Magyar Hírlap, 1972. május (5. évfolyam, 120-149. szám)
1972-05-02 / 120. szám
2 1972. MÁJUS 2. KEDD_________________________________________________________MÁJUS 1. A főváros dolgozóinak seregszemléje a felvonulási téren Virágok, zászlók, transzparensek, színes léggömbök, pattogó muzsika, napfény. És ünneplő emberek százezrei. A budapesti huszonnyolcadik szabad május elseje csodálatosan szép és lelkesítően színes pannója. Igaz, az időjárás kora reggel még esőfelhőkkel riogatott, de az emberek mégis ezrével indultak útnak a hagyományos nagy felvonulás színtere felé, és már nyolc óra körül valóságos népvándorlási hullám öntötte el a forgalmi csomópontokat. A munkáskerületekből csoportokban érkeztek a fiatalok, idősebbek, tradicionális szimbólumokkal, vörös nyakkendőben és vörös virággal a gomblyukban. Aztán kisütött a nap is, hogy beragyogja ezt a szép ünnepet. Zászlók seregét viselték a budapesti házak, különösen sűrűn lobogva a felvonulási tér környékén, óriási transzparensek betűi hirdették a május elsejei jelszavakat, éltetve a proletár nemzetköziséget; a Szovjetunióhoz és a szocialista országokhoz fűződő testvéri barátságot; az európai békéért és biztonságért vívott harcot; szolidaritással pártolva a vietnami és arab népek küzdelmét, buzdítva a X. pártkongresszus határozatainak végrehajtására. A tribünöket a munkásmozgalom veteránjai, a gyárak és intézmények kiváló dolgozói népesítették be, ott voltak a külföldi szakszervezeti delegációk tagjai. Valamivel tíz óra előtt megérkeztek a díszemelvényre a párt és kormány vezetői. A díszemelvényen foglalt helyet Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, Aczél György, Apró Antal, Lenke Valéria, Biszku Béla, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Nemes Dezső, Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Óvári Miklós és Pullai Árpád, a Központi Bizottság titkárai, valamint a társadalmi és tömegszervezetek számos vezetője, a munkásmozgalom több veterán harcosa, a termelés több kiváló dolgozója. A díszemelvényről tekintette meg a fővárosi dolgozók színpompás május 1-i seregszemléjét Jevgenyij Cserednyicsenko, aSzakszervezeti Világszövetség szovjet titkára is. Az ünnepség derűs nyitánya volt, amikor néhány perccel tíz óra előtt, sok száz úttörő futott elő a Gorkij fasor felől a térre, vörös szegfűket dobálva a tribünökön állók, a tér két oldalán összegyűlt emberek közé, léggömbök seregét elvesztve a magasba. Pontosan tíz órakor felharsantak a fanfárok, és megindult a felvonulók színes áradata, a hagyomány szerint elöl a fiatalok csapataival. A menet élén hatalmas vörös zászlót hozott egy feldíszített kocsi, amelyet fehér blúzos ifjúmunkás lányok kísértek, majd félezer ifjúmunkás Lenin arcképével díszített zászlókkal menetelt, ezt ember méretű betűkből formált felirat követte: Éljen május 1! A kerekeken gördülő egyes számot ifjúmunkások csapata vette körül, százhúsz nemzet zászlaját emelve a magasba. Közöttük vonultak a hazánkban tanuló külföldi diákok is. Bronzból formált Lenin-portrét vittek ezután, a teret teljes szélességében átfogó felirattal: Éljen a párt! A szocialista nemzeti egységet éltető ifjúsági csoport következett, a Magyar Népköztársaság címerét körbefogó fiatalok kalapácsokat, sarlókat, ceruzákat, stilizált kalászokat emeltek a magasba. Az egyik kocsin öntőkokilla volt, körötte szorgoskodó martinászokkal. A kokillán felirat: A negyedik ötéves tervben 3,8 millió tonnára növeljük a nyersacél termelését. A fiatalok zászlóerdős, vidám, lelkes menetét újra széles transzparens zárta, rajta a jelszóval: Világ proletárjai, egyesüljetek! Üzemi munkások, alkalmazottak tíz- és tízezrei vonultak felejthetetlenül látványos menetben, de ha személyesen nem is, jelen voltak a dolgozó parasztok is. Sok-sok gyár kollektívája éltette a munkás-paraszt szövetséget, az egyik üzem dekorált kocsijainak egyike hatalmas alma makettjét vitte, üdvözletét küldve a távoli nyírségi embereknek is. Kedves és derűs jelenetek emelték a hangulatot. Taps köszöntötte a Május 1. Ruhagyár muskátlierdős kocsiját. Mellettük a Pannónia Szőrmegyár dolgozói haladtak éskülön taps jutalmazta azokat a lányokat, asszonyokat, akik a gyár termékeit bemutatva, szőrmebundákat vettek magukra a teljes derűvel sütő májusi verőfényben. Újra és újra léggömbök légiói emelkedtek a magasba, apró zászlókat, libegő transzparenseket ragadva magukkal Budapest tornyai fölé. Közel három óra hosszat vonultak a budapesti emberek, amikor néhány percre üres és csendes lett a tér, hogy kisvártatva még színesebb legyen: a zárókép következett. Ez volt a májusi seregszemle leglátványosabb jelenete, lányok és fiúk népi táncos csoportjai röppentek át valósággal az útvonalon, majd sportolók sokezres tömege követte őket ritmikus gyakorlatokkal, emlékeztetve a közelgő olimpiára is. Ki tudna pontos számot mondani, mennyien voltak a téren e szép májusi ünnepen? A gyakorlott rendezők azt mondják, több mint negyedmillióan. De úgy tűnt, mintha az egész ország ott lett és ünnepelt volna. A fiatalokat Budapest lakosságának csodálatosan színpompás, ezerszínű menete követte. Az élen ott haladtak vezető párt- és állami személyiségek, miniszterek, szakszervezeti főtitkárok, a gazdasági és kulturális élet kiemelkedő képviselői, majd elsőként a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlajával kitüntetett kollektívák érkeztek sorra. Gyárak, üzemek, intézmények, egyetemek, egészségügyi kollektívák, színházak dolgozóinak forgataga hullámzott a téren, zászlócskák százezreivel, stilizált májusfák tarka szalagerdeivel, léggömbökkel. Az Egyesült Izzó feldíszített kocsija arról tudósított, hogy a gyár nyolcvanhat országba exportál. A Ganz-MÁVAG dolgozóinak körében magasra emelkedett egy forgó fogaskerékre szerelt hatalmas vörös csillag, a BKV dolgozói zászlókkal díszített nagy májusfát kísértek, majd feltűnt a Csepel Művek dolgozóinak menete, ötágú vörös csillagot vittek a menet elején, hatalmas munkásöklöt mintázott a dekoráció, az ököl a különböző testvéri országok zászlait szorította egy csokorba. Ezután feliratot emeltek a magasba a csepeliek: Vigyük sikerre a párt X. kongresszusának határozatait! Jöttek a zuglóiak, a kelenföldiek, aztán a metró dolgozói zöld egyenruhájukban. Külön csoportot alkottak az eszperantisták csillagos zászlaikkal éltetve a szocialista építést: Per esperanto por la socializmo! Felvonultak a művészek is. A Huszonötödik Színház tagjai a pomázi Petőfi Termelőszövetkezet lovasfogatain érkeztek és a szavalókórusok polistrófákat harsogtak lelkesen. Soltész István Őrségváltás az állami zászlónál Május 1-én délben zenés őrségváltás volt a Parlament előtt, a nemzetközi munkásosztály nagy ünnepe tiszteletére felvont állami zászlónál. A váltásról távozó, illetve az érkező őrség kölcsönös tiszteletadását sok érdeklődő nézte végig. A látványos ünnepi őrségváltás után a katonazenekar térzenével szórakoztatta az eseményre egybegyűlteket. Az egész ország ünnepelte május elsejét Komócsin Zoltán Szegeden, Nyers Rezső Kecskeméten Szegeden mintegy hatvanezren vonultak fel a Széchenyi téren megrendezett ünnepi nagygyűlésre. Az elsők között érkeztek a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlajával kitüntetett Csongrád megyei Adatforgalmi és Húsipari Vállalat dolgozói, a termelési tervüket rendszeresen túlteljesítő olajbányászok, a textilmunkások ezrei, s a termelésben élenjáró szocialista brigádok tagjai. A nagygyűlésen Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára tolmácsolta az MSZMP Központi Bizottságának üdvözletét és jókívánságait, méltatta a munka ünnepének jelentőségét. Szolnokon több mint, tízezren vonultak a Tiszarparti Lenin parkban megrendezett nagygyűlésre, ahol dr. Szekér Gyula nehézipari miniszter mondott beszédet. A kecskeméti nagygyűlésen, a Katona József ligetben Némedi Sándor, a szakszervezetek megyei tanácsának titkára mondott beszédet. A nagygyűlés elnökségében helyet foglalt Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára, a város országgyűlési képviselője is. Tegnap avatták fel az új kecskeméti nyomdát is, amelyet Petőfi Sándorról neveztek el. Békésben, a megye székhelyén színpompás felvonulásra került sor. A menet élén a párt és a tanács megyei és városi vezetői, a viharsarki földmunkásmozgalom veteránjai haladtak, akiket az iskolások, úttörők, ifjúgárdisták, népitáncosok, sportolók, üzemi és tsz-dolgozók követtek. Miskolcon, Borsod-Abaúj-Zemplén megye székhelyén délelőtt a párt, a tanács és a tömegszervezetek képviselői koszorút helyeztek el a munkásmozgalom mártírjainak emlékművére, megkoszorúzták az emlékművet a megyében tartózkodó Komszomol-küldöttség tagjai, valamint a miskolci veterán kommunisták is. Salgótarjánban mintegy tízezren hallgatták meg Devcsics Miklósnak, az MSZMP salgótarjáni városi bizottsága első titkárának köszöntőjét, utána több mint ezer szereplő részvételével élőképet mutattak be Salgótarján várossá nyilvánítása ötvenedik évfordulójának emlékére. Pest megye központi ünnepségét Monoron rendezték meg, ahol megemlékeztek arról, hogy 40 évvel ezelőtt a község illegalitásban élő kommunistái május 1. előtti éjszakán vörös zászlót tűztek ki az utcákra, a terekre, a vasútállomásra. Tatabányán mintegy 25 ezren vonultak el a szovjet hősök emlékművénél felállított disztribün előtt. A megye és a város vezetői haladtak az élen, a Tanácsköztársaság veteránjai, a munkásőrök, a fiatalok, a dolgozók ezrei követték őket. Fejér megye székhelyén, a fennállásának ezredik évfordulóját ünneplő Székesfehérvárott Pálfalvi András, a Szakszervezetek Fejér megyei Tanácsának titkára köszöntötte az ünneplő város lakóit. Élen vonultak a menetben a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlajával kitüntetett Fejér megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói. Veszprém megye városaiban sok tízezren vettek részt a nagygyűléseken, a felvonulásokon, a vidám majálisokon. Tapolcán Pap János, a Veszprém megyei pártbizottság első titkára mondott beszédet, ezt követően felavatták a szovjet hősök emlékművét, R. Kiss Lenke szobrászművész alkotását. Győrött a megyei tanácsháza előtti dísztribünről a megye s a város párt- és állami szerveinek vezetői köszöntötték a felvonulókat. Szombathelyen a felvonulók élén a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlajával kitüntetett Nyugat-magyarországi Fűrészek, az Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság, valamint a százéves fennállását a napokban ünneplő, és a zászlót immár negyedszer elnyert MÁV Járműjavító dolgozói haladtak. Zalaegerszegen, a hagyományoknak megfelelően, a diákság nyitotta meg a felvonulók sorát. Az üzemek, a gyárak, a vállalatok élén a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlajával kitüntetett Zalaegerszegi Ruhagyár dolgozói vonultak. Pécsett mintegy 50 ezren vonultak a Széchenyi térre. A menet élén a mecseki szénbányászok haladtak, köztük a legifjabb uránbánya, a 4-es üzem munkásai, akik elnyerték a Szocialista munka üzeme kitüntető címet. Kaposvárott csaknem két óra hosszat vonultak az emberek a Kossuth téren felállított dísztribün előtt, ahol a megyei, a városi párt- és állami, társadalmi szervek képviselői üdvözölték a dolgozókat. Színpompás felvonulásra került a sor Szekszárdon, ahol a menet élén a Babits Mihály Művelődési Központ ifjúsági fúvószenekarának tagjai, s a kisdobosok, az úttörők, a sportolók haladtak. Nyíregyházán is sok ezren vonultak fel, ünnepelve május elsejét. A Nyíregyházi Ságván Tsz vendégül látta a Nyírségi Nyomda dolgozóit. A Vörös Csillag Tszben Papp József, a TOT főosztályvezetője átnyújtotta a szövetkezetnek a kormány elismerő oklevelét, a múlt évi gazdálkodásban elért kimagasló eredményeiért. ______________MflGYflR Klump A zászló, a kendő és a vietnami asszony A tribünön, a vállalatok, gyárak kitüntetésből meghívott dolgozói között egy kis vietnami csoportocska, vendégek, férfiak, asszonyok. Az egyik, nemzeti viseletbe öltözött, vékonyka asszony kezében magyar nemzetiszínű zászlócska, hazafogott piros selyemkendőcskével. Nézem a kezét. Úgy tűnik, mintha nagyon gyenge és megviselt lenne az apró kéz, csupa ér és hihetetlenül vékony ujjak. Ezek szorítják félmagasra emelve a magyar zászlócskát és a hozzáfogott vörös selyemkendőt. A felvonulók észreveszik a vietnamiakat. A Medicor Művek dolgozói vonulnak éppen el a tribünök előtt. Egy sötétkék ruhás, negyven év körüli, kalapos férfi, mozgásáról, mozdulatairól ítélve munkás lehet, kilép egy percre a sorból és öklét kommunista köszöntésre emelve, külön üdvözli a vietnami csoportot. A Ganz-MÁVAG-isták nagy vietnami lobogót visznek a sorban, és amint a zászlótartó észreveszi a távoli, harcoló testvérnép küldötteit, mint egy súlyemelő, két karjával magasba tornássza a hatalmas selymet, és az úgy emelkedik ki csúcsával, mint egy felkiáltójel. Veled vagyunk, Vietnam! Egy másik üzem munkásfiataljai széles tablót hoznak, rajta a szolidaritás szavaival, és amint meglátják a vietnamiakat, feléjük fordítják a táblát, népi ruhás táncospárok libbennek oda és egy rebbenésnyi külön műsort adnak éljenezve és tapsolva táncolva. A törékeny vietnami asszonyka — csodálkozva álltam mellette és néztem — a több mint kétórás felvonulás alatt egyszer sem ejtette le a kezét pihenni, szüntelenül feltartott zászlóval, vörös selyemkendővel ünnepelt együtt a tér milliónyi emberével. Huszonnyolcadszor együtt az ünnepen Mindkettőjük ünnepi ruháját kitüntetések sora ékesíti. Az öregember már kilenc óra körül ott állt a felvonulás útján, s egy pillanatra sem mozdult onnan, egészen egy óráig, mígnem a májusi seregszemle utolsó csapatocskája is elmenetelt előtte. Az öregasszonynak, a feleségének összecsukható székecskét hozott, a fehér hajú néni, kezében piros szegfűvel, integetett a szakadatlanul sereglő embereknek, mintha valamennyiük személyes ismerőse lenne. Éppen a huszonnyolcadik szabad május elsejei felvonulást ünnepelték most végig együtt, mindig együtt. Pihoczki Miklós és felesége. A háború sodorta őket egymáshoz. Az asszony 1939-ben került Magyarországra lengyel honból, menekülve a náci hordák elől. Megismerkedtek, és egymás mellett maradtak. — Egész életünk minden tevékeny percét a szocializmusnak áldozzuk, így fogadtuk meg akkor, amikor férj, feleség lettünk. Építettük Dunaújvárost, vért adtunk önkéntesen, termelőszövetkezetet szerveztünk agitátorként, munkáskórusban énekeltünk, és most a nyugdíjévekben is tovább dolgozunk. Mi már nem tudunk másként élni. A történelem így nevelt bennünket. Amikor az utolsó piros zászlós felvonuló is elhaladt a Dózsa György úton, a néni összecsukta a székecskét. A két öreg karon fogta egymást, és elindultak szép csendben, a huszonnyolcadik május élményével, hazafelé. .. Munkáshagyomány és vadvirágok .A Hűvösvölgyi Nagyrét sarkán évszázados tölgyek alatt emlékoszlop áll. A kőbe vésett felirat szerint a 473. számú Rákóczi Ferenc Úttörőcsapat állíttatta, s 1959. május 1-én avatták. Ez az erdőkkel szegett, tágas tisztás 1919—1945 között munkásünnepélyek és munkásmozgalmi illegális találkozók színhelye volt, s azóta is megmaradt az emlékezés és emlékeztetés oázisának. Az oszlop talpazatán kis örökzöld koszorúk mellett, frissen szedett vadvirágcsokrok pompáznak. Pirospozsgás, ősz férfi gyöngyvirágcsokrot hoz, és leteszi a többi mellé. — Majd visszafelé még szedek, azt hazaviszem a családnak — mondja Kondor István nyugalmazott MÁV-ellenőr. — 1947. óta minden május 1-én kijövök ide. De régebben valahogy családiasabbak voltak a nagyréti ünnepségek. A gyárak, vállalatok teherkocsikkal hozták ki a népet, a felvonulás után sátrat vertek, szendvicset, sört osztottak, muzsika volt, tánc, minden. Mostanában szétaprózódik a nép, felkerekednek kocsikkal, családostul kiruccannak a telkekre, nyaralókba. Balkó János nyugdíjas kovács és villamosvezető 1921. óta jár ki, minden esztendőben — mint mondja —, megmártózni kicsit a nagyréti zsibongásban. — A harmincas években, volt eset,elelkaptak bennünket a zsaruk — emlékezik. — A vörös színt nem szívelték, még a piros nyakkendő is rögtön gyanús lett. Hivatalosan nem lehetett ünnepséget rendezni, de a szervezett munkásság mindig kivonult. A szolidaritást, az összefogott erőnket akartuk érezni, és hát tiszteltük vele a hagyományt. Később, a háború után, vállalati futballmérkőzések voltak, igazi, mulatságos versenyek. Én már — tette hozzá — csak nézelődök, de az is jó ... Azért most sem volt hiány látványosságban. A buszokon, villamosokon kifelé özönlő újabb csoportok kis május-bokrétákat, színes ballonokat hoztak, véget ért a felvonulás, s most kint, a zöldben megpihentek, és fel-felemlegették a régi, meg a még régebbi május elsejékez. Cs. J.