Magyar Hírlap, 1979. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-03 / 1. szám

Magyar Hírlap ________ n­emzetközi politika - foru­ m_____________________i9?9.januar 3, szerda 3 Március 1-én: spanyol választások Lehel Miklós, az MTI madridi tudósítója jelenti: 350 tagja (ugyanannyi, mint az előzőnek) lesz a március 1-én megválasztandó új spanyol kép­viselőháznak a parlament felosz­latásáról hétfőn kiadott és ked­den életbe lépett királyi rendelet értelmében. A baloldali pártok és a nemzeti kisebbségek jogaiért küzdő más pártok azt kérték, hogy az alkotmány adta lehető­ségek kihasználásával növeljék a képviselők számát, ami kedvezne az arányosság igazságosabb érvé­­nyesülésének. A centrista és jobb­oldali pártoknak viszont a régi képviselőszám fenntartása az elő­nyösebb. A politikai pártok megkezdték sorozatos tanácskozásaikat vá­lasztási stratégiájuk kidolgozásá­ra. (AFP, EFE, UPI) Kedden reg­gel ismeretlen tettesek géppisz­tolyból leadott sorozattal meg­gyilkolták a tartományi kormány­zóhelyettest a baszkföldi Guipuz­­coa tartomány fővárosában, San Sebastian központjában. Jose Ma­ria Herrera, aki egyben a spanyol hadsereg tisztje, éppen gépkocsi­jába szállt, amikor a halálos lö­vések érték. Ugyancsak kedden, a kora reg­geli órákban a baszkföldi Pamp­­lonában két robbanás történt. Három észak-spanyol nagyvá­rosban a hatóságok vetettek vé­get a szélsőséges baszk szepara­­tisták szabadon bocsátását köve­telő tömegtüntetésnek. Egyiptom és Izrael „újrakezd" (AP, Reuter, AFP) Egyiptom kész újrakezdeni a különbéke­­szerződésről a tárgyalásokat Iz­raellel,­ és bátorítónak, pozitív­nak tartja az izraeli kormány vasárnapi döntését — közölte kedden az egyiptomi külügymi­nisztérium egy magát megnevez­ni nem kívánó­­ illetékese. Bár a két fél közötti alapvető ellentét a jelek szerint továbbra is fenn­áll, hiszen Izrael továbbra sem hajlandó összek­apcsolni a béke­­szerződésben a Simáb­ól történő kivonulás és a ciszjordániai, il­letve gázai arab autonómia be­vezetésének időpontját, és az iz­raeli kabinet nem nyilatkozott a másik egyiptomi követelésről, Egyiptom arab elkötelezettségei­nek sértetlenül hagyásáról. (AP) Faruk Kaddumi, a Palesz­tinai Felszabadítási Szervezet po­litikai­ osztályának vezetője hét­főn Kuvaitban­ kijelentette, hogy a PFSZ hajlandó az Egyesült Ál­lamokkal párbeszédet kezdeni, feltéve, ha ez a legmagasabb szin­ten történik. Elmondta, hogy a Palesztin Nemzeti Tanács január 5-i da­maszkuszi tanácskozásán egy pa­lesztin emigrációs kormány létre­hozását is megvitatják. (AFP) Egy palesztin katonai szóvivő kedden Bej­rútban közöl­te, hogy a palesztin ellenállási mozgalom egy egysége vasárnap sikeres akciót hajtott végre a megszállt Gáza város központjá­ban. Kormányalakítási huzavona Az iráni sah egyelőre helyén marad (Folytatás az 1. oldalról) ötös koalíciójában részt vevő „Irán Párt”-ban viselt összes tisztségé­től, mert nem volt felhatalmazá­sa a szervezettől arra, hogy kor­mányt alakítson. A tüntetők — elsősorban fia­talok — újabb jelszót tűztek zászlajukra: halált követeltek a sah által kormányfőnek kisze­melt Sapur Baktiarra. Hosszú hetek óta először hét­főn a külföldi újságírók előtt néhány percre megjelent Reza Pahlavi iráni sah. A személyével kapcsolatban az utóbbi napokban elterjedt találgatásokról az ural­kodó kijelentette, hogy szeretne „téli szabadságra” utazni, de erre csak akkor kerülhet sor, ha „az ügyek lehetővé teszik”. Sapur Balk­tiar a TF—1. francia televíziós állomásnak adott exk­luzív nyilatkozatában kijelentet­te: a sah elfogadta, hogy kül­földre távozzék pihenni és ré­­genstanácsot nevezzen ki. A sa­­hot támogató magas rangú ka­tonatisztek arra törekednek, hogy az uralkodót mindenáron az országban tartsák. Szemtaniak szerint, Teherán­ban a tüntetők és a katonák ked­den utcai harcot vívtak, s az ösz­­szecsapásokban legalább három ember vesztette életét. Meg nem erősített jelentések szerint halálos áldozatokat köve­teltek az összecsapások Kerman­­sah és a Teherántól nyugatra fekvő Ghazvin városában is. Az ország déli részén levő Firuzabad városában a felbőszült tömeg megrohamozta a hírhedt titkos­­rendőrség, a SAVAK főhadiszál­lását, s több bebörtönzött foglyot kiszabadított. Értesülések szerint a SAVAK néhány tisztje csatla­kozott a tüntetőkhöz. Iránban az összes nyugati ál­lam diplomáciai képviselete fel­szólította az országban tartózkodó állampolgárait, hogy térjenek vissza hazájukba. Külföldiek és irániak egyaránt tömegesen hagyják el az országot. Kedden délelőtt több repülőgép szállt fel Teherán repülőteréről, miután katonák vették át a sztrájkoló forgalomirányítók munkáját. Az amerikai külügyminiszté­rium szóvivője Washington vál­tozatlan támogatásáról biztosítot­ta az iráni uralkodót. Az indonéz külügyminiszter Kínáról Lelőtték a FRETILIN elnökét (TASZSZ) Mochtar Kusumaat­­madja indonéz külügyminiszter, a Tempo című djakartai hetilap kérdésére válaszolva, határozot­tan cáfolta azokat a véleménye­ket, melyek szerint az amerikai —kínai közeledés Indonézia és a Kínai Népköztársaság kapcsola­tainak javulását segíti elő. „Kína és az Egyesült Államok viszo­nyának normalizálása arra kész­tet bennünket, hogy folyamatosan figyelemmel kísérjük az Egyesült Államok álláspontját” — mond­ta az indonéz politikus. A külügyminiszter rámutatott, hogy a pekingi vezetés harcias irányvonala — mindenekelőtt a harmadik világháború elkerülhe­tetlenségének hirdetése — jogos aggodalmat kelt más országok­ban. Ismeretes az is, hogy a kí­nai vezetők nemegyszer kijelen­tették: szándékukban áll támo­gatni Délkelet-Ázsia különböző országaiban a kormányellenes felforgató mozgalmakat. (AFP) Egy indonéz katonai járőr fegyveres összecsapásban lelőtte Nicolai Lobatot, a FRETI­LIN (a jelenleg Indonéziához tartozó Kelet-Timor volt portugál gyarmat önállóságát és függet­lenségét követelő mozgalom) el­nökét — közölte hétfőn egy ka­tonai szóvivő az indonéz főváros­ban. Ugyancsak az AFP jelentette, hogy az elmúlt hétvégén újabb 718 politikai foglyot bocsátottak szabadon Bandungban — jelen­tették be hivatalosan az indonéz fővárosban. Algériában összehívják az FLN-kongresszust (AFP) Hétfőn Algírban Rabah Bitat ideiglenes államfő elnökle­tével összeült a Forradalmi Ta­nács, és úgy döntött, hogy „az alkotmányban rögzített határ­időn belül” összehívják az FLN- párt kongresszusát. Az algériai vezetés országos bizottságot ho­zott létre a kongresszus előké­szítésének feladatával. A kongresszus hivatott arra, hogy jelöltet állítson az elhunyt Bumedien elnök helyére az ál­lamfői tisztre. A kongresszust feb­ruár 8-ig kell megtartani, hiszen az alkotmány előírása szerint az államfői tiszt ideiglenes betöltése nem tarthat negyvenöt napnál to­vább. (ADN) Rabah Bitat vasárnap Algírban megbeszélést folytatott a líbiai államfővel, Moamer El- Kadhafival. A szovjet—japán kapcsolatok javításáért (MTI) Szonoda Szunao japán külügyminiszter újévi sajtónyi­latkozatában „a Szovjetunióval való kapcsolatok javítását a ja­pán diplomácia egyik legfonto­sabb 1979-es feladatának” nevez­te — leszámítva a japán területi követelések miatti nézeteltérése­ket — mondotta. — A két orszá­got számos közös érdek fűzi egy­be, mindenekelőtt gazdasági vo­natkozásokban — mondotta. Iraki—szíriai együttműködés (ADN) — A közös akciók char­tája, amelyben Irak és Szíria megállapodott, döntő jelentőségű, történelmi válasz a kapituláns politikára, s megteremtette az objektív feltételeket ahhoz, hogy az arab nemzet szembeszálljon a Camp David-i megállapodások következményeivel — hangsú­lyozta az iraki televíziónak adott nyilatkozatában Abdel Halim Khaddam szíriai miniszterelnök­­helyettes, külügyminiszter. — A charta — fűzte hozzá —, az ara­bok tevékenységének új szaka­szát nyitja meg. A szír­ külügyminiszter vasár­nap érkezett Bagdadba, hogy részt vegyen a két ország poli­tikai, tájékoztatási és kulturális bizottságának első ülésszakán, amelynek létrehozását a charta irányozta elő. A bizottság tanács­kozásán az iraki felet Tavik Aziz, a Forradalmi Parancsnokság Ta­nácsának tagja képviseli. Az ellenzék támadja a török kormányt (DPA, AFP, Reuter) Lemon­dott a török belügyminiszter, Irfan Özaydiili. Lemondását Ece­vit miniszterelnök elfogadta. A belügyminisztert a parlamentben a konzervatív és az ellenzéki pártok erősen bírálták amiatt, hogy nem sikerült elejét vennie a politikai zavargások fokozódá­sának" és a véres összecsapások­nak. A parlamentben megkezdődött a vita az ellenzéki Igazságpárt által benyújtott in­dítván­yról, mely súlyos vádakkal illeti a kormányt, amiért túl későn ren­delte el a szükségállapotot. A döntés tulajdonképpen bizalmi szavazást jelent, ezért rendkívül éles vita robbant ki. USA: Olajsztrájk lesz? (AP) Az amerikai szakszerve­zetek erős ellenállásába ütközik a Car­ter-programnak a béreme­lések visszaszorításával való meg­valósítása. Sztrájkkal fenyeget a köoolajtársaságok és a 80 ezer főt tömörítő kőolajipari dolgozók szakszervezete, az OCAW jelen­legi bérvitája. VERSENY ■ Az 1979 évi népgazdasági fel­ü­ő­adatok teljesítésére szólí­­­­­­totta fel a szocialista mun­kaverseny részvevőit, szervezőit és irányítóit a SZOT és a KISZ felhívása. Életünk szokásos ese­ményének nevezhetnénk e felhí­vást, hiszen a munkaversenyben a meg-megújuló szakaszok hosz­­szú évek óta egy-egy gyári kö­zösség, vagy társadalmi szerve­zet hasonló felhívásához kapcso­lódtak. A „szokásos” jelző most mégsem illik ide. Akik olvasták és tanulmányozzák a felhívásban megfogalmazott iránymutatást, az újra, a szokatlanra figyeltek fel. Mi az új? Mindenekelőtt az, hogy a felhívás nem fogalmazott meg mindenütt egyformán alkal­mazható és követhető jelszava­kat, nem uniformizálja a ver­senyt. A közös célt a népgazda­ság lényegi feladataiban jelölte meg. Nem általában, nem tértől és időtől elszakadva, hanem szi­gorúan azoknál a tennivalóknál maradva, amelyekben az idén kell előbbre lépni. Új vonása a felhívásban meg­fogalmazott irányelveknek, hogy nem szólít fel a mennyiségi mun­katöbbletre. Nyoma sincs benne annak a szemléletnek, amelyet valaha ez a jelszó fejezett ki: „Termelj többet, jobban élsz!” Természetesen most is minden­ki szeretne jobban élni, hiszen végül is erre irányul minden em­beri igyekezet, ez­ a természe­tes emberi érdek a hajtóereje a munkaversenynek is. Amikor az ország többet kért a munkával előállítható javakból, a munka­­verseny-mozgalom részvevői szá­zalékokban, tonnákban mérhető többlettel válaszoltak. A meny­­nyiség hosszú ideig éppenúgy mércéje volt a munkaverseny­nek, mint a vállalati tevékeny­ségnek, sőt a személyes hozzá­járulásnak is. A több­i hőstett­nek számított. És most? Az életszínvonalnak a jelenle­ginél gyorsabb ütemű növeke­déséhez is többre van szükség. Ám e többnek most nem feltét­lenül, nem mindenütt, s nem minden termék esetében kell a mennyiségben megnyilvánulnia. A felhívás így fogalmaz: „A munkaverseny vállalóikban csak ott és olyan mértékben tűzzék célul a terv mennyiségi túltelje­sítését, ahol az összhangban van a gazdaságossági — elsősorban az export gazdaságossági — köve­telményekkel, illetve a valóságos társadalmi igényekkel.” A több tehát most dimenziób­a bomlik, vonzatai a munkában mélyebbek és sokoldalúak, egyetlen szóval — mint korábban — is sem fe­jezhetők. Vannak gyárak, ahol 1979-ben határozott intézkedést követel a korszerűtlen, nehezen eladható, vagy ráfizetéses termé­kek szanálása. Ilyen esetben bűn lenne teret engedni a mennyisé­gi törekvéseknek, de még annak a hangulatnak és azoknak a né­zeteknek is, amelyek menteni kí­vánják, a piac által már régen vesztésre ítélt terméket. A fel­hívás is arra szólít fel, hogy a munka­verseny-mozgalom az eddi­ginél határozottabban segítse a termékszerkezet korszerűsítését, a versenyképes, jó minőségű, jól értékesíthető termékek gyártását és azok exportjának fokozását. Azt sugallja, arra buzdít, hogy maguk a munkások is törődjenek többet, figyeljenek rá jobban, mennyibe kerül, mekkora az ön­költsége, milyen áron adható to­vább és hová az a termék, ame­lyet előállítottak. Ha erre figyel­nek, akkor a vállalásokban fel­tétlenül helyet kell kapnia az ésszerű takarékosságnak éppen úgy, mint a minőségben megmu­tatkozó színvonalnak. Kétszer is alá kellene húzni, olyan nagy figyelmet érdemel a felhívásnak az a szakasza, amely a termelés és a munka szervezettségének javítására szólítja fel a verseny részvevőit. Ez is új benne. Mert eddig a munka- és üzemszerve­zést kizárólag a gazdasági veze­tés dolgának tekintették. Zöm­mel valóban az övék a feladat, de a jó munkaszervezést csak a munkásokkal együtt lehet meg­valósítani. Senki sem láthatja előre, hogy milyen hatalmas tar­talékot jelent, ha a dolgozók ma­guk is részt kérnek a munkaszer­vezésből, fellépve a veszteségidők csökkentéséért, amikor nem tű­rik el, hogy nagy értékű gépek álljanak kihasználatlanul. S mi­lyen hasznot hajt, ha a mun­kások is figyelik és számon tart­ják a szállítási szerződések ha­táridejét, s a versenyvállalások­ban helyet kap a termelési koo­peráció javítása? A felhívás minderre felszólít. Bonyolultabbá, nehezebbé vált volna a munkaverseny irányítása és szervezése? Igen. A nehézsé­get legfőképpen a rutinná vált mennyiségi szemlélet leküzdése okozza. Nem szabad lebecsülni ezt az akadályt, amelyet már évekkel ezelőtt át kellett volna ugorni — de mindmáig nem si­került. A rutin, a megszokás — makacs nagy úr! A többletterme­lést „hőstetté” avató hitet nehéz lesz megingatni. Az idén a népgazdasági, de a vállalati feladatok is egyaránt a munkaverseny tartalmi megúju­lását kívánják. Ez csak akkor le­­­hetséges, ha a gazdasági vezetők, a munkahelyi párt- és szakszer­vezeti szervek tagjai, személyes felelősséggel munkálkodnak a megújuláson. Mert való igaz, hogy a munkaverseny öntevé­keny mozgalom, de sohasem ta­gadtuk, hogy ugyanakkor célsze­rű és irányított mozgalom is. Az irányítás most különleges hang­súlyt kap. Mert természetesen nem a munkások dolga meghatá­rozni, hogy hol, melyik vállalat­nál, milyen konkrét módon segít­se a verseny a legfontosabb he­lyi feladatokat. Ez a helyi veze­tők dolga. Az irány kijelölésével — övék az első lépés. Nekik kell elsőnek szakítani — mintegy pél­dát is mutatva — a formális megoldásokkal, s felszámolni a verseny „üresjáratait”. Nekik kell úgy „megfogalmazni” a fel­adatokat, hogy a munkaverseny csakugyan eredményesen segít­hesse a legégetőbb gazdasági fel­adatok megoldását. A munkaverseny s az általa elérhető siker, nem csupán a dol­gozók „próbája”, hanem a veze­tőké is. Egymásrautaltságuk most nagyobb mint valaha, az össze­fogásban erejük, alkotóképessé­gük megsokszorozódhat. PÉTER ILONA A Smith-rezsim alkotmánytervezete (AFP, Reuter) A rhod­esiai „belső rendezéssel” létrejött át­meneti korú­ lány kedden, Salis­­buryben nyilvánosságra hozta „alkotmánytervezetét”. Mint a bevezető részből kitűnik, az or­szág neve „Ekinbabwe-Rhode­­sia” lenne, vagyis az alkotmány­­tervezet még az ország elneve­zéseinek kérdésében sem tett ele­get a fekete többség követelései­nek. Az „alkotmánytervezet” rendel­kezik a parlament összetételéről és a törvényhozási eljárásról. Leszögezi, hogy a jövőben is a fe­hér kisebbség irányítása alatt maradnak a biztonsági erőik és a közhivatalok. A kétkamarás parlament, a tervezet értelmében, harminc­ta­gú szenátusból és száztagú alsó­házból állna. Tíz szenátori és 28 képviselői mandátumot a fehér telepesek képviselőinek tartanak fenn. Az államfőt a szenátus és a képviselőház tagjaiból alakí­tandó elek­tori testület választja majd meg. Az alkotmányterve­zetről a fehér kisebbség részvé­telével január 30-án tartanak „népszavazást”. Még az átmeneti kormányban részt vevő megalkuvó fekete po­litikusok szervezetei is bírálták a tervezetet, mert az aligha segíti elő az átmeneti kormány nem­zetközi elismerését. A brit kormány ugyancsak fenntartásainak adott hangot. (ADN) A rhodesiai fajüldöző rendszer csapatai múlt héten újabb támadást intéztek mozam­biki célpontok ellen.

Next