Magyar Hírlap, 1972. április (5. évfolyam, 92-119. szám)

1972-04-01 / 92. szám

Bugyor Hírlap K­Ö­ZÉLET- D­I­P­L­O­M­Á­C­I­A _____________________________________ Üdvözlő távirat Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke táviratban üdvözölte Piotr Jaroszewiczet, a Lengyel Népköztársaság Minisztertaná­csa elnökévé történt újjáválasztása al­kalmából. Péter János külügyminiszter Stefan Ol­­szowskinak, a Lengyel Népköztársaság újjáválasztott külügyminiszterének kül­dött üdvözlő táviratot. Pullai Árpád Békés megyében Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bi­zottságának titkára kétnapos látogatást tett Békés megyében. Csütörtökön Békés­csabán Frank Ferenc, az MSZMP Békés megyei bizottságának első titkára fogadta a vendéget, aki ezt követően a megyei, a járási és a városi pártbizottságok párt- és tömegszervezeti osztályainak munkatár­saival tanácskozott a pártélet időszerű kérdéseiről. Pénteken délelőtt Pullai Árpád felke­reste a gyulai Körös-táj Tsz-t, délután pedig Endrődre, a Lenin Tsz-be látoga­tott. A kétnapos program végén Pullai Árpád és a társaságában levő megyei, já­rási vezetők felkeresték az Endrődi Ci­pész Ktsz-t. Letétbe helyezés Rapai Gyula, a Magyar Népköztársa­ság moszkvai rendkívüli és meghatalma­zott nagykövete pénteken délelőtt a szov­jet kormánynál letétbe helyezte az In­­terszputnyik nemzetközi űrtávközlési rendszer és szervezet létrehozásáról szóló megállapodás magyar ratifikációs okmá­nyát. Az okmányt I. N. Zemszkov, a szov­jet külügyminisztérium főtitkára vette át. Magyar küldöttség az Interparlamentáris Unió tanácsülésén Az Interparlamentáris Unió Yaoundé­­ban (Kamerun) tartja ez évi tanácsülé­sét. Az április 3-án kezdődő tanácskozá­son a magyar csoport képviseletében Nagy Miklós és Darvasi István ország­­gyűlési képviselő vesz részt^.^^ ____ D­iszszemle Nyíregyházán Véget ért a magyar néphadsereg csapatainak harcászati gyakorlata Sikeresen véget ért a magyar néphad­sereg kijelölt csapatainak — tartaléko­sok bevonásával — végrehajtott, kikép­zési tervek szerinti gyakorlata. A befe­jezés alkalmából Nyíregyházán, a Ben­czúr téren nyilvános tábori díszszemlét rendeztek. Már jóval az esemény kezdete előtt több ezren gyűltek össze, hogy ta­núi legyenek a látványos katonai felvo­nulásnak. Az emelvényen helyet foglal­tak a Honvédelmi Minisztérium magas rangú képviselői, a gyakorlat során érin­tett megyék párt- és tanácsi vezetői, a magyar néphadsereg tábornoki és pa­rancsnoki karának tagjai közül többen. Ott volt J. V. Tutarinov vezérezredes, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erői parancsnokságának magyarországi képviselője. Díszjel harsant, jelezve a tábori szem­le kezdetét. A Rákóczi-induló hangjai közben nyitott gépkocsin érkezett a térre Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter és fogadta Hodosán Imre ezre­desnek, a szemle parancsnokának jelen­tését, majd üdvözölte a felsorakozott egy­ségeket. ^ ^ ­­íj Czinege Lajos honvédelmi miniszter beszéde Ezután­ en0­0 miniszter rövid beszédben ér­tékelte a gyakorlat tapasztalatait. Egye­bek közt hangsúlyozta: " Hazánk, szocialista vívmányaink védelme, nemzetközi kötelezettségünk, országunk földrajzi helyzete azt igényli, hogy mindenkor biztosítsuk néphadsere­günk magas fokú harckészültségét. En­nek szerves részeként állandóan megfe­lelő szinten kell tartanunk tartalékos ál­lományunk felkészültségét is. Ezért terv­szerűen gondoskodunk a tartalékosok to­vábbképzéséről, szükség szerinti gyako­roltatásáról. Gyors mozgósításuk feltéte­leit korszerű rendszerrel biztosítjuk és azt állandóan ellenőrizzük. Ezeket a célokat szolgálta a most befejezett gyakorlat is.­­ A váratlan helyzetek, a gyors ütem, a nagy menetek, a támadó és védelmi gyakorlatok váltakozása nehéz feladatok elé állította mind a szervezőket és irá­nyítókat — a parancsnokokat és törzse­ket —, mind pedig a gyakorlat végrehaj­tóit. A megszabott követelményeknek az érintettek magas fokon tettek eleget. A gyakorlat igazolta, hogy a részt vevő hiva­tásos, továbbszolgáló, sor- és tartalékos állományúak mind katonai-szakmai, mind erkölcsi, politikai téren felkészül­tek a haza védelmére. A most befejezett gyakorlaton maradéktalanul elértük a ki­tűzött célt, s egyben újabb hasznos, ér­tékes tapasztalatot szereztünk további munkánkhoz. A nemzetközi helyzettel foglalkozva, a miniszter hangsúlyozta: " A Szovjet­uniónak, a Varsói Szerződés testvéri or­szágainak a vitás kérdések békés rende­zéséért, a különböző társadalmi berendez­kedésű államok békés egymás mellett éléséért, az európai béke és biztonság megszilárdításáért folytatott kitartó küz­delmében elért, reményt keltő eredmé­nyek mindannyiunkat bizakodással tölte­nek el. Szilárd elhatározásunk, hogy erőnkhöz, lehetőségeinkhez mérten to­vábbra is következetesen harcolunk a nemzetközi politikai élet pozitív tenden­­ciáinak erősítéséért. Mindaddig azonban, amíg reális veszélyként kell számolni a népek leigázására irányuló imperialista törekvésekkel, közöttük fegyveres agresz­­szióval, alapvető létérdekünk diktálja, hogy gondoskodjunk biztonságunkról, vívmányaink védelméről. A haladás és a béke ügyét, egyben legigazibb nemzeti ér­dekeinket szolgáljuk azáltal, hogy állan­dóan gondoskodunk honvédelmi felké­szültségünk magas szinten tartásáról, a testvéri szocialista országokkal együtt szüntelenül erősítjük közös védelmi szö­vetségünket, a Varsói Szerződést. A miniszter beszéde befejező részében köszönetét és elismerését fejezte ki a gyakorlat vérehajtóinak, a feladatok megoldásában derekasan helytállt hiva­tásos, továbbszolgáló és sorkatonáknak, a gyakorlat tervezőinek, szervezőinek, le­vezetőinek, a törzseknek és párán csnnok­­ságoknak, s minden közreműködőnek. Ezután Alexa László, a Szabolcs-Szat­­már megyei pártbizottság titkára szólott az ünnepi esemény részvevőihez. A me­gyei pártbizottság, a tanács, a megye dol­gozói nevében kifejezte köszönetét a gyakorlaton tanúsított példás helytállá­sért a katonáknak, valamint azoknak, akik a tartalékosokat távollétükben he­lyettesítették, s biztosították mindenütt a munka zavartalanságát. A beszédet követően megkezdődött a csapatzászlóval felsorakozott egységek elvonulása. A sort a gyalog felvonuló gép­kocsizó lövészek nyitották meg, majd a híradósok gördültek végig gépkocsikon az egybegyűltek előtt. A gépesített alakula­tok közül először a páncélozott szállító harcjárművek, majd a tüzérek vonultak el — köztük páncéltörők, aknavetők, lég­védelmi gépágyúk. Ezeket a keskeny, ki­sebb folyókon történő átkelésre alkalmas hídvető gépkocsik követték, majd a har­cászati rakéták érkeztek a térre. A lát­ványos tábori szemlét a különböző típu­sú harckocsik elvonulása zárta. ——y a L­y. . . Tanácskozás az ifjúsági törvény végrehajtásáról Pénteken az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács rendezésében az ága­zatok szakszervezeti ifjúsági bizottságai­nak tisztségviselői tanácskoztak az ifjú­sági törvény végrehajtását célzó jogsza­bályokról a Művelődésügyi Minisztérium­ban. Tizennyolc tárca, illetve országos fő­hatóság ad ki végrehajtási jogszabályt, amelyek garantálják az ifjúsági törvény végrehajtását. A tárcák jogszabályainak tartalmi, érdemi jellemzője, hogy tartal­mazzák a közéleti aktivitás növekedését célzó intézkedéseket, hathatósan ösztön­zik a továbbtanulást, javítják a KISZ mű­ködésének feltételeit, foglalkoznak az if­júsági beilleszkedési, egzisztenciális prob­lémáival. Valamennyi új jogszabály ága­zati jellegű, tehát nemcsak az úgyneve­zett minisztériumi iparra, hanem az ága­zathoz tartozó szövetkezetekre is vonat­kozik. A tanácskozáson felszólalt Főcze Lajos, a KISZ Központi Bizottságának titkára is. y­­xpy f­o­rum­­a | 1972.áprilisi,szombat 1 FELNŐTTKÉNT e­gyetemistákat látott vendégül, beszél­­getésre a minap, egymást követő két napon a művelődésügyi miniszter. Kötet­len eszmecserék voltak, részvevőik az if­júság képviselői, kari tanácstagok, KISZ- titkárok, érdekvédelmi felelősök, az asz­tal túloldalán pedig a minisztérium né­hány vezető, az egyetem dolgaiban ille­tékes, munkatársa. A téma: mi izgatja manapság az egyetemistákat, melyek leg­sürgetőbb igényeik, hol és mi módon enyhíthetne gondjaikon a minisztérium. Figyelemre méltó — s a demokratizmus félreérthetetlen jele —, hogy a miniszter közvetlenül, első kézből igyekezett infor­mációkat szerezni a hallgatók gondjairól és ötleteket szerezni tőlük. A részvevők köre oly szűk, a reá szánt idő oly bősé­ges volt, hogy asztalra kerülhetett min­den olyan, a hallgatókat közelről érintő probléma, amibe csak beleszólása lehet a művelődésügyi kormányzatnak. Vélnénk, hogy egy fiatalokkal nap­jainkban folytatott beszélgetés tématárá­ból nem hiányozhat az a kérdés: meny­nyire van a hallgatóknak módjuk és le­hetőségük beleszólni annak az intézmény­nek az életébe, amelynek polgára, rövi­debben fogalmazva: mennyiben érvénye­sül a demokrácia az egyetemeken. Meglepő módon azonban jóval keve­sebb szó esett erről a témáról a beszélge­tések során, mint azt várni lehetett vol­na. Az első napi beszélgetés vendégeit a tudományegyetemek és közgazdasági in­tézetek hallgatóit, úgy látszik, más cipő szorítja. Képviselőik szívesebben fesze­gették az ösztöndíj gondokat, szót emel­tek az alacsony étkezési normák, a pályá­zati rendszer fonákságai, a szűkre mére­tezett sportolási lehetőségek, a zsúfolt kollégiumok ellen, emlegették a fiatal házas egyetemisták szociális nehézségeit, kifogásolták egyes tárgyak alacsony szín­vonalát, mások maximalizmusát. Az egye­temi demokrácia témaköre azonban szin­te elő sem került. Érdemes eltöprengeni rajta, miért. A beszélgetésben ideológiai és politikai kér­dések irán­t fogékony fiatalok vettek részt, köztük jó néhányan olyanok, akik­nek a politika egy kicsit szakmájuk is. Aligha magyarázható tehát a téma iránti közönnyel, hogy annyi minden mást hoz­tak inkább szóba. Sokkal valószínűbbnek látszik, hogy célt ért az elmúlt évek több, a szervezeti demokratizmust elősegítő in­tézkedése. Hiszen a hallgatók képvisele­tet kaptak a kari tanácsban, megbízot­taik ott ülnek a felvételi bizottságokban. Diákközösségek döntenek — bizonyos ha­tárokon belül — az ösztöndíjak nagysá­gáról. Ki kell kérni véleményüket a vizs­garend megállapításáról. Kérdezhetnénk tehát: mivel lehetne még tágítani az egyetemi demokrácia kereteit. Könnyen előfordulhat, hogy a tudomány- és köz­­gazdasági egyetemek hallgatói azért nem álltak elő javaslatokkal, mert korábbi igényeiket kielégítették, s jelenleg nem látnak módot az előrelépésre e téren. A­z előbbi feltételezésnek azonban el­­­l lentmondani látszik a második nap vitája. Ekkor már többen is szóba hoz­ták, hogy a korábbi évek állami intézke­dései meghozták ugyan eredményüket, de az egyetemi demokráciának sok formá­lis eleme van. A kari tanácsban való részvétel ugyanis, aligha elégíti ki telje­sen a hallgatók demokratikus igényeit, mert a kardinális kérdések nem ott, nem ezen a fórumon dőlnek el. A hallgatókat legközvetlenebbül érintő döntések ugyan­is többnyire a tanszékeken születnek. Magyarán mondva, a hallgatók szavukat szeretnék hallatni azokban a kérdések­ben is, amelyek a legfontosabbak szá­mukra, az oktatás napi problémáiban. Ehhez kérték a minisztérium segítségét — akár jogszabály révén is. Merész és meglehetősen újszerű igény ez. Mert lesznek, akik a nyugati diák­­mozgalmak egyik legradikálisabb követe­lésével rokonítják az említett javaslatot. Hiszen köztudott, hogy ott az egyik leg­súlyosabb harci kérdés volt ez a 60-as évek végén, Nyugat-Németországban bi­zonyos hallgatói csoportok maguk kíván­ták megválasztani tanáraikat is. Csak­hogy ott, a követelésnek közvetlen poli­tikai tartalma volt: a nyílt jobboldal ka­tedrával bíró legprominensebb képvi­selőitől kívántak megszabadulni ily mó­don a baloldali diákok. Nem véletlen, hogy éppen ott kerültek elő e követelé­sek, ahol még mindig tartja bástyáit a legmerevebb porosz egyetemi szervezet. A most nálunk elhangzott javaslat et­től eltérően praktikus oktatási szempon­tot vesz figyelembe. Szándéka az egyete­mi munka színvonalának javítása, közös konzultáció és információcsere, annak az ismert pedagógiai elvnek jegyében, ame­lyet így fogalmazhatnánk meg népsze­rűen: jobban megy a tanulás, ha a diák is érzi, hogy köze van ahhoz, amit tanul, ha felnőtt embernek tekintik. Maga a miniszter mutatott példát ar­ra, hogyan értelmezzük a demokratikus jogokat. A Budapesti Műszaki Egyetem diákjainak egyik képviselője ugyanis be­számolt egy közvélemény-kutatásról, amelyet a hallgatók körében végeztek. Tudakolván, mint vélekednek az őket legközelebb érintő kérdésről, az oktatás színvonaláról. Tanári körökben — mon­danunk sem kell — nem keltett különö­sebben jó visszhangot a vizsgálódás. A miniszter azonban nem tartotta „eret­nekségnek” a közvélemény-kutatást. Mert felnőtt emberek az egyetemisták, és ál­lampolgári joguk, hogy felnőtt emberhez méltó módon bíráljanak. S miért lenné­nek tabuk éppen a tanáraik? Számolni kell azonban azzal — jegyez­te meg a miniszter —, hogy nem egy eset­ben a tudomány, a szakma legjobb rep­rezentánsai azok, akiket e szokatlan nyílt kritika érint. Tisztelni kell tehát érzé­kenységüket. Nem közgyűlési és nem egyetemi újságtéma, s nem is a szélesebb közvéleményre tartozik, ha egyik-másik­­ egyetemi előadónak munkájában kritizál­ni valót­­találnak hallgatói. Meg kell ke­resni a megfelelő egyetemi belső fórumot — például a kari tanács ülését —, ahol felelősen előterjeszthetők a hallgatói vé­lemények. A kritika helyének, formájá­nak megtalálása is hozzátartozik a fel­nőtt gondolkodáshoz. S Hogyan szélesíthető tehát az egy­etemi­­ demokrácia? A minisztérium aligha tudja jogszabályban rögzíteni — a tan­széki viszonyok különbözősége miatt —, hogy a hallgatókkal kiegészített tanszéki szakbizottságok rendszeres ülései, vagy a hallgatósággal folytatott alkalmi konzul­tációk, esetleg más egyéb forma szolgál­hatná-e leghatásosabban a hallgatók be­vonását gyakorlati ügyeik intézésébe. E formákat maguknak az intézményeknek kell kialakítaniuk. Az azonban biztos, hogy az elért eredmények az utóbbi években hozott demokratikus intézkedé­sek ellenére, korántsem érezhetjük úgy, hogy egyszer s mindenkorra kialakítot­ták az egyetemek a tökéletes és végleges formákat az egyetemi demokratizmus gyakorlására. Ennek intézményeit nap mint nap gazdagítani lehet, hogy hiány­talanul érvényesülhessen a közvélemény­nek napi munkát segítő ereje. /-----­­ N. SÁNDOR LÁSZLÓ --------------------------------------------------------\/--------V. \———--------------------------------------­A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság ülése A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság pénteken ülést tartott. Dr. Neményi Ist­ván, a Marx Károly Közgazdaságtudo­mányi Egyetem tanára jelentést terjesz­tett elő az egészségügyi beruházások meg­valósulásának és minőségének vizsgálatá­ról. A vizsgálat vezetője ismertette, hogy nagy társadalmi érdeklődés kísérte a fő­városban és nyolc megyében — összesen 84 különböző egészségügyi intézménynél — folytatott ellenőrzést. Az elfogadott javaslatokkal kiegészített jelentést az országgyűlés szociális és egészségügyi bi­zottsága is megtárgyalja, s ezután a KNEB jelentését a Gazdasági Bizottság elé terjeszti. A KNEB dr. Déry Tibornak, az Anyag­­mozgatási és Csomagolási Intézet igaz­gatójának előterjesztése alapján megtár­gyalta és elfogadta az anyagmozgatás és rakodásgépesítés helyzetének utóvizsgá­latáról készült jelentést. A népi ellenőrök a kohó- és gépipar, a nehézipar, az építő­ipar és a közlekedés, valamint az élelmi­szeripar 115 üzemegységénél mérték fel, hogyan alakult a gépesítés helyzete 1968 óta. Az anyagmozgató gépgyártás hely­zetét 40 vállalatnál és ipari szövetkezet­nél ellenőrizték. A KNEB az utóvizsgá­latról készült összesítő jelentést a Gazda­sági Bizottság elé terjeszti, Mester Ká­roly, a KNEB munkabizottságának veze­tője, az Országos Tervhivatal főosztály­vezetője beszámolt a nemzetközi fuvarozó és szállítmányozási vállalatok fuvar-de­vizagazdálkodási tevékenységének utó­­vizsgálatáról. A KNEB a jelentést elfo­gadta, és intézkedés végett megküldi az illetékes tárcáknak. Végül a bizottság megtárgyalta és elfogadta a népi ellen­őrzési bizottságok 1971. évi működéséről, a bejelentések és panaszok intézésének tapasztalatairól és a tájékoztató munká­ról készült jelentéseket.

Next