Magyar Hírlap, 1977. április (10. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-26 / 96. szám
e« 1977. ÁPRILIS 26. KEDD MaeYBR Hmsf* KULTÚRA - MŰVÉSZET . Tévénapló : Galgóczi Erzsébet nyitott könyve Sajátos „kettős novellával”, az elbeszélés és az önéletrajzi vallomás nagyszerű párosításával kezdődik Galgóczi Erzsébet A vesztes nem te vagy című kötete, amely a Magvető és a Szépirodalmi Kiadó közös, az elmúlt 30 év legjobb írásait tartalmazó sorozatában jelent meg. A küszöbön című írás a visszatérő gyerekhős, Sebők Kriszti falusi éveit és a városba került, értelmiségivé vált Galgóczi Erzsébet hányódásait ötvözi hitelesen és lebilincselően. Akár tudatos, minden magyarázkodás nélküli ars poeticának is felfoghatjuk ezt a költőien induló, s tragikus feszültséggel telítődő elbeszélést. A származását és sorsát vállaló írónő saját életének élményeit és művészi fantáziáját így és ekképp irányítja. Az 1969- ben született írás után — immár időrendi sorrendben — két évtized termése következik: tizenkilenc elbeszélés és kisregény. Ez a kötet nemcsak Galgóczi kivételes tehetségét bizonyítja. Bemutatja azt is, hogy írói világa — szemben egyesek róla kialakított előítéleteivel — egyáltalán nem egyoldalú; semmiképp sem „röghöz” (faluhoz) kötött. Igaz, hősei — mint önmaga is — a paraszti világból indulnak, de legjobb írásaiban mindig korunk emberéről, s általában az emberről vall. Nála a falu és a város, a lesöpört padlás és az egyetemhez közeli zajos presszó, a világháború utolsó napjain végigrobogó teherautó és a disszidálási kísérlet vasútállomása egyforma hitelességgel és könyörtelen őszinteséggel megrajzolt drámák helyszíne, s a tudatosan vállalt paraszti alapélmény nem torzítja, hanem sajátosan és érzékletesen árnyalja ítéletét társadalmunkról, életünkről. A televízió Nyitott könyv című műsora e lebilincselő elbeszéléskötetből a Mínusz című, 1963-ban született novellát választotta ki dramatizálásra, kedvcsináló bemutatásra. Mint minden választás, nyilván ez is vitatható. A kötetben jó néhány olyan írás található, amelyben a drámaiság, a feszültség közvetlenebbül érvényesül, s szinte a szó szoros értelmében „filmszerű”. Másrészt, e gazdag gyűjtemény megjelenésekor érdemesebb lett volna a nagyközönség előtt kevésbé ismert Galgóczit bemutatni: az ötvenes évek diákéletének, az 56 utáni korszak ellentmondásainak, a sivár szerelmi élmények hősnőinek kiváló ábrázolóját. Mégis szükségtelenek ezek a szemrehányások. A Mínusz című elbeszélés ugyanis — viszonylagos oldottsága és visszafogottsága ellenére is — jól reprezentálja Galgóczi „értünk haragvó” szándékát. S az írás alapproblémája, az értelmetlen gyűjtögetés, az anyagi javak rossz felhasználása, a gazdagodás és az öröklődő lehetetlen életkörülmények torz összhangja, sajnos, ma talán még inkább aktuális, mint másfél évtizede. A tehetősebb falusi családok ma már nem öt lépcsővel igyekeznek kiemelni házukat a többiek közül; nem ritka az emelet, az alpesi tető sem, ám az elbeszélés fiatal hősnője által hiányolt kulturált, értelmes és nyugodt életet még ma is sokan nélkülözik. Tizennégy évvel ezelőtti életszínvonalunkat — az írás néhány, a maga idejében hétköznapi epizódja dokumentatív erővel bizonyította —, alaposan meghaladtuk már. De az alapvető ellentmondás mennyiségi és minőségi javaink között még nem csökkent lényegesen. Az elbeszélés televíziós változata — amely a Nyitott könyv hagyományainak megfelelően az író bemutatását előzte meg — szükségképpen szürkébbre sikerült az eredeti műnél. Halványabbra, a minden átdolgozásnál elengedhetetlenül jelentkező veszteségeken túl is, valószínűleg azért, mert az alkotók nem bíztak, eléggé saját eszközeikben, és a képszerűségben. A vélt hitelesség miatt hosszú és erőltetett belső monológok és kidolgozatlan, indokolatlan párbeszédek kerültek a műsorba. A dráma, két életforma szükségszerű és mégis fájdalmas ütközése egy családon belül nem történt meg a képernyőn, csak beszéltek róla a szereplők. Hozzájárult ehhez valószínűleg az is, hogy a Nyitott könyv „irodalmi betétei” mind ez ideig nem találták meg a helyüket a tévéjáték és az illusztráció között. Azokban az esetekben, amikor egy-egy műből (például regényből) csak részleteket lehet bemutatni, valóban lehetetlen öntörvényű televíziós alkotást készíteni. Egy novella átdolgozásánál azonban nagyobb koncentráltságra, szuverénebb munkára is lehetne törekedni. Az írás alapgondolata, napjainkban is érvényes társadalmi mondanivalója, a halványabb feldolgozás dacára, mégis alapvetően érvényesült a tévéváltozatban is. Galgóczi írói világa — amely nem először elevenedett meg a képernyőn — ezúttal elsősorban Patkós Irma kiváló színészi teljesítménye révén tudott meggyőzően hatni. Patkós Irma nem illusztrálta, mesélte az emberfeletti és némiképp önpusztító munkában,öszszemorzsolódott” parasztasszonyt. Éppen olyan hitelesen játszotta el, mint ahogy Galgóczi megírta. A Mínusz televíziós változatát, követően Bata Imre beszélt Gal-lgóczi Erzsébet írói munkásságá- ról. Feladata nem volt könnyű. Egyszerre kellett szólnia az életmű ismerőihez, s azokhoz is, akik talán először hallották Galgóczi nevét. Kár, hogy ezúttal a szerző nem volt jelen a stúdióban. A beszélgetés, a kamera előtti párbeszéd még jobban élénkíthette volna az egyébként is érdekes bemutatást. A Nyitott könyv a televízió egyik legrokonszenvesebb műsora, a szó jóértelmében propagátora a kortárs magyar irodalomnak. Nem versenytársa, hanem lelkes ajánlója könyvkiadásunknak. Annál sikeresebb, minél többen veszik meg, ki csenzik ki és kérik el ismerőseiktől másnap az ajánlott könyvet. Éppen ezért kellene még inkább törekedni a színességre, a képszerűségre, a gördülékenységre — magyarán a hatásosságra. Tegyük azonban hozzá: az a szerénység, amellyel a művekhez eddig közelítettek, a műsor egyik fő erénye — s ez „hangossággal” sem helyettesíthető. Galgóczi Erzsébetválogatott kötete húsz értékes, sajátosan szép és igaz írást tartalmaz. A Nyitott könyv legutóbbi adása jó könyvet ajánlott nézőinek: reméljük, hogy közülük mind többen nyitják ki, és olvassák el ezt a könyvet éppúgy, mint kortárs irodalmunk többi értékes alkotását. . Hegyi Gyula 'Rádiófigyelő Alkoholisták kezdő és haladó fokon Szükségtelen a nagydobot verni : a dokumentumjáték műfaja végképp befutott már. Legfőképp tán azért, mert szerencsésen egyesíti magában a rádiózás jó tulajdonságait: a gyors és gazdag informálást, az alakulóban levő valóság jegyeinek tettenérését, sőt kihívását. Mint például az alkoholizmus esetében. Közismert az a furcsa gazdasági tótágas, melyben a sokat emlegetett állami szeszbevételeket a következményekre fordított kiadások immáron fölülmúlják. Bizonyos továbbá, hogy nem vezetne eredményre, ha a másutt kudarcot vallott szesztilalommal kísérleteznének a hatóságok. Sokkal inkább a megelőzés: minden eszközzel megküzdeni a rosszra vezető társadalmi szokásokkal, s kellő időben elejét venni a lelki egyensúlyvesztés ilyenfajta „orvoslásának”. A népbetegség rangjára vergődött, közüggyé vált iszákosság ellen a rádió sokfajta vonatkozásban lép föl: közlekedési balesetek, bűnügyek, családi tragédiák, rászorulók segítségével foglalkozó műsorok sorra-rendre beleütköznek az ital szövődményeibe. Stefka István dokumentumműsora. Az első pohár a gyökerekhez igyekszik nyúlni. Szomorú pillanatképek, statisztikai adatok és szakértői nyilatkozatok változtatásával keresi a kiindulópontot. A magzatnál — méhen belüli találka az alkohollal —, mely elmegyengeséggel léphet a világba, a kisgyermeknél, ki kényszerkisérőül szegődik italboltban tanyázható anyjához, a szülő kínálta, elsőben megbukott nyolcévesnél („Te kínáltál, apu!” — így a gyerekszáj), a vihorlázó tizenéves lánynál, kit Lelkiismeretes pincérek makacsul felnőttnek „néznek”. (Holott az üdítő italnak nincs forgalmi adója, nagyobb a jutalék érte, megérne ez egy külön oknyomozó műsort!) S aztán folytatja szórakozóhelyi őrjárattal, a városnegyed áldása csapszékekkel („A csecsemőt is kiszolgálják a sarkon”), gondozónő-kerülő terhes asszonynyal — azaz a terep körültekintő, alapos szemrevételezésével. Utoljára hagyva" a bennünk lapuló ellenséget, mely elvonókúrák akadályain átbotladozva, szívósan teszi a dolgát. Mert a gyógyuláshoz akarat kell, ám a szesz épp azt fogyasztja a legmohóbban. Önálló mikrodrámaként illeszkedik az összképbe az intelligens alkoholista vallomása. Két fölborult házasság, apa nélkül maradt gyerek, sokféle művészi próbálkozás: színház, zene, irodalom roncsai úszkálnak e döbbenetes pontossággal önjellemzett lelki hajótörésben. S újra a reménység: mások segítségére lenni, ezúttal egészségügyi pályán. (Camus Pestisét idézi hozzá.) A legtanulságosabb azonban metszőn tárgyilagos, rezignált kételye: „a magamfajta veterán eléggé óvatos — majd meglátjuk”. Kész a leltár. Dokumentumműsor nem is vállalkozhat egyébre. Hozzánk intézett kihívása nem népszónoki fogások alkalmazásában, hanem a lelkiismeret ébresztésében rejlik. Mindenekelőtt: mindannyiunk inge, vegyük magunkra. Mi, józanok, ne üljünk büszkén mértékletességünk trónusán (a puszta utasítás mindig negatívum), érveket se keressünk tehetetlenségünk igazolására. Az állampolgári felelősség ez esetben a kéretlen közbeszólási, sőt, ahol lehet, a tapintatos segítséget jelenti. Változást a félreforduló közöny, a részegeket megértő somolygás, az erőszakos ivócimboraság népbetegségében. Másképp csak újabb meg újabb dokumentumműsorok készülhetnek — s marad a betegség Lukácsy András . Elhunyt Nagy István Hetvenhárom éves korában, vasárnap elhunyt Nagy István Állami díjas romániai magyar író. * A meghalt Nagy István romániai magyar író, a magyar szocialista irodalom kiváló egyénisége. Hetvenhárom évet élt. Irodalomtörténeti fontosságú pályát futott be, az erdélyi magyar munkásság képviselője és krónikása volt. Nem mindennapi sors volt az övé. Kolozsvárott a Sáncalján, munkáskörnyezetben született, asztalosnak készült, aztán író lett, és a munkásmozgalom odaadó harcosa. Ifjúmunkás korában lett kommunista, sztrájkokat szervezett. A kolozsvári Vörös Segély titkáraként dolgozott. Többször börtönbe került, írói személyisége a mozgalom sodrában alakult ki, első írásaiban a munkásság nélkülözéseiről és vágyairól akart vallomást tenni. Gaál Gábor híres folyóirata, a kolozsvári Korunk fedezte fel. Első regénye a Földi Jánost bekapta a város. 1932-ben a városi és falusi dolgozók összefogásának eszméjét hirdette. 1936-ban az Erdélyi Helikon pályázatán aratott sikert Özönvíz előtt című drámája, amelyet nemrégiben a budapesti Nemzeti Színház újított fel. 1941-ben jelent meg A szomszédság nevében című regénye, ebben a kolozsvári külváros emberi sorsait mutatta be. Oltyanok unokái című regényében a magyar és román dolgozók testvérisége mellett tett hitet. A második világháború idején a kommunisták képviseletében az antifasiszta népfrontban tevékenykedett. Sógora, Józsa Béla, az erdélyi magyar kommunista mozgalom vezetője, a népfrontos összefogás lelkes apostola és szervezője volt, így lett Nagy István a magyar népi írók szövetségese. Egyszerre volt kapcsolata a Kelet Népével és a Népszavával, minden fórumon bátran hallatta szavát, bátran hirdette a háború ellen szervezkedő ellenállás igazságait. A felszabadulás után Romániában vállalt mozgalmi és közéleti szerepet. Képviselő és szerkesztő volt, egy időben a kolozsvári magyar egyetem rektora. Könyveiben a változó erdélyi életet mérte fel. Legnagyobb munkája négykötetes önéletrajzi regénye, ezen dolgozott utolsó éveiben. A télen járt Budapesten utoljára, darabjának felújítását készítette elő. Nehéz betegség kínozta már ekkor, hónapok óta aggódva lestük a Kolozsvárról érkező híreket. S most megérkezett a végső hír, a halál híre. Elbúcsúzunk Nagy Istvántól, és megőrizzük emlékezetét, műveit P. B. Szovjet Kultúra és Tudomány Háza ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ Kiállítás, hangversenyek Szép nevű illóolajokat: bazsalikom-, lestyángyökér-, mandarin-, izsóp- és majoránnaolajat állított ki a Szilasmenti MGTSZ a Gödöllő városjárás hete alkalmából a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában rendezett kiállításon. A termelőszövetkezet illóolaj-készítményeinek mintegy 95 százalékát exportálja baráti országokba és tőkés piacokra. A gyógynövények mellett a gödöllői Ganz M. M. Árammérőgyár termékeit láthatjuk, s a felirat arról tudósít, hogy a Ganz műszereivel a Szovjetunióban 1976-ban nem kevesebb, mint 9800 millió kilowattóra energiát mértek. A szintén gödöllői Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet széles körű tudományos együttműködést alakított ki a szovjet társintézményekkel, az ikladi Ipari Műszergyár dolgozói pedig — csatlakozva a csepeli felhíváshoz — munkaversennyel készülnek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatvanadik évfordulójára. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem oktatói és hallgatói számos szovjet mező-, gazdasági főiskolával, akadémiával építettek ki jó kapcsolatot. Igen élénk a Magyar—Szovjet Baráti Társaság tevékenysége is az egyetemen. Gödöllő városa és a járás 1976- ban szerződést kötött a Szovjet Kultúra és Tudomány Házával. A munkaterv értelmében a város és a járás párt- és állami vezetői, üzemei és intézményei — a szovjet kulturális központ segítségével — különböző rendezvényeket, művészeti, politikai és tudományos előadásokat szerveznek. Ugyancsak a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában rendezik meg — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére — azt az ünnepi hangversenysorozatot, amelyen különböző budapesti kórusok lépnek fel a magyar és a szovjet kórusirodalom legkiválóbb műveivel. Március 31-én például az ÉDOSZ (az Élelmezési Ipari Dolgozók Szakszervezete) központi férfikara tartott nagy sikerű hangversenyt a ház dísztermében. Műsorukon a szovjet szerzők művei közül — többek között — Holminov Dal Leninről, Scserbacsov Szabadságdal, Mihajlov Doni- fiúk című szerzeménye, a magyar művek közül pedig Kodály Marosszéki táncokja, Vándor Sándor—József Attila Haszonja szerepelt. A hangverseny keretében került sor Tunkov—Bartos G. A hála virágai című alkotásának magyarországi bemutatójára. Legközelebb április 28-án kerül sor hasonló ünnepi hangversenyre, ezúttal a főváros XV. kerületi kórusainak részvételével. A Magyar-Szovjet Baráti Társaság a szovjet kulturális központ, a Kórusok Országos Tanácsa és a kerületi pártbizottság közös hangversenyén többek között fellép a Csokonai Művelődési Ház Tavasz lánykórusa, a Radda Barnen énekzene tagozatú általános iskola énekkara, a kerületi úttörőház Kisénekesek fiúkórusa és a Petőfi Sándor Szakközépiskola KISZ- kórusa. A csütörtök esti hangversenyen is klasszikus orosz, szovjet és magyar szerzők dallamai csendülnek fel, s az est mottóját a meghívó így fogalmazza: „A művészet közelebb hozza egymáshoz a népeket.” Héi A Scinteia a Madách Színházról Hétfőn hazaérkeztek romániai vendégszereplésükről a Madách Színház művészei. A bukaresti Nemzeti Színházban nagy sikerrel mutatták be az Othellót és a Spanyol Izabellát. Kolozsvárott, is Shakespeare klasszikus művével, illetve Illés Endre darabjával vendégszerepeltek a telt ház előtt.. A Scinteia elismerően szól Ádám Ottó és Lengyel György rendezéséről, méltatja Huszti Péter, Kalocsai Miklós, Haumann Péter, valamint Piros Ildikó és Almási Éva színészi teljesítményét. Natalia Stancu-Atanasiu kritikus a Spanyol Izabella előadását „grandiózusnak” nevezi, és a magyar művészek vendégjátékát a romániai kulturális élet nagy eseményének minősíti.