Magyar Hírlap, 1980. február (13. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-01 / 26. szám

KÜLFÖLDI LAPOKBÓL HOBOE BPEMH Az imperialista politika úfjabb koc­kázatos tervet dolgozott ki, előállt az „iszlám kártyával” — írja a moszk­vai Novoje Vremja. Arról van szó, hogy az imperia­­listaellenes alapokon kialakuló mohamedán vallási-politikai moz­galmat megpróbálják szembeállí­tani a Közel- és Közép-Kelet ha­ladó országaival és felszabadító mozgalmaival, valamint a Szov­jetunióval. Érzékelhetően megnyilván­ult ez a mesterkedés a pakisztáni fővá­rosban megtartott iszlám konfe­rencián. Napirendjére az ameri­kaiak sugalmazására felvették az úgynevezett afgán­ kérdést. Vajon véletlen-e, h hogy ugyanazok a körök, amelyek ezt sugalmaz­ták, egyidejűleg életre keltették a Perzsa-öb­öl térségében megvaló­sítandó katonai-politikai tamid gondolatát, amit a térség országai már­ tavaly ősszel elítéltek? Arra számítanak, hogy Afga­nisztánt vég nélküli vérontás színhelyévé változtatják. Számos jele van emellett annak is, hogy fokozzák a nyomást a demokra­tikus Jemenr­e. Céljuk továbbá, hogy elvonják az arabok figyel­mét a palesztinok jogaiért foly­tatott, s az Izrael által megszállt területek felszabadításáért vívott harctól. S végül ott van Irán, amely az imperialista célpontok központi helyén áll. Az imperia­lista stratégáik sietve használják fel a forradalmi folyamatban je­lentkező éles ellentmondásokat. Az „iszlám kártya” kijátszása ezért nem más, mint blöff — hangsúlyozza a lap. Célja nem más, mint az­ imperialista kato­nai-politikai ellenőrzés ráeről­teté­se a közép-keleti térségre. fi­lm Az amerikai elnökjelölő elő­választások szavazólapjai. DIEIS&ZEIT A jelenlegi nemzetközi helyzetben józan, higgadt és állhatatos politiká­ra van szükség, a világpolitikai szín­teret nem szabad érzelmeknek ural­niuk — jelentette ki a nyugatnémet hetilapnak adott interjújában Hans- Dietrich Genscher nyugatnémet kü­l­­ügyminiszter. A bonni kormány elsődleges célja változatlanul­­ az­­enyhülési politika eddigi eredményeinek biztosítása és — a lehetőségekhez képest — a folyamat folytatása. Ennek érdekében nyugatnémet részről ki akarnak használni min­den tárgyalási lehetőséget Kelet és Nyugat­­között, beleértve a madridi Európa-értekezletet és a két német állam vezetőinek csúcstalálkozóját is. A külügyminiszter az Irán és Afganisztán kapcsán kialakult fe­szültségre utalva burkolt formá­ban bírálta és figyelmeztette az Egyesült Államokat is: a Nyugat energiaforrásainak védelmében meghirdetett katonapolitika — Genscher szavai szerint a kelet— nyugati ellentétek kiterjesztése az Észak—Dél viszonyra, a fejlett ipari államok és a fejlődő világ kapcsolataira­­— veszélyes és ká­ros következményekkel­­járhat. I1'| -Úrit fjá­­ _________________Mncvew Btsiflp2 1980. FEBRUÁR 1. PÉNTEK NEMZETKÖZI POLITIKA A Szovjet Olimpiai Bizottság elítéli a Nyugat propaganda-hadjáratát (MTI) A Szovjetunió Olimpiai Bizottsága az alábbi nyilatkoza­tot tette: „Az Egyesült Államok és né­hány nyugati ország reakciós kö­rei erőteljes propagandakampányt indítottak azzal a céllal, hogy megzavarják a XXII. nyári olim­piai játékok megrendezését Moszkvában. Teljesen világos, hogy előre kitervelt és egyeztetett, ellensé­ges akcióról van szó, amely a népek közötti megértés és barát­ság, a béke és a haladás ellen irányul. Éppen azok támadnak a nemzetközi olimpiai mozgalom alapelveire, akik nemrég még azt hangoztatták, hogy hűek „a sport politikamentes” jelszóhoz. Jelenlegi akciójukkal zsaroló és hegemonista politikájuk szolgála­tába akarják állítani földünk mil­lióinak mozgalmát, amely a já­tékokban testesíti meg a Pierre de Coubertin által lefektetett ma­gasztos elveket. Nem számolnak azzal, hogy mindez szétzúzhatja magát az olimpiai mozgalmat. A Szovjetunió Olimpiai Bizott­sága, hűen az olimpiai mozgalom eszméihez, elítéli azokat a pró­bálkozásokat, melyekkel a spor­tot a politikai nyomás eszköze­ként igyekeznek felhasználni, és felhívja a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot, valamennyi ország olimpiai bizottságát, a sportszö­vetségeket, az összes jóakaratú embert, hogy részesítsék határo­zott válaszban a mostani ellensé­ges kampány szervezőit. A Szovjetunió Olimpiai Bi­zottsága a szovjet sportolók ne­vében azt a meggyőződését jut­tatja kifejezésre, hogy semmilyen erőnek sem sikerül aláásnia a vi­lág olimpiai mozgalmát. Eleget téve a Nemzetközi Olimpiai Bizottság határozatá­nak, hogy az 1980-as olimpiai já­tékokat Moszkvában rendezzék meg, a szovjet emberek az olim­piai alapokmánnyal teljes össz­hangban készülődnek a játékok­ra, és mindent megtesznek, hogy a moszkvai olimpia a sport ün­nepe legyen, a föld ifjúsága kö­zötti megértés és barátság elmé­lyítése, a jobb és nyugodtabb vi­lág megteremtése nevében.” Elfogadhatatlanok a NA­TO javaslatai a bécsi tárgyalások 20. ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) eszközök számát Közép-Európá­­ban. Nem vállaltak konkrét köte­lezettséget arra, hogy a NATO- haderők mintegy háromnegyedét kitevő nyugat-európai és kanadai csapatok létszámát is megfelelő mértékben csökkentsék az érintett térségben.. Hiányzik a dokumen­tumból az a régebbi NATO-javas­­lat is, amely szerint a tervezett csökkentési megállapodás első és második szakasza között nem nö­velik haderőik­ létszámát Közép- Európában. A NATO-országok továbbra sem hagytak fel a Varsói Szerződés közép-európai haderői létszámá­ra vonatkozó, szélsőségesen túlzó értékelésekkel, és a létszámadatok tisztázását a jövőben is a csök­kentés első szakaszára vonatkozó megállapodás előfeltételeként ke­zelik. Ilyen körülmények között ért­hető — mondotta nyilatkozata be­fejező részében a lengyel küldött­ség vezetője —, hogy a szocialista országok aligha reménykedhet­nek a tárgyalások gyors eredmé­nyességében. Ennek ellenére, a szocialista országok mindent megtesznek az előrehaladás ér­dekében, mivel ez Lengyelország és a többi szocialista ország alap­vető érdeke. A szocialista orszá­gok 1978-as és 1979-es javaslatai alapján megvan a lehetőség a kölcsönösen elfogadható megálla­podás kidolgozására, de ehhez a nyugati országoknak figyelembe kellene venniük a szocialista or­szágok biztonsági érdekeit, és konstruktívabb magatartást kel­lene tanúsítaniuk a bécsi tárgya­lásokon. --------------------------------------------------------------- 6,1­­--------------------­ Az USA nyomásával dacolva Dánia mm kívánta növelni katonai kiadásait (ADN, Reuter) Harold Brown amerikai hadügyminiszter a dán kormányhoz intézett levelében sürgette, hogy Dánia a következő években jelentős mértékben nö­velje katonai költségvetését — adta hírül szerdán este a dán televízió. Az amerikai felszólítás éppen akkor érkezett, amikor a dán szociáldemokrata kormány tárgyalásokat folytat az ellenzéki pártokkal az 1981—84-es idő­szakra szóló katonai költségvetési tervezetről. A kormány azt java­solja­, hogy a jelenlegi szinten fagyasszák be a fegyverkezési költségvetést. ..Dánia nem szándékozik kö­vetni­ az Egyesült Államoknak a katonai kiadásokra vonatkozó utasításait” — jelentette ki szer­dán a dán szociáldemokrata párt szóvivője. P. Nilsen, a dán parlament hadügyi bizottságának tagja leszögezte: mindig meghall­gatjuk szövetségeseink javasla­tait, de Dániának magának kell meghatároznia katonai költség­vetésének összegét. É­s i­ i . o­rs nyer | Amerikai egyetemisták tüntetése (AFP) Tüntetések voltak szer­dán három, a legnagyobb é­s leg­nevesebb felsőoktatási intézmény közé számító egyetemen Carter elnök döntése ellen, miszerint — a kötelező katonai szolgálat eset­leges visszaállítását megkönnyí­tendő — újra bevezetik a had­köteles korúak összeírását. A New York-i Columbia, a connecticuti Yate és a kaliforniai Berkeley , egyetem területén a hallgatók Carter döntését elítélő jelszavakat hangoztatva tiltakozó felvonulásokat tartottak. A Co­lumbia egyetemen összetűzések is voltak az összeírást ellenző és tá­mogató diákok között. Megfigye­lők hangsúlyozzák, hogy a viet­nami háború befejezése óta a szerdai megmozdulások jelentik az első kormányellenes politikai tüntetést az amerikai egyeteme­ken. --------------------------------------------------------,—r .t }------------------------|­­ / 1 Megromlott Tunézia és Líbia viszonya (AP, AFP) Tunézia szerdán visszahívta líbiai nagykövetét, s felszólította Tripoli tuniszi nagy­követét, hogy hagyja el az orszá­got — jelentette be Hédi Kai­a tunéziai kormányfő. A­ két ország közötti­­ kapcsola­­t­­ok ilyen fokú megromlását a tür­néziai Gafsában vasárnap történt fegyveres támadás idézte elő. Tu­­­nisz ugyanis újabban azzal vádol­ja Líbiát, hogy „ők képezték ki a támadókat, s Tunézia elleni, külföldi invázió előkészítésére küldték őket Galsába”. A Koreai-félsziget * Újabb párbeszéd kezdete? A KÉTOLDALÚ­ TÁRGYALÁ­SOK újrakezdését javasolta ja­nuár közepén a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság a dél-ko­reai vezetőknek. Panmindzsonban adták át a szöuli megbízottaknak azt a levelet, amelyet Li Dzong Ok, a KNDK miniszterelnöke Sin Jhon Hvak dél-koreai kormány­főhöz intézett. Ugyanakkor át­nyújtották Kim Irnek, a Koreai Munkapárt Politikai Bizottsága titkárának üzenetét, amelyet a dél-koreai Új Demokrata Párt elnökéhez (legnagyobb ellenzéki tömörülés) és Dél-Korea kilenc demokratikus pártjához küldött.­­ Ezek a levelek újból megerősí­­t­tik a Koreai Népi Demokratikus­­ Köztársaság készségét, hogy ha­­l­­adéktalanul kész felújítani a­­ kétoldalú tárgyalásokat Phenjan­­­­ban, Szöulban, Panmindzsonban, vagy akár egy harmadik ország­­­­ban is. Az üzenetek tartalma­­ hangsúlyozza, hogy az előzetes feltételektől mentes, nyílt pár­beszéd lehetséges és szükséges a két terület eltérő társadalmi rendszere ellenére is. Ez a pár­beszéd végül magas szintű tárgya­lásokhoz vezethet és megnyithat­ja az utat az ország békés új­raegyesítéséhez — hangoztatták Phenjanban, azon a sajtóértekez­leten, amelyen az üzenetek tar­talmát ismertették. A KNDK és a szöuli kormány közötti kétoldalú tárgyalásokat Phenjan kezdeményezésére 1972- ben kísérelték meg. Ekkor közös nyilatkozatban rögzítették „a ket­téosztott Korea békés egyesíté­sének irányelveit”. Megalakult a koordinációs bizottság a békés egyesítés konkrét feladatainak ki­dolgozására. Egyetlen megfigyelő sem várt gyors előrehaladást, sőt hosszú, nehéz, el-elakadó tárgya­lásokat jósoltak. Dél-Korea attól tartva, hogy a tárgyalások esetleges sikere meggyorsítja a Pak Csöng Hi-fé­le­ diktatúra erjedését, halogató taktikával lehetetlenné tette a koordinációs bizottság munkáját, s a tárgyalások hamarosan meg­szakadtak. Miután a kétoldalú párbeszéd kudarcot vallott, a KNDK par­lamentje 1974 márciusában leve­let intézett az USA kongresszu­sához, sürgetve a békeszerződés megkötését, és az amerikai csa­patok kivonását Dél-Koreából. A koreai háborút lezáró fegyver­szüneti egyezményt egyrészről a koreai néphadsereg képviselői, másrészről az ENSZ, pontosab­ban a világszervezet nevében amerikai tábornokok írták alá. A KNDK kezdeményezése tehát a koreai félszigeten uralkodó fe­szültséget­ egy másik — de a két­oldalú párbeszéddel azonos érté­kű — diplomáciai csatornán ke­resztül próbálta enyhíteni. A CARTER-KORMÁNYZAT és a KNDK között az évek során több üzenetváltásra is sor került. Az üzenetváltások tartalmát egyik fél sem hozta nyilvánosságra. Az amerikai elképzelés az elmúlt év közepén kezdett konkrét for­mát ölteni. Carter júniusi dél­koreai látogatását felhasználva is­mertette a sajtó képviselőivel az amerikai terveket. Ezek lényege, hogy a két Korea és az Egyesült Államok kezdjen tárgyalásokat a megosztott félsziget jövőjéről. E javaslattal a Carter-kormányzat valójában arra törekedett, hogy az Észak és Dél közötti párbe­szédet — ami phenjani megítélés szerint belső ügy — „összemos­sa” az esetleges béketárgyalások megtartásával. Az elképzelés azonban nemcsak politikai, hanem nemzetközi jogi szempontból is sántít. A­ déli or­szágrész’ képviselői ugyanis — mint az ENSZ-csapatokat­ képvi­selő amerikai tábornokok aláren­deltjei — nem írták alá az 1953- as tűzszüneti megállapodást. Így Szöul képviselői nem vehetnek részt olyan tárgyalásokon, ame­lyeknek a megkötendő békeszer­ződés a témája. Ugyanakkor a két országrész közötti megbeszé­léseken az amerikaiak jelenléte külső beavatkozásnak számítana. A háromoldalú tárgyalások meg­tartása, illetve ezen bármilyen szerződés elfogadása jogilag vég­legesíthetné a Koreai-félsziget megosztottságát. Phenjanban ezért is talált ha­tározott visszautasításra az a dél­koreai javaslat, hogy mind a két Korea lépjen be az ENSZ-be. Ez a lépés ugyanis teljesen megtor­pedózná a KNDK-nak azt az alapvető politikáját, amely arra irányul, hogy Északot és Délt békés úton, minden külső beavat­kozás nélkül kell egyesíteni. A KNDK álláspontja továbbra is az, hogy a kétoldalú tárgyalások nem helyettesíthetők be a béke­­szerződésről folyó megbeszélések­kel. Annak azonban megvan a lehetősége, hogy amennyiben a KNDK és az Egyesült Államok között a koreai háborút jogilag véglegesen lezáró szerződés meg­­­kötéséről tartott tárgyalásokon már bizonyos eredmények szület­tek, akkor Szöul­ képviselői eset­­­leg megfigyelői minőségben be­kapcsolódjanak a tanácskozásba. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK egy másik diplomáciai manőver­rel is megpróbálta a két szálon folyó megbeszéléseket összezavar­ni. Washingtonnak ez a kezde­ményezése a „keresztben való el­ismerés” nevet kapta. Ennek lé­nyege, hogy az Egyesült Álla­mok elismerné Északot, Kína és a Szovjetunió pedig elismerné Délt. A „keresztbe való elisme­rés” nemcsak összezavarná a Phenjan és Szöul közötti párbe­szédet, de egyúttal nemzetközi el­ismerést szerezne a koreai félszi­get megosztottságának. A Szov­jetunió és a KNDK határozottan visszautasította ezt a washingto­ni javaslatot. Kína véleménye is az, hogy az amerikai kezdeményezés nem jár­ható út, bár a pekingi álláspon­­tot nem lehet sziklaszilárdnak te­kinteni. Brown amerikai hadügy­miniszter január elejei pekingi látogatása után, amikor — ha eddig még nem tisztázott for­mában is — katonai együttműkö­dés van kialakulóban Peking és Washington között, nem lehetetlen, hogy Kínának nagyobb érdeke fű­ződik a tengerentúli barátok bi­zalmának elnyeréséhez, mint a regionális problémák megoldásá­hoz. A térséggel foglalkozó kom­mentárok annak a véleményük­nek adnak hangot, hogy Kína és Washington érdeke megegyezik a jelenlegi helyzet fenntartásában. RÖVID VÁRAKOZÁS UTÁN Szöul hivatalos válaszban fejezte ki hajlandóságát a kormányfői szintű találkozó előkészítésének megkezdésére, s ezek a KNDK kormánya válaszának elfogadása esetén február 11-án kezdődnek meg Panmindzsonban. Ha újra megkezdődik a párbeszéd, a je­lek szerint nemcsak a kezdete, hanem a folytatása is nehéz lesz. Hiszen a párbeszédre történő ké­szülődés ellenére a szöuli kor­mány legutóbbi ülésén Csoj Kju Ha ideiglenes elnök „az Északról fenyegető veszélyr­e” hivatkozva a hadikészültség növelésére adott utasítást a határokon és a hát­országban egyaránt. G. Fehér Péter

Next