Magyar Hírlap, 1976. október (9. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-17 / 246. szám
uii y^yH) ALyt° MflGYER HÍRLAP A A HÉT /[ mi. Oktober 17,vasarnap ] Garamvölgyi József kulturális miniszterhelyettesé a szó A közművelődés lehetőségei kimeríthetetlenek A hazai krónikaírás történetében az elmúlt hét eseményeként jegyzik be, hogy képviselőtestületünk törvényt alkotott a közművelődésről. Szocialista művelődéstörténetünkben természetszerűen ennél számottevőbb, korszakos jelentőségű az a momentum, hogy népképviseletünk egy törvény írott szavaival is deklarálja szellemi létünk jelenét, jövőjét , megvalósításának mindenkori alapjait. Az új törvény alapján a helyi és a központi szervek nagyobb felelősséggel tartoznak azért, hogy mi törtétik a kulturális életben, a közművelődésben, a művészetek területén. Ugyanakkor a lehetőségek kihasználásához is nagy segítséget nyújt a közművelődési törvény: a kulturális életben hozzáértéssel, gondossággal óriási értékeket lehet felszínre hozni, anélkül, hogy nagy összegeket ruháznánk be. A közművelődési törvény érvényesítésének néhány gyakorlati feladatáról beszélgetett Garamvölgyi József kulturális miniszterhelyettessel munkatársunk, Szőke Sándor. A közművelődésben részt vevő Intézmények együttműködésére már eddig is voltak törekvések, hasznos kezdeményezések.Miben változhat ez a törvény nyomán? — Vannak jó példák, hasznosítható tapasztalatok. Akár a múzeumok, könyvtárak és az iskolák, akár a művelődési otthonok és a színházak kapcsolataiból is sorolni lehetne a példákat. Azt várjuk — és joggal reméljük —, hogy az alkalomszerű, reprezentatív kapcsolatok helyett tervszerűvé és rendszeressé válik az együttműködés, tartalmában elvszerűbb, formájában módszeresebb, lesz. — Milyen központi intézkedésekkel kívánják ezt elősegíteni? — Már azzal is, hogy a tervezés során a kulturális ellátás, az intézményi ellátottság egészét tartjuk szem előtt. Bizonyságul szolgálnak erre a közművelődés távlati — 15 esztendőre szóló — fejlesztésének irányelvei, amelyek már ilyen egységben tartalmazzák valamennyi kulturális intézménytípus fejlesztésének perspektíváit. A különböző funkciójú, típusú, nagyságrendű intézmények létesítésének fontossági sorrendjét éppen az intézmények rendszerében elfoglalt szerepkörük, területi kisugárzó hatásuk szabja meg. A Minisztertanács az irányelveket munkaokmányként elfogadta, és azok beépülnek majd a népgazdasági tervbe. Illetve ki kell dolgoznunk most már az egyes intézményekre vonatkozó fejlesztési elképzeléseket, messzemenően figyelembe véve, hogy az egyes intézmények feltételezik és kiegészítik, segítik egymás működését. — Az együttműködés egyik sajátos intézményi vetületének kell tekintenünk a több funkciót ellátó — divatos szóval élve: komplex — intézmények létesítését. A kis településekre és a peremkerületekre szánt ilyen épületek és szervezeti formák kialakításához elkészültek az irányelvek, folyamatban van működési modelljük kidolgozása, és néhány létesítmény beruházási terve is elkészült. — Említette a közművelődés távlati fejlesztésének irányelveit. Úgy tudom, a megyék is kidolgozzák saját távlati fejlesztési programjaikat. A központi irányelvek és a helyi önállóság kölcsönhatásai miként érvényesülnek a tervekben? — Ki kell egészítenem: a megyék egy részében már el is készítették, a tanácsi testületek el is fogadták a távlati tervüket. A távlati terv kidolgozása példája lehet a megyei tanácsok és a minisztérium együttműködési gyakorlatának is. Az országos távlati terv irányelveinek a kidolgozása során folyamatos kapcsolatban voltunk a megyékkel, eszmecseréket folytattunk az elgondolásokról, tájékoztattunk az elvekről és a lehetőségekről, a tervezet különböző szövegváltozatait véleményeztettük a megyékkel. Hasonlóan cselekedtek a megyék is saját terveik előkészítése idején. Sok esetben szinte párhuzamosan folyt a munka. És ez nem volt baj. Mi is sok hasznos tapasztalatot szereztünk a megyei elképzelésekből és azt hiszem, a megyék is már „menet közben” megkapták a legszükségesebb útbaigazításokat terveik formálásához. Módszerben is tanulhattunk egymástól. Elmondhatom tehát, hogy a távlati fejlesztési irányelvek közös munkában születtek. Elértük azt, hogy az országos irányelvek a fejlesztés általános tendenciáit jelölik meg, a megyei tervek viszont ezekhez igazodva a helyi sajátosságokat tükrözik. Beszélgetésünk időszerűségét a közművelődési törvény megszületése szolgáltatta, és végig azokról a tennivalókról, jelenségekről volt szó, amelyek a törvény végrehajtásához kapcsolódnak. Befejezésül mégis megkérem, szóljon a törvény végrehajtásának módjáról. Az eddig elmondottakból az is kitűnik, hogy egy sor olyan, feladat megoldásáról van szó, amelyekhez már hozzákezdtünk, az előkészületek megtörténtek. Ez a folyamatosságból adódik és abból következik, hogy a közművelődési párthatározat végrehajtása közben már számos területen sikerült előbbre lépnünk. Ezeket folytatnunk kell most már a törvény adta keretek és jobb feltételek között. A törvény a közművelődés minden lényegi kérdésének megoldásához keretet ad. Hangsúlyozom, hogy keretet és nem receptet. Most már rajtunk is múlik, mindannyiunkon, akiket a törvény kötelez, hogy miként élünk az adott lehetőségekkel, hogyan teljesítjük a törvényben foglalt kötelességeinket. — Legújabb törvényünk a közművelődésről szól. S e terület sajátossága, hogy a végrehajtást nem lehet pusztán további jogGaramvölgyi József 1929-ben született Mecsekszabolcson. A budapesti tudományegyetemen szerzett magyar—történelem szakos tanári oklevelet. Az egyetem elvégzése után 1951—52-ben a Népművelési Minisztériumban irodalmi előadó, majd aspiráns volt itthon és a Szovjetunióban 1955-ig. Ezt követően az MTA nyelv- és irodalomtudományok osztályának szaktitkára lett. 1962-től pártmunkás, az MSZMP KB apparátusában dolgozott —, legutóbb a tudományos közoktatási és kulturális osztály helyettes vezetőjeként. 1971 óta művelődésügyi, illetve kulturális miniszterhelyettesi szabályokba, feladattervekbe foglalni. A végrehajtás — mint azt az egyik képviselő fogalmazta — már ott, az ülésteremben megkezdődött. Én még ennél is tovább megyek: megkezdődött már a parlamenti bizottságok, a képviselőcsoportok tanácskozásain, sőt, azokon a társadalmi fórumokon, ahol a törvénytervezetet előzetesen megvitatták. Megkezdődött azáltal, hogy a viták a tennivalók körül forogtak, és ezek érdekében mozgósítottak. A törvénynek ez a mozgósító ereje az ügy szempontjából hallatlanul fontos. A közművelődés lehetőségei kimeríthetetlenek. Ezért a törvény végrehajtásával soha nem juthatunk odáig, hogy valamenynyi feladatot teljesítsünk. Hiszen az élet és minden mai feladat megoldása újabb tennivalókat szül. Egyazonban bizonyos: a törvény paragrafusai nyomán, a törvény szellemében és közös munkánk eredményeként mindig előbbre jutunk. Vasó Andru íznéz ő SZENZÁCIÓ lvasom: „Állítólag edzőváltozás előtt áll a feltűnően szeszélyesen szereplő nagycsapat. Már egy név is kering az utódlásról: annak a nagy lövőerejű csatárnak nevét emlegetik, aki még az aranycsapatban kezdte meg bontogatni szárnyait.” A hírt — maradjunk stílszerűek — az az országos lap közölte, amelyik rotációs gépén készül, és keddtől vasárnap estig nem jelenik meg. Semmi kétség, szenzáció. Legyen bármilyen rejtélyes a hír... A rejtélyessége is szenzáció! Valójában az olvasónak kell kitalálni a hírben a hírt. Ez feltétlenül újszerű. Még azt is neki kell kitalálni, hogy milyen sportágról van szó. Vízilabdáról? — kérdezheti például. Ott vannak igazán nagycsapatok, köztük szeszélyesen szereplők is, és volt — van! — aranycsapat, hovatovább nagy lövőerejű csatár ma is, régenről is!... Persze az olvasó tudja, hogy futballról van szó. Hogy honnan tudja! Tudja! Onnan, hogy nagycsapatról — lehetnek a többi sportágban bármilyen nagycsapatok — nálunk csak a labdarúgásban szokás beszélni. Még akkor is, ha e tekintetben nincs is nagycsapat. Mert nincs, nemzetközi szinten semmiképp. Határainkon belül vannak legnagyobbak, illetve a volt nagyok mai utódai. Az ám! Csakhogy ilyen nagycsapat van több is. Ráadásul feltűnően szeszélyesen szerepel csaknem valamennyi. Itt van az MTK-VM! Az MNK-ban elért sikere alapján most a Kupagyőztesek Európa Kupájában szerepel, és eddig nem is rosszul, hiszen már kiverte a prágai Spartát. Csakhogy ugyanekkor a hazai bajnokság utolsó helyen tanyázott. Vagy beszéljünk a Vasas ingadozásairól? No, és a Honvéd! Ott van csak szeszély, meg szeszély! Most például kiverte a nagyhírű milánói Intert az UEFA Kupából, de Dorogon csak egy döntetlenre futotta a csapat erejéből. Az olvasó, a szóban forgó hír nyomán azt gondol, amit akar. És ezen van a hangsúly: a gondolkodáson. Ebben rejlik a szenzáció. Mert, ha — teszem fel — azt írta volna az újság, hogy a Budapesti Honvéd edzőváltásra készül, s hogy az új jelölt — mondjuk — Tichy Lajos, kérdezem: mi történik? Először is tiltakozhat a Honvéd, hogy egy szó sem igaz az egészből! Ez pedig bajos, nagyon bajos. Másodszor: az olvasó tudomásul veszi a tényeket, és eszébe sincs, hogy a többi csapat helyzetét elemezgesse, hogy gondolkozzék, hogy áttekintse a hazai foci élcsapatait, mint látjuk jelen esetben. Igazában teljesen mindegy, hová lyukad ki az olvasó, hogy szerinte melyik csapatról van szó, s hogy ki az az edzőutód, a nagy lövőerejű csatár, aki még az aranycsapatban... stb. Fontos, hogy gondolkodik, hogy a labdarúgással foglalkozik! A hír tehát okosan, megfontoltan — nem mond semmit. A módszer annyira jónak tetszik, hogy az ember óhatatlanul arra gondol: vajy nem kellene-e a mindennapi élet más zónáiból is ilyen típusú híreket hozni? Mindjük a kulturális életből!... „Állítólag új vezető egyénisége lesz nagy művészeti intézményünknek, a Dunától felfelé, balra. Már egy nevet is suttognak: annak a nagy drámai erejű művésznek nevét emlegetik, aki még »Valahol Európában« kezdte bontogatni szárnyait." Ugye? Nem mondtunk semmit. Az olvasó azonban gondolkodhat, hogy milyen művészetről van szó, s ha netán’ a színészet jut eszébe, elmélkedhet róla... Lásd, mint fent. Úgyszólván mindenfelé kiterjeszthető az ilyen agytornáztatás. A gazdasági életre is! Miért ne? „Állítólag elnökváltozás elé néz a kimagaslóan súlyos mérleghiánnyal küzdő nagyüzem. Már egy név is közszájon forog az utódlásról: azt a nagy szónoki erejű szakembert emlegetik, aki még az ezüstkalászos tanfolyamokon, majd a TOT- ban kezdte bontogatni szárnyait.” Bizonyára lesznek, akik elolvasva a hírt, elgondolkodva rajta — esetleg másokkal meg is vitatva a dolgot —, tudni fogják, hogy milyen üzemre, melyik üzemre, kire gondoljanak. Hogy sokféle elképzelés születik? Nem számít! Fontos, hogy ... stb. Régen az ilyen hírekre azt ig . v mondták: pletyka. Az is volt. És JL W-—' ma is az! Újabban megtelik azon- eM \ * w- ban korszerű tartalommal. — Lat- 'J-*' juk — csordultig! Szintéziskeresés. Vagy inkább a szintézis megfogalmazása. Nehéz megtalálni a pontos kifejezést — sokágú, sokféle gondolatkörben mozgó volt a kétnapos beszélgetés a hét közepén Egerben. Írók és politikusok, tömegszervezeti aktivisták és pedagógusok folytatták — most nyolcadik alkalommal — évtizede kezdett párbeszédüket a szocialista hazafiság tartalmának és minősítő körvonalainak meghatározásáról. Okosan higgadt összegezések, jó érzelemeinkre ható lírai megfogalmazások egyként hangzottak el — mint ahogy egyszerre értelmi és érzelmi a szubsztanciája a jövőt építő hazafiságnak. Használják többen e szó elé a „korszerű” minősítő jelzőt, a „mai”szócskát is, elkülöníteni a mesterségesen alakított vagy tudatlanságtól újra-újra felfűtött hazafiaskodástól. Néha feleslegesnek tűnik a jelzőkkel való megkülönböztetés, hisz utóbbiakra a marxizmusnak jó szava van: a „nacionalizmus”. S a fogalmat — erkölcsileg is, történelmileg is — a célja minősíti: a hazafiság egy nép emelkedésének eszköze és szándéka, mindig valakikért, és soha sem valakik ellen való. Századunk hatalmas társadalmi forradalmai után, a mai Magyarországon, egyetérthetünk csak rajta mindennapi valóságunk jobbításának, gazdagításának, megőrzésének elhatározottságát. Történelmünk során ennél szőkébb, ismertető jegyeiben eltérő, tartalmában gyökeresen különböző értelmezések vagy inkább: éreztetése — alakult ki a haza fogalmának. Historizáló — sőt: heroizáló — részben földrajzi szemléletű, mely győzelmek és tragédiák — rendszerint a reakciós politika számára álpárhuzamok sulykolására alkalmas személyekhez kötött — évszámkötegeiben kereste a hazát. A szülőföld és története ötvözetében pusztán — a nemzet egésze eképpen csak mellékszereplővé válhatott. A haza pedig nem csak a szülőföld, ahol élünk. A haza az — amit élünk. Tehát a jelenét és jövőjét is figyelő-alakító felelősség vállalása, a gazdasági, társadalmi realitások számbavétele a gondolkozó ember dolga. S munkájával a holnap realitásainak megteremtése. Az egri tanácskozás korreferátumának előadója így fejezte ki: „...A szocialista hazafiság elsősorban és mindenekelőtt a felelősség felismerése, elfogadása és vállalása ..Tevékeny magatartás tehát a társadalmi ember magatartása. Táguló, kereskedelemmel, közlekedései, hírközléssel napról napra jobban egybeszövődő világunk, az általános emberi érdekek egyre tágabb körű megismerése és érvényesítése is mind erősebben formálja ezt a magatartást- Új elemet vitt az ötvözetbe, s meggyőződésünk szerint szilárdabb lett így kristályszerkezete. A nemzeti érzés mellé a nemzetköziségét, a felismerését annak, hogy nemzeti gazdagodásunk — anyagilag, értelmileg, etikailag — békében fejlődő, társadalmi változásaiban mind előbbrelépő világban képzelhető el. Saját történelmünk keserű tanulsága, de kitekintve a világba a ma fájó tapasztalata is: „...A nacionalizmus általában ott található, ahol hiányzik valami más, valami nemesebb ... Ahol nem tökéletes a politika, ott »segíthetnek« a nacionalista érzelmek...” Évszázados, megbonthatatlannak hirdetett ellentétpárokat rombolt a szocializmus. Az internacionalizmus — nemzeti érdekünk. De nem az — nem is lehet — a parttalan pacifizmus, a kozmopolitizmus. A világpolgár ideológiája lehet ugyan nemzetek közötti , de eredendően társadalom fölötti marad. A közgondolkozás számos megrázkódtatása, változása, s a hazafiság félreértelmezésével elkövetett hibák egyaránt okozták, hogy a szocialista társadalom egyes rétegeiben ilyesfajta nézetek is fel-feltűnnek. Nemzeti és osztálytartalom nélkül való „antiideológia” ez; szellemileg, erkölcsileg egyaránt lefegyverez bármilyen ellenséges, idegen befolyásolási kísérlet előtt. A fizikusok, kohászok jól tudják: bizonyos, idegen elemek beolvasztásával gyengül, széthullik, minőségileg átrendeződik egy-egy ötvözet. Vigyáznak is rá, épp ezért. Túl kézenfekvő hasonlatnak tűnhet talán, a szociálistól, eo ipso: hazafias közgondolkozást hasonlóképpen kell óvnunk megjelenésüktől. Higgadtsággal és türelemmel, megalapozott világnézetünk magasabb színvonalú megismertetésével, múltunk és valóságunk pontos értékelésével. Az egri tanácskozás több felszólalója figyelmeztetett rá: a fiatalok gondolkozásában — kikre nem hatnak, nem hathatnak retrográd, ellenséges osztályideológiák — elsősorban ismereteik hiányai, s néha a valótlan információk okoznak zavart, teszik bizonytalanná nemzeti, történelmi tudatukat, túlérzékennyé vagy éppen sivár-érdektelenné érzelmeiket a hazáról. Világos tehát a közfeladat: jó ismeretszerzési lehetőségeket, okos oktatást, jó, érveket erősítő vitákat vár a felnövekvő nemzedék hazafias nevelése; olyanokat, hogy tüzükben tovább rendeződjék, erősödjék szocialista hazafiasságunk kristályszerkezete. VINCZE PF.TF.R ÖTVÖZET