Magyar Hírlap, 1972. április (5. évfolyam, 92-119. szám)
1972-04-01 / 92. szám
Bugyor Hírlap KÖZÉLET- DIPLOMÁCIA _____________________________________ Üdvözlő távirat Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke táviratban üdvözölte Piotr Jaroszewiczet, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsa elnökévé történt újjáválasztása alkalmából. Péter János külügyminiszter Stefan Olszowskinak, a Lengyel Népköztársaság újjáválasztott külügyminiszterének küldött üdvözlő táviratot. Pullai Árpád Békés megyében Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának titkára kétnapos látogatást tett Békés megyében. Csütörtökön Békéscsabán Frank Ferenc, az MSZMP Békés megyei bizottságának első titkára fogadta a vendéget, aki ezt követően a megyei, a járási és a városi pártbizottságok párt- és tömegszervezeti osztályainak munkatársaival tanácskozott a pártélet időszerű kérdéseiről. Pénteken délelőtt Pullai Árpád felkereste a gyulai Körös-táj Tsz-t, délután pedig Endrődre, a Lenin Tsz-be látogatott. A kétnapos program végén Pullai Árpád és a társaságában levő megyei, járási vezetők felkeresték az Endrődi Cipész Ktsz-t. Letétbe helyezés Rapai Gyula, a Magyar Népköztársaság moszkvai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete pénteken délelőtt a szovjet kormánynál letétbe helyezte az Interszputnyik nemzetközi űrtávközlési rendszer és szervezet létrehozásáról szóló megállapodás magyar ratifikációs okmányát. Az okmányt I. N. Zemszkov, a szovjet külügyminisztérium főtitkára vette át. Magyar küldöttség az Interparlamentáris Unió tanácsülésén Az Interparlamentáris Unió Yaoundéban (Kamerun) tartja ez évi tanácsülését. Az április 3-án kezdődő tanácskozáson a magyar csoport képviseletében Nagy Miklós és Darvasi István országgyűlési képviselő vesz részt^.^^ ____ Diszszemle Nyíregyházán Véget ért a magyar néphadsereg csapatainak harcászati gyakorlata Sikeresen véget ért a magyar néphadsereg kijelölt csapatainak — tartalékosok bevonásával — végrehajtott, kiképzési tervek szerinti gyakorlata. A befejezés alkalmából Nyíregyházán, a Benczúr téren nyilvános tábori díszszemlét rendeztek. Már jóval az esemény kezdete előtt több ezren gyűltek össze, hogy tanúi legyenek a látványos katonai felvonulásnak. Az emelvényen helyet foglaltak a Honvédelmi Minisztérium magas rangú képviselői, a gyakorlat során érintett megyék párt- és tanácsi vezetői, a magyar néphadsereg tábornoki és parancsnoki karának tagjai közül többen. Ott volt J. V. Tutarinov vezérezredes, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erői parancsnokságának magyarországi képviselője. Díszjel harsant, jelezve a tábori szemle kezdetét. A Rákóczi-induló hangjai közben nyitott gépkocsin érkezett a térre Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter és fogadta Hodosán Imre ezredesnek, a szemle parancsnokának jelentését, majd üdvözölte a felsorakozott egységeket. ^ ^ íj Czinege Lajos honvédelmi miniszter beszéde Ezután en00 miniszter rövid beszédben értékelte a gyakorlat tapasztalatait. Egyebek közt hangsúlyozta: " Hazánk, szocialista vívmányaink védelme, nemzetközi kötelezettségünk, országunk földrajzi helyzete azt igényli, hogy mindenkor biztosítsuk néphadseregünk magas fokú harckészültségét. Ennek szerves részeként állandóan megfelelő szinten kell tartanunk tartalékos állományunk felkészültségét is. Ezért tervszerűen gondoskodunk a tartalékosok továbbképzéséről, szükség szerinti gyakoroltatásáról. Gyors mozgósításuk feltételeit korszerű rendszerrel biztosítjuk és azt állandóan ellenőrizzük. Ezeket a célokat szolgálta a most befejezett gyakorlat is. A váratlan helyzetek, a gyors ütem, a nagy menetek, a támadó és védelmi gyakorlatok váltakozása nehéz feladatok elé állította mind a szervezőket és irányítókat — a parancsnokokat és törzseket —, mind pedig a gyakorlat végrehajtóit. A megszabott követelményeknek az érintettek magas fokon tettek eleget. A gyakorlat igazolta, hogy a részt vevő hivatásos, továbbszolgáló, sor- és tartalékos állományúak mind katonai-szakmai, mind erkölcsi, politikai téren felkészültek a haza védelmére. A most befejezett gyakorlaton maradéktalanul elértük a kitűzött célt, s egyben újabb hasznos, értékes tapasztalatot szereztünk további munkánkhoz. A nemzetközi helyzettel foglalkozva, a miniszter hangsúlyozta: " A Szovjetuniónak, a Varsói Szerződés testvéri országainak a vitás kérdések békés rendezéséért, a különböző társadalmi berendezkedésű államok békés egymás mellett éléséért, az európai béke és biztonság megszilárdításáért folytatott kitartó küzdelmében elért, reményt keltő eredmények mindannyiunkat bizakodással töltenek el. Szilárd elhatározásunk, hogy erőnkhöz, lehetőségeinkhez mérten továbbra is következetesen harcolunk a nemzetközi politikai élet pozitív tendenciáinak erősítéséért. Mindaddig azonban, amíg reális veszélyként kell számolni a népek leigázására irányuló imperialista törekvésekkel, közöttük fegyveres agreszszióval, alapvető létérdekünk diktálja, hogy gondoskodjunk biztonságunkról, vívmányaink védelméről. A haladás és a béke ügyét, egyben legigazibb nemzeti érdekeinket szolgáljuk azáltal, hogy állandóan gondoskodunk honvédelmi felkészültségünk magas szinten tartásáról, a testvéri szocialista országokkal együtt szüntelenül erősítjük közös védelmi szövetségünket, a Varsói Szerződést. A miniszter beszéde befejező részében köszönetét és elismerését fejezte ki a gyakorlat vérehajtóinak, a feladatok megoldásában derekasan helytállt hivatásos, továbbszolgáló és sorkatonáknak, a gyakorlat tervezőinek, szervezőinek, levezetőinek, a törzseknek és párán csnnokságoknak, s minden közreműködőnek. Ezután Alexa László, a Szabolcs-Szatmár megyei pártbizottság titkára szólott az ünnepi esemény részvevőihez. A megyei pártbizottság, a tanács, a megye dolgozói nevében kifejezte köszönetét a gyakorlaton tanúsított példás helytállásért a katonáknak, valamint azoknak, akik a tartalékosokat távollétükben helyettesítették, s biztosították mindenütt a munka zavartalanságát. A beszédet követően megkezdődött a csapatzászlóval felsorakozott egységek elvonulása. A sort a gyalog felvonuló gépkocsizó lövészek nyitották meg, majd a híradósok gördültek végig gépkocsikon az egybegyűltek előtt. A gépesített alakulatok közül először a páncélozott szállító harcjárművek, majd a tüzérek vonultak el — köztük páncéltörők, aknavetők, légvédelmi gépágyúk. Ezeket a keskeny, kisebb folyókon történő átkelésre alkalmas hídvető gépkocsik követték, majd a harcászati rakéták érkeztek a térre. A látványos tábori szemlét a különböző típusú harckocsik elvonulása zárta. ——y a Ly. . . Tanácskozás az ifjúsági törvény végrehajtásáról Pénteken az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács rendezésében az ágazatok szakszervezeti ifjúsági bizottságainak tisztségviselői tanácskoztak az ifjúsági törvény végrehajtását célzó jogszabályokról a Művelődésügyi Minisztériumban. Tizennyolc tárca, illetve országos főhatóság ad ki végrehajtási jogszabályt, amelyek garantálják az ifjúsági törvény végrehajtását. A tárcák jogszabályainak tartalmi, érdemi jellemzője, hogy tartalmazzák a közéleti aktivitás növekedését célzó intézkedéseket, hathatósan ösztönzik a továbbtanulást, javítják a KISZ működésének feltételeit, foglalkoznak az ifjúsági beilleszkedési, egzisztenciális problémáival. Valamennyi új jogszabály ágazati jellegű, tehát nemcsak az úgynevezett minisztériumi iparra, hanem az ágazathoz tartozó szövetkezetekre is vonatkozik. A tanácskozáson felszólalt Főcze Lajos, a KISZ Központi Bizottságának titkára is. yxpy foruma | 1972.áprilisi,szombat 1 FELNŐTTKÉNT egyetemistákat látott vendégül, beszélgetésre a minap, egymást követő két napon a művelődésügyi miniszter. Kötetlen eszmecserék voltak, részvevőik az ifjúság képviselői, kari tanácstagok, KISZ- titkárok, érdekvédelmi felelősök, az asztal túloldalán pedig a minisztérium néhány vezető, az egyetem dolgaiban illetékes, munkatársa. A téma: mi izgatja manapság az egyetemistákat, melyek legsürgetőbb igényeik, hol és mi módon enyhíthetne gondjaikon a minisztérium. Figyelemre méltó — s a demokratizmus félreérthetetlen jele —, hogy a miniszter közvetlenül, első kézből igyekezett információkat szerezni a hallgatók gondjairól és ötleteket szerezni tőlük. A részvevők köre oly szűk, a reá szánt idő oly bőséges volt, hogy asztalra kerülhetett minden olyan, a hallgatókat közelről érintő probléma, amibe csak beleszólása lehet a művelődésügyi kormányzatnak. Vélnénk, hogy egy fiatalokkal napjainkban folytatott beszélgetés tématárából nem hiányozhat az a kérdés: menynyire van a hallgatóknak módjuk és lehetőségük beleszólni annak az intézménynek az életébe, amelynek polgára, rövidebben fogalmazva: mennyiben érvényesül a demokrácia az egyetemeken. Meglepő módon azonban jóval kevesebb szó esett erről a témáról a beszélgetések során, mint azt várni lehetett volna. Az első napi beszélgetés vendégeit a tudományegyetemek és közgazdasági intézetek hallgatóit, úgy látszik, más cipő szorítja. Képviselőik szívesebben feszegették az ösztöndíj gondokat, szót emeltek az alacsony étkezési normák, a pályázati rendszer fonákságai, a szűkre méretezett sportolási lehetőségek, a zsúfolt kollégiumok ellen, emlegették a fiatal házas egyetemisták szociális nehézségeit, kifogásolták egyes tárgyak alacsony színvonalát, mások maximalizmusát. Az egyetemi demokrácia témaköre azonban szinte elő sem került. Érdemes eltöprengeni rajta, miért. A beszélgetésben ideológiai és politikai kérdések iránt fogékony fiatalok vettek részt, köztük jó néhányan olyanok, akiknek a politika egy kicsit szakmájuk is. Aligha magyarázható tehát a téma iránti közönnyel, hogy annyi minden mást hoztak inkább szóba. Sokkal valószínűbbnek látszik, hogy célt ért az elmúlt évek több, a szervezeti demokratizmust elősegítő intézkedése. Hiszen a hallgatók képviseletet kaptak a kari tanácsban, megbízottaik ott ülnek a felvételi bizottságokban. Diákközösségek döntenek — bizonyos határokon belül — az ösztöndíjak nagyságáról. Ki kell kérni véleményüket a vizsgarend megállapításáról. Kérdezhetnénk tehát: mivel lehetne még tágítani az egyetemi demokrácia kereteit. Könnyen előfordulhat, hogy a tudomány- és közgazdasági egyetemek hallgatói azért nem álltak elő javaslatokkal, mert korábbi igényeiket kielégítették, s jelenleg nem látnak módot az előrelépésre e téren. Az előbbi feltételezésnek azonban ell lentmondani látszik a második nap vitája. Ekkor már többen is szóba hozták, hogy a korábbi évek állami intézkedései meghozták ugyan eredményüket, de az egyetemi demokráciának sok formális eleme van. A kari tanácsban való részvétel ugyanis, aligha elégíti ki teljesen a hallgatók demokratikus igényeit, mert a kardinális kérdések nem ott, nem ezen a fórumon dőlnek el. A hallgatókat legközvetlenebbül érintő döntések ugyanis többnyire a tanszékeken születnek. Magyarán mondva, a hallgatók szavukat szeretnék hallatni azokban a kérdésekben is, amelyek a legfontosabbak számukra, az oktatás napi problémáiban. Ehhez kérték a minisztérium segítségét — akár jogszabály révén is. Merész és meglehetősen újszerű igény ez. Mert lesznek, akik a nyugati diákmozgalmak egyik legradikálisabb követelésével rokonítják az említett javaslatot. Hiszen köztudott, hogy ott az egyik legsúlyosabb harci kérdés volt ez a 60-as évek végén, Nyugat-Németországban bizonyos hallgatói csoportok maguk kívánták megválasztani tanáraikat is. Csakhogy ott, a követelésnek közvetlen politikai tartalma volt: a nyílt jobboldal katedrával bíró legprominensebb képviselőitől kívántak megszabadulni ily módon a baloldali diákok. Nem véletlen, hogy éppen ott kerültek elő e követelések, ahol még mindig tartja bástyáit a legmerevebb porosz egyetemi szervezet. A most nálunk elhangzott javaslat ettől eltérően praktikus oktatási szempontot vesz figyelembe. Szándéka az egyetemi munka színvonalának javítása, közös konzultáció és információcsere, annak az ismert pedagógiai elvnek jegyében, amelyet így fogalmazhatnánk meg népszerűen: jobban megy a tanulás, ha a diák is érzi, hogy köze van ahhoz, amit tanul, ha felnőtt embernek tekintik. Maga a miniszter mutatott példát arra, hogyan értelmezzük a demokratikus jogokat. A Budapesti Műszaki Egyetem diákjainak egyik képviselője ugyanis beszámolt egy közvélemény-kutatásról, amelyet a hallgatók körében végeztek. Tudakolván, mint vélekednek az őket legközelebb érintő kérdésről, az oktatás színvonaláról. Tanári körökben — mondanunk sem kell — nem keltett különösebben jó visszhangot a vizsgálódás. A miniszter azonban nem tartotta „eretnekségnek” a közvélemény-kutatást. Mert felnőtt emberek az egyetemisták, és állampolgári joguk, hogy felnőtt emberhez méltó módon bíráljanak. S miért lennének tabuk éppen a tanáraik? Számolni kell azonban azzal — jegyezte meg a miniszter —, hogy nem egy esetben a tudomány, a szakma legjobb reprezentánsai azok, akiket e szokatlan nyílt kritika érint. Tisztelni kell tehát érzékenységüket. Nem közgyűlési és nem egyetemi újságtéma, s nem is a szélesebb közvéleményre tartozik, ha egyik-másik egyetemi előadónak munkájában kritizálni valóttalálnak hallgatói. Meg kell keresni a megfelelő egyetemi belső fórumot — például a kari tanács ülését —, ahol felelősen előterjeszthetők a hallgatói vélemények. A kritika helyének, formájának megtalálása is hozzátartozik a felnőtt gondolkodáshoz. S Hogyan szélesíthető tehát az egyetemi demokrácia? A minisztérium aligha tudja jogszabályban rögzíteni — a tanszéki viszonyok különbözősége miatt —, hogy a hallgatókkal kiegészített tanszéki szakbizottságok rendszeres ülései, vagy a hallgatósággal folytatott alkalmi konzultációk, esetleg más egyéb forma szolgálhatná-e leghatásosabban a hallgatók bevonását gyakorlati ügyeik intézésébe. E formákat maguknak az intézményeknek kell kialakítaniuk. Az azonban biztos, hogy az elért eredmények az utóbbi években hozott demokratikus intézkedések ellenére, korántsem érezhetjük úgy, hogy egyszer s mindenkorra kialakították az egyetemek a tökéletes és végleges formákat az egyetemi demokratizmus gyakorlására. Ennek intézményeit nap mint nap gazdagítani lehet, hogy hiánytalanul érvényesülhessen a közvéleménynek napi munkát segítő ereje. /----- N. SÁNDOR LÁSZLÓ --------------------------------------------------------\/--------V. \———--------------------------------------A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság ülése A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság pénteken ülést tartott. Dr. Neményi István, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem tanára jelentést terjesztett elő az egészségügyi beruházások megvalósulásának és minőségének vizsgálatáról. A vizsgálat vezetője ismertette, hogy nagy társadalmi érdeklődés kísérte a fővárosban és nyolc megyében — összesen 84 különböző egészségügyi intézménynél — folytatott ellenőrzést. Az elfogadott javaslatokkal kiegészített jelentést az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottsága is megtárgyalja, s ezután a KNEB jelentését a Gazdasági Bizottság elé terjeszti. A KNEB dr. Déry Tibornak, az Anyagmozgatási és Csomagolási Intézet igazgatójának előterjesztése alapján megtárgyalta és elfogadta az anyagmozgatás és rakodásgépesítés helyzetének utóvizsgálatáról készült jelentést. A népi ellenőrök a kohó- és gépipar, a nehézipar, az építőipar és a közlekedés, valamint az élelmiszeripar 115 üzemegységénél mérték fel, hogyan alakult a gépesítés helyzete 1968 óta. Az anyagmozgató gépgyártás helyzetét 40 vállalatnál és ipari szövetkezetnél ellenőrizték. A KNEB az utóvizsgálatról készült összesítő jelentést a Gazdasági Bizottság elé terjeszti, Mester Károly, a KNEB munkabizottságának vezetője, az Országos Tervhivatal főosztályvezetője beszámolt a nemzetközi fuvarozó és szállítmányozási vállalatok fuvar-devizagazdálkodási tevékenységének utóvizsgálatáról. A KNEB a jelentést elfogadta, és intézkedés végett megküldi az illetékes tárcáknak. Végül a bizottság megtárgyalta és elfogadta a népi ellenőrzési bizottságok 1971. évi működéséről, a bejelentések és panaszok intézésének tapasztalatairól és a tájékoztató munkáról készült jelentéseket.