Magyar Hírlap, 1980. február (13. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-01 / 26. szám
KÜLFÖLDI LAPOKBÓL HOBOE BPEMH Az imperialista politika úfjabb kockázatos tervet dolgozott ki, előállt az „iszlám kártyával” — írja a moszkvai Novoje Vremja. Arról van szó, hogy az imperialistaellenes alapokon kialakuló mohamedán vallási-politikai mozgalmat megpróbálják szembeállítani a Közel- és Közép-Kelet haladó országaival és felszabadító mozgalmaival, valamint a Szovjetunióval. Érzékelhetően megnyilvánult ez a mesterkedés a pakisztáni fővárosban megtartott iszlám konferencián. Napirendjére az amerikaiak sugalmazására felvették az úgynevezett afgán kérdést. Vajon véletlen-e, h hogy ugyanazok a körök, amelyek ezt sugalmazták, egyidejűleg életre keltették a Perzsa-öböl térségében megvalósítandó katonai-politikai tamid gondolatát, amit a térség országai már tavaly ősszel elítéltek? Arra számítanak, hogy Afganisztánt vég nélküli vérontás színhelyévé változtatják. Számos jele van emellett annak is, hogy fokozzák a nyomást a demokratikus Jemenre. Céljuk továbbá, hogy elvonják az arabok figyelmét a palesztinok jogaiért folytatott, s az Izrael által megszállt területek felszabadításáért vívott harctól. S végül ott van Irán, amely az imperialista célpontok központi helyén áll. Az imperialista stratégáik sietve használják fel a forradalmi folyamatban jelentkező éles ellentmondásokat. Az „iszlám kártya” kijátszása ezért nem más, mint blöff — hangsúlyozza a lap. Célja nem más, mint az imperialista katonai-politikai ellenőrzés ráerőltetése a közép-keleti térségre. film Az amerikai elnökjelölő előválasztások szavazólapjai. DIEIS&ZEIT A jelenlegi nemzetközi helyzetben józan, higgadt és állhatatos politikára van szükség, a világpolitikai színteret nem szabad érzelmeknek uralniuk — jelentette ki a nyugatnémet hetilapnak adott interjújában Hans- Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter. A bonni kormány elsődleges célja változatlanul azenyhülési politika eddigi eredményeinek biztosítása és — a lehetőségekhez képest — a folyamat folytatása. Ennek érdekében nyugatnémet részről ki akarnak használni minden tárgyalási lehetőséget Kelet és Nyugatközött, beleértve a madridi Európa-értekezletet és a két német állam vezetőinek csúcstalálkozóját is. A külügyminiszter az Irán és Afganisztán kapcsán kialakult feszültségre utalva burkolt formában bírálta és figyelmeztette az Egyesült Államokat is: a Nyugat energiaforrásainak védelmében meghirdetett katonapolitika — Genscher szavai szerint a kelet— nyugati ellentétek kiterjesztése az Észak—Dél viszonyra, a fejlett ipari államok és a fejlődő világ kapcsolataira— veszélyes és káros következményekkeljárhat. I1'| -Úrit fjá _________________Mncvew Btsiflp2 1980. FEBRUÁR 1. PÉNTEK NEMZETKÖZI POLITIKA A Szovjet Olimpiai Bizottság elítéli a Nyugat propaganda-hadjáratát (MTI) A Szovjetunió Olimpiai Bizottsága az alábbi nyilatkozatot tette: „Az Egyesült Államok és néhány nyugati ország reakciós körei erőteljes propagandakampányt indítottak azzal a céllal, hogy megzavarják a XXII. nyári olimpiai játékok megrendezését Moszkvában. Teljesen világos, hogy előre kitervelt és egyeztetett, ellenséges akcióról van szó, amely a népek közötti megértés és barátság, a béke és a haladás ellen irányul. Éppen azok támadnak a nemzetközi olimpiai mozgalom alapelveire, akik nemrég még azt hangoztatták, hogy hűek „a sport politikamentes” jelszóhoz. Jelenlegi akciójukkal zsaroló és hegemonista politikájuk szolgálatába akarják állítani földünk millióinak mozgalmát, amely a játékokban testesíti meg a Pierre de Coubertin által lefektetett magasztos elveket. Nem számolnak azzal, hogy mindez szétzúzhatja magát az olimpiai mozgalmat. A Szovjetunió Olimpiai Bizottsága, hűen az olimpiai mozgalom eszméihez, elítéli azokat a próbálkozásokat, melyekkel a sportot a politikai nyomás eszközeként igyekeznek felhasználni, és felhívja a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot, valamennyi ország olimpiai bizottságát, a sportszövetségeket, az összes jóakaratú embert, hogy részesítsék határozott válaszban a mostani ellenséges kampány szervezőit. A Szovjetunió Olimpiai Bizottsága a szovjet sportolók nevében azt a meggyőződését juttatja kifejezésre, hogy semmilyen erőnek sem sikerül aláásnia a világ olimpiai mozgalmát. Eleget téve a Nemzetközi Olimpiai Bizottság határozatának, hogy az 1980-as olimpiai játékokat Moszkvában rendezzék meg, a szovjet emberek az olimpiai alapokmánnyal teljes összhangban készülődnek a játékokra, és mindent megtesznek, hogy a moszkvai olimpia a sport ünnepe legyen, a föld ifjúsága közötti megértés és barátság elmélyítése, a jobb és nyugodtabb világ megteremtése nevében.” Elfogadhatatlanok a NATO javaslatai a bécsi tárgyalások 20. ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) eszközök számát Közép-Európában. Nem vállaltak konkrét kötelezettséget arra, hogy a NATO- haderők mintegy háromnegyedét kitevő nyugat-európai és kanadai csapatok létszámát is megfelelő mértékben csökkentsék az érintett térségben.. Hiányzik a dokumentumból az a régebbi NATO-javaslat is, amely szerint a tervezett csökkentési megállapodás első és második szakasza között nem növelik haderőik létszámát Közép- Európában. A NATO-országok továbbra sem hagytak fel a Varsói Szerződés közép-európai haderői létszámára vonatkozó, szélsőségesen túlzó értékelésekkel, és a létszámadatok tisztázását a jövőben is a csökkentés első szakaszára vonatkozó megállapodás előfeltételeként kezelik. Ilyen körülmények között érthető — mondotta nyilatkozata befejező részében a lengyel küldöttség vezetője —, hogy a szocialista országok aligha reménykedhetnek a tárgyalások gyors eredményességében. Ennek ellenére, a szocialista országok mindent megtesznek az előrehaladás érdekében, mivel ez Lengyelország és a többi szocialista ország alapvető érdeke. A szocialista országok 1978-as és 1979-es javaslatai alapján megvan a lehetőség a kölcsönösen elfogadható megállapodás kidolgozására, de ehhez a nyugati országoknak figyelembe kellene venniük a szocialista országok biztonsági érdekeit, és konstruktívabb magatartást kellene tanúsítaniuk a bécsi tárgyalásokon. --------------------------------------------------------------- 6,1-------------------- Az USA nyomásával dacolva Dánia mm kívánta növelni katonai kiadásait (ADN, Reuter) Harold Brown amerikai hadügyminiszter a dán kormányhoz intézett levelében sürgette, hogy Dánia a következő években jelentős mértékben növelje katonai költségvetését — adta hírül szerdán este a dán televízió. Az amerikai felszólítás éppen akkor érkezett, amikor a dán szociáldemokrata kormány tárgyalásokat folytat az ellenzéki pártokkal az 1981—84-es időszakra szóló katonai költségvetési tervezetről. A kormány azt javasolja, hogy a jelenlegi szinten fagyasszák be a fegyverkezési költségvetést. ..Dánia nem szándékozik követni az Egyesült Államoknak a katonai kiadásokra vonatkozó utasításait” — jelentette ki szerdán a dán szociáldemokrata párt szóvivője. P. Nilsen, a dán parlament hadügyi bizottságának tagja leszögezte: mindig meghallgatjuk szövetségeseink javaslatait, de Dániának magának kell meghatároznia katonai költségvetésének összegét. És i i . ors nyer | Amerikai egyetemisták tüntetése (AFP) Tüntetések voltak szerdán három, a legnagyobb és legnevesebb felsőoktatási intézmény közé számító egyetemen Carter elnök döntése ellen, miszerint — a kötelező katonai szolgálat esetleges visszaállítását megkönnyítendő — újra bevezetik a hadköteles korúak összeírását. A New York-i Columbia, a connecticuti Yate és a kaliforniai Berkeley , egyetem területén a hallgatók Carter döntését elítélő jelszavakat hangoztatva tiltakozó felvonulásokat tartottak. A Columbia egyetemen összetűzések is voltak az összeírást ellenző és támogató diákok között. Megfigyelők hangsúlyozzák, hogy a vietnami háború befejezése óta a szerdai megmozdulások jelentik az első kormányellenes politikai tüntetést az amerikai egyetemeken. --------------------------------------------------------,—r .t }------------------------| / 1 Megromlott Tunézia és Líbia viszonya (AP, AFP) Tunézia szerdán visszahívta líbiai nagykövetét, s felszólította Tripoli tuniszi nagykövetét, hogy hagyja el az országot — jelentette be Hédi Kaia tunéziai kormányfő. A két ország közötti kapcsolatok ilyen fokú megromlását a türnéziai Gafsában vasárnap történt fegyveres támadás idézte elő. Tunisz ugyanis újabban azzal vádolja Líbiát, hogy „ők képezték ki a támadókat, s Tunézia elleni, külföldi invázió előkészítésére küldték őket Galsába”. A Koreai-félsziget * Újabb párbeszéd kezdete? A KÉTOLDALÚ TÁRGYALÁSOK újrakezdését javasolta január közepén a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság a dél-koreai vezetőknek. Panmindzsonban adták át a szöuli megbízottaknak azt a levelet, amelyet Li Dzong Ok, a KNDK miniszterelnöke Sin Jhon Hvak dél-koreai kormányfőhöz intézett. Ugyanakkor átnyújtották Kim Irnek, a Koreai Munkapárt Politikai Bizottsága titkárának üzenetét, amelyet a dél-koreai Új Demokrata Párt elnökéhez (legnagyobb ellenzéki tömörülés) és Dél-Korea kilenc demokratikus pártjához küldött. Ezek a levelek újból megerősíttik a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság készségét, hogy haladéktalanul kész felújítani a kétoldalú tárgyalásokat Phenjanban, Szöulban, Panmindzsonban, vagy akár egy harmadik országban is. Az üzenetek tartalma hangsúlyozza, hogy az előzetes feltételektől mentes, nyílt párbeszéd lehetséges és szükséges a két terület eltérő társadalmi rendszere ellenére is. Ez a párbeszéd végül magas szintű tárgyalásokhoz vezethet és megnyithatja az utat az ország békés újraegyesítéséhez — hangoztatták Phenjanban, azon a sajtóértekezleten, amelyen az üzenetek tartalmát ismertették. A KNDK és a szöuli kormány közötti kétoldalú tárgyalásokat Phenjan kezdeményezésére 1972- ben kísérelték meg. Ekkor közös nyilatkozatban rögzítették „a kettéosztott Korea békés egyesítésének irányelveit”. Megalakult a koordinációs bizottság a békés egyesítés konkrét feladatainak kidolgozására. Egyetlen megfigyelő sem várt gyors előrehaladást, sőt hosszú, nehéz, el-elakadó tárgyalásokat jósoltak. Dél-Korea attól tartva, hogy a tárgyalások esetleges sikere meggyorsítja a Pak Csöng Hi-féle diktatúra erjedését, halogató taktikával lehetetlenné tette a koordinációs bizottság munkáját, s a tárgyalások hamarosan megszakadtak. Miután a kétoldalú párbeszéd kudarcot vallott, a KNDK parlamentje 1974 márciusában levelet intézett az USA kongresszusához, sürgetve a békeszerződés megkötését, és az amerikai csapatok kivonását Dél-Koreából. A koreai háborút lezáró fegyverszüneti egyezményt egyrészről a koreai néphadsereg képviselői, másrészről az ENSZ, pontosabban a világszervezet nevében amerikai tábornokok írták alá. A KNDK kezdeményezése tehát a koreai félszigeten uralkodó feszültséget egy másik — de a kétoldalú párbeszéddel azonos értékű — diplomáciai csatornán keresztül próbálta enyhíteni. A CARTER-KORMÁNYZAT és a KNDK között az évek során több üzenetváltásra is sor került. Az üzenetváltások tartalmát egyik fél sem hozta nyilvánosságra. Az amerikai elképzelés az elmúlt év közepén kezdett konkrét formát ölteni. Carter júniusi délkoreai látogatását felhasználva ismertette a sajtó képviselőivel az amerikai terveket. Ezek lényege, hogy a két Korea és az Egyesült Államok kezdjen tárgyalásokat a megosztott félsziget jövőjéről. E javaslattal a Carter-kormányzat valójában arra törekedett, hogy az Észak és Dél közötti párbeszédet — ami phenjani megítélés szerint belső ügy — „összemossa” az esetleges béketárgyalások megtartásával. Az elképzelés azonban nemcsak politikai, hanem nemzetközi jogi szempontból is sántít. A déli országrész’ képviselői ugyanis — mint az ENSZ-csapatokat képviselő amerikai tábornokok alárendeltjei — nem írták alá az 1953- as tűzszüneti megállapodást. Így Szöul képviselői nem vehetnek részt olyan tárgyalásokon, amelyeknek a megkötendő békeszerződés a témája. Ugyanakkor a két országrész közötti megbeszéléseken az amerikaiak jelenléte külső beavatkozásnak számítana. A háromoldalú tárgyalások megtartása, illetve ezen bármilyen szerződés elfogadása jogilag véglegesíthetné a Koreai-félsziget megosztottságát. Phenjanban ezért is talált határozott visszautasításra az a délkoreai javaslat, hogy mind a két Korea lépjen be az ENSZ-be. Ez a lépés ugyanis teljesen megtorpedózná a KNDK-nak azt az alapvető politikáját, amely arra irányul, hogy Északot és Délt békés úton, minden külső beavatkozás nélkül kell egyesíteni. A KNDK álláspontja továbbra is az, hogy a kétoldalú tárgyalások nem helyettesíthetők be a békeszerződésről folyó megbeszélésekkel. Annak azonban megvan a lehetősége, hogy amennyiben a KNDK és az Egyesült Államok között a koreai háborút jogilag véglegesen lezáró szerződés megkötéséről tartott tárgyalásokon már bizonyos eredmények születtek, akkor Szöul képviselői esetleg megfigyelői minőségben bekapcsolódjanak a tanácskozásba. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK egy másik diplomáciai manőverrel is megpróbálta a két szálon folyó megbeszéléseket összezavarni. Washingtonnak ez a kezdeményezése a „keresztben való elismerés” nevet kapta. Ennek lényege, hogy az Egyesült Államok elismerné Északot, Kína és a Szovjetunió pedig elismerné Délt. A „keresztbe való elismerés” nemcsak összezavarná a Phenjan és Szöul közötti párbeszédet, de egyúttal nemzetközi elismerést szerezne a koreai félsziget megosztottságának. A Szovjetunió és a KNDK határozottan visszautasította ezt a washingtoni javaslatot. Kína véleménye is az, hogy az amerikai kezdeményezés nem járható út, bár a pekingi álláspontot nem lehet sziklaszilárdnak tekinteni. Brown amerikai hadügyminiszter január elejei pekingi látogatása után, amikor — ha eddig még nem tisztázott formában is — katonai együttműködés van kialakulóban Peking és Washington között, nem lehetetlen, hogy Kínának nagyobb érdeke fűződik a tengerentúli barátok bizalmának elnyeréséhez, mint a regionális problémák megoldásához. A térséggel foglalkozó kommentárok annak a véleményüknek adnak hangot, hogy Kína és Washington érdeke megegyezik a jelenlegi helyzet fenntartásában. RÖVID VÁRAKOZÁS UTÁN Szöul hivatalos válaszban fejezte ki hajlandóságát a kormányfői szintű találkozó előkészítésének megkezdésére, s ezek a KNDK kormánya válaszának elfogadása esetén február 11-án kezdődnek meg Panmindzsonban. Ha újra megkezdődik a párbeszéd, a jelek szerint nemcsak a kezdete, hanem a folytatása is nehéz lesz. Hiszen a párbeszédre történő készülődés ellenére a szöuli kormány legutóbbi ülésén Csoj Kju Ha ideiglenes elnök „az Északról fenyegető veszélyre” hivatkozva a hadikészültség növelésére adott utasítást a határokon és a hátországban egyaránt. G. Fehér Péter