Magyar Hírlap, 1973. április (6. évfolyam, 90-118. szám)
1973-04-01 / 90. szám
2 1973. ÁPRILIS 1. VASÁRNAPMagyar Hírlap _______________HAZAI KORKÉP_________ A jelölő gyűlések tapasztalatai A tanácstagi tisztség rangja Mondok Pál, Pest megyei tanácselnök nyilatkozata Pest megyében is befejeződtek a jelölő gyűlések. Hat városban és száznegyvenöt községben, több mint hatszázhúszezer választópolgárt hívtak meg a helyi és körzeti tanácskozásokra. A jelölő gyűlések sorozata jó alkalomnak bizonyult a tanácsmunka eredményeinek és fogyatékosságainak megvitatására. Rendszerint nemcsak az egyes tanácstagok tevékenységét értékelték, hanem mérlegelték az ugyancsak kétéves tanácstörvény hatékonyságát is. — Megyeszerte az az összkép alakult ki — állapítja meg dr. Mondok Pál, a megyei tanács vb-elnöke —, hogy az utóbbi ciklusban aktívabb lett a tanácstagok egyéni és testületi munkája. A tanácsok és a lakosság kapcsolata bővült, elevenebbé és operatívabbá vált, a helyi hatáskörök kiszélesítése gyorsan és rugalmasan szolgálta az országos és helyi érdeket. Két-három évvel ezelőtt még több vitát váltott ki a régi járási tanácsok megszüntetésének gondolata. Azóta bebizonyosodott, hogy helyes volt a járási tanácsok megszüntetése, mert a községek és a megye közé áttételként beiktatott képviseleti rendszer mai fejlettségi szakaszában már körülményessé tették, nehezítették a munkát. 22 ezer javaslat — Amióta a korábbi járási hatáskörök nagy részét a helyi tanácsok megkapták, azóta a munkájuk konkrétabbá vált, mert nemcsak önállóbban intézkedhetnek — folytatja Mondok Pál —, hanem ők rendelkeznek az anyagi eszközök nagy részével is. Azelőtt a községi tanácselnökök üres kézzel és zsebbel járták a járási és megyei hivatalokat. Most a helyi tanácsok — a problémák és a feladatok ismeretében — maguk döntik el, hogy mire és milyen arányban osztják el a népgazdasági lehetőségek szerint rendelkezésükre álló bevételeiket. Így a tanácstagok nemcsak variánsok és alternatívák felett vitatkoznak és döntenek gazdaként, hanem gyakran a lakosságot, az üzemeket és a társadalmi szervezeteket is segítségül hívják egy-egy megoldhatatlannak tűnő probléma, rendezéséhez. S a Pest megyeiek nem szűkölködnek az ötletekben, gondolatokban. Erre mi sem jellemzőbb, mint, hogy az utóbbi két évben a tanácstagi beszámolókon 22 ezer javaslat hangzott el. Nagy részük nem egyszerű ötlet volt, hanem megfontolt javaslat. Realitásukat mi sem jelzi jobban, mint az, hogy a kilencven százalékuk 1975-ig megvalósul. A megyei tanács elnöke példák sorozatával bizonyítja: ahogy nőtt a helyi tanácsok hatásköre, úgy gyorsultak a kommunális építkezések is. Mégpedig a választópolgárok segítségével. A Galga menti falvakban jómódú nép lakik. A jó vizű kút viszont kevés. A falvak költségvetését ismerve, vízvezetékről nem is álmodhattak. A tanácstagok mégis szót értettek a választóikkal, és társadalmi munkát szerveztek a vízvezeték árkainak kiásására, sőt azt is elérték, hogy minden család 3—4 ezer forintot befizetett a vízműalapra. A víz ily módon tízhúsz évvel előbb jutott el a falusi lakásokba, mintha egy felülről irányított, központilag fedezett közművesítésre vártak volna. S ez a módszer ma már annyira népszerű, hogy vízszegény területeken egymás után alakítják ki a regionális vízrendszereket. Hét-nyolc község összefog, és így tizedáron építi meg a közös vízművét, és vízvezeték-hálózatát. A megyében gomba módra szaporodnak a vízműtársulások. Több óvodai hely — Hasonló kezdeményezések tapasztalhatók — tájékoztatott Mondok Pál — az óvodák építésénél is. Az utóbbi két évben annyi pénzünk volt, hogy a terv szerint épülő új óvodákban ezer gyereket tudtunk volna elhelyezni. Csakhogy ezt a tanácsok, az üzemek, és a megye lakói is kevesellték. S mivel minden faluban akadt egy-egy önzetlen építőmunkás és szakiparos, s a gyerekek érdekében a szülők még maltert hordani is elmentek, így az utóbbi két évre tervezett ezer hely helyett háromezeregy százötven gyereknek tudtunk óvodai elhelyezést biztosítani. Sorolhatnám a társadalmi munkában épült új ifjúsági klubokat, a betonjárdák, villanyvezetékek kilométereit — mindegyik adat szívet melengető, mert azt mutatja, hogy a tömegkapcsolat izmosodása rengeteg helyi tartalékot tárt fel, az emberek tízezreinek életkörülményeit változtatta meg előnyösen, s javította az állampolgárok társadalmi közérzetét. — S mi volt ebben a járási hivatalok és a megye szerepe? — A kilenc járási hivatalunk a korábbinál kisebb létszámmal segíti a helyi tanácsok tevékenységét. A hatáskörök leadását követő első hónapok bizonytalansága már elmúlt. Az aggályoskodók is belátták: bízni kell a helyi vezetőkben. Amikor a községi tanácsok megkapták az első fokú hatósági jogkör nagyrészét, sokan úgy vélték, képtelenek lesznek ellátni például az építési hatóság feladatát. Nos, ezzel szemben mi történt? A községi tanácsnál dolgozók többsége nem szakképzett építész. Nem is tud minden község felvenni egy-egy mérnököt. De 3—4 község közösen már tud alkalmazni egy építésztechnikust vagy mérnököt. S ez a módszer bevált. Azelőtt a tanácsi munka tekintélyes része volt az építési engedélyek, fellebbezések, panaszok intézése. Tavaly már csak a helyi határozatok két százalékát fellebbezték meg. S most mennyivel gördülékenyebben megy minden, hiszen könnyebb annak döntenie, aki állandóan a helyszínen él, és ismeri a körülményeket. Persze, azért a járási segítségre szükség van. Csakhogy most már nem minden apró-cseprő problémát intéznek járási szinten. Egyre inkább átfogó, komplex ellenőrzési, irányítási és tanácsadási feladatok hárulnak a járási hivatalok dolgozóira. Hatékonyabban segítik a kádermunkát, a megyei tanácstagok járási csoportjainak tevékenységét, a szakszerű, államigazgatást. A járási hivatalok egyik gyenge pontja a szövetkezetek állami felügyelete. — De csak a szövetkezeteknél! — mondja a megyei tanács elnöke. — Nem elég kialakult még az ÁFÉSZ-ek, hisz-ek állami felügyeletének rendszere. Olyan módszereket kell még kialakítanunk, hogy a felügyelet, az ellenőrzés a mainál hatékonyabb legyen, de indokolatlan beavatkozásokkal se sértsük meg a szövetkezet önállóságát, az irányítás minden szinten szakszerűbb és koncepciózusabb lett. Erre mi sem jellemzőbb, mint a megyei tanács munkája. A százhúsz megyei tanácstag rendszerint átfogó, közép- és hosszú távú tervekről, fejlesztési elképzelésekről döntött, öt évre szóló szabályozókat dolgozott ki, s üléseire általában nemcsak a helyi érdekek hangoztatása volt a jellemző, hanem az egész megyét átfogó felelősségteljes gondolkodás. Kidolgozta a megye közművesítési, lakásépítési, területfejlesztési programját. A megyében két hét múlva hatezerötszáz tanácstagot választanak újjá. A jelölő gyűlések és a 28 ezer felszólaló véleményéből észrevehető, hogy a tanácstagi tisztség tekintélye megnőtt, élénkebbek és hevesebbek voltak a viták, mint korábban, mert a tanácsi munka szemmel láthatóan hatékonyabb, nagyobb közérdeklődést vált ki, és így a választás valóban politikai eseménnyé válik. Rátkai J. István 6500 tanácstag Az új tanácstörvény mindössze kétesztendős. Az már biztos, hogy az új államigazgatási és képviseleti rendszer bevált. Benedek István Gábor vasárnapi levele: Autóskaland Igen Tisztelt Uram! Bevezetőül szeretném tudomására hozni, hogy csak a kegyelet késztet az udvarias megszólításra, hiszen — amint a Reuter hírügynökség is jelentette — már legalább két hónapja, hogy az örök béke honában alussza az öngyilkosok állítólag felettébb nyugtalanító álmát. Lám, magam is az ön háborgatói közé lépek e korholó levéllel, amely — mint az eddigiekből következik — kizárólag azért nem tartalmaz keményebb szavakat, mert ott, valahol Los Angeles és Sacramento között, a nyílt országúton főbe lőtte magát. Persze, ha jól meggondolom, ön roppant rokonszenves nekem. Nem a szavak , a tettek eltökélt embere. Igazi vadnyugati amerikai, s kár, hogy a lapok hírrovatában találkoztam esetével, nem pedig személyesen akadtunk össze a pesti forgatagban. Cselekedete értékét növeli szememben, hogy éppen tizenhat órát topogott a sztráda mentén, végleg elromlott autója mellett. Integetett, s néha, amikor az hitte, hogy a Fordok, a GM-ek, a Studebakerek lassítanak, még szaladt is, lihegve, reménykedve. Hüvelykujját — egyezményes jelként — lefelé tartotta, abban a hitben, hogy stopját valaki komolyan veszi, fékez, mégis fékez és megáll, ön pedig némi magyarázkodás után szerelőért üzenhet. Ám a lefelé tartott hüvelykujj — akár a császári Róma arénájában — a sors pecsétjét jelentette, az ön gladiátori halálát. Moralisták tollára illő történet: tragikomikus és drámai. Nos, kedves barátom, akit minden tisztességes embernek el kell siratnia, én az ön pisztolylövését Budapestig hallottam. Búcsúlevelét pedig, amelyet a kaliforniai rendőrséghez címzett, valóságos költeménynek tartom. A motorizált ember viselkedéséről aligha írhatna valaki szívbemarkolóbb rímet, mint amilyen az a tompa puffanás volt, ott, valahol Los Angeles és Sacramento között. Kár, nagy kár, hogy így történt. Egyetlen vigaszom a remény, hogy környezete megérti az ön heroizmusát, országúti küzdelmét, s akiket örökre otthagyott a benzinbűzös országúton, valóban tanulnak a történtekből. Természetesen, ha a sors kegyesebben bánik önnel, s életét nem Kaliforniában kell eltöltenie, hanem lakóvárosomban, Budapesten, biztosan másként alakult volna tragikus végű országúti kalandja is. S tulajdonképpen innen származik az Ön iránt érzett ingerültségem. Mert, lám, velem is hasonló dolog történt, s most mégsem amerikai kollégáim valamelyike levelez velem egyoldalúan, hanem én mesélek Magának, kedves túlvilági barátom. Szerény esetem színhelye éppen Budapest volt, időpontja pedig az első, nevezetesen a legeslegelső igazán tavaszias vasárnap. Nem hallgathatom el a közelebbi koordinátákat sem, ugyanis a jobb megértéshez a részletek sem mellőzhetők. A Belgrád-rakpartról késő délután, azaz hat óra harminc perckor hajtottam fel az Erzsébet-hídra. Ekkor már autó autót ért, hiszen, aki csak tehette, a zöldben, a szabadban élvezte a ragyogó napsütést. Nyilván Önnek sem ismeretlen a kép: három sávon valóságos gépkocsifolyam. A tempó kielégítő, 50 és — noha ez már városon belül szabálytalan — 70 kilométer között ugrál a sebességmérő, a taxisok és a ,,menő fejek"’ ki-kilőnek a sorból, egy-egy idegesebb úrvezető ilyenkor dudál, tülköl, kürtöl, a gyakorlott óvatosok pedig jóelőre helyezkednek; a budai kanyar után háromfelé ágazik a híd. És ekkor történt velem az Önéhez hasonló eset. Átégett a kondenzátorom. A sebesség lendülete már csak arra volt elegendő, hogy a bal oldali sávban, a híd karfájához simulva, megállják. Első rémületemben, bevallom, még nem gondoltam Önre. Kinyitottam a motorház tetejét, azt hittem, valami csoda még segíthet. Erősen szürkült, a forgalom tovább nőtt, s mert autóm az egyik sávot — a Hegyalja út felé kanyarodót — elfoglalta, torlódás keletkezett. A lomha testű autóbuszok még csak fokozták a zűrzavart. A KRESZ szabályai szerint a kocsi mögött elhelyeztem a feltűnő színű háromszöget, nyitva hagytam a motorház tetejét is, hogy senkinek ne legyen kétsége a műszaki hibát illetően. Ekkor már csak Ön járt az eszemben. Sőt, igyekeztem az ön szemüvege mögül látni a dolgokat. Nem sikerült. Igaz, hébehóba integettem, és figyeltem, mi történik. Persze, senki sem állt meg. Mármint, hogy nekem segítsenek. Kizárólag azok fékeztek ész nélkül, akik álló autómat későn vették észre, s emiatt elvétették a sávot, vagy akiket az élelmesebbek leszorítottak. Ilyenkor a dühös póruljártak letekerték az ablakot, s nem éppen épületes dolgokat kiabáltak egymásnak. Ezen egy darabig jól elszórakoztam, amikor feltűnt, hogy némely vidámlelkű autóstársam végre engem is figyelemre, méltat. Mondhatom, felettébb tanulságos dolgokat vágtak a fejemhez, a pesti argó remek hajtásait. „Marha, minek veszel autót, ha nem értesz hozzá?!” Vagy: „Mi az, apuskám, bekaptad a horgot?” És: „Járjál rolleron, öcsi!” A Nyelvtudományi Intézet minden bizonnyal hasznát vehetné az ilyen szövegelésnek, gondoltam, s ezen hosszan eltöprengtem. Kedves megboldogult barátom, akár hiszi, akár nem, 55 percig álltam a hatalmas forgalom kellős közepén. Ez az idő, ha az autók számát veszem figyelembe, minden bizonnyal megfelel az Ön kaliforniai rekordjának, ugyanis legalább kétezer kocsi húzott el mellettem, s ennyivel ön sem találkozhatott És bár egyik sem állt meg, az öngyilkosság ötletének még csak a szikrája sem gyűlt ki agyamban. Ellenkezőleg! Azon tűnődtem, tisztelt uram, hogy ha ön is Pesten él, még most is élne. És ami a legfontosabb: együtt nevetnénk az Erzsébet-hídon autóstársaink pompás bemondásain. Április 4. tiszteletére Megjutalmazták a legjobb szakmunkástanulókat Hazánk felszabadulásának évfordulója alkalmából 56 szakmában és 11 tantárgyban az idén is megrendezték A szaikma kiváló tanulója versenyt az ország szakmunkásképző iskoláiban. Szombaton délelőtt 32 szakma és hét tantárgy számáról Budapesten, és Vasasszékházban díjkiosztó ünnepséget rendeztek, melyen megjelent Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Lázár György munkaügyi miniszter, Pesti Erzte könnyűipari miniszterhelyettes, dr. Kornidesz Mihály, az MSZMP KB osztályvezető-helyettese, Háner József, a vasasszakszervezet elnöke és Méhes Lajos főtitkár, Nádor György, az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács titkára, valamint dr. Gervay Béla, a KIOSZ elnöke. Látási István, a Munkaügyi Minisztérium főosztályvezető-helyettese köszöntötte a vendékeket, az ország minden tájáról összesereglett több száz fiatalt és a pedagógusokat, majd Szűcs Istvánné, a KISZ KB titkára ünnepi beszédében méltatta az esemény jelentőségét. A szakma kiváló tanulója jelvény fokozatait, az emlékplaketteket, a díszokleveleket, valamint a pénzjutalmakat Nagy Imre miniszterhelyettes nyújtotta át. Korszerű utakat kap a tiszafüredi járás Gyors miniszteri válasz egy képviselői felszólalásra Az országgyűlés 1973. március 21—23-i ülésén felszólalt Nánási László, a tiszafüredi járás, Szolnok megye 11. számú választókerületének országgyűlési képviselője. A többi között tolmácsolta az alföldi járás választópolgárainak több évtizedes panaszát. Elmondotta, hogy az ország más területeihez hasonlóan Szolnok megyében is erőfeszítéseket tesznek a közutak megjavításáért, a közúti hálózat növeléséért. A tiszafüredi járás közútjai azonban nagyon rossz állapotban vannak. A képviselő felszólalására dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter írásban válaszolt. Közölte, hogy elismeri a képviselő kérésének jogosságát és a minisztérium máris konkrét intézkedéseket tett a tiszafüredi járás rendkívül rossz útviszonyának javítására. Az idén új aszfaltburkolattal látják el a 33. számú út mintegy harminc kilométer hosszú szakaszát a tiszafüredi Tisza-hídtól a Keleti-főcsatornáig. 1974-ben megkezdik a 34. számú útvonal Tiszafüred és Kunhegyes közötti ■negyven kilométeres szakaszának építését. Itt hat méter szélességű, korszerű aszfaltutat építenek. A miniszter a továbbiakban közölte, hogy a korlátozott anyagi lehetőségek miatt a járás egyéb mellékútjainak kiépítésére csak a későbbi években kerülhet sor. Új üzem Orosházán Korszerű üveggyárat avattak Orosházán 1963. november 7-én. A 10. évforduló tiszteletére az üveggyáriak kettős feladatra vállalkoztak: a működő gyárban mennyiségi és minőségi szempontból is túlteljesítik a tervet, a másfél milliárd forintos beruházással épülő új húzottsíküveg-gyárat pedig határidő előtt átadják. A húzottsíküveg-gyár átadásának eredeti határideje 1974. január 1. volt, de az avatásra minden valószínűség szerint már november 7-én sor kerülhet.