Magyar Hírlap, 1970. szeptember (3. évfolyam, 243-272. szám)
1970-09-26 / 268. szám
2 1970. SZEPTEMBER 26. SZOMBAT HAZAI KORKÉP Magyar Hírlap Két arckép Nógrádról J J 2 fyfo A vár és a falu Nógrád vára magányos dombtetőn áll. Névadója természeti szépségekben gazdag északi megyénknek, tanúja nagy időknek. A napokban a várak és kastélyok restaurálásának nemzetközi tekintélyű szakértői tanácskoztak hazánkban és megállapították, hogy a hiteles, értő és szép restaurálásban a világelsők között vagyunk. A vendégeket sokfelé elvitték, a Dunakanyarban, s másutt is volt mit megmutatni. A nógrádi várban nem jártak, mert bizony ez még málik, pusztul. Ide még nem jutottak el a restaurátorok. Nem is lehet őket sürgetni, hiszen az öreg falak konzerválásán kívül egyéb dolguk is van kőműveseinknek. Nógrád, a falu, az évszázadok során többször elpusztult és a várhegy alatt hol az egyik, hol a másik oldalon épült újjá. Az utóbbi évtizedekben aztán úgy osztották a házhelyeket, úgy fejlődött a község, hogy régi és új házai teljesen körülölelik a pincékkel tarkított várhegyet. A jelen eleven gyűrűt vont a múlt köré. Vajon mit tud a falu a várról? Ismerik-e a szűkebb pátria történetét? Ebben az ügyben jártuk végig a községet, s beszélgettünk a tanácselnökkel, az iskola igazgatójával csakúgy, mint a gyerekekkel. Kellemes meglepetés ért. Élénkséget, érdeklődést tapasztaltunk mindenütt. Két beszélgetés különösen emlékezetes marad. Találomra A vár északi oldalán egy régi házat tataroztak. Széles üvegverandává bővítik a földes folyosót, a „tőtést”, ahogyan Palócföldön nevezik. A gazda valami építőanyagért jött ki a kapun, amikor nekiszegeztük a kérdést: — Ugyan már, meséljen nekünk a vár Tól. Azt hihette, kíváncsi turisták érkeztek és segítőkészen magyarázni kezdett. Szép sorjában, rendkívül ügyelve, hogy semmi ki ne maradjon, ment végig az elmúlt ezredéven. Kezdte azzal, hogy már a magyarok bejövetelekor találtak itt földvárat. Megemlékezett a várostromokról, a híres Eszterházy várkapitányról, s hosszasan elidőzött a török megszállás koránál. Külön kitért arra, hogy a vár területén szép címert találtak, amely a balassagyarmati múzeumban látható. Beszélt azokról az alagutakról, amelyeknek szája még az ő gyermekkorában nyitva volt. Az egyiket a köves út építésénél temették be, a másikat pedig a hajdani elöljáróság falaztatta be, mert több gyermek bemászott, s veszelybe került az életük. Az 51 éves Viski Jánosról, aki a MÁV Hídépítési Főnökség dolgozója, s éppen a messzi répcelaki munkahelyről jött haza, kiderült, hogy akár idegenvezető is lehetne. Ráadásul a népmondákat is igyekezett önszorgalomból összegyűjtögetni. — A faluban még mindig van egy-két olyan öregember, öregasszony, aki hisz abban, hogy jeles ünnepeken hét fekete csuklyás papkísértet indul el a várból és megtiszteli látogatásával a legjámborabbakat. Hogy ilyenkor miről beszélgetnek, az titok, azt nem szabad senkinek elmondani. Kiderült, hogy Viski János, még mint fiatalember, kapott egy Váci öreg paptól egy számára igen kedves könyvet, Magyarország vármegyéi és városainak nógrádi kötetét. Ezt a könyvet nemcsak a család, hanem a fél falu rongyosra olvasta, s ugyanígy tudnak minden olyan írásról, ami a várról szól. Viski János sorra megnevezte mindazokat, akikhez érdemes elmenni, ha históriára, vagy ha a mondákra vagyunk kíváncsiak. Az öreg elnök Nem mindig baj az, hogy falun sokat tudnak egymásról az emberek. Nemcsak a mulasztásokra, hibákra emlékeznek, hanem az érdemekre is. A zártabb közösségben kialakul az egységes értékítélet, tudják egymásról, ki kicsoda. Nógrádon 18 év alatt, több mint féltucat elnöke volt a termelőszövetkezetnek. Akadt közöttük könnyelmű, ügyetlen, volt komoly ember, aki más fontos beosztásba került. Elnöki rangja ma kettőnek van, a mostaninak, meg az elsőnek, az üreg Rezsnáknak. A 73 éves Rezsnák Andrást a faluban ma is vagy bajuszos Rezsnákként, vagy a volt elnökként emlegetik. Hozzá is elküldték, mint aki sokat tud a várról. Beszélt is András bácsi, s nagyjából ugyanazokat a történelmi adatokat, mondákat mesélte el, amelyeket Viski Jánostól hallottunk. A csuklyás barátokra csak legyintett, hogy babonaság, de az aranyhintó elrejtésében lehet valami. — A várba tartó vízvezeték égetet cserepei akkor kerültek elő, amikor, a szövetkezet mélyebben kezdte forgatni a földeket. Na, nem az első évben, mert induláskor csak két lovunk volt, az egyik kehes, a másik van. A kehes ott döglött meg a szemünk láttára a borozdában, a másikat meg kénytelenek voltunk eladni a lómészárszéknek. Ha nem vettünk szép pár lovat Somogyból, s évről évre több olyan csikót neveltünk, hogy hírük volt a megyében. Nem kellett sok biztatás András bácsinak, és a vár históriája helyett máris a szövetkezet hőskorának történetét mondta el. Kilencholdas gazda volt ő, de a rangját nem a föld, hanem az állattartásban mutatott ügyessége adta meg. Szó ami szó, ökrökkel kereskedett. Minden közeli vásárra elment, megvette a leghitványabb ökröket, s rövid idő alatt úgy javította fel, hogy közben a földjét is megművelte velük. Nem ravaszsággal, holmi kupec rafinériával adott túl a jószágokon. A serpi cukorgyár felvásárlója, ha meglátta András bácsit, már mondta is: Megvettem az ökröket, ne is kínálja másnak. A vásárokon sok hírt hallott, sok emberrel beszélt Rezsnák András, és már 1952-ben azt a tanulságot szűrte le, hogy érdemes szövetkezetet alapítani. Az utolsó két ökrét már nem a vásárba, hanem a közösbe vitte. Nyolc család csatlakozott először hozzá, a falu szegényei, elesettjei. Volt köztük özvegyasszony, aki egyedül nem bírt a földdel. A munkaerőhiány miatt az első években Rezsnák András aratáskor, szénabetakarításkor első kaszásként vágta a rendet. Jöttek a járástól, a megyétől, az okos tanáccsal: „András bácsi, maga ne dolgozzon, hanem csak irányítson!” Az öreg nem vitatkozott, de amikor a kiküldöttek elmentek, kaszált tovább. Ezt parancsolta akkor a szükség. Nyolc éven át volt elnök, s ezalatt harminc családdal növekedett a közösség, s már szép állatállománnyal, sok gazdasági épülettel, jól művelt, tagosított földekkel, milliós vagyonnal rendelkeztek. 1960-ban, amikor az egész falu a szövetkezeti gazdálkodás útjára tért, Rezsnák András önként, sértődés nélkül leköszönt. Azt mondta, sem a kora, sem a képzettsége miatt nem vállalhatja a nagy feladatot. Egy ideig még végrehajtó bizottsági tag volt a községi tanácsban, aztán már csak tanácstag, később kérte, hogy ne jelöljék a választáson. Országosan ismert... A háztáji szőlőben, a kertben végzett munkán kívül, egyetlen feladatot vállal ma is szívesen. Ő szokta helyettesíteni a vagyonőröket, ha valamiért hiányzik egyik vagy másik. A vagyonőr a szövetkezetben nappal revizornak, éjszaka főéjjeliőrnek tekinthető. Ma már nem az egész közösben, hanem egy-egy majorban is milliós értékű állat, termény és gép van. Nem árt, ha az őrökön, istállóügyeleteseken kívül valaki még szemmel tartja az egész majorságot. Az új, a mostani elnökről nagyon jó véleménye van András bácsinak. Jó szakember, érti a dolgát és a falut is szereti. A vár, a község idegenforgalmát is szeretné fellendíteni. Nemcsak a romokhoz vezető utat hozatta rendbe, hanem termelőszövetkezeti boltot nyitottak, amely turistaidényben vasárnap is nyitva tart. Harapnivalót, hűsítő italt, sört vehetnek a turisták. Hiszen szégyen volt már, hogy néha öt autóbusz, sok személykocsi parkolt a főtéren, s vonattal is sokan jöttek, de ha nem hoztak magukkal elemózsiát, üres gyomorral csodálhatták a tájat. Beszélik, hogy a szövetkezet kisvendéglőt is akar nyitni. Ha látják, hogy a helybeliek igyekeznek, majd csak kerül pénz a nagyobb kasszából is. A 73 éves Rezsnák András nemcsak Nógrád község jeles személyisége, de a szövetkezeti mozgalom megyeszerte és országosan is ismert veteránja. Egészsége, szellemi frissessége irigylésre méltó. Búcsúzóul azt kérdeztük András bácsitól, járt-e valaki nála az utóbbi években az emlékek ügyében? Készítettek-e esetleg magnetofonfelvételt, vagy jegyzeteket, az elmondása alapján a közös gazdálkodás első nyolc esztendejéről? A nógrádi úttörők már második éve falukrónikát vezetnek, amelybe naponta feljegyzik az időjárást és azt is, milyen megbeszélés volt a termelőszövetkezetben és a tanácsházán. Ez is érdekes lesz később, de az újkori falutörténet ennél erőteljesebb témákat is kínál. A vár mellett már a falunak is van története, s benne fontos helye van annak, amit Rezsnák bácsi megélt. Történelem lesz az hamarosan, ha nem máris történelem. Solymár József — H. Valachi Anna Ülésezett az országgyűlés terv- és költségvetési bizottsága (Folytatás az 1. oldalról) Örvendetes a paraszti jövedelmeknek a munkásokéval való azonos szintű alakulása, legalább annyira sajnálatos az életkörülmények eltérő volta. Dr. Varga Jenő, a kereskedelmi bizottság elnöke rámutatott: a bizottság tagjainak véleménye szerint a kereskedelmi forgalom a tervezetnél is nagyobb mértékben növekszik, és ha ezt nem követi megfelelő hálózatfejlesztés, az ellátásban zavarok lehetnek. Kérte az Országos Tervhivatalt: vizsgálja meg, nem lehetne-e a megyei tanácsoknak olyan központi támogatást nyújtani, amelyből nagyobb fejlesztést valósíthatnának meg a falvakban. Dr. Ortutay Gyula, a kulturális bizottság elnöke —olmácsolva a bizottsági észrevételeket — kérte, hogy támogassák fokozottabban a pedagógusok lakásépítési akcióit, s próbáljanak több pénzt biztosítani az óvodai, napközi otthoni és a kollégiumi helyek számának szaporítására. Szóvá tette, hogy elavult a gyermekintézmények élelmiszernormája. Első ízben fordult elő, hogy a szociális és egészségügyi bizottság változtatás nélkül fogadta el a tárca terveit — jelentette be dr. Pesta László, a bizottság elnöke. Gácsi Miklós, az ipari bizottság titkára, a képviselők véleményét továbbítva javasolta, hogy a tervben kapjon hangsúlyt a mezőgazdasági gépgyártás fejlesztése, az ipari növénytermesztés, szorgalmazzák az ingázók számának csökkentését, s fejlesszék a gazdaságosan termelő szénbányákat. Dr. Jókai Loránd, az igazgatási és igazságügyi bizottság titkára több, a pontosabb értelmezést elősegítő, szövegmódosító javaslatot tolmácsolt a választójogi törvény módosításáról szóló előterjesztéssel kapcsolatban. Ezután Párai Imre, az Országos Tervhivatal elnöke vázolta az országgyűlés plénuma előtt tartandó expozéjának főbb gondolatait, majd válaszolt a bizottsági ülések során felvetődött javaslatokra, indítványokra. Egyebek között kifejtette: a nemzeti jövedelem alapvető arányai nem változnak a következő tervidőszakban. Lényeges átalakulás várható viszont a kereslet belső szerkezetében, amihez a termelés és a nemzeti jövedelem csak abban az esetben tud társadalmi veszteségek nélkül igazodni, ha évente nagyjából egyenletes ütemben növekszik, így érhető el, hogy a fogyasztás és a felhalmozás növekedése a nemzeti jövedelemmel nagyjából azonos legyen. Az Országos Tervhivatal elnökének tájékoztatóját követő vitában számos képviselő fejtette ki véleményét. Egyöntetűen hangsúlyozták: a IV. ötéves terv reális, jól megalapozott, gondosan előkészített. A munka hatékonyságának fő forrása — fogalmazta meg — a munkaszervezés, a technológiai folyamatok korszerűsítése. A vitában felszólalt Szabó Kálmán, Inotai János, Nyers Rezső, Kiss Jenő, Nics János, Nagy József és Szőke Antal, valamint Filipszky Zoltán, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője. Dr. Bognár József — összefoglalva a tanácskozást — rámutatot: a népgazdaság fejlődésének tervezett növekedési üteme reális. A népgazdaság negyedik ötéves terve megvalósítható. A terv- és költségvetési bizottság a népgazdaság negyedik ötéves tervéről szóló törvényjavaslatot — néhány észrevétellel kiegészítve — elfogadta. • • Ünnepségek a fegyveres erők napja alkalmából A fegyvereserők napja alkalmából ünnepséget rendeztek a Hotel Ifjúságban, amelyen megjelent a fegyveres testületek több magas rangú képviselője és a KISZ központi bizottságának vezető munkatársai. Illisz László, a KISZ KB titkára méltatta a fegyveres erők napjának jelentőségét és elismeréssel szólt arról az önzetlen munkáról, amelyet a KISZ vezetői végeznek a fegyveres erőknél. Az ünnepségen kitüntették azokat az ifjúsági vezetőket, akik kiemelkedő munkát végeztek a honvédelmi nevelésben, a katonai szolgálatra való felkészítésben. Az ünnepség további részében dr. Horváth István, a KISZ KB első titkára, a néphadsereg, a BM-határőrség és a BM- karhatalom 18 tagjának nyújtotta át a KISZ Érdemérem kitüntetést. A honvédelmi miniszter nevében Kaszás Ferenc vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyettes, a belügyminiszter nevében Németi József vezérőrnagy, belügyminiszter-helyettes, a munkásőrség országos parancsnokságának nevében Gáti József ezredes, a munkásőrség országos parancsnokságának helyettese adott át kitüntetéseket; a „Haza szolgálatáért” érdemrend arany, ezüst és bronz fokozatát huszonkét KISZ-aktivistának. Ugyancsak a fegyveres erők napja alkalmából pénteken délután a Gorkij Művelődési Házban a Magyar Honvédelmi Szövetség budapesti vezetősége és a Magyar Néphadsereg Központi Klubja parancsnoksága rendezett ünnepséget. Az ünnep alkalmából a Gorkij Művelődési Házban megnyitották a „25 év a haza szolgálatában” című kiállítást. A budapesti pártbizottság ülése Csütörtökön és pénteken kibővített ülést tartott a Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti bizottság. Megvitatta és elfogadta a fővárosi tanács negyedik ötéves tervének fő célkitűzéseit, amelyeket Sarlós István, a párt végrehajtó bizottsága tagja, a fővárosi tanács vb-elnöke terjesztett elő. Ezután Németh Károlynak, a budapesti pártbizottság első titkárának előterjesztése alapján megtárgyalták a budapesti pártbizottság négyéves munkájáról szóló jelentést, továbbá megvitatták és elfogadták a fegyelmi bizottság jelentését, amelyet Szegedi Andor, a fegyelmi bizottság elnöke terjesztett elő. Százezer tonna szén terven felül Ünnepi műszakok a Mecsekben a kongresszus befejezéséig A Mecseki Szénbányák legnagyobb üzemében, a komlói Kossuth-bányában elhatározták, hogy kongresszusi műszakokat kezdenek október 1-től a X. pártkongresszus befejezéséig. A hír hallatára a vállalat szakszervezeti bizottsága pénteken felkérte a bánya többi üzemét is, hogy csatlakozzanak a Kossuth-akna kezdeményezéséhez. A több hétig tartó ünnepi műszakokkal megoldhatják a vállalatnak azt a gazdasági gondját, hogy 1970-ben százezer tonnával több szenet vár a népgazdaság tőlük, mint az előző évben. A feladat azért is nehéz, mert a természeti és geológiai zavarok idén sok problémát okoztak a bányáknak. A szakszervezeti tanácskozáson jelenlevő gazdasági és társadalmi vezetők bejelentették, hogy több műszaki és szervezési intézkedéssel ők is segítik a kongresszusi műszakok sikerét, így például a legfiatalabb mecseki bányában, a Zobák-aknán máris megkezdődött egy új fejtésben a termelés. Az új bányaszakasz valóságos széngyárnak tekinthető, mert naponta 150 vagon szén kerül ki belőle. Napirenden: egy gyár és egy intézet Pénteken a Nehézipari Minisztériumban miniszteri értekezleten tárgyalták meg a peremartoni Ipari Robbanóanyaggyár és az Energiagazdálkodási Intézet munkáját, fejlesztési terveit. Az Ipari Robbanóanyaggyár gazdálkodását szemléltető adatok viszonylag lassú, de egyenletes fejlődésről adnak képet. A vállalat termelésének nagyobb hányada a hazai piacon talál vevőre, de jelentős részét exportálják is. A vállalat a negyedik ötéves tervben jelentősen fejlődik. A miniszteri értekezlet ezután az Energiagazdálkodási Intézet munkáját vitatta meg. Papp István, igazgató ismertette az intézet tavalyi és idei kutatásait. A kutatási feladatok mellett az intézet közreműködött az energiagazdálkodási beruházások megvalósításában is. Jelentős létesítményeket adott át a népgazdaságnak, s a már kivitelezés alatt álló energetikai beruházások költségeinek csökkentésével is hozzájárult a népgazdaság eredményeihez. Az intézet befejezett tevékenységének értéke 1969-ben megközelítette a 100 millió forintot, ami több mint kétszerese az előző évinek. Az értekezlet a két jelentést elismeréssel jóváhagyta.