Magyar Hírlap, 1971. április (4. évfolyam, 91-119. szám)
1971-04-08 / 98. szám
101971. ÁPRILIS 8. CSÜTÖRTÖK KULTÚRA - MŰVÉSZET ^_______ Magyar Hírlap Premier ma Átlagos és átlag alatti filmek V X \' A BÖRTÖNŐR. Komor tónusú története a két világháború közötti évek Csehszlovákiájából. Hőse egy kissé együgyű fiatalemer, aki azért lesz börtönőr, mert az biztos egzisztencia. Ivan Renc fiatal ren' dező filmje ezen a ponton mutat rokonságot Luis G. Berlanga nálunk is vetített A hóhérjával, amelyben a munkanélküli, hogy családjának megélhetést nyújtson, vállalja a megvetett „állás”-t. A különbség azonban már a hangvételben megmutatkozik. A spanyol rendező sötét humorral rajzolja meg figurájának sorsát, René ellenben (aki maga írta a forgatókönyvet is) drámává hangolta az egészet. A film tulajdonképpen lélektani tanulmány arról, hogy a hatalom megrontja az embert. Pepa, a hős eleinte ,,jófiú”, csak jámbor házőrző kutyáját püföli, s képzeleteinek kalandjaiban éli ki ösztöneit. Utóbb azonban, amikor összeütközésbe kerül a világgal (a rab, akiben bízott, megszökik, felesége elhagyja), a börtön zsarnoka lesz. René szinte teljes egészében Pepa alakjára koncentrál. Ehhez Jiri Hrzan személyében megfelelő színészt is talált. Ivan Slapeta operatőr naturális képekben ábrázolja a börtön zárt, vigasztalan világát és azt a kispolgári életformát, amelyben Pepa él. ___ A hiba talán ott van — s a börtönőr azért nem emelkedik igazi példázattá —, mert Pepa nem egy köznapi ember, hanem majdhogy klinikai eset. Együgyűsége nem analóg a legendás svejki együgyűséggel. REKVIEM. A második világháborúban I \ 'iCs számtalan kalandos, filmre kívánkozó r\ U epizód is akadt. Ami azonban 1939 és \\' 1945 között történt, semmi esetre sem tekinthető csak kalandnak. Caslav Damjanovic, a Rekviem forgatókönyvének írója (és egyszemélyben rendezője) ott követte el az első tévedését, amikor ezt a tényt szem elől tévesztette. Filmje ugyanis inkább westernre, mint partizántörténetre emlékeztet. Igaz, a jól alkalmazott kalandelemek szuggesztívan is hathatnának. A fordulatosan bonyolított cselekmény, a markánsan jellemzett figurák, a légkör és miliő megteremthetné a história hitelét. Sajnos azonban, Caslav Damjanovic minderre fittyet hány és így sikerült elkészítenie az utolsó 25 esztendő leglogikátlanabb, legnaivabb ellenállási filmjét, amelyben a fordulatokat nem az élet, hanem az írói szeszély, a minden izgalomkeltés diktálja. ) K SZERETMEM, SEGÍTSZ A kitűnő színészt, Alberto Sordit becsvágya nem hagyta nyugodni, s megpróbálkozott a forgatókönyvírással, majd a rendezéssel is. Ezt a filmjét is maga írta (Rodolfo Sonego társaságában), ő játssza a főszerepét, s a forgatást is személyesen irányította. Chaplin, Orson Welles ilyen funkcióhalmozás közben is remekeltek, Sordi azonban belebukott a sokirányú művészi erőkifejtésbe. Az ötletet: mit szól a szavakban modern elveket valló férj, amikor megtudja, hogy felesége mást szeret — nem tudta igazán kibontani. Filmje úgy tetszik, mintha a kitűnő Monica Vitti magánszámaiból és némi főiskolai helyzetgyakorlatokból tevődne össze. Carlo di Palma szép felvételei, Piero Piccioni dallamos muzsikája pozitívuma a Szerelmem, segíts !-nek. ■vŰ L. (\f\ AZ ÉVSZÁZAD RIPORTJA. Márk Mihály\ (rendező, író) és Borbély János (operatőr) becsvágyó vállalkozása ez a dokumentáris összeállítás. Nagy részben archivális anyagból (szovjet és amerikai) eredeti felvételekből megpróbálták felrajzolni a világűr meghódításának történetét. A munkát, mint krónikát dicsérhetjük elsősorban és azt az összegező szándékot, amely lehetővé tette, hogy az alkalmanként a nézők elé került riportokat, híradókat úgy vágták össze, hogy aki látja, átfogó képet kapjon. Kár, hogy Hárs Mihály nem bízott eléggé a témában és a kísérő szöveggel próbálta érdekesebbé tenni, amivel éppen ellenhatást ért el. Ábel Péter Idegen nyelvi tanulmányi versenyek döntői Szerdán megkezdődtek az idei középiskolai tanulmányi verseny idegen nyelvi országos döntői. Orosz nyelvből a Magyar—Szovjet Baráti Társaság Gorkij fasori székházában bonyolítják le a döntőt két napon át. Angol nyelvből április 8-án és 9-én a Pedagógusok Szakszervezetének Csengery utcai Fáklya klubjában mérik össze tudásukat az első forduló legjobbjai. Oroszból 103-an, angolból 40-en vesznek részt a döntőn. Április 18-án kezdődik a magyar nyelv hete Nemzetközi konferencia a szabad időről (Munkatársunktól.) A TIT egy napon két sajtótájékoztatót is tartott Bródy Sándor utcai székházában. Két nagyszabású rendezvénysorozatot jelentett be ez alkalommal Vonsik Gyula, a TIT főtitkára. A magyar nyelv hetének ünnepi programját a rendezőség nevében Lőrincze Lajos és Deme László ismertette. Ezúttal ötödször rendezik meg a nyelvművelés e sokrétű s egyre gyarapodó programját. Az idei magyar nyelv hetét ünnepélyesen április 18-án nyitják meg Budapesten, április 19-én pedig Győrben; a legtöbb előadást, ankétot, eseményt ezúttal a fennállásának 700. évfordulóját ünneplő Győr városában tartják. Olyan érdekes ismeretterjesztő programok lesznek itt, mint a Nyelv és nyelvészet a tudományos-technikai forradalom idején című előadás, a megnyitó napján, vagy az április 23-i nyelvészeti séta. Az idén is megtartják a Kazinczy gimnáziumban A szép magyar beszéd országos döntőjét. Lőrincze Lajos Győrben az Amerikában élő magyarok nyelvkultúrájáról, Grétsy László pedig Budapesten a Jugoszláviában élő magyarok nyelvéről ad elő. Április 24-én Budapesten a Kerepesi temetőben nagy magyar nyelvészek sírjánál tesznek emlékező látogatást. Dr. Fukász György, a TIT nemzetközi szabadidő-konferenciájának programját ismertette az újságíróknak. Az UNESCO támogatásával és az European Center for Leisure and Education szervezet közreműködésével rendezendő konferenciát április 15-től 17-ig tartják Budapesten. Színhelye a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Bocskay úti természettudományi stúdiója. Ez a konferencia olyan kérdéseket tárgyal, mint a szabad szombatok bevezetésének hatása a munkások hét végi tevékenységére. Ismertetik egy város — Kazincbarcika — lakosságának szabad idejére vonatkozó szabadidő-vizsgálatokat. Plenáris ülésen tárgyalják a gazdasági tényezők szerepét a szabad idő felhasználásában. Különleges szerepet kap a szabad időre nevelés témaköre. Szekcióüléseken vitatják a szabad idő és az ifjúság, a szabad idő és az életmód, a szabad idő és a felnőttoktatás összefüggéseit is. 150 esztendeje, 1821. április 9-én született A romlás virágainak francia poétája: Charles Baude- t A magyarra fordított Baudelaire-művek jegyzékét, a nagy francia költő munkásságára vonatolkozó irodalom bibliográfiái alá Kozocsa Sándor állította ősze. Ez a rendkívül hasznos és alapos munka 300 oldalnyi terjedelemével arról győz meg, hogya baudelaire-i életműről újat már alig mondhatunk. Költészete felszívódott az irodalmi köztudatba. Jellemzésére is készen állnak a vezérszavak: antipolgár, antiromantikus, dekadens, hideg és sátános ... Hogy az évforduló során mégis szót kér ez a cikk, annak oka Baudelaire életének egy kevéssé ismert magyar kapcsolata. Brüsszelben, a Szent Alfonz utcában állt a Casa Jósika. Kertjében rododendronok virítottak. De virult, és egyre szebben, az a csipkekereskedés is, amely Júlia asszony szorgalmát és üzleti leleményességét dicsérte. Ez a hősies, vállalkozás tette lehetővé, hogy Jósika Miklós dolgozószobájának álló írópultján egyre szaporodjanak a kéziratkötegek. Itt született az Eszther, A nagyszebeni királybíró, A hat Uderszky lány. A magyar romantikus regény megteremtője, akinek Abafiját „Uraim, le a kalappal...” köszöntötte a korabeli kritikus, a szabadságharc bukása után emigrációba kényszerült. A tollat nem tette le, tovább dolgozott. Ebbe a műhelybe toppant be 1863 októberében, a maga meghökkentő, de sohasem sértő erőszakosságával Kertbeny Károly. „Írónak dilettáns volt, embernek esendő, s amikor mint műfordító, a magyar véka alá fojtott virágokat kihordta a nagyvilágba, azokkal is csak a maga dicsőségét akarta megvilágítani.” Így jellemzi a magyar irodalomnak ezt a különös, kissé gyanús „kultúrvigécét” Móra Ferenc. Kertben az irodalom peremén élt, de mindig a magyar literatúráért. Költészetünket akarta felmutatni Európának. Petőfinek és Aranynak készített helyet a párizsi szalonokban. A maliciózus mendemonda szerint Arany Keveházáját, Kaffeehaus des Johann Goldnak fordította. Az viszont tény, hogy az Őrültben a harmatcseppet harmadcseppnek, másutt a jó embert jó embernek értelmezte. A rajongva vállalt feladat és képességei nem állottak arányban. A szándék, az önmegvalósítás vágya viszont annál hevesebb, gátlástalanabb. Kora „kapcsolataira”, a „nagy emberekre” úgy vadászott, mint egy szenvedélyes lepkész a ritka példányokra. Liszt Ferenctől Marxig, Mickiewicztől Bakuninig — mindenkit ismert. Jósika Miklósék brüsszeli körébe Párizsból érkezett. Az első lépéseket még az „Eszther szerzőjének” segítségével tette meg, de csakhamar önállósodott. Flamand írók, festők fogadták bizalmukba. Véletlenül összeakadt egy párizsi ismerősével is, Arthur Stevens műkereskedővel, aki 1864. április 24-én barátjával, Baudelaire-rel egy időben érkezett a városba. A francia költő összes művei számára kiadót keresve, jött Brüsszelbe. A Lacroix— Verboeckhoven cégnél voltak kecsegtető kilátásai. A belga szépművészeti körben előadások megtartására kérték fel. Május 2-án Delacroix festészetéről beszélt „éles, átható, magas regisztert!” hangján. Május 11-én már feltűnik a neve Kertbeny jegyzőkönyvében: „Einladung von Baudelaire.” Meghívást kapott a költőtől. Ezután egymást követték a találkozások a különböző brasseriekben. Egész éjszakákat átbeszélgettek a söröskorsó mellett, természetesen művészeti, irodalmi kérdésekről : „Baudelaire nagyon barátságos ...” jegyezte fel Kertbeny, de a megtárgyalt témákra csupán következtetni lehet.. 1864. május 23-án a francia poéta saját kezűleg írt levélben hívja meg a jól tájékozott, eleven eszű magyart utolsó előadására, a Cerrle Artistique-ba. A Mesterséges Paradicsomok: a hasis és az ópium a téma. Az Abafitól a XIX. századi „modern” európai költészet „sátánosságáig” óriási az ív. Kertbeny valószínűleg nem érzékelte az irodalomtörténeti fáziseltolódásnak ezt a jól megragadható pillanatát: a találkozás abszurd „koraiságát”. A brüsszeli barátkozásnak véget vetett a „belga Piripócs ” értetlensége. Baudelaire tervei nem valósultak meg, ezért sértődötten, és egy egész versfüzárben dühöngve hagyta el a várost. Kertbenyt, a különös irodalmárt is tovább sodorta nyugtalan vére, hogy majd a budai Rudas fürdő vendégszobájában morzsolja le öreg napjait. 1882-ben hunyt el. Az első magyar Baudelaire-fordítás négy esztendő múlva került az olvasók elé az Arad és Vidékében, Reviczky Gyulától. A brüsszeli találkozás a véletlen műve volt. Irodalomtörténeti értékűvé Baudelaire és a magyar irodalom kapcsolata csak 1908-ban vált. A Nyugatban megjelent Ady-írás: A magyar Pimodan jelzi, hogy Baudelaire, a „felszabadító mámorok” prófétája megérkezett a magyar líra gondolatkörébe is. I . Bélley Pál A laire. ----- *ifBrüsszeli találkozás Czóbel Bélaéletmilve — Hát ennyit de dolgozte Ma? !—.Ikiátftszfel a magyar festészet nagy örege, Czóbel Béla, amikor rendezés közben végigjárta a Műcsarnok termeit. Valóban ennyit dolgozott. Képek százai jelzik munkásságának útját Európaszerte és a kontinens határain túl, köz- és magángyűjteményekben, otthonokban. Nehéz is volt összeszedni ezt a kiállítási anyagot, amelynek csaknem a fele külföldről, erre az alkalomra került haza: mintegy 150 olajfestmény szépen, szellős rendezésben, hatalmas ívben összegezve csaknem hét évtized munkásságát. Életének, munkásságának gazdag, szép foglalta ez a kiállítás. Bármennyire szétnyúlt is művészpályája az időben, bármennyit változott s sokrétű, izgalmas századunk folyamán — mégis töretlen, egységes maradt. Kossuth-díjas, kiváló művészünk 1902 —1906 között a nagybányai szabadiskolában nyaranként Iványi Grünwald Bélánál tanult, s itt, valamint Münchenben és Párizsban akkortájt festett képeinek egy része még a szecesszió hatását mutatja. Czóbel életútja örökös vándorlás, amelyen belül Párizs az egyik nyugvópont, a másik pedig Szentendre. Mint olyan sokan századunk nagy festői közül, ő is „und”-ként kezd magáratalálni, s a Salon d’Automne-ban, a Fauves-csoport tagjaival együtt állít ki, abban az időben, amikor még Rippl-Rónai is sokat tartózkodik Párizsban (az ő pettyes korszaka is hat Czóbelre). Hazatérve, 1908-ban tagja és alapítója a MIÉNK csoportnak, később az oly sok vihart kiváltó és annyi máig ható kezdeményezést elindító Nyolcaknak. De vándorútján ez is csak intermezzó. 1914—19 között Hollandiában élt, többször állított ki Amsterdamban, majd Berlinbe települt. Itt 1925-ig dolgozott, a német expresszionistákkal rokon jegyeket felmutató stílusban, de úgy, hogy Nagybányán kialakult mélytüzű koloritját megőrizte. A berlini korszak munkáit 1924- ben Budapesten is bemutatta, hogy csakhamar ismét megváljon hazájától. 1925- ben Párizsba költözött, és attól kezdve 15 éven át ott alkotott. A francia kritika több ízben hangsúlyozta, Rouault-lal vagy Soutins-nel való rokonságát, de — és mostani kiállítása is ezt bizonyítja — ez csak felületi rokonság, hiszen Czóbel soha nem szűnt meg önmaga lenni. Még párizsi tartózkodása idején, 1929- ben New Yorkban állította ki gyűjteményes anyagát. A negyvenes években hazajött, és ekkor Budapesten és Hatvanban festett. 1940 óta „kétlaki”, nyaranként Szentendrén, telente pedig Párizsban fest. De nem tartózkodási helyének, hanem művészetének köszönheti, hogy egyaránt vallja festőjének Magyarország és a világ. Hányan mondhatják el vajon — akár rövidebb életpályára vissza,tekintve is —, hogy minden változás ellenére mindig hűek voltak önmagukhoz? Hány művész kiállítását nézhetjük végig úgy, hogy hét évtized alkotásait összegezve, mindvégig érezzük a folytonosságot, mindvégig tanúi lehetünk a nem lankadó lendületnek, a megújulóképességnek. Ami Czóbelben korszerű volt pályája indulásának első évtzedében, az máig sem avult el. Pedig programja „szerény” volt: örömmel élni, és örömöt adni. Ezzel teljes egész eddigi élete, ezzel teljes a munkássága. Bojár Iván A közösségi élet bázisai kiváló művelődési házakat, könyvtárakat tüntettek ki Szerdán a Művelődésügyi Minisztériumban ünnepélyesen hirdették ki a „Kiváló művelődési otthon” és a „Kiváló könyvtár” címért folyó, felszabadulásunk 25. és Lenin születésének 100. évfordulója alkalmából meghirdetett pályázat eredményeit, az intézmények és fenntartó szerveik vezetőinek jelenlétében. Az okleveleket és a jutalmakat 27 kultúrház és 28 könyvtár képviselői vették, át kilenc intézmény dicséretben részesült. A kitüntetett intézmények munkáját ünnepi beszédében dr. Garamvölgyi József művelődésügyi miniszterhelyettes méltatta. — Ezek az intézmények — mondotta — a művelődés és a nemes szórakozás, a közösségi élet, a társadalmi aktivitás és a szocialista demokrácia gyakorlatának fontos bázisává váltak. A pályázat célkitűzései egybeestek a párt X. kongreszszusának határozatával, amely a szocialista kultúra terjesztőinek méltó megbecsülését szorgalmazta. Különösen örvendetes a városok, általában a munkáslakta települések kulturális életének fellendülése, és sokat tettek a tsz-parasztság, az egész falusi lakosság sajátos művelődési igényeinek kielégítéséért a községi kultúrotthonok, könyvtárak. A pályzatnak a vártnál is nagyobb sikere pedig arra ösztönzi a meghirdető szerveket — a Művelődésügyi Minisztériumot, a Szakszervezetek Országos Tanácsát és a KISZ-t —, hogy újra kiírják a versenyt a „kiváló” címért a művelődési házak és a könyvtárak számára. Biró Vera, a Művelődésügyi Minisztérium közművelődési főosztályának vezetője bejelentette: a Képzőművészeti Alap értékes műalkotásokat — képeket, szobrokat, iparművészeti tárgyakat — ajándékoz a címet elnyert intézményeknek. A kitüntetettek nevében Gyarmati Kálmán, a Hajdú-Bihar megyei Művelődési Központ igazgatója mondott köszönetet. G. Sz. L.