Magyar Hírlap, 1979. szeptember (12. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-01 / 204. szám
KÜLFÖLDI LAPOKBÓL Mai karikatúrasorunk rajzait a Lii innia és a Bohemia című kubai lapokból válogattuk ki. Az első kép azt az időszakot mutatja, amikor Samu bácsi meg vígan mosolyoghatott, hiszen az 1901-ben „oltalmazás" ürügyén a kubai alkotmányhoz csatolt Platt-cikkely alapján évtizedeken át jogot formálhatott a beavatkozásra. 1959-ben azonban a „kecskeszakáll-fürész" fájdalmat okozott a,,jó szomszédnak"__ Ahogy múlik az idő, az üregúr bűvészmutatványai egyre sikertelenebbek. Például Nicaraguában sem tudta megmenteni kegyeltjét, Somoza diktátort, aki elmenekülése után... .. . Paraguayi kollégájával Stroessnerrel, egy csonthalmon éppen ,,módszertani" eszmecserét fulviál Sok latin-amerikai ország kölcsönöket kénytelen felvenni a Nemzetközi Valutaalaptól (spanyolul: Fondo Monetario Internacional). A Washington befolyása alatt álló szervezet viszont nyomasztó feltételeket szab... . Az USA-árukkal együtt megérkeznek a válság és az infláció rémei is. Szocialista országok Külügyi konzultáció Ulánbátorban (MTI) A Mongol Népköztársaság külügyminisztériumának meghívására augusztus 27-től 21 -ig a szocialista országok külügyminisztériumainak képviselői konzultatív tanácskozást tartottak Ulánbátorban. A tanácskozáson a Belorusz Szovjet Szocialista Köztársaság, a Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Kubai Köztársaság, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Mongol Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság és a Vietnami Szocialista Köztársaság külügyminisztériumának miniszterhelyettesei és más vezető munkatársai vettek részt. A tanácskozás munkájában részt vettek a KGST titkárságának képviselői is. A részvevők véleményt cseréltek az ENSZ tevékenységének és az ENSZ- közgyűlés 34. ülésszakának időszerű kérdéseiről. A találkozó szívélyes, baráti légkörben folyt le. rin Marchais és Sadli megbeszélései A szoboros nép követelései jogosak (MTI) Rendkívül pozitívnak minősítette a L 'Humanité, a Francia Kommunista Párt napilapja a párt főtitkárának, Georges Marchais-nak csütörtök este véget ért algériai látogatását. Georges Marchais a látogatást értékelő sajtóértekezleten — amelyet a lap pénteki száma ismertet — hangsúlyozta, hogy kölcsönös a törekvés a két párt együttműködésének erősítésére, és az elkövetkező időszakra számos, ebben az irányba mutató intézkedést határozott el az FKP és az FLN, az algériai Nemzeti Felszabadítási Front. Sadli elnök megerősítette, hogy kormányának eltökélt szándéka a Franciaországgal való gazdasági, politikai, tudományos és kulturális együttműködés fejlesztése. Az FKP és az FLN megbeszélésein a nemzetközi kérdések között az első helyen a nyugat-szaharai probléma állt. A két párt egyetért abban, hogy eleget kell tenni a szaharai nép jogos követelésének, szavatolni kell számára a jogot az önrendelkezésre és a függetlenségre. Ezért követelni kell a marokkói csapatok azonnali kivonását a Szaharai Demokratikus Köztársaság területéről. A francia kormány aktív szerepet játszhatna e kérdés megoldásában, ha világosan állást foglalna a szaharai népnek a függetlenségre való joga mellett, és megszüntetne minden segítségnyújtást a marokkói király expanzionista politikájának megvalósításához — jelentette ki az FKP főtitkára. _______________r0._____________ Amnesztiarendelet Vietnamban (MTI) Vietnam közelgő nemzeti ünnepe alkalmából Ton Duc Thang allamfő részleges ameesztiarendeletet adott ki. Ennek értelmében „szabadon bocsátják azokat, akik jól végezték az átnevelést", és csökkentik azoknak a börtönbüntetését, akik őszintén ..megbánták bűneiket. A rendelet . .szerint „meg kell vizsgálni azok Szabadon bocsátása órák tehetségét is, akik jó haladást tanúsítottak az átnevelés során”. Jelentés Pol Pot-ék Vietnam ellen elkövetett bűneiről (ADN) A csaknem négy évig uralkodó Pol Pot-rezsim állandó támadásokat intézett a kambodzsai—vietnami határon fekvő nyolc tartomány ellen, amelyek következtében 257 000 vietnami vált hajléktalanná. Az 1977—78- ban Vietnam ellen végrehajtott nyílt határháborúnak 25 város és 96 falu esett áldozatául — jelentette be pénteken Hanoiban egy sajtókonferencián az a vietnami bizottság, amelyet a Pol Pot— leng Sary klikk bűntetteinek kivizsgálására hoztak létre. ■ A testület által hozzátett adatok szerint a Pol Pot-rezsim agressziós politikája következtében 223 iskola, 168 kórház és egyéb egészségügyi intézmény pusztult ■el vagy szenvedett, jelentőskárokat. Számottevő károk keletkeztek a vietnami földművelésben és állattenyésztésben is. ■ Hotig Samrin, a Kambodzsai Nemzeti Egységfront KB elnöke, a Kambodzsai Népköztársaság Népi Forradalmi Tanácsának elnöke, úton Kuba felé. Moszkvaiban interjút adott a TASZSZ munkatársának. Elmondta egyebek közt, hogy a Szovjetunió, amely az elsők között ismerte el a Kambodzsai Népköztársaságot, felbecsülhetetlen értékű segítséget nyújt az új élet felépítéséhez. Súlyos örökség maradt Kambodzsa népére a gyűlölt Pol Pot -leng Sary rezsim után. Csaknem minden ipari létesítmény, iskola, kórház és lakóház elpusztult. A pol potisták hóhérai több mint hárommillió ártatlan embert öltek meg — nyilatkozta Heng Samrin. “ [THTI Nicaragua: előtérben az újjáépítés (TASZSZ) A mexikói kormány meghívására Mexikóvárosba érkezett a nicaraguai nemzeti újjáépítés kormányának küldöttsége, a nicaraguai kormányzó tanács két tagjának, Sergio Ramireznek és Dániel Ortegának a vezetésével. A két nicaraguai vezető sajtóértekezletén elmondta, hogy kormánya legfőbb feladata az ország helyzetének megszilárdítása és az újjáépítés megszervezése. A tennivalók között szerepel a lakosság élelmiszerrel való ellátása, a lerombolt gyárak és üzemek helyreállításához szükséges anyagi eszközök előteremtése, a mezőgazdaságban pedig a vetési munkák zavartalan lebonyolítása. A vendégek közölték, hogy Jose López Portillo államfővel a két ország közötti baráti kapcsolatok további erősítéséről tárgyalnak. Ernesto Cardenas nicaraguai kulturális miniszter, világhírű költő a TASZSZ tudósítójának adott nyilatkozatában a nemzeti kultúra fejlesztését jelölte meg, mint a soron következő egyik legfontosabb feladatot. Iráni szakadékok MIND MÉLYEBBEK azok a törésvonalak, amelyek elválasztják egymástól az iráni forradalom különböző erőit. Mivel ezek az ellentétek eltérő társadalmi érdekeket fejeznek ki, hiba lenne őket „rövid lejáratú” nézetkülönbségeknek tekinteni. A forradalom győzelme után új helyzet alakult ki Iránban. Megkezdődött a forradalomnak az a szakasza, amelynek fő kérdése, milyen legyen ennek az új iránnak a jellege, melyik osztály, milyen mértékben részesüljön a hatalomból? A forradalom előtt bizonyos fokig rendezettek voltak az erővonalak. A császári udvar, a petrodollárokon meggazdagodott komprádor burzsoázia és a külföldi monopóliumokat kiszolgálók csoportja állt a „barikád" egyik oldalán. A többi társadalmi osztály és réteg viszont, kivétel nélkül a másik oldalra került. A forradalmi eseményeknek sajátos jelleget adott, hogy a síita egyház vált az ellenzéki erők gyűjtőmedencéjévé. A császári hatalom ellen felkelt társadalmi erők egyike sem lett volna képes, hogy akár egyedül, vagy az ellenzéki erők vezetőjeként megdöntse a sah uralmát. A nemzeti burzsoáziától a nemzetiségeken és a baloldali csoportosulásokon keresztül az olajfinomítók munkásaiig, mindenki az egyház zászlaja alatt gyülekezett a császári hatalom ellen. E szövetségnek jó talajt teremtett, hogy az elmúlt évtizedekben a vallási keretek, a mecsetek viszonylagos szabadsága jelentette az egyedüli legális fellépési lehetőséget. A FORRADALOM UTÁN a „győztesek” egy ideig együtt haladtak, az egységen keletkezett repedések még nem szélesedtek szakadékká. De április elején, az Iráni Iszlám Köztársaság kikiáltásakor már a polgári és a különböző baloldali pártok és csoportosulások soraiból a nemtetszés hangjai hallatszottak. Az egyes tömörülések ekkor arra törekedtek, hogy a saját érdekeiknek megfelelő" Váttá Támmal " tölt sék ki hazájuk új hivatalos nevét. Az adott helyzetben két hatalmi központ alakult ki. Az egyik Teheránban, a Bazargan vezette ideiglenes kormány, a másik Qumban, az iszlám forradalmi tanács, amelyet Khomeini irányít. Bazargan polgári kabinetje és Khomeini iszlám forradalmi tanácsa között az első pillanattól kezdve napirenden volt a hatalmi kötélhúzás. Néhány héttel ezelőtt Bazargan és Khomeini kompromisszumos formulát dolgozott ki. A megállapodás értelmében a forradalmi tanács több tagja miniszteri tárcát kap, egyes miniszterek pedig részt vesznek a tanács titkos döntéseinek meghozatalában. Ez a megoldás azonban nem járt, nem járhatott sikerrel. Khomeini és szűk környezete, az iszlám vallás szellemében az egész társadalom megváltoztatásának igényével lépettfel. A vízválasztót a polgári erők és az egyház között az augusztus elején megtartott „szakértői tanács” megválasztása jelentette, amelynek az a feladata, hogy pontról pontra írásba foglalja az ország új alaptörvényét. A testületbe az ügyesen variált rendeletek következtében, jószerével csak Khomeini hívei kerültek be. Az alkotmány iszlám jellegét már rég elhatározták a mohamedán egyházi vezetés csúcsain. Ezek után nem lehet csodálkozni azon, hogy a polgári erők most már nyíltabban szembehelyezkedtek a gumi központtal. Több mint egy tucat politikai csoportosulás létrehozta az „elutasítási frontot”, és a benne részvevők úgy vélekedtek, hogy a Khomeini érdekeit képviselő szakszakértői testület helyett alkotmányozó nemzetgyűlést kellett volna létrehozni. AZ ERŐPRÓBA KHOMEINI GYŐZELMÉT hozta. A siker azonban nem volt maradéktalan, mivel megosztotta az addig többé-kevésbé egységes egyházi vezetést. Sariat Madari ajatollah, a szakértői tanács megválasztását megelőző rövid kampányban mindvégig nyílt és meglehetősen szókimondó vitát folytatott Khomeinivel. Élesen ellenezte, hogy a mullahok, a síita vezetők irányítsák az ország politikai életét. Qumban az alkotmány megfogalmazása körüli vitában aratott győzelmet — feltehetőleg — úgy értékelték, mint annak jelét, hogy az eddig fennállt kompromisszumra már nincs tovább szükség. Míg a június végén nyilvánosságra hozott alaptörvénytervezetben, szabadon működő politikai pártokról van szó, Khomeini augusztus közepén viszont már így nyilatkozott: Iránt egypártrendszerű — Allah pártja — országgá kell változtatnunk. Olyan pártot akarunk, mint annak idején a Rasztakhiz párt volt —,emlékeztetett a főpap a császári rezsim hajdani egyetlen hivatalos pártjára, az Iráni Nemzeti Újjászületés Pártjára. Az elmúlt időben Khomeini és az erős teokratikus vonásokat hordozó államszervezet hívei, több olyan rendeletet bocsátottak ki, amelyek szakadékká szélesítették az egykori szövetségesek között a korábban meglevő hajszálrepedéseket. Nyilvánosságra hozták az új sajtótörvényt, melynek értelmében két évig terjedő börtönbüntetéssel sújthatók azok az újságírók, akik „sértő, rágalmazó vagy a valóságnak nem megfelelő módon" írnak Khomeiniról, az iszlámról, vagy a papságról. Nem sokkal később betiltottak 19 napilapot és időszaki kiadványt. Augusztus végére az események felgyorsultak. Elrendelték az összes politikai szervezet lefegyverezését. A Fedajjin nevű baloldali gerillaszervezetnek és a Modzsahedid Khalk szervezetnek be kellett szolgáltatniuk fegyvereiket, pedig ezek a csoportok nem kis részt vállaltak a sah rendszerének megbuktatásaiig. Ezzel egy időben a Khomeinigárdisták behatoltak a polgári ellenzék különböző pártjainak irodáiba és a vezetők lakásaiba. Lehetetlenné tették a kommunista Tudeh Párt munkáját is. AZ IGAZI ROBBANÁS azonban Kurdisztánban történt. Huszszeini ajatollah, a kurdok egyik legtekintélyesebb vallási vezetője még idén márciusban kijelentette: „Valamikor hittem abban, hogy az új iráni kormány biztosítani fogja a kurdok önrendelkezési jogát. Ma már kevésbé vagyok optimista.” A kurdok többsége világi és demokratikus köztársaságot akart látni a sah rendszerének helyén, ők, akik talán a legtöbbet szenvedtek a sah elnyomó rendszerétől, tevékenyen vettek részt a forradalomban. De nemcsak ők, a türkmének és az arabok is. A kurdok azt remélték, hogy végre sikerül kiharcolniuk az oly régóta remék önrendelkezést. Khomeini azonban csak egy korlátozott autonómiára tett ígéretet, majd mikor kitörtek a fegyveres harcok, betiltotta pártjukat, a Kurd Demokrata Pártot, számos vezetőjüket kivégeztetett. Talán jellemző módon Khomeini — és nem a hadügyminiszter — adott parancsot a hadseregneka beavatkozásra, és nyilván az is sokat elárul, hogy a teheráni rádió az iszlám erők főparancsnokaként említette a főpapot. Utasítására azok az amerikai harci gépek indultak barbár támadásra a kurd lakosság ellen, amelyek még nem is olyan régen a főpap híveit bombázták. Úgy tűnik, Khomeini nem okult az elmúlt évtizedek eseményeiből; a kurd kérdést nem lehet katonai eszközökkel megoldani. AMIKOR A KURDOK elkeseredésükben fegyvereikhez nyúltak, akciójuk egyben azt is jelentette, hogy ma már szinte lehetetlen visszatérni ahhoz a kompromisszumos formulához — bátorság kellene, hogy egységnek nevezzük —, amely néhány héttel ezelőtt még oly ígéretesnek látszott. .i 2 1779. szeptember 1. szombat___________________nemzetközi politika_________________________, Magyar Hírlap G. Fehér Péter