Magyar Hírlap, 1979. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-03 / 1. szám
Magyar Hírlap ________ nemzetközi politika - foru m_____________________i9?9.januar 3, szerda 3 Március 1-én: spanyol választások Lehel Miklós, az MTI madridi tudósítója jelenti: 350 tagja (ugyanannyi, mint az előzőnek) lesz a március 1-én megválasztandó új spanyol képviselőháznak a parlament feloszlatásáról hétfőn kiadott és kedden életbe lépett királyi rendelet értelmében. A baloldali pártok és a nemzeti kisebbségek jogaiért küzdő más pártok azt kérték, hogy az alkotmány adta lehetőségek kihasználásával növeljék a képviselők számát, ami kedvezne az arányosság igazságosabb érvényesülésének. A centrista és jobboldali pártoknak viszont a régi képviselőszám fenntartása az előnyösebb. A politikai pártok megkezdték sorozatos tanácskozásaikat választási stratégiájuk kidolgozására. (AFP, EFE, UPI) Kedden reggel ismeretlen tettesek géppisztolyból leadott sorozattal meggyilkolták a tartományi kormányzóhelyettest a baszkföldi Guipuzcoa tartomány fővárosában, San Sebastian központjában. Jose Maria Herrera, aki egyben a spanyol hadsereg tisztje, éppen gépkocsijába szállt, amikor a halálos lövések érték. Ugyancsak kedden, a kora reggeli órákban a baszkföldi Pamplonában két robbanás történt. Három észak-spanyol nagyvárosban a hatóságok vetettek véget a szélsőséges baszk szeparatisták szabadon bocsátását követelő tömegtüntetésnek. Egyiptom és Izrael „újrakezd" (AP, Reuter, AFP) Egyiptom kész újrakezdeni a különbékeszerződésről a tárgyalásokat Izraellel, és bátorítónak, pozitívnak tartja az izraeli kormány vasárnapi döntését — közölte kedden az egyiptomi külügyminisztérium egy magát megnevezni nem kívánó illetékese. Bár a két fél közötti alapvető ellentét a jelek szerint továbbra is fennáll, hiszen Izrael továbbra sem hajlandó összekapcsolni a békeszerződésben a Simából történő kivonulás és a ciszjordániai, illetve gázai arab autonómia bevezetésének időpontját, és az izraeli kabinet nem nyilatkozott a másik egyiptomi követelésről, Egyiptom arab elkötelezettségeinek sértetlenül hagyásáról. (AP) Faruk Kaddumi, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet politikai osztályának vezetője hétfőn Kuvaitban kijelentette, hogy a PFSZ hajlandó az Egyesült Államokkal párbeszédet kezdeni, feltéve, ha ez a legmagasabb szinten történik. Elmondta, hogy a Palesztin Nemzeti Tanács január 5-i damaszkuszi tanácskozásán egy palesztin emigrációs kormány létrehozását is megvitatják. (AFP) Egy palesztin katonai szóvivő kedden Bejrútban közölte, hogy a palesztin ellenállási mozgalom egy egysége vasárnap sikeres akciót hajtott végre a megszállt Gáza város központjában. Kormányalakítási huzavona Az iráni sah egyelőre helyén marad (Folytatás az 1. oldalról) ötös koalíciójában részt vevő „Irán Párt”-ban viselt összes tisztségétől, mert nem volt felhatalmazása a szervezettől arra, hogy kormányt alakítson. A tüntetők — elsősorban fiatalok — újabb jelszót tűztek zászlajukra: halált követeltek a sah által kormányfőnek kiszemelt Sapur Baktiarra. Hosszú hetek óta először hétfőn a külföldi újságírók előtt néhány percre megjelent Reza Pahlavi iráni sah. A személyével kapcsolatban az utóbbi napokban elterjedt találgatásokról az uralkodó kijelentette, hogy szeretne „téli szabadságra” utazni, de erre csak akkor kerülhet sor, ha „az ügyek lehetővé teszik”. Sapur Balktiar a TF—1. francia televíziós állomásnak adott exkluzív nyilatkozatában kijelentette: a sah elfogadta, hogy külföldre távozzék pihenni és régenstanácsot nevezzen ki. A sahot támogató magas rangú katonatisztek arra törekednek, hogy az uralkodót mindenáron az országban tartsák. Szemtaniak szerint, Teheránban a tüntetők és a katonák kedden utcai harcot vívtak, s az öszszecsapásokban legalább három ember vesztette életét. Meg nem erősített jelentések szerint halálos áldozatokat követeltek az összecsapások Kermansah és a Teherántól nyugatra fekvő Ghazvin városában is. Az ország déli részén levő Firuzabad városában a felbőszült tömeg megrohamozta a hírhedt titkosrendőrség, a SAVAK főhadiszállását, s több bebörtönzött foglyot kiszabadított. Értesülések szerint a SAVAK néhány tisztje csatlakozott a tüntetőkhöz. Iránban az összes nyugati állam diplomáciai képviselete felszólította az országban tartózkodó állampolgárait, hogy térjenek vissza hazájukba. Külföldiek és irániak egyaránt tömegesen hagyják el az országot. Kedden délelőtt több repülőgép szállt fel Teherán repülőteréről, miután katonák vették át a sztrájkoló forgalomirányítók munkáját. Az amerikai külügyminisztérium szóvivője Washington változatlan támogatásáról biztosította az iráni uralkodót. Az indonéz külügyminiszter Kínáról Lelőtték a FRETILIN elnökét (TASZSZ) Mochtar Kusumaatmadja indonéz külügyminiszter, a Tempo című djakartai hetilap kérdésére válaszolva, határozottan cáfolta azokat a véleményeket, melyek szerint az amerikai —kínai közeledés Indonézia és a Kínai Népköztársaság kapcsolatainak javulását segíti elő. „Kína és az Egyesült Államok viszonyának normalizálása arra késztet bennünket, hogy folyamatosan figyelemmel kísérjük az Egyesült Államok álláspontját” — mondta az indonéz politikus. A külügyminiszter rámutatott, hogy a pekingi vezetés harcias irányvonala — mindenekelőtt a harmadik világháború elkerülhetetlenségének hirdetése — jogos aggodalmat kelt más országokban. Ismeretes az is, hogy a kínai vezetők nemegyszer kijelentették: szándékukban áll támogatni Délkelet-Ázsia különböző országaiban a kormányellenes felforgató mozgalmakat. (AFP) Egy indonéz katonai járőr fegyveres összecsapásban lelőtte Nicolai Lobatot, a FRETILIN (a jelenleg Indonéziához tartozó Kelet-Timor volt portugál gyarmat önállóságát és függetlenségét követelő mozgalom) elnökét — közölte hétfőn egy katonai szóvivő az indonéz fővárosban. Ugyancsak az AFP jelentette, hogy az elmúlt hétvégén újabb 718 politikai foglyot bocsátottak szabadon Bandungban — jelentették be hivatalosan az indonéz fővárosban. Algériában összehívják az FLN-kongresszust (AFP) Hétfőn Algírban Rabah Bitat ideiglenes államfő elnökletével összeült a Forradalmi Tanács, és úgy döntött, hogy „az alkotmányban rögzített határidőn belül” összehívják az FLN- párt kongresszusát. Az algériai vezetés országos bizottságot hozott létre a kongresszus előkészítésének feladatával. A kongresszus hivatott arra, hogy jelöltet állítson az elhunyt Bumedien elnök helyére az államfői tisztre. A kongresszust február 8-ig kell megtartani, hiszen az alkotmány előírása szerint az államfői tiszt ideiglenes betöltése nem tarthat negyvenöt napnál tovább. (ADN) Rabah Bitat vasárnap Algírban megbeszélést folytatott a líbiai államfővel, Moamer El- Kadhafival. A szovjet—japán kapcsolatok javításáért (MTI) Szonoda Szunao japán külügyminiszter újévi sajtónyilatkozatában „a Szovjetunióval való kapcsolatok javítását a japán diplomácia egyik legfontosabb 1979-es feladatának” nevezte — leszámítva a japán területi követelések miatti nézeteltéréseket — mondotta. — A két országot számos közös érdek fűzi egybe, mindenekelőtt gazdasági vonatkozásokban — mondotta. Iraki—szíriai együttműködés (ADN) — A közös akciók chartája, amelyben Irak és Szíria megállapodott, döntő jelentőségű, történelmi válasz a kapituláns politikára, s megteremtette az objektív feltételeket ahhoz, hogy az arab nemzet szembeszálljon a Camp David-i megállapodások következményeivel — hangsúlyozta az iraki televíziónak adott nyilatkozatában Abdel Halim Khaddam szíriai miniszterelnökhelyettes, külügyminiszter. — A charta — fűzte hozzá —, az arabok tevékenységének új szakaszát nyitja meg. A szír külügyminiszter vasárnap érkezett Bagdadba, hogy részt vegyen a két ország politikai, tájékoztatási és kulturális bizottságának első ülésszakán, amelynek létrehozását a charta irányozta elő. A bizottság tanácskozásán az iraki felet Tavik Aziz, a Forradalmi Parancsnokság Tanácsának tagja képviseli. Az ellenzék támadja a török kormányt (DPA, AFP, Reuter) Lemondott a török belügyminiszter, Irfan Özaydiili. Lemondását Ecevit miniszterelnök elfogadta. A belügyminisztert a parlamentben a konzervatív és az ellenzéki pártok erősen bírálták amiatt, hogy nem sikerült elejét vennie a politikai zavargások fokozódásának" és a véres összecsapásoknak. A parlamentben megkezdődött a vita az ellenzéki Igazságpárt által benyújtott indítványról, mely súlyos vádakkal illeti a kormányt, amiért túl későn rendelte el a szükségállapotot. A döntés tulajdonképpen bizalmi szavazást jelent, ezért rendkívül éles vita robbant ki. USA: Olajsztrájk lesz? (AP) Az amerikai szakszervezetek erős ellenállásába ütközik a Carter-programnak a béremelések visszaszorításával való megvalósítása. Sztrájkkal fenyeget a köoolajtársaságok és a 80 ezer főt tömörítő kőolajipari dolgozók szakszervezete, az OCAW jelenlegi bérvitája. VERSENY ■ Az 1979 évi népgazdasági felüőadatok teljesítésére szólította fel a szocialista munkaverseny részvevőit, szervezőit és irányítóit a SZOT és a KISZ felhívása. Életünk szokásos eseményének nevezhetnénk e felhívást, hiszen a munkaversenyben a meg-megújuló szakaszok hoszszú évek óta egy-egy gyári közösség, vagy társadalmi szervezet hasonló felhívásához kapcsolódtak. A „szokásos” jelző most mégsem illik ide. Akik olvasták és tanulmányozzák a felhívásban megfogalmazott iránymutatást, az újra, a szokatlanra figyeltek fel. Mi az új? Mindenekelőtt az, hogy a felhívás nem fogalmazott meg mindenütt egyformán alkalmazható és követhető jelszavakat, nem uniformizálja a versenyt. A közös célt a népgazdaság lényegi feladataiban jelölte meg. Nem általában, nem tértől és időtől elszakadva, hanem szigorúan azoknál a tennivalóknál maradva, amelyekben az idén kell előbbre lépni. Új vonása a felhívásban megfogalmazott irányelveknek, hogy nem szólít fel a mennyiségi munkatöbbletre. Nyoma sincs benne annak a szemléletnek, amelyet valaha ez a jelszó fejezett ki: „Termelj többet, jobban élsz!” Természetesen most is mindenki szeretne jobban élni, hiszen végül is erre irányul minden emberi igyekezet, ez a természetes emberi érdek a hajtóereje a munkaversenynek is. Amikor az ország többet kért a munkával előállítható javakból, a munkaverseny-mozgalom részvevői százalékokban, tonnákban mérhető többlettel válaszoltak. A menynyiség hosszú ideig éppenúgy mércéje volt a munkaversenynek, mint a vállalati tevékenységnek, sőt a személyes hozzájárulásnak is. A többi hőstettnek számított. És most? Az életszínvonalnak a jelenleginél gyorsabb ütemű növekedéséhez is többre van szükség. Ám e többnek most nem feltétlenül, nem mindenütt, s nem minden termék esetében kell a mennyiségben megnyilvánulnia. A felhívás így fogalmaz: „A munkaverseny vállalóikban csak ott és olyan mértékben tűzzék célul a terv mennyiségi túlteljesítését, ahol az összhangban van a gazdaságossági — elsősorban az export gazdaságossági — követelményekkel, illetve a valóságos társadalmi igényekkel.” A több tehát most dimenzióba bomlik, vonzatai a munkában mélyebbek és sokoldalúak, egyetlen szóval — mint korábban — is sem fejezhetők. Vannak gyárak, ahol 1979-ben határozott intézkedést követel a korszerűtlen, nehezen eladható, vagy ráfizetéses termékek szanálása. Ilyen esetben bűn lenne teret engedni a mennyiségi törekvéseknek, de még annak a hangulatnak és azoknak a nézeteknek is, amelyek menteni kívánják, a piac által már régen vesztésre ítélt terméket. A felhívás is arra szólít fel, hogy a munkaverseny-mozgalom az eddiginél határozottabban segítse a termékszerkezet korszerűsítését, a versenyképes, jó minőségű, jól értékesíthető termékek gyártását és azok exportjának fokozását. Azt sugallja, arra buzdít, hogy maguk a munkások is törődjenek többet, figyeljenek rá jobban, mennyibe kerül, mekkora az önköltsége, milyen áron adható tovább és hová az a termék, amelyet előállítottak. Ha erre figyelnek, akkor a vállalásokban feltétlenül helyet kell kapnia az ésszerű takarékosságnak éppen úgy, mint a minőségben megmutatkozó színvonalnak. Kétszer is alá kellene húzni, olyan nagy figyelmet érdemel a felhívásnak az a szakasza, amely a termelés és a munka szervezettségének javítására szólítja fel a verseny részvevőit. Ez is új benne. Mert eddig a munka- és üzemszervezést kizárólag a gazdasági vezetés dolgának tekintették. Zömmel valóban az övék a feladat, de a jó munkaszervezést csak a munkásokkal együtt lehet megvalósítani. Senki sem láthatja előre, hogy milyen hatalmas tartalékot jelent, ha a dolgozók maguk is részt kérnek a munkaszervezésből, fellépve a veszteségidők csökkentéséért, amikor nem tűrik el, hogy nagy értékű gépek álljanak kihasználatlanul. S milyen hasznot hajt, ha a munkások is figyelik és számon tartják a szállítási szerződések határidejét, s a versenyvállalásokban helyet kap a termelési kooperáció javítása? A felhívás minderre felszólít. Bonyolultabbá, nehezebbé vált volna a munkaverseny irányítása és szervezése? Igen. A nehézséget legfőképpen a rutinná vált mennyiségi szemlélet leküzdése okozza. Nem szabad lebecsülni ezt az akadályt, amelyet már évekkel ezelőtt át kellett volna ugorni — de mindmáig nem sikerült. A rutin, a megszokás — makacs nagy úr! A többlettermelést „hőstetté” avató hitet nehéz lesz megingatni. Az idén a népgazdasági, de a vállalati feladatok is egyaránt a munkaverseny tartalmi megújulását kívánják. Ez csak akkor lehetséges, ha a gazdasági vezetők, a munkahelyi párt- és szakszervezeti szervek tagjai, személyes felelősséggel munkálkodnak a megújuláson. Mert való igaz, hogy a munkaverseny öntevékeny mozgalom, de sohasem tagadtuk, hogy ugyanakkor célszerű és irányított mozgalom is. Az irányítás most különleges hangsúlyt kap. Mert természetesen nem a munkások dolga meghatározni, hogy hol, melyik vállalatnál, milyen konkrét módon segítse a verseny a legfontosabb helyi feladatokat. Ez a helyi vezetők dolga. Az irány kijelölésével — övék az első lépés. Nekik kell elsőnek szakítani — mintegy példát is mutatva — a formális megoldásokkal, s felszámolni a verseny „üresjáratait”. Nekik kell úgy „megfogalmazni” a feladatokat, hogy a munkaverseny csakugyan eredményesen segíthesse a legégetőbb gazdasági feladatok megoldását. A munkaverseny s az általa elérhető siker, nem csupán a dolgozók „próbája”, hanem a vezetőké is. Egymásrautaltságuk most nagyobb mint valaha, az összefogásban erejük, alkotóképességük megsokszorozódhat. PÉTER ILONA A Smith-rezsim alkotmánytervezete (AFP, Reuter) A rhodesiai „belső rendezéssel” létrejött átmeneti korú lány kedden, Salisburyben nyilvánosságra hozta „alkotmánytervezetét”. Mint a bevezető részből kitűnik, az ország neve „Ekinbabwe-Rhodesia” lenne, vagyis az alkotmánytervezet még az ország elnevezéseinek kérdésében sem tett eleget a fekete többség követeléseinek. Az „alkotmánytervezet” rendelkezik a parlament összetételéről és a törvényhozási eljárásról. Leszögezi, hogy a jövőben is a fehér kisebbség irányítása alatt maradnak a biztonsági erőik és a közhivatalok. A kétkamarás parlament, a tervezet értelmében, harminctagú szenátusból és száztagú alsóházból állna. Tíz szenátori és 28 képviselői mandátumot a fehér telepesek képviselőinek tartanak fenn. Az államfőt a szenátus és a képviselőház tagjaiból alakítandó elektori testület választja majd meg. Az alkotmánytervezetről a fehér kisebbség részvételével január 30-án tartanak „népszavazást”. Még az átmeneti kormányban részt vevő megalkuvó fekete politikusok szervezetei is bírálták a tervezetet, mert az aligha segíti elő az átmeneti kormány nemzetközi elismerését. A brit kormány ugyancsak fenntartásainak adott hangot. (ADN) A rhodesiai fajüldöző rendszer csapatai múlt héten újabb támadást intéztek mozambiki célpontok ellen.