Magyar Hírlap, 1980. november (13. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-10 / 263. szám

fai#* Magyar Hírlap_______________________________________események - tudósítások______________________________ma, november 10, hétfő 9 Bizottsági ülésen hallottuk - utánajártunk • I/j A bíró csendestársai Az országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságának egyik ülé­sén dr. Juhász Tibor ügyvéd, Nincs- Kiskun megyei képviselő kifogásol­ta az igazságügyi szakértők kijelö­lésének rendjét. Elmondott egy köz­lekedési esetet, amelyben a bíróság három szakértőt hallgatott meg, s mindhárom más-más véleményt adott. Hogyan fordulhat elő ilyes­mi? — kérdezte,­­s hozzátette: kép­zeljék el a képviselőtársak, milyen nehéz helyzetbe kerül ilyenkor a peres fél meg az ügyvéd. Dr. Szil­­bereky Jenő, a Legfelsőbb Bíróság elnöke megjegyezte, hogy hasonló esetben a bíró helyzete sem éppen irigylésre méltó ... — Természetesen nem kizárt, hogy több szakértő ellentétes vagy nem egyöntetű szakvéleményt ad, de tipikusnak sem mondható. Az igazságügyi szakértők munkája sokat fejlődött az utóbbi évek­ben, ezért nem lenne fölösleges, ha előbb magával a szakértői szer­vezettel és működésével ismer­kednénk meg — ajánlja az Igaz­ságügyi Minisztériumban dr. Mol­nár Gyula, a szakértői csoport ve­zetője. — Utóbbi éveken a szakértők­ről szóló kormányrendelet meg­jelenése óta eltelt négy esztendőt érti? — A rendelet a folyamat egyik fontos állomása volt, de­ nem a legelső. Már fülé­ben fölvetődött, hogy — egyrészt a törvényesség, másrészt a tudományos-technikai forradalom igényeit kielégítendő — javítani kell a szakértők tevé­kenységét. Ekkor hangzott el az a megállapítás, hogy a szakértők az igazságszolgáltatás csendes­társai, nélkülözhetetlen társai, mert véleményük híján a polgári- és büntetőperek jelentős hányada egyszerűen nem dönthető el. A bíró ugyan nem köteles figyelem­be venni a szakvéleményt, de ál­talában nem tekint el tőle. 1968-ban 50 ezer, 78-ban már 63 ezer esetben kértek szakértői segítséget a bíróságok. Ahová elő­ször­ fordulnak: az intézetek. Je­lenleg 17 igazságügyi szakértői in­tézet, illetve iroda működik ha­zánkban. Az idén két, s jövőre még egy iroda kezdi meg műkö­dését, ezzel a hálózat teljessé vá­lik. Az intézményben száz főfog­lalkozású szakértő dolgozik. — Az orvosszakértői irodák mű­ködését kiegészítik az egészség­­ügyi kormányzat irányítása alá tartozó orvostani intézetek és a BM rendőrorvosai is — folytatja Molnár Gyula. — A szakértői apparátusnak jóval több műszer, korszerű orvostechnikai berende­zés áll rendelkezésére, mint akár két-három éve. Kiépült a könyv­­szakértői hálózat, nyolc intézmény áll az igazságszolgáltatás rendel­kezésére az ország különböző re­gionális központjaiban. A könyv­­szakértői munka jelentőségét nem kell különösebben ecsetelnem; az ő íróasztalukon lecsapódik a nép­gazdaság megannyi gondja-baja, az átszervezési kérdésektől a fe­gyelemig és a hatékonyságig szin­te minden. S a szakértők nem elé­gednek meg azzal, hogy konsta­tálják a tényeket, hanem — élve szignalizációs jogaikkal — meg­oldást is javasolnak. — A motorizáció növekedésével egyre több közlekedési per kerül a bíróságok elé ... — A fővárosban, Győrött és Veszprémben már működik mű­szaki intézet, illetőleg iroda, a közeljövőben Pécsett és Szege­den, jövőre pedig Miskolcon kí­vánunk újabb szakértői irodát nyitni. A képviselő által emlí­tett eset feltehetően Bács-Kis­­kunban történt, ott a szegedi iroda lesz illetékes. A dél-alföl­di bíróságok pill­an­atn­yilag a ki­jelölt szakértők közül választ­hatnak, s bizony előfordulhat, hogy ha a bíró több véleményt hallgat meg — mint Juhász Ti­bor jelezte —, ellentmondanak egymásnak. — Milyen feltételek mellett je­­­lölhető valaki szakértőnek? — Egyetemi végzettség után öt év, középiskolai végzettség után tíz év gyakorlatot követel a kormányrendelet. S persze munkahelyi ajánlást, az átlagos­nál magasabb szakmai tudást. Szigorodtak a kijelölés feltételei, hiszen szigorodtak a követelmé­nyek is. Jelenleg háromezer ki­jelölt szakértőt tartunk nyilván, közülük választhatnak a bírósá­gok. Jogi ismereteiket tovább­képzésekkel, kézikönyvek kiadá­sával igyekszünk bővíteni. Meg­esik, hogy egyik-másik szakértő valóságos­­ tudományos dolgoza­tot nyújt be a bírósághoz ahe­lyett, hogy a vitás ügyek rész­leteit értékelné... — S miért kéri a bíróság egy­szerre több szakértő véleményét? — Általában nem kéri. Alap­szabály, hogy az eljárás egy bi­zonyos szakaszában csak egy szakértőt lehet kijelölni. De ha a szakvélemény homályos, el­lentmondásos, a bíró előbb a szakértővel próbálja tisztázni a dolgot, s ha ez nem sikerül, ■akkor mástól is kérhet szakvé­leményt. Lehetőleg valamelyik intézetől vagy irodától — ha a környéken működik ilyen. Ki­emelkedően fontos ügyekben a fővárosi intézeteket, az úgyneve­zett bázisintézményeket kell megkeresni. A szakértői vélemény nem szentírás. A­z 1976-os miniszter­­tanácsi rendelet — ha ugyanab­ban a szakágban két vélemény ütközik, és a bíró nem tud dön­teni — lehetővé teszi a szak­­vélemény felülvizsgálatát. Erre a jogszabályban felsorolt testüle­tek, bizottságok hivatottak. Elvi kérdésekben az Országos Igaz­­ságü­gyi Szekértői Tanács irá­­nyítja a szakértői intézeteket és irodákat, a kijelölt szakértők te­vékenységét. „A jó néhány ország által is nagyon figyelt igazságügyi szak­értésünk jövőjét illetően igen biza­kodó vagyok — mondta egy tava­lyi tanácskozáson dr. Markója Imre igazságügy-miniszter. — Ez a rendszer, melynek kiépítését elhatároztuk, úgy tűnik, bevál­totta a hozzá fűzött reményeket, az igazságszolgáltatásban közre­működő szakértők többsége pe­dig becsületes és színvonalas munkát végez. Remélhetőleg a még meglevő selejtet... mielőbb sikerül kiküszöbölnünk.” B. B. A. Smukk, fél kiló Autópálya-avató Csehszlovákiábana­gyé, észrevette Miszter, hogy nem törte pozdorjává a szí­vemet? A találkozásunk keltette érzésekből csak azt az émelygést őrzi makacsul a gyomrom, amely olyankor támad az emberben, ha nyári szabadsága előtt elfelejti kirámolni a frizsidert — ám a dugót kihúzta a falból —, s ha­zajövet elé tárul a bent felejtett ételek penészruhás látványa ... A Váci utcai Annában volt a találkánk. Berzenkedtem: „kira­katban” — dolgozni? Ugyanis munkára szólt a randevúnk, kö­zös ismerősünk menedzselte az­zal az ígérettel, hogy hiteles ké­pet kapok majd a kaliforniai or­vosvilágról egy hajdanvolt híres honfitársunktól. Csábos ajánlat, üsse kő, jöjjön az Anna. Félórai várakozás múltán ki­csit morcos lettem. Ha a Misz­­ternek csak később jó, ott a te­lefon, lehet üzenni, Pesten is pénz az idő, nemcsak Kalifor­niában. — Még egy kis türelem — Újabb tizenöt perc — a türe­lem elfogyott. — Ne!... — húzott vissza —, az a helyzet, hogy a Gyuri itt van — mutatott kényszeredetten oldalra. — Hát akkor miért nem szól neki! — pattantam fel, mert Miszter Gyuri szemmel látható­an nem a dezoksziribonuklein­­sajtról tartott előadást a szem­mel láthatóan nem medikáknak. Két belvárosi hableány csicse­regte körbe a dér haiti lovagot, aki éppen whiskyt döntött az egyik tenyerébe, onnan hörpöl­­gette ki zajos örömmel. — Egy frászt a Miszternek! — kaptam föl a táskát, — s indul­tam kifelé. De a Miszter, mint akit áramütés ért, odapillantott. „Vette a helyzetet.” Röpke kéz­csók a hableányoknak, már ott is áll előttem az ajtóban, rózsa­szín, kigombolt selyemingben, s — te jó isten! — vagy fél kiló smukkal a nyakában, csuklóján, ujjain. Fülig szaladt a szám a kará­csonyfalátványtól. Mint amelyik hetek óta aszalódik a napon, vagy a gázfűtéses szobában, de a csüngő-büngők még őrzik a látszatot... Ez a nyári kará­csonyfa lenne az agyonirigyelt „amerikás orvos"? Rám tört a kíváncsiság, visszamentem. — ... És mondja, Miszter, ezek az izék nem zavarják a mozgás­ban? — mutattam rá az ujjnyi vastag arany­fonatokra. — Ezt nálunk elvárják. Hozzá tartozik a státushoz. Ha egy or­vos gazdag, az bizonyára jó or­vos, és a jó orvos nagyobb tisz­teletdíjat kérhet, így a jó orvos gazdag orvos... — Maga tehát minden bizony­nyal egészen kiváló... — leltá­roztam végig az ékszerkiállítást. — Hát nem mondta a bará­tom? Úszómedence, fotocellás garázs, teniszpálya a kertben, egy kocsi itt Európában is, hogy ne kelljen bíbelődni a kölcsön­zéssel, ha haza-hazaugrok Bu­dapestre. Mert évente legalább kétszer-háromszor... — De, Miszter Gyuri, mi az ör­­dögnek futkos haza abból a nagy jólétből?! — Ó, maga csacsi — mondta kedden —, soha nem fogja meg­érteni, sajnálom magát, magu­kat, mindüket. Akik holmi ro­mantikus idealista érzületből sze­génységi fogadalmat tesznek, és soha nem tudhatják meg, meny­nyire más világ az, amott. Itt van, ni, az én kedves barátom! — mutatott közös ismerősünkre —, együtt végeztünk az egyete­men, százszor jobb volt mindig, mint én, és mire vitte? Na, mi­re? Egy lakás, egy kocsi és slussz, mert akkora nagy idealis­ta, ingyen operál, mert neki hi­vatástudata van. Nálunk ,bezzeg fizet a beteg mindenért. Na, és honnan tudja az a beteg, hogy őt most meg kell-e operálni, vagy nem? Sehonnan----- Ha ügyes, ha okos az orvos, persze. Hát én aztán operálok!... Nagy monológját dehogyis sza­kítottam volna félbe, ha szívem szerint reagálok, még azt gondol­ta volna, kocsisok szótárából be­szélnek itthon az újságírók. Hát csak hümmögtem. Jól van ez, Miszter Gyuri, nagyon jól van, hogy a harminc év előtti zivata­ros idő kisöpört sok ilyen maga­fajtát ebből az országból, a ma­radékot meg csak-csak felemész­ti lassan a nyomasztó tudat­, hogy elenyésző kisebbségben vannak. És­ képzelje csak el, mi­lyen lehet ezeknek a szegény-ro­­mantikus-idealistáknak, akiknek nem kell a legelső adandó alka­lommal elrohanniuk az úszóme­dencés villájukból a világ másik vénébe, hogy valaki baráti han­gon és kedvesen szóljon hozzá­juk. Nem apró kis karácsonyfa­díszekért megvásárolt „kedve­sen" ... Antal Anikó KÖZÉLE­TI DIPLOMÁCIA Üdvözlő táviratok Lázár György, a Miniszterta­nács elnöke táviratban üdvözölte Helmut Schmidtet, a Német Szö­vetségi Köztársaság szövetségi kancellárjává történt újraválasz­tása alkalmából. Puja Frigyes külügyminiszter ugyancsak táv­iratban fejezte ki jókívánságait Hans-Dietrich Genscher külügy­miniszternek. Állami vezetők fogadták új algériai nagykövetünket Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Lázár György, a Minisz­tertanács elnöke és Apró Antal, az országgyűlés elnöke fogadta Havasi Bélát, hazánknak az Algé­riai Demokratikus és Népi Köz­társaságba akkreditált rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki a közeljövőben utazik állo­máshelyére. Búcsúlátogatás Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Lá­zár György, a Minisztertanács el­nöke és Apró Antal, az ország­gyűlés elnöke búcsúlátogatáson fogadta dr. Johannes Balsert, a Német Szövetségi Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki végleg elutazott Budapestről. Elutazott az SZMBT delegációja Elutazott Budapestről a Szov­jet—Magyar Baráti Társaság de­legációja, amely Vitalij Zsukov­­nak, az SZKP vologdai területi bizottsága titkárának vezetésével tartózkodott Magyarországon. A küldöttség részt vett a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 63. évfordulója alkalmából megren­dezett központi ünnepségeken és több MSZBT-tagcsoport novem­ber 7-i ünnepi megemlékezésén. A küldöttséget a Ferihegyi re­pülőtéren Nagy Mária, az MSZBT alelnöke búcsúztatta. Jelen volt Ivan Szalimon, a Szovjet Baráti Társaságok Szövetségének ma­gyarországi képviselője. Bíró Gyula hazaérkezett Hanoiból Hazaérkezett Bíró Gyula, az MSZBT főtitkára, aki Hanoiban részt vett a Vietnami—Szovjet Baráti Társaság megalakulásának 30. évfordulója alkalmából rende­zett nemzetközi tanácskozáson. Magyar siker Helsinkiben A finn fővárosban megnyílt fogyasztási cikkek kétévenként rendezett hagyományos vására. A zord időjárás sem lehetett akadá­lya annak, hogy a látogatók ezrei napi programjukba ne iktassák be a látnivalók megtekintését, hi­szen a teljes kiállítási terület fe­dett, fűtött helyen van. A helsin­ki vásáron a HUNGEXPO szerve­zésében csaknem valamennyi fo­gyasztási cikket exportáló ma­gyar külkereskedelmi vállalat be­­ mutatja kínálatát. A TERIMPEX hús- és sajttermékei, a MONIM­­PEX édes és csípős készítményei valamint a HUNGAROFRUCT za­matos gyümölcsei már az első órákban nagy népszerűségre tet­tek szert. A magyar kiállítást meglátogat­ta Bror Wahlroos, a finn keres­kedelmi és iparügyi minisztérium államtitkára. A finn államtitkárt hazánk nemzeti pavilonjában Ma­­tusek Tivadar nagykövet fogadta. A Prága és Pozsony közötti, 317 és fél kilométer hosszú au­tópályát, Csehszlovákia első ilyen összefüggő korszerű közúti létesítményrendszerét, és az or­szág szocialista korszakának egyik legnagyobb eddigi alkotá­sát, szombaton felavatták. Az avatóünnepséget az egyik újonnan befejezett szakasz fő lé­tesítményénél, a cseh—morva és a szlovák országrészt a Morava folyó fölött összekapcsoló, a csak­nem 900 méter hosszúságú új hí­don tartották. Az ünnepségen részt vett és beszédet mondott Lubomir Strougal, a CSKP KB Elnökségének tagja, a csehszlo­vák szövetségi kormány elnöke, és ott volt az ország sok más vezető párt- és állami személyi­sége is. Hazaérkezett az oktatási küldöttség Havannából Szombaton — Korcsog András művelődési államtitkár vezetésé­vel — hazaérkezett a Havannában járt magyar oktatási küldöttség. A delegáció a szocialista országok szakoktatási miniszteri konferen­ciáján vett részt. A küldöttség ér­kezésekor a Ferihegyi repülőtéren jelen volt José A. Tabares, a Ku­bai Köztársaság budapesti nagy­követe. Rédei László akadémikus kitüntetése Az Elnöki Tanács Rédei László Kossuth-díjas akadémikusnak, nyugalmazott egyetemi tanárnak 80. születésnapja alkalmából a matematika területén végzett eredményes kutatómunkájáért és iskolateremtő tevékenységéért a Szocialista Magyarországért Ér­demrend kitüntetést adományozta. A kitüntetést Szentágothai János, az MTA elnöke adta át. Találkozó Ivanovóban Nem mindennapi találkozóra került sor szombaton este a szov­jet televízió képernyőjén, ponto­sabban a szovjet textilipar nagy­hírű városa, Ivanovo színházá­ban: a budapesti Gellérthegyen álló szabadságszobor két főalakja, a pálmaágat tartó nő és a szovjet katona modellje találkozott egy­mással. A szabadságszobor szovjet kato­naalakjának modellje hosszú ideig ismeretlen volt. Kisfaludi Strobl Zsigmond kiváló szobrászművé­szünk, a szobor alkotója csak annyit tudott róla, hogy Vaszilij­­nak hívják. Egy szovjet rádiós­újságíró, Georgij Zubkov írta meg a történetet, és ennek nyomán ta­láltak rá a modellra, Vaszilij Go­­lovcovra, az egyik ivanovói tex­tilgyár dolgozójára. A szovjet televízió sokmilliós közönsége lehetett most tanúja annak, amikor az ünnepi műsor­ban ismét találkozott egymással a két modell, a Sopronban élő Tu­­ránszki Erzsébet és Vaszilij Go­­lovcov. A megható találkozáson az egykori hős fr­ontkatonára még egy meglepetés várt: a szakszer­­vezetek területi tanácsának elis­meréseként a közeli jövőben fő­iskolás fiával együtt ismét elláto­gathat Magyarországra, ahol mo­delltársa kalauzolja majd. Kályhacsempe-kiállítás Tovább folytatja a Népművé­szet remekei kamaratárlat-soro­­zatot a Néprajzi Múzeum: ez­úttal magyar népi kályhacsem­péket mutat be. Vasárnaptól a látogatók­­ megismer­edhetnek a megragadó szépségű egykori kályhákkal, kandallókkal, ke­mencékkel is.

Next