Magyar Hírlap, 1982. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-05 / 208. szám

A ló neve: Újságíró Különleges tudakozó? — E­gyházhetven-egyszáz? — Igen, tessék. — Szíveskedjék elmondani Bár­dos György fogathajtó bajno­kunk lovainak a nevét. —­­Csak az egyiket tudom: Új­ságíró ... — Köszönöm... És azt tet­szik-e tudni, hogy hol a legmé­lyebb a Balaton? — Kis türelmet! Nos, vagy a hölgy unt meg en­gem, vagy én a várakozást, vagy önmagától bontott a vonal, de a hölgy többé nem jelentkezett. Pedig második kérdésemet vi­szonylag egyszerűnek hittem, azt gondoltam, azonnal kapom a vá­laszt. Újból tárcsáztam a számot. — Különleges tudakozó? — Tessék. — Szíveskedjék megmondani: hány hónapra születnek a kis­ded­k? — Hívja az állatkertet. Kattanás. A hölgy, mint aki jól végezte dolgát, befejezettnek nyilvánította a beszélgetést. Mi­után minden hívott hölgy előre mondja a munkaasztala számát — amit persze a hívó véletlenül sem szokott megjegyezni —, még csak nem is reklamálhatok. Tudomásul veszem, hogy majd az állatkertben megmondják: hány hónapra születnek a kis­­cicák. A tudakozó és névsorszerkesz­tési hivatal vezetője, Török Mi­hály ad választ, no nem a cicák­ra vonatkozóan, hanem arra, va­jon miféle kérdésekkel fordul­nak az átlag pesti polgárok a különleges tudakozóhoz. — Megkérdezték már tőlünk, hogy mennyi a rákóczifalvai tsz elnökének a fizetése. Korrektek voltunk. Felhívtuk, mire ő ked­vesen közölte, hogy ezt még a fe­leségének sem árulja el ... Iga­za volt, nem is zaklattuk tovább. Aztán, hogy Dunaújváros foci­csapata melyik évben és kitől kapott ki 22:0-ra? Nem tudtuk. A különleges tudakozó persze van, amire válaszolni is tud, ám ezek a kérdések, egyáltalán nem különlegesek. Ilyen például, hogy milyen filmet játszanak a Szikra moziban? Olyanokra, amik kü­lönlegesnek mondhatók, mint a lovak nevei, vagy a cicák szüle­tése, vagy a Balaton mélysége, arra nem. Éppen ezért mintegy esztendeje új szolgáltatás vette kezdetét a postán, a Tourinform, amelyről Török Mihály is na­gyobb lelkesedéssel beszél: — A Tourinform hasznos és behatárolható szolgáltatás. Jól mutatja ezt, hogy például a jövő esztendő közepéig már tudjuk, hogy a Csongrád megyei Idegen­fogalmi Hivatal milyen progra­mokat kínál vendégeinek. Ha a Tourinformot fölhívja valaki, akár külföldről is, hogy mit te­het Szegeden márciusban, mi már mondjuk is. És ha akarja, küldjük a programot. — Megpróbálom ... — Tessék, kérdezzen bármit m­unka­t­á­rsai­mtól! — Halló, Tourinform? — Parancsoljon. — Milyen idő van Párizsban? — Enyhén szeles, de süt a nap. Ez jellemző most Franciaország­ra, de ha a napokban utazik, vi­gyen felöltőt, mert valószínűleg hűvösebbre fordul. — Kivel beszélek? — Mi a munkánkhoz adjuk a nevünket! Madarász Ernő va­gyok. — Beszél nyelveket? — Olaszt és németet. Az ide­genek többsége németül kérdez. — Miket? — Amit csak el tud képzelni! A múltkor egy német hölgy fogat akart húzatni. Hova menjen? Megkérdeztük, hol van, s a leg­közelebbi rendelő címét megad­tuk. Avagy egy másik alkalom­mal riadtan telefonáltak, szintén németül,, hogy az IBUSZ-lakás­­ban, ahova küldték őket, nincs otthon senki. Mit tegyenek? — Nos, mit tettek? — Megkértük, hogy 15 perc múlva ismét hívjanak, s addigra szereztünk számukra egy másik közeli címet. De megmondjuk a külföldi telefonszámokat is ugyanúgy, mint a vonat-, repü­lőgép-indulások idejét. Közvetlen vonalunk van a MÁV-hoz, a Fe­rihegyre, a Volánhoz, az IBUSZ- hoz. — Kérdeztek-e már olyat, amire nem tudtak válaszolni? — Igen. Természetesen külföl­diek érdeklődnek az után, hogy hol szórakozhatnak olyan helyen, ahol... Tudja?! — Igen, tudom. Illetve bocsá­nat, én sem tudom ... Más té­ma: hány hívást kaptak az egy esztendő alatt? — Naponta mintegy ezret. — Köszönöm, viszonthallásra. És vigyek felöltőt Párizsba? — Feltétlen, uram! Viszont­hallásra — vödrös — Kétmillió a társadalmi tulajdonból 1­­­3)­­ Betonacél feketefuvarban Egyre többen vállalkoznak rá a fővárosban is, hogy önerőből teremtsék meg otthonukat. A megnövekedett építkezési kedvet — olykor az ellátás zavarai miatt — alaposan kihasználják az ügyeskedők. Ez történt a 43. szá­mú Állami Építőipari Válalat vashajlító üzemében is. A társa­dalmi tulajdont éveken át káro­sító társaság tavaly augusztus 11-én bukott le. Történt, hogy a korábbi művezető, Fülöp Károly nyugdíjba ment, s utódjának, Nagy Ernőnek feltűnt, hogy egyes fuvarok közül nincs valami rend­ben. Azon a napon szólt is a gépkocsivezetőnek: ne induljon el, várja meg őt. De mire a mű­vezető térült-fordult, a teherautó már elhajtott. Nagy azonnal je­lentette az esetet a főépítésveze­­tőnek, így kiderült, hogy a rako­­mányt egy épülő társasházhoz vitték, a XI. kerületbe. És mivel gyanítható volt, hogy nem először fordul elő ilyesmi, a vállalat fel­jelentést tett a rendőrségen. A Budapesti Rendőr-főkapi­tányság vizsgálati osztálya meg­állapította, hogy a vashajlító __________________________ _______ üzem területéről 1976-tól tavaly augusztusig több mint 20 vagon betonacélt vittek ki feketefu­varban, a lakatosüzemből pedig nagyobb értékben kazánszerel­vényeket loptak el, összességé­ben több mint 2 millió forint kárt okoztak a közös vagyonban. A szállítások legalizálásához az üzem volt vezetője, az 55 éves Lukácsi György és az akkori mű­vezető Fülöp Károly hamis bi­zonylatok­at állított ki. A na­gyobb tételű szállítmányokat a 42 éves Fehér János gépkocsive­zető és a 30 éves Mlinárik Jó­zsef rakodó vitte társaival az or­gazdákhoz. És, hogy egy esetle­ges közúti ellenőrzésnél se buk­janak le, a vállalat garázsából ,,beszereztek” maguknak menet­leveleket. Állandó megrendelőik közé tartozott például a 45 éves Csörgő Mihály, a 37 éves Palló Károly, a 35 éves Pintér János. Mindhárman iparengedély nélkül voltak építési vállalkozók, és el­sősorban társasházak kivitelezé­sét végezték. Pallónak ráadásul iparjogosítványa, de még szak­­képzettsége sem volt ehhez a munkához, hiszen tanult mester­­sége mechanikai műszerész. Gyakran adtak el a lopott anyagokból a 34 éves Posch Vil­mosnak is, aki állandó munkát soha nem vállalt, inkább külön­böző építési vállalkozóknak lett az anyagbeszerzője. Fehérék Posch rendelésére egyenesen az építkezésekhez vitték a lopott be­tonacélt. Az „anyagbeszerző” nem kis hasznot húzott ezekből az üzletekből, mivel Fehérék a hivatalos árnál jóval olcsóbban adták az anyagokat, ő meg per­sze majdnem a valódi áron adta tovább. A gépkocsivezető a be­folyt pénzek felét vagy Lukácsi­nak, vagy Fülöpnek adta, a töb­­bin osztozott a rakodókkal. Lu­kácsi például több mint 270 ezer, Fülöp pedig 253 ezer forinthoz jutott ily módon. A bűnszövetségben, üzletsze­rűen, folytatólagosan elkövetett sikkasztás alapos gyanúja miatt negyvennél több ember ellen fo­lyik a vizsgálat. Nyolcan előzetes letartóztatásban vannak. B. K. Szeptember 26-tól Téli menetrend Naptáraink már a meteoroló­giai ősz napjait jelzik, óráinknak pedig három hét múlva kell visz­­szatérniük az eredeti közép-euró­pai időszámításra. Óraigazítás: szeptember 26-án, vasárnap éjjel 1 órakor, a mutatókat egy órával kell visszahajtani, 0 órára. A hathónapos nyári időszámí­tással jobban hasznosítottuk a napfényes nappali órákat, s en­nek révén az előzetes számítá­sok szerint mintegy 130 millió kilowattóra villamos energiát ta­karítottunk meg, ami 30 ezer ton­na fűtőolajnak felel meg. Szeptember 26-án nálunk, és egész Európában a vasúti közle­kedés téli menetrendje lép élet­be. Ezért a MÁV kiadja a hiva­talos menetrend 1-es számú pót­füzetét, amely közli a nemzetkö­zi vasúti forgalomban bekövet­kező, az ötnapos munka- és ta­nítási héttel összefüggő, valamint a Budapest és Székesfehérvár közötti pályakorszerűsítéssel érintett több mint 30 vonat in­dulási és érkezési idejének vál­tozásait. A 120 ezer példányban elkészülő pótfüzetet várhatóan szeptember 15-e és 20-a között vehetik át az érdekeltek díjta­lanul a hivatalos menetrend­könyv 1-es számú utalványa el­lenében. A Volán-autóbuszok me­netrendjében feltüntetett időpon­tok szeptember 26-a után sem változnak, az idén kiadott MA­LÉV-, MAHART-menetrendek pedig már tartalmazzák az óra­­átállítást köve­tő változásokat. IBI'i TUDÓSÍTÁSOK : 2. SZEPTEMBER 5. VASÁRNAP 5 Vásárnaptár A rövidítések jelentése: országos ál­lat- és kirakó vásár: (oák): országos kirakó vásár: (ok): országos állat-* vásár: (oá): autóvásár: (av). Se­ptember 1­., hétfő: Bugyi, Doboz, Dunaújváros, Eger, Győr, Marcali, Miske, Nagyvázsony, Tompa, Vásáros­­namény, Zalaapáti: (oák). Csongrád: (oá). Szeptember 7., kedd: Bátaszék. Be­led. Nagykanizsa. Nádudvar. Recsk. Sajókaza. Szentgál. Tiszadada: (oák); Cegléd. Tapolca: (oá). Szeptember 8., szerda: Biharkeresz­­tes. Csorna. Mezőcsát. Tiszakarád: (oák). Heves, Makó: (oá). Szeptember 1­., csütörtök: Pápate­­szér. Sarkad: (oák), Orosháza: (oá). Szeptember 10., péntek: Alap: (oák). Szeptember 11., szombat: Szegvár, Szentlőrinc, Tószeg: (oák). Szentlő­­rinc: (av). Szeptember 12., vasárnap: Cibakhá­za, Csépa, Dabas, Nagykáta, Szabad­­szállás. Zagyarékas: (oák), Becse­­hely, Szeged-Kiskundorozsma: (ok): Baja, Békéscsaba, Dabas, Debrecen, Lajosmizse, Marcali, Miskolc, Nagy­kőrös, Nyíregyháza, Pécs, Siófok, Sze­ged, Szombathely, Tata, Veszprém, Zalaegerszeg: (av). Nyitott házak Kísérletező népművelők Szombaton és vasárnap adnak számot eredményeikről, tapasz­­t­­alataikról az Országos Közmű­velődési Tanács és a Népművelé­si Intézet által­ három éve kezde­­­ményezett „nyitott ház” elneve­­­­zésű közművelődési kísérletben­­ részt vevő intézmények. Az újpa­lotai szabadidő-központban és a környező utcákon kaptak lehető­séget a százhalombattai, a dombó­vári, a jászberényi, a jászkiséri, a jászszentlászlói, a kazincbarci­kai és a zalaszentgróti művelődé­si házak klubjai, szakkörei, mű­vészeti csoportjai — szövők, hím­zők, fafaragók, bábkészítők, ama­tőr fürtösek, fúvós- és népzené­szek, szakácsok, kertészkedők, bor­termelők — a bemutatkozásra. Sokoldalú közművelődési mun­káról adnak most képet Újpalo­tán. A népművelők célja: a ha­gyományos közművelődési intéz­ményeket nyitottabbá, vonzóbbá tenni minden látogató számára. Ezekben a házakban a korábban kihasználatlanul álló előcsarno­kokban konténerekben helyezték el a barkácsoláshoz, a szabás-var­ráshoz, a hímzéshez, a bábozás­hoz és még sokféle szabadidős elfoglaltsághoz szükséges kelléke­ket, melyeket a látogatók minden megkötöttség nélkül kedvükre használhatnak. W hort ~io l \ r— Ararógité biszk­ós K /j ^ J : „Ez nem nizla­da..." Tudósítónktól: „Ez nem hizlalda, itt csak az éhséget lehet elverni, és külön­ben is, ezeknek a csöveseknek ez is jó ...” Az utasítást az üzlet­vezető adta ki a személyzetnek, s felére csökkentették a fasírt­­ban a húst, amit azután száraz kenyérrel pótoltak. Egy kilóból nem húsz vagdalt, de negyven készült. Persze, ki is mert volna emiatt reklamálni a Budai Ifjú­sági Parkban? A vendégek azt sem vették észre, hogy a vaj hiányzik a szalámis és sonkás szendvicsekről. Hatezer szenvi­­cset kentek meg annyi margarin­ból, amennyiből az árkalkuláció szerint ezret lehetett volna. Nem sokat, néhány fillért csaltak mindössze a nagystílűnek egyál­talán nem nevezhető boltosok, de sok kicsi sokra megy, megvolt bőven a hasznuk. Mert a több­letbevételnek csupán egy részét fizették be a Dél-budai Vendég­látóipari Vállalat kasszájába. Csöppy László, az If­júsági Park volt üzletvezetője fenti ki­jelen­­­tésének szigorúan érvényt szer­zett. Alaposan ellenőrizte a sza­kácsokat, nehogy véletlenül is az árkalkulációnak megfelelő ada­gokat készítsenek. Pontosan ügyelt arra is, hogy a többlet­­bevételek egy része a vállalat kasszájába kerüljön. Hogy meny­nyi, ezt pontosan megállapítani nem lehet. Amennyit az igazság­ügyi szakértő bizonyítani tudott, az több, mint tízezer forint. A húsz és egyéb, a bisztróban fel nem használt élelmiszereket Csöppy László az akkori Három­szív vendéglőbe szállíttatta, ahol ekkor a felesége volt az üzlet­vezető helyettese, és ott értékesí­tette. A vállalati ellenőrzés különfé­le szörpsűrítményekből jelentős többletet talált a büfében. Az előírtnál, s az árkalkulációban szereplő mennyiségnél ugyanis jóval kevesebb szörpsűrítményből készítették a Fantát, a Colát. Az automatát karbantartó műsze­rész havonta észrevette, hogy az üdítőautomata eldugult­­ a nagy forgalom következtében. A kimért üdítő­italok mennyiségét csökkenteni nem tudták, viszont az elszámolt üvegbetét ellenére sem váltották vissza az üvegeket. Záróra után öszegyűjtötték, s ebből sem kis hasznuk származ­hatott. Az üzletvezető persze nem új fiú a szakmában, volt már né­hány munkahelye. Gondosan ügyelt arra, hogy a többletbevé­tel — a nyomozás megállapításai szerint — jelentős részét vállala­tának elszámolja. Úgy vélte, hogy így a belső ellenőrök is elnézőb­bek lesznek, a vállalat, s ő ma­ga is jobban jár. Ebben nem is csalódhatott, hiszen senki sem firtatta, miből származik a jelen­tős többlet. És persze azt sem vizsgálták, hogy a többletből mennyi kerül az üzletvezető zse­bébe. A nyomozás során egyéb sza­bálytalanságokat is fölfedeztek. Azt például, hogy az üzletvezető néhány rokonának majdnem húszezer forint munkabért fize­tett ki — jogtalanul. A fenti bűncselekmények miatt Csöpey László ellen az I—XII. kerületi Ügyészség vádat emelt. A többi között a vásárlók meg­károsítása, sikkasztás, árdrágítás, csalás bűntettével vádolják. Rajta kívül még tizenegyen kerültek a­­vádlottak padjára. A Fővárosi Bíróság büntetőtanácsa a közel­jövőben hirdet ítéletet az ügy­ben. H­ogy miként tehe­tünk szert egy komplett birkanyáj­ra? Nos, mi sem egy­szerűbb ennél. Hi­szen aki nyitott szemmel jár-kel a világban, és figyel­­messen olvassa a sajtót — s nemcsak a vezércikket falja, hanem belepillant az apróhirdetésbe is —, örömmel silabizál­­hatta a Nimród rejt­vényújság hirdetését. Már az is örömet kelthetett, hogy a va­dászújság rejtvény­újságja — mint köz­ük — ezúttal az ál­latok világából merí­ti témáját, a főnyere­mény pedig egyene­sen lélegzetelállító. Idézem: „Ön valóban nyájas olvasója lehet lapunknak, ha meg­vásárolja rejtvény­magazinunkat, mert a főnyeremény nem más, mint egy valódi bír kányái Bevallom,, szorong­va várom a sorsolást. Mert mi lesz, ha egy budapesti lakos — lett légyen az vadász Egy szuszra Nyájasan vagy csupán rejt­vénymegszállott — nevét húzzák ki mint boldog főnyere­mény tulajdonosét. Vajon tudja-e a bol­dogtalan városlakó, hogy mit kell kezde­ni egy jerkével, me­lyik az ürü, s melyik a kos, s melyiknek dukál a kolomp a nyakába? Úgy hal­lottam, juhászképzőt nem hirdetett az idén a TIT. És hol fogja legeltetni az állatait a­ gyámoltalan? Igaz, hogy a kisvállalkozá­sok korát éljük, de nem hiszem, hogy a Fővárosi Tanács szí­vesen bérbe adná a Népligetet birkacélra. Bár, ha élelmes lesz az urbánus juhász, akkor vándorlegelte­téshez folyamodik, s területről területre keresi majd fel álla­taival a harmatos gyepet. Így idővel nem kelt majd meglepe­tést, ha a Rákóczi úton vagy a Magló­­di úton feltűnik a nyáj kolomppal, pu­lival, ahogy illik. Az­­ emberek egy ideig még összesúgnak a kampósbotot szoron­gató juhász láttán: „Ez a rejtvénylejtő”, de egy-két hónap el­teltével a pesti ju­hász olyan színfoltja lesz a fővárosnak, mint a Halászbástya. És ha a pesti gye­­pen jól szaporodik majd a nyáj, egy-két év múlva a hirdeté­sek között talán már azt olvashatjuk: „Ju­hászbojtárt állandó budapesti munkára felveszek.” (forró)

Next