Magyar Hírlap, 1971. január (4. évfolyam, 1-31. szám)
1971-01-01 / 1. szám
2 1971. JANUÁRI, PÉNTEK XOZ 7 AZA| korkép Magyar Hírlap Közelebb a békéhez írja: Sík Endre, az Országos Béketanács elnöke AZ ÚJESZTENDŐ ELSŐ NAPJA régtől fogva a reménykedő, a bizakodó ember ünnepe. A télforduló után fokozatosan hosszabbodó napok, a több fény a közeledő tavasz ígéretével biztatták mindig a tél gondjaival küszködőt. Mi is reménységgel, bizalommal lépünk az új esztendő — s az új évtized — küszöbére. Azt várjuk 1971-től s az új évtizedtől, hogy közelebb viszi az emberiséget nagy vágyának teljesítéséhez, a békéhez. Okkal és joggal teheti fel bárki a kérdést: van-e, lehet-e reális alapja e vágyakozásnak, bizakodhatunk-e a világ békés jövendőjében? Hiszen alig fél évszázad alatt két világháború pusztított s az elmúlt negyedszázadban sem volt olyan nap, hogy földünk valamely pontján ne dörögtek volna a gyilkos fegyverek. Kétségtelen tény, hogy az indokínai agresszió kiterjesztése, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni bombázások felújítása, a rendezetlen közelkeleti helyzet nagy veszélyeket rejt magában. Mégis azt mondhatjuk, hogy béketörekvéseinknek megvan a reális alapja-Öreg kontinensünkre, Európára szeretnék utalni csak. Két esztendő telt el azóta, hogy éppen Budapestről felhívással fordultak a szocialista országok Európa államaihoz annak érdekében, hogy közelebb jussanak a megoldáshoz a kontinens békéjét, biztonságát akadályozó problémák. A reakció és a háború erői mindent megtesznek, hogy a budapesti felhívás, a szocialista országok erőfeszítése ne érje el célját. Mégis az történt, hogy éppen a szocialista országok következetes békepolitikája komoly sikereket ért el a búcsúzó esztendőben is. A szocialista közösség országainak kapcsolatai kiszélesedtek és elmélyültek azokkal a kapitalista államokkal, amelyek készek arra, hogy az enyhülés politikáját folytassák. Felbecsülhetetlen jelentőségű a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság, valamint a Lengyel Népköztársaság és ugyancsak a Német Szövetségi Köztársaság között aláírt szerződés. Ezek ratifikálása csak ezután kerül sorra, de megkezdődnek a tárgyalások hasonló szerződés megkötéséről a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és az NSZK között is. Az európai biztonság sarkköve az erőszakról való lemondás, a fennálló határok sérthetetlenségének elismerése. A szerződések ezt szolgálják s — amellett, hogy megfelelnek az Európában élő népek érdekeinek — kedvező feltételeket biztosítanak egy összeurópai tanácskozás előkészítéséhez is. Jól tudjuk, hogy az európai kérdések szorosan összefüggenek a világ más területeinek problémáival s kontinensünk politikai klímájának enyhülése pozitív hatást gyakorolhat ezek megoldására is. A BÉKEPOLTIKA NAGY EREDMÉNYEI azért jöhettek létre, mert a szocialista államok kezdeményezéseit határozottan és követelően támogatták a kontinens kapitalista államaiban működő békemozgalmak, békeszervezetek, a békét, a biztonságot akaró néptömegek, megértették és honorálták a realitások felismerésére képes polgári politikai körök. Az új esztendőben az egész világon tovább aktivizálódnak a béke erői. A Béke-világtanács elnökségének 1970 októberében Új-Delhiben tartott ülése arra szólította fel a nemzeti békemozgalmakat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket s szerezzenek érvényt a népek békeakaratának. A magyar békemozgalom ennek a felszólításnak s a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa útmutatásának szellemében kívánja folytatni az új esztendőben munkáját. A MAGYAR BÉKEMOZGALOM gazdagprogrammal indul az új esztendőnek. Úgy gondolom, érdemes e program néhány pontját felvillantani. Békemozgalmunk továbbra is részt vesz minden olyan nemzeti és nemzetközi kezdeményezésben, amely az európai béke és biztonság megteremtését szolgálja. Változatlanul munkájának középpontjába állítja az indokínai népek iránti szolidaritás erősítését és az MSZMP X. kongresszusának útmutatása, a Béke-világtanács felhívása alapján még fokozottabb politikai, erkölcsiés anyagi támogatást igyekszik nyújtani Vietnam, Laosz és Kambodzsa népeinek. Békemozgalmunk — a magyar nép véleményét kifejezve — messzemenően szolidáris az arab népek igazságos harcával s elítéli Izraelnek az imperialista hatalmak által támogatott agresszív politikáját. Aktív szerepet vállal az antiimperialistavilágfront erősítésében. Ezért segíti a függetlenségükért a kolonializmus és a neokolonializmus ellen harcoló népek küzdelmét. Békemozgalmunk nagy eseménye lesz, hogy az új év első felében Budapesten ülésezik a Béke-világtanács. Az év első hónapjaiban szervezett akcióink mintegy előkészítését szolgálják e nagy jelentőségű tanácskozásnak. Két tudományos konferenciára is sor kerül. A témák magyar szakértői Európa és a világ, valamint Gyakorlati együttműködési lehetőségek az európai kontinensen címmel vizsgálják az európai biztonság problémáit. Májusban a laoszi nép támogatására szolidaritási hetet szervezünk. Január végén arab szolidaritási napot tartunk, s ebben az időben indítjuk útjára az arab menekülttáborok lakóinak szánt segítségünket. Áprilisban megemlékezünk a Palesztinai menekültek napjáról s még az év folyamán szolidaritási hetet szervezünk az arab népek igazságos harcának támogatására.. Továbbra is részt, veszünk a Bér keyltégtanács akcióiban, amelyek a fegyverítkezési hajsza csökkentését, a vegyi és baktériumfegyverek eltiltását követelik. ÖSSZEFOGÁS a béke, a társadalmi haladás minden igaz hívével — ez volt békemozgalmunk alapvető feladata eddig, s ez lesz az új esztendőben is. Biztos vagyok benne, hogy munkánk 1971- ben is sikeres , lesz. A biztosíték erre az, hogy az elmút évek során rendkívül egészséges és gyümölcsöző együttműködés alakult ki a békemozgalomi tevékenység terén a társadalmi mozgalmakkal és a tömegszervezetekkel. Sok-sok ezer aktivistájuk munkálkodott a Hazafias Népfront aktivistáival karöltve békemozgalmi célkitűzésekért. Ezúton is szeretném átadni mindannyiuknak az Országos Béketanács elnökségének köszönetét s kérését, hogy az új esztendőben is vegyenek részt mozgalmunk munkájában. A jól végzett munka tudatában lépünk az új esztendő, az új évtized küszöbére. Hittel hiszünk a béke győzelmében a háború felett, s erőnkhöz mérten mindent megteszünk e győzelemért. Fogadás a Hazafias Népfront székházában Bencsik István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára tegnap fogadást adott a baráti országok hazánkban működő kulturális intézményei vezetőinek tiszteletére. A Hazafias Népfront Belgrád rakparti székházában megjelent Nino Nikolov, a Bolgár Kultúra, Jan Gothe, a Csehszlovák Kultúra, dr. Stanislaw A. Sochacki, a Lengyel Kultúra, Heribert Reisenweber, az NDK kultúrcentrumának vezetője, valamint Mátyás László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára és Sebestyén Nándorné, az Országos Béketanács titkára. Bencsik István tájékoztatást adott a népfrontmozgalom tevékenységéről, s az új esztendő tennivalóiról. A fogadáson a Hazafias Népfront főtitkára köszönetet mondott azért az önzetlen segítségért, amivel a Budapesten működő kulturális központok segítették megismertetni a magyar néppel a testvéri országok életét, múltját, hagyományait és az egyes országok szocialista építésének fontos feladatait. Nyolc erkély öleli körül a mecseki tv-tornyot A tervezettnél gyorsabban halad a 172 méter magas mecseki tv-torony építése. Pécs leglátványosabb építkezésén a múlt esztendőben érdekes, műszaki újdonságnak számító feladatot hajtottak végre: a már korábban felhúzott óriás betontesthez hozzáépítették a 83 és 42 méter közötti szakaszon sorakozó erkélyeket. A toronytörzset tányérszerűen körülölelő erkélyek részben műszaki célokat szolgálnak majd. 73 méternél helyezkedik el a kilátó, alatta a körkilátós presszó, ahonnan a vendégek a panorámában gyönyörködhetnek majd. Az eredeti program szerint a nyolcból csak hat erkélyt építettek volna meg. A svéd hidraulikus emelőszerkezettel működő 75 tonnás zsalu azonban kitűnő segítőeszköznek bizonyult, kezelését gyorsan, jól elsajátították, s ennek köszönhető az előny. Kádár János fogadta az FKP főtitkárhelyettesét Georges Marchais, a Francia Kommunista Párt főtitkárhelyettese az MSZMP KB meghívására a baráti látogatásra Budapestre érkezett. Kádár János, az MSZMP KB első titkára csütörtökön fogadta Georges Marchais-t. A két párt, vezető véleménycserét folytatott a két testvérpárt kapcsolatáról, a külpolitika és a nemzetközi munkásmozgalom kérdéseiről. A szívélyes, elvtársi légkörben lezajlott megbeszélésen részt vett Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára. Mai Magyarország Nagy leltár egy kis zsebkönyvben Előttem egy szép kiállítású, ízléses tipográfiával készült, a debreceni Alföldi Nyomdából kikerült zsebkönyv fekszik. Tele adattal, regiment számjeggyel, grafikonnal, fotóval. A Központi Statisztikai Hivatal adta ki — tízezer példányban. Tízmillió magyarról szól. Mit kezdjen az ember az adatok, tények végtelenjével? Mit emeljen ki belőlük, s miért éppen azt? Így hát — s enynyi válogatási lehetőség engedtessék meg a „recenzensnek” — hadd tallózzon kedve, ízlése, mi több: büszkesége szerint. A mai Magyarország portréjának egyik legmarkánsabb vonását az építés, az építkezés dinamizmusa kínálja. Az elmúlt öt év alatt egyebek között csaknem 320 ezer lakást építettünk. Tudjuk, még több kellene, még gyorsabban, s korszerűbben. Erre a tempóváltásra így utal a zsebkönyv: „Az első házgyár üzembehelyezésére 1965-ben Budapesten került sor. Jelenleg Magyarországon 5 házgyár működik, ezek évi kapacitása kb. 16 000 lakás. 1969-ben házgyári paneles technológiával 8400 lakás épült, az építőipari vállalatok lakásépítésének egyharmada.” (Az országot járó krónikás előtt a szűkszavú statisztikák mindig felröppentenek egy-egy emlékképet. Alig van olyan év végi kulcsadat, amely ne kötődnék valamilyen formában egy maradandó találkozáshoz. Mint például számomra a házgyárak kapacitása — egy vésztői asszonnyal folytatott beszélgetéshez: — A férjem? ... Pesten, a negyvenhármasoknál ... — Mit csinál? — Most Óbudán emelnek egynagy házat. A legnagyobbat, több mint 800 lakás lesz benne ... — Tehát az ember — kőműves. — Nem kőműves, már nem az... Adja nekik a daru egy darabban a lakás falát és ők beigazítják. Szóval az uram házszerelő!... így mondjuk most.. .) Lapozom tovább életünk friss lexikonát. ..A magyar—szovjet alumíniumegyezmény évi 1 milliárd kó (később ennél jóval több) villamosenergia-termelés és más alumíniumkohászati beruházás alól mentesít bennünket. A felszabaduló öszszegből a bauxitbányászatot, a timföldgyártást, valamint az alumíniumfeldolgozó ipart fejlesztjük. A fejlesztés legnagyobb létesítménye a székesfehérvári alumínium szélesszalag-hengermű... A vegyipar termelése a népgazdaság szükségleteinek megfelelően több mint 70 százalékkal emelkedett. Különösen a szerves és szervetlen vegyi termékek gyártása, a kőolajfeldolgozás, a műtrágya-gyártás és a gyógyszertermelés fejlődése volt gyors ütemű. Kazincbarcika, Pét, Leninváros...” (Leninvárosnál érdemes megállni. A harmadik ötéves terv utolsó esztendejében adtunk immár a nevében is kifejeződő városi rangot az egykori Tiszaszederkénynek, bár a városalapítás roppant munkája hosszú évekkel ezelőttkezdődött. Az új kinevezés — a névváltozás — szimbolikus is, s egyben nagyon valóságos is. — A lenini örökség élő voltát hirdeti ez a város — mondotta ünnepi beszédében április 22-én Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára. — Élete a nemzetközi osztálytestvériség talaján fogant, hű kifejezője a Szovjetunióhoz fűződő örök barátságunknak. Leninváros ifjú város. Hármas értelemben is. Ifjú mint város, pontosan négy esztendős; ifjú úgy is, hogy lakosságának átlagéletkora alig haladja meg a KISZ- korhatárt; végül ifjú azért is, mert szívesen alkalmazza és követi az újat, pártolja a tudományos-műszaki haladást. Az ünnepség után a fiaikhoz Leninvárosba ránduló szülők egy csoportja gyárlátogatásra indult. — Mert, hogy a fiam mindig azt írja, meséli, hogy ők fehér ingben, nyakkendőben csak gombokat nyomogatnak, s ugye, ezt hazulról föl nem foghatja az ember — mondta a szamosházi Fáy György, aki technikus fia oldalán akkor még egy kicsit hitetlenkedve lépte át a TVK kapuját...) Pergessük tovább hazánk leltárát, amelynek „Élelmiszer-gazdaság” című fejezetében is rendkívül sok újat, számunkra kedveset olvashatunk. Tények, adatok sokasága foglalkozik a nagyüzemi mezőgazdaság eredményeivel, az élelmiszeripar fejlődésével. Sinte minden bekezdés elé odaírhatnánk a korszerűsítés, a gépesítés, vagy tudományhasznosítás egyszavas alcímét. „A műtrágya-felhasználás 1960—1969 között hatóanyagban közel 3,9 millió tonna volt, öt és félszer annyi, mint az előző évtizedben... Ugyanezen idő alatta mezőgazdaság 69 000 traktort kapott, az összes vonóerőn belül a gépi vonóerő aránya 80 százalék fölé emelkedett... Tizenöt konzervgyárunk — több új telepítésű, a harmadik ötéves terv keretében — mintegy 350 cikket termel, ezek közül 123-at exportál 58 országba ... Jelenleg búzából a háború előtti vetésterület 80 százalékáról az akkori mennyiségnek több mint másfélszeresét takarítjuk be, az állami gazdaságokban 100, a termelőszövetkezeti gazdaságokban 99 százalékban gépekkel...” (Egy nyári emlék kínálkozik ehhez az utolsó mondathoz. Fábiánsebestyénből, a Kinizsi Termelőszövetkezetből, ahová ez a hír szólított: „A Kinizsi Tsz 2670 holdon három hét alatt végzett az aratással.” A faluban kérdeztem javakorabeli embereket, akik aktív tagjai a szövetkezetnek, de az aratásról úgyszólván semmit nem tudtak. — Más a beosztásunk, a gyümölcsössel vagyunk elfoglalva — mondták. Mintha egy nagy gyár szereldéjében azt kérdeztem volna, mi újság a forgácsolóban? ... A főkönyvelő azonban adott egy katonás tömörségű nyilatkozatot: — Tíz darab SZK—4-es kombájnunk van, az annyi mint 22 kombájnos, váltott műszakban. Hozzájuk beosztva nyolc szállítójármű, ugyancsak nyolc fővel, ez tehát 30 ember eddig. Még nyolc fő a szérűn és a szárítóban, * néhány kisegítő munkás :— így jön ki a 40 valahány ember. Ennyi volt az aratás nálunk ...) Egyre nehezebb a tallózás a mai Magyarország formás kis zsebkönyvében. A könyvecske gazdag tartalma miatt. Mert a fő gond nem az, hogy mit emeljünk ki belőle, h hanem, hogy mni maradjon el. A leghitelesebb felmentést az a tény adja a teljességre való törekvés alól, hogy százezrek, milliók személyes tanúi — és részesei — az elmúlt fél évtized eredményeinek. S ebben — a legkisebbektől a nyugdíjasokig — tulajdonképpen mindenki benne foglaltatik, még akkor is, ha tudjuk: regiment a tennivalónk még. Egy idézet azonban megérdemli a kiemelést. „Az MSZMP kongresszusának javaslatára 1968-ban az iparban és az építőiparban megkezdődött a rövidebb, heti 44 órás munkaidőre való áttérés, ami 1970-ben ezekben az ágazatokban lényegesen be is fejeződött. A munkaidőcsökkentés korábbi eredményeit is figyelembe véve, 1970-ben már kb. 2 millió dolgozót foglalkoztattak rövidített munkaidőben.” (Ehhez az idézethez vajon milyen történetet, személyes élményt fűzhetne a krónikás? Talán a még mindig súlyos második műszak hét végi könnyítésének számlálhatatlan örömét? A szombatonkénti teljes létszámú családi kirándulásokat a hegyekbe, a vizek mellé? A derűs országjáró különvonatokat és különbuszokat? A pihentető kedvtelések virágzásának divatját? Mert ez mind-mind hozzátartozik a szabad szombatok, a meghosszabbodott hétvégek hiteles történetéhez.) A „Mai Magyarország” utószavaként végezetül álljon itt egy — ezúttal nem a kötetből vett — idézet. Dr. Bognár József professzor mondta az országgyűlésben az új tervtörvény vitájában, visszapillantva az elmúlt öt évre: „Egészében azt mondhatjuk, hogy gazdasági történelmünk — elsősorban az elmúlt 25 évre gondolok — legsikeresebb öt esztendeje áll mögöttünk.” Ami cselekvésben ebből következik, az már a holnap Magyarországának kislexikonába kerül. Kiss Gy. Janós