vendéglős és fuvaros vállalkozó — 1962 áprilisában, zsebében a Magyar Népköztársaság útlevelével, felült a bécsi gyorsra, hogy a Német Szövetségi Köztársaságba utazzon. Rudesbergbe, Magyarországról 1946-ban kitelepített volksbundista nővéréhez ment. Már a Salzburg—München között közlekedő gyorsvonaton utazott, amikor belépett a kupéba egy úr, aki Krammer néven mutatkozott be. Céltudatos és jól irányzott kérdéseivel csakhamar tisztázta újdonsült ismerőse személyi és családi körülményeit, politikai beállítottságát, megtudva, hogy Tófalvi János elégedetlen helyzetével és nem szereti az otthoni rendszert. Nem csoda, hogy Krammer jól tudott kérdezni és az sem meglepő, hogy megörült Tófalvi válaszainak, ő ugyanis a nyugatnémet hírszerző szerv, a Bundesnachrichtendienst kutatóügynöke. Néhány nap múlva Krammer mint régi ismerősét kereste fel Tófalvit nővére lakásán. Az elfogadta az ügynök baráti meghívását és két napon át vendége volt Ulm egyik szállodájában. Krammer miután részletesen kikérdezte Tófalvit, felajánlotta, hogy egy barátja segítségével kinntartózkodása idejére jól jövedelmező állásba juttatja. Néhány nappal később Tófalvi nővérének lakásán megjelent egy magyarul jól beszélő férfi, aki Krammer barátjaként Khölne néven mutatkozott be. Khölne még aznap Münchenbe vitte Tófalvit és ott előkelő szállodában helyezte el, ahol költségén tizenkét napig lakhatott. Ez idő alatt Khölne beszervezte Tófalvit a Magyar Népköztársaság elleni kémtevékenységre. A Vecsésről érkezett vendég minden további nélkül vállalkozott arra, hogy Magyarországra való visszatérése után rendszeresen gyűjt katonai adatokat és azokat titkosírással postai úton továbbítja megbízóinak. Mindezt írásos nyilatkozattal is megerősítették. Khölne részletes elméleti és gyakorlati kémkiképzésben részesítette Tófalvit, aki az oktatás végén a gyakorlatban is bemutatta, miként sajátította el az anyagot. München külterületén megfigyeléseket végzett és az észleltekről jelentést készített. Hazautazása előtt vegyszerekkel, vegyindigóval látták el és több nyugat-németországi fedőnevet is kapott, ahova kémjelentéseit továbbítani kell. Ezenkívül előlegként 200 nyugatnémet márkát is adtak neki, és közölték vele, hogy minden kiküldött kémjelentésért további 200 márkát helyeznek el részére nővérénél. Visszaérkezése után Tófalvi megkezdte a „munkát” és két éven át sok alkalommal küldött a megbízói által adott fedőcímekre vegy indigós titkosírással készített kémjelentéseket. Ezekben beszámolt a feladatában megjelölt budapesti katonai objektumokban — személyes megfigyelés útján — szerzett tapasztalatairól. Hogy még megbízhatóbb és értékesebb adatokhoz jusson, 1964 elején anyagi ellenszolgáltatás fejében megkísérelte beszervezni egyik ismerősét, egy hivatásos honvédtisztet. De elszámította magát. A honvédtiszt a történteket haladéktalanul jelentette és 1964 júniusában az állambiztonsági szervek Tófalvi Jánost letartóztatták. A nyomozótisztek feltették a kérdést, hogy vajon miért vállalkozott Tófalvi János a Magyar Népköztársaság elleni kémkedésre. A feleletet Tófalvi így adta meg: „A kémkedésre részben anyagi, részben politikai okokból vállalkoztam. 1945 után megfosztottak két házamtól, három lovas kocsimtól, lovaimtól, háromtonnás teherautómtól és egy személygépkocsimtól. Az 1945 után kialakult rendszerrel a mai napig sem tudtam megbékélni .. Tófalvi Jánost a Budapesti Katonai Bíróság 11 évi szabadságvesztésre ítélte. Drixler Jakab vízvezetékszerelő 1961 júliusában egy hónapra látogatóba utazott a Német Szövetségi Köztársaságban élő édesanyjához és nővéréhez, akiket a Volksbundban kifejtett tevékenységük miatt 1946-ban telepítettek ki az országból. Drixler — Tófalvihoz hasonlóan — a Salzburg és München közötti nemzetközi vonaton került kapcsolatba a nyugatnémet hírszerzés egyik ügynökével, aki csak annyit mondott magáról, hogy valamikor Magyarországon élt és jelenleg az NSZK-ban mint vegyészmérnök dolgozik. A mérnök, a segítőkész honfitárs szerepében, két nappal e találkozás után megjelent Drixler sógorának pforzheimi lakásán, nyíltan feltette a kérdést: Hajlandó-e Magyarországra való visszatérése után őt és barátait tájékoztatni katonai jellegű adatokról? Néhány nap múlva a budapesti vízvezetékszerelő elfogadta az ajánlatot. Havi 200 márka honorárium fejében. Drixler Jakabot — miután kiképezték és ellátták a kémtevékenységhez szükséges felszerelési tárgyakkal — a mérnök egyik munkatársa, Herr Schneider Bécsig kísérte. Magyarországra érkezése után Drixler azonnal megkezdte a tevékenységet. A tilalom ellenére azonban bevonta a kémkedésbe munkatársát, H. V. Z. budapesti lakos, vízvezetékszerelő, büntetett előéletű jehovistát is, akinek a közreműködéséért pénzt ajánlott fel. Drixler és társa a megfigyeléseik során szerzett katonai adatokat a kapott utasításnak megfelelően titkosírásos jelentésben továbbították a megbízóik által megjelölt fedőcímre. Mindkettőjüket utolérte a kémek sorsa: egy „narancshéjon” elcsúsztak. Az állambiztonsági szervek mindkettőjüket letartóztatták. V. A. (Következik: HOTEL KÖNIG VON UNGARIH) Több cement Lábatlanból és Tatabányáról Komárom megye két cementgyárában — a lábatlaniban és a tatabányaiban — nagy erőfeszítéseket tesznek azért, hogy több termeléssel járuljanak hozzá az árvízkárok mielőbbi helyreállításához. Felajánlották, hogy a termelés növelésével egyidejűleg ezekben a hónapokban a korábban tervezettnél nagyobb ütemben szállítják ki a cementtárolókból a kész terméket. A cementgyártás fokozása és szállítása érdekében mindkét üzemben a fizikai, a műszaki és az adminisztratív dolgozók feláldozták egy-egy szabadnapjukat. A két Komárom megyei gyárból az év eleje óta 12 000 tonna cementet szállítottak ki terven felül. Ez a mennyiség 2400 lakás felépítéséhez elegendő. A nagytömegű cement zömét június és július hónapokban küldték el. Különösen a tatabányai cementgyárban értek el kitűnő eredményt, ahol jelentősen túlteljesítették a vállalást: ebben az üzemben az év végéig összesen 5000 tonna többletcement kiszállítását ajánlották fel. Már eddig 9500 tonnát küldtek el.