Magyar Hírlap, 1971. április (4. évfolyam, 91-119. szám)
1971-04-08 / 98. szám
Magyar Hírlap NEMZETKÖZI POLITIKA ÉVFORDULÓ 1971. ÁPRILIS 8. CSÜTÖRTÖK 9 Kádár János látogatása Csillagvárosban f MASZSZ, MTI) Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára és Rapai Gyula, az MSZMP KB tagja, hazánk moszkvai nagykövete, az SZKP XXIV. kongresszusán részt vevő magyar pártküldöttség tagjai szerdán látogatást tettek a Csillagvárosban, ahol a szovjet űrhajósok élnek és dolgoznak. A magyar vendégek megtekintették a Csillagváros nevezetességeit, felkeresték a Jurij Gagarin Múzeumot, s levetítették nekik „A mi Gagarinunk” című, a világűr úttörőjéről készült filmet. A múzeum emlékkönyvébe Kádár János a következőket jegyezte be: „Tiszta szívemből minden jót, újabb sikereket kívánok a szovjet űrhajósoknak, oktatóiknak és parancsnokaiknak tevékenységükhöz, amely a szovjet nép, minden nép, az egész emberiség javát szolgálja.” Kádár Jánost és Rapai Gyulát Georgij Beregovoj, Andrijan Nyikolajev és Pavel Popovics űrhajós vezette körül a Csillagvárosban. A vendégeket elkísérte Vlagyimir Kirillin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese és Pavel Kutahov légi marsall, a Szovjetunió honvédelmi miniszterének helyettese. Szovjet—brit eszmecsere a Közel-Keletről (MTI) A brit külügyminisztérium szóvivője szerdán bejelentette, hogy április 2-án, pénteken Londonban kétoldalú szovjet—angol tárgyalásokat tartottak a közel-keleti konfliktus rendezésének kérdéséről. A tárgyalásokon Szityenko, a szovjet külügyminisztérium közel-keleti főosztályának vezetője, illetve Parsons államtitkár-helyettes állt a két fél delegációinak élén. A két részből álló tárgyalási napot diplomáciai megfigyelők biztató kezdetnek tekintik, hiszen évek óta nem került sor ilyen természetű angol—szovjet megbeszélésekre. Jól értesült megfigyelők szerint a tárgyalások célja a közel-keleti helyzet általános áttekintése és beható eszmecsere volt, ezért konkrét döntések nem is kerültek szóba. Jordánia nem vesz részt a kairói csúcstalálkozón (MENA, Reuter, AFP) A jordániai kormány közölte, nem vesz részt az arab állam- és kormányfők képviselőinek Kairó javasolta értekezletén. Az értekezleten a kormány és a palesztinai ellenállási mozgalom ellentéteit vizsgálják meg. A jordániai kormány szerint ez „megengedhetetlen vádaskodásokat” jelent majd Jordánia ellen. Abdullah Szalah külügyminiszter kedden este fogadta az EAK ammani nagykövetét és jegyzéket adott át neki, amelyben a jordániai kormány elutasítja a részvételt az értekezleten. Ammanban ugyanakkor emlékeztetnek arra, hogy Husszein király április 1-én szintén arab csúcsértekezlet rendezésére tett javaslatot. Erre a javaslatra azonban mindeddig csak Marokkó válaszolt támogatólag. Az AZ Ahram szerdán közölte, hogy a jordániai válság ügyében kezdeményezett értekezlet három nap múlva kezdheti meg érdemi munkáját A részvevők két fontos beszámolót hallgatnak meg: Bahi Ladghamnak, a kairói megállapodás betartására felügyelő arabközi békéltető bizottság elnökének és Ahmed Hilminek, a bizottság katonai albizottsága vezetőjének jelentését Mindketten a jelenlegi jordániai helyzetet elemzik majd. Köves Tibor, az MTI washingtoni tudósítója jelenti: Az amerikai politikai és sajtókörök izgatott találgatásai közepette, válsághangulattól terhes, túlfűtött légkörben kerül sor — lapzárta után — magyar idő szerint csütörtökön hajnalban Nixon elnök rádió- és tévébeszédére, amely sokak szerint politikai pályafutása „sorsdöntő” beszédének bizonyulhat. A laoszi invázió kudarca és a Calleyverdikt együttes hatása nyomán olyan helyzet állt elő, hogy a republikánus kormánypárt legtekintélyesebb szenátorainak egy kilenctagú csoportja külön tanácskozásra ült össze Laird hadügyminiszterrel, és felszólította: figyelmeztesse Nixon elnököt, ezúttal már nem lesz elegendő, ha pusztán további számokat mond a Vietnamban levő amerikai csapatok további kivonásáról. Hangsúlyozták, hogy a háború sürgős befejezését követelő közhangulattal szemben „nem tudják tovább tartani a frontot”, hacsak az elnök nem mond valami „véglegeset” a háború felszámolásának módját és határidejét illetően. T TAJ Szenátorok figyelmeztetése Ifixonhoz Behódolt a katonáknak (Reuter) Jose Velasco Ibarra ecuadori elnök kedd este a jelek szerint megmenekült a latin-amerikai politikusokat oly gyakran fenyegető sorstól , attól, hogy a katonai vezetők megfosszák hatalmától. Az elnök ezt a sorsot úgy kerülte el, hogy elfogadta a hadsereg követelését és hozzájárult unokaöccsének, 2.z ország hadügyminiszterének menetéhez. Jorge Acosta Velasco Hadügyminisztert kedden katonatisztek egy csoportja kényszerítette lemondásra, akik az Eloy Alfaro nevű katonai akadémia épületében tartották őt fogva. Miután a hadügyminiszter elfogadta a tisztek követelését, sértetlenül távozott az akadémiáról, és a perui nagykövetségen keresett menedéket. Ezt követően Velasco Ibarra elnök közölte, hogy Luis Robles Plazát nevezi ki az ország új hadügyminiszterévé, aki korábban népjóléti miniszter volt. Velasco Ibarra már negyedszer tölti be Ecuadorban az elnöki tisztséget, de a katonaság már háromszor fosztotta meg hatalmától. Imrl elnök Kozmosz 405. (TASZSZ) Szerdán a Szovjetunióban Föld körüli pályára juttatták a Kozmosz 405. jelzésű mesterséges holdat. A fedélzetén elhelyezett berendezések folytatják a világűrkutatást a korábban bejelentett programnak megfelelően. A mesterséges hold berendezései kifogástalanul működnek. A koordinációs számítóközpontban folyik a beérkező adatok feldolgozása. Páncélosok támadják a ceyloni felkelőket (AP) A ceyloni rádió szerdán közölte, hogy a kormány páncélosokat vetett harcba a „Népi Felszabadítási Front” elnevezésű szélsőbaloldali szervezet felkelői ellen, akik, miután a fővárosban vereséget szenvedtek, vidéken folytatják a harcot A közlemény szerint a lázadóknak súlyos veszteségeik vannak. Ceylonban a kormány teljes egészében igénybe vette a hadsereget és mozgósította az önkénteseket is. Huszonnégy órával meghosszabbították a délutántól hajnalig tartó kijárási tilalmat, és elrendelték valamennyi hivatal bezárását (TASZSZ) A ceyloni fegyveres erők az egész országban urai a helyzetnek — jelentette ki Bandanaraike miniszterelnökasszony a néphez intézett üzenetében. A BVT sajtóközleménye (MTI) A Béke-világtanács sajtóközleményt adott ki azzal kapcsolatban, hogy május 13-tól 16-ig Budapesten tartják a BVT közgyűlésének ülésszakát. A sajtóközlemény ismerteti az ülések javasolt napirendi pontjait, amelyek közül legfontosabb a békéért és a nemzeti függetlenségért, valamint az imperializmus és a háború ellen küzdő erők egységének megszilárdítása és a Béke-világtanács szervezeténekmegerősítése. A horvát ECSZ KB nyilatkozata (MTI) Zágrábban szerdán közleményt adtak ki a Horvát Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának üléséről. E szerint a KB ülésen arra a megállapításra jutottak, hogy azok a híresztelések, amelyek szerint a Horvát Szocialista Köztársaság vezetősége kapcsolatban áll az usztasa emigrációval, az ellenséges erők alapos, szervezett akciója az önigazgatásra épülő szocialista Jugoszlávia ellen. Vásárhelyi Pál (1795–1846) Százhuszonöt éve ezen a tavaszi napon távozott kortársai sorából a nemzeti haladás és a magyar tudomány egyik legkiválóbbja, Vásárhelyi Pál — ahogy őt kortársai nevezték, „a nagy vízimérnök”. Még csak 51 éves volt, midőn a szüntelen fizikai-szellemi erőfeszítéstől s az Al-Duna mocsaraiból szerzett maláriától megviselt szíve hirtelen felmondta a szolgálatot. Halála drámaiságában eleven jelkép. Úgy halt meg, ahogy élt: maradisággal, társadalmi és személyes önzéssel, tudatlansággal, politikai elvakultsággal küzdve, egy milliók jólétét, s eljövendő jobblétét szolgáló nagy mű megvalósításáért harcolva. 1846 ezen áprilisi napján a Tisza-szabályozás egyik — ki tudja hányadik — viharos vitája közben, azóta a történelem s a tudomány által sokszor bebizonyította igazát védelmezve melléhez kapott, s holtan hanyatlott az asztalra, melyen már ott volt kiteregetve a „Tisza folyó általános szabályozásának tervezete’’ ? — az a jövőbe tekintő nagy terv, melynek diadalmas megvalósulását, de még első kapavágását látni sem adatott már meg alkotójának. Korunkban ugyancsak hozzászokhattunk a tudomány nagyszerű vállalkozásaihoz, de még e nagy teljesítményeken iskolázott képzeletünk is csodálattal kell hogy adózzék a múlt század e kivételes alakjának, aki az akkori Európa általános szellemi, ipari, társadalmi színvonalától olyannyira elmaradott feudális Magyarországon teremtő képzeletében ilyen monumentális méretű, s ugyanakkor tudományos realitásában, megalapozottságában ilyen szilárdan felépített tervet , sőt tervek egész sorát volt képes kibontani. Ifjan, kora egyik neves mérnöke, Huszár Mátyás oldalán vesz részt a Körösök vidékének felmérésében. Feljegyzései tanúskodnak róla, hogy a fiatal Vásárhelyiben már ekkor a Tisza szabályozásának az a teljes és nagyszabású gondolata fogan meg, melyek végül is a Tisza-völgy száz és százezer holdnyi drága termőföldjét megszabadították az árvizek természeti csapásaitól. De a Tiszához csak kerülő úton, életének utolsó, rövid szakaszában érkezik vissza a vízi mérnök. 1829-től új feladat szólítja, s kelt benne lázas tudományos érdeklődést, munkavágyat. Megkezdődik az a térképészeti munka, amelyet a tudományos világ mindmáig a vízrajzi térképezés klasszikus alapművének tekint, az úgynevezett Dunai mappáció. Régi megsárgult lapokról hadd álljon itt egy korabeli idézet. A Lánchíd építésével kapcsolatban a hazai mérésekkel és térképekkel szemben — Vásárhelyit ugyancsak nem kezelték saját hazájában prófétaként — gyanakvó osztrák hatóságok neves angol mérnököket kértek fel ellenőrző vizsgálatokra. Az általuk készített jelentés a Vásárhelyi-térképekről ezt mondja: „meglepetést gerjesztek bennünk e tervek tökéletességükkel, melyeket eléggé dicsérni szavakat nem is találánk”. Vásárhelyi életében bizony ritkán részesülhetett a támogató helyeslés ilyen meleg szavaiban. Hiába pusztították évenkénti árvizek a Duna, s a Tisza völgyét, hiába sürgette a rohamos gazdasági fejlődés a teljes hosszában „járható” dunai hajózó út megteremtését, a magyar nagybirtokos osztály önzése, érdektelensége, fukarsága, s az osztrák hivatalok ellenszenve az egyébként is roppant vállalkozások terheit a gáncsoskodások tehertételeivel súlyosbították. Akinek alkalma volt végighajózni a mai Al-Dunán, s látni a Kazán-szoros mindmáig veszedelmes zuhogóit, az öszszeszűkülő szirtek között napjainkig csak külön kormányossal a „zuhatagi kalauzzal” hajózható keskeny folyamcsíkot megjárni, látni a függőleges sziklafalon „csüngő” parti országutat, csak mérhetetlen csodálattal és tisztelettel adózhat Vásárhelyi bátorságának. Széchenyi támogatásával Vásárhelyi 1834-ben belevágott a Duna-szabályozás mai szemmel is roppantnak ható vállalkozásába! Primitív eszközökkel száz és száz üreget vájtak a Duna sziklás medrébe, s korábban szinte ismeretlen, a munka közben kialakított módszerrel víz alatti robbantások tömegét végezték. Keskeny, alig 12 méter széles folyosót vágtak így a Duna fenekén, miközben sziklapartba 5 méter széles utat építettek, amelyen a roppant gyors — másodpercenként 3—4 méteres folyássebességű — Duna-szakaszon árral szemben lehetett felvontatni a gályákat. Vásárhelyi kubikosaival, bányászaival éjt nappallá téve együtt robotolt e példátlan természetátalakító munkán. Megbetegszik, maláriát kap, megsérül, az osztrák hivatalnokok állandó anyagi nehézségeket gördítenek a munkák folytatása elé, napirenden van, hogy a munkálatok folyamszakaszán az osztrák és a török határőrök valóságos ütközeteket vívnak. Vásárhelyi tántorítatlanul dolgozik. Széchenyi így inti őt aggódva: „A magyart, ha hazafi, nem arra kell inteni, hogy kötelességét teljesítse, hanem, hogy lelkiismeretes munkálkodásával túlságba ne menjen”. Vásárhelyi mindenhol, mindenben „túlságba ment”, vállalkozásainak sikerével, nagyszerűségével saját úri osztályának és az osztrák kamarillának gyűlöletét egyaránt kivívta. Ferenc császár halála után még az akadozó anyagi támogatást is megvonják tőle, így végül is 1837-ben munkáját csak a leglényegesebbekre korlátozva, s elvégzését az utókorra bízva, meggyötört lélekkel, lázadozó szívvel kénytelen félbehagyni. De Vásárhelyi nem az elkeseredés és a kudarc embere; nincs az a méltatlan bántás, sérelem, amely kedvét, energiáját szegné. Ekkor már ifjúkorának nagy terve keríti hatalmába: a Tisza-völgy szabályozása. 1845-ben kidolgozza azt a tervet, amely hazánk térképét valósággal átformálta: elkészül a Felső-Tisza szabályozásának úgynevezett „előleges javaslata”. A terv már puszta számait tekintve is páratlan méretű volt: egészében több mint kétezer kilométernél hoszszabb tiszai töltéssel csaknem 3 millió holdnyi földterületet volt hivatva ármentesíteni. De nemcsak méreteit, koncepcióját tekintve is mindmáig korszerűnek, példamutatónak ismerik el a szakemberek e tervet. Dégen Imre, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke a Tiszaszabályozás megkezdésének jubileumán az első kapavágás helyén, Tiszadobon, a Vásárhelyi-emlékmű avatásán, a mai vízügyi szakember véleményét eképpen fogalmazta meg: „... A terv országépítő program része volt. Átfogó szemlélete tette képessé arra, hogy szinte a mai komplex vízgazdálkodási szemléletnek megfelelően ne csak egy szűkebb térség szemszögéből, hanem a helyi érdekeken messze felülemelkedve, de egyben azokat is legjobban szolgálva egy egész országrész, sőt az egész nemzet szemszögéből alkosson, évtizedes távlatokra jelölve ki a jövő vízgazdálkodásának teendőjét.” Vásárhelyi koncepciója évszázadon átnyúlva szervesen kapcsolódik a mai magyar társadalom és gazdasági élet igényeihez. Tiszai vízrendezése megvetette alapját annak a hatalmas műnek, amely ma több mint 4200 kilométer hosszúságú védgátat emelt s ezek segítségével az ország területének csaknem egyharmad részét szabadította meg a mocsarak, tavaszi vadvizek uralmától, nyitva meg a mezőgazdasági és ipari munka lehetőségét az egész Tisza-völgyben. Vásárhelyi gondolata él tovább azokban a nagyszabású országos tervekben, melyeket társadalmunk ma valósít meg, s amelyek, miként azt Vásárhelyi is kívánta, nem szakadoznak kicsiny helyi részletmunkákra, hanem átgondolt, az ipar, a mezőgazdaság és a lakosság érdekeit egyszerre több módon szolgáló szerves egészet alkotnak. Szász István Zalka Máté emlékezete TegnapSzabolcs-Szatmár megye négy településén: Kékesen, Tiszakanyáron, Dombrádon, Új-Dombrádon tartottak előadást Zalka Máté életéről, munkásságáról. Ezzel kezdetét vette Szabolcs-Szatmárban, Zalka Máté szűkebb hazájában az az eseménysorozat, amelynek keretében — születésének 75. évfordulója alkalmából — megyeszerte megemlékeznek a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom kimagasló egyéniségéről. Az ismeretterjesztő társulat megyei szervezetének rendezésében és közreműködésével az elkövetkező hetekben mintegy száz előadást tartanak a megyében Zalka Mátéról. Április 16-án a Nyíregyházi Tanárképző Főiskolán a felsőfokú oktatási intézetek fiataljai nagygyűlésen emlékeznek a nagy hazafira. Az évforduló napján, április 23-án, Zalka Máté szülőfalujában, Tunyogmatolcson rendeznek nagyszabású emlékünnepséget.