Magyar Hírlap, 1983. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-16 / 13. szám

4 1983. JANUÁR 16. VASÁRNAP A KSI Vasárnap reggel így é V SÍROK m ár itt egy ember bottal és nehéz táskával, ezekben a januári napokban nap mint nap találkozom vele szerkesztőségektől zsúfolt palotánk folyosóin, megizzad terhe alatt, mert időses már. Saját költségén kiadott verseskötetét „szállítja le’’ mindazoknak, akik „előfizettek” rá, ilyen módon járulva hozzá a kinyomtatás nem olcsó mulatságához, s akiknek nevei ott sorakoznak egy fölöttébb terjedelmes listán. Számozott példány jár nekik és dedikáció, aminek láttán a napvilágra segítés öröme mellett ott felhőzik egy cseppnyi szomorúság is: hányan járták végig ezt az utat költőink, kisebbek-nagyobbak a messzi tegnapokban, mindnek meg kellett halni, hogy halhatatlan legyen, de ebben mégsem ez a fontos, hanem a mű, a szárnyára bocsátott gondolat, mely utat keres „lélektől lélekig”. Nem lehetünk meg enélkül, nem is kell meglennünk, kínálják magukat a könyvek, amiket illő mód meg kell köszönni, fel-felnézve a nekem is szóló üzenetek lapjairól, milyen sokszor éreztem, érzek forró hálát az alkotás, az alkotó iránt, mert én is több lettem a többlet által, ami benne gyűlt fel és most megosztja velem. Vallom: nincs nagyobb önzetlenség a művészet önzetlenségénél, nincs szebb adakozás, mint az övé. Értéke kifejezhetetlen, pénzben legalábbis aligha mérhető, bár mostanában igencsak mérik ezt is, az írói-költői életforma — érthetően — az alkotások árát is felemlegeti újabban, a megélhetés oldaláról közelítve ehhez a nagyon nehéz számvetéshez. Nem új keletű dolog ez, hiszen szegény jó Bródy Sándor már a századforduló táján arról elmélkedett: ha például az író családot alapít, már nem tárcát ír, nem elbeszélést, színdarabot vagy regényt. Hanem kiscipőt a gyereknek, azután húst, kenyeret. És lakást ír az író — tehetném hozzá —, puha ágyat, kispárnát, egy utat Velencébe, s így megy ez egészen a saját folyószámláig. De hányuknak adatik meg mindez? Márai szerint egyetlen magyar írónak — már aki valóban az volt , sikerült, hogy saját háza legyen a budai Várhegyen, Kosztolányinak. El is ment időnap előtt, mondhatni: virágjában, hiába bólogattak az Üllői úti fák. A nagy rivális, Ady haldoklásában jutott első és egyben utolsó lakásához, ma emléktábla jelöli ezt egy pesti ház falán. Móricz Zsigmondnak már darabját játszotta a Nemzeti Színház, amikor lányai még összecsukható vaságyon aludtak, amit napközben elraktak szem elöl. Vannak újabb keletű történetek is. Ismertem az írót, tőle tudom: a darabot, amelyet ugyancsak a Nemzetiben történt bemutatása után úgy üdvözöltek, mint az új magyar dráma megszületését, s amiért Kossuth-díjat kapott, a napi munka után, éjszakánként írta egyszobás lakása fürdőszobájában, a W. C.-támlát lehajtva, előtte hokedlin az írógéppel. Pici volt még a kisebbik lánya, nem volt szabad felébreszteni. És hány vékonypénzű íróembert ismertem, ismerek, akinek nincs meleg bélés a télikabátjában, de akinek még ebben az állapotban sem az a gondja, hogy pénzt hajhásszon, mert nem a pénzért ír, csak pénzért nem is lehet írni, micsoda írás lenne az? öregségében jó Táncsics Mihály maga árulta lepedőbe kötött könyveit úton-útfélen, vásárokon. „Ha az írói segélyegylet havonként húsz forinttal nem támogatna, gyakran felkopnék az állam, vagy a lakbért nem fizethetném ki és kitennék a szűrömet...” — írja életének j végső időszakáról. Mégis, az írást vallja kenyerének, az a tudat vezeti, hogy „az egészséges, jó mag nem hullhatott mind kősziklára". Mert ezért ír az író, ez az indíttatás vezeti. A többi a társadalom dolga, megbecsüli-e ezt és mennyire. Ha manapság erről is több szó esik, mint régebben, teljesen természetesnek tartom, sőt, helyénvalónak. Akkor hát mi az, ami nem helyénvaló? Mostanában gyakran hallom, s elhangzott nemrég egy kabarészám is a rádióban, az ország füle hallatára sírokról, sírószövetségről. Talán jogom van leírni: én ezen a kabarén nem nevettem. Növekvő keserűséggel hallgattam: mit meg nem tesznek ezek a jó svádájú fiúk, akiknek különben annyi derűs pillanatunkat köszönhetjük, milyen messzire mernek menni a hazug, mert túlzott általánosításban. Felróják egy szervezetnek, amelynek érdekvédelmi tennivalói is vannak, hogy érdekeket véd. Nem zavarja őket, hogy ugyanezt teszi valahány terület, ágazat, foglalkozási kör valamennyi létező, hasonló szervezete. Csak épp,ez a zavaró. Miért? Szelíden kérdezem, a könyvek, az irodalom egyszerű barátja jogán, azoknak a jogán, akiknek vannak könyvélményeik, életre szólóak. Születnek ma is és lesznek is ilyen művek. Alkotóikat meg kell süvegeini, juttatni kell nekik a közösből, amennyi juthat, figyelembe véve, hogy nem akármilyen munkát végeznek és általában nem alkusznak előre a bérre. Egyesek közülük kifigurázhatók. Nyilván. De mennyivel szebben csinálta ezt Karinthy, a Frigyes! Hogy könnyű volt neki, mert mesterségbeli volt? Hát igen, ilyen oldala is van a dolognak. Az írók — emberek. De úgy köszörülje rajtuk a nyelvét bárki is, s, hogy ne az irodalmat bántsa. Nem érdemli meg! Jó ütemben épül a nyíregyházi kórház Megyei tanosztonktoz. Látványos szakaszához érkezett Nyíregyházán a Jósa András Megyei Kórház rekonstrukciója. A régi épületek egy részét felújították, de mellettük a legmodernebb technológiával újakat is építenek. A sebészeti és diagnosztikai szárny, valamint a fekvőbetegrészleg kialakításához 1930 májusában láttak hozzá, s ez év végére már befejezik. Az építkezés generálkivitelezője a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat. . A 445 ágyas új tömb átadásárval majdnem ötven százalékkal több beteget gyógyítanak majd a kórházban. A diagnosztikai szárnyban kilenc műtő szolgálja ki a sebészetet, a szemészetet és az urológiai osztályt, tíz felvonó viszi majd a betegeket és szállítja az ebédet, a gyógyszereket. Megszűnnek a zsúfolt kórtermek, egy szobában hat beteget helyeznek el. A két épület összesen 585 millió forintba kerül, s ebből az építési-szerelési munkák 283 milliót tesznek ki. A napokban a felújított kazánház harmadik kazánjánál is megkezdték a próbaüzemet, amásik kettőt már szeptemberben és novemberben üzembe helyezték. Ezekben a napokban — az Általános Épülettervező Vállalattól esetenként késedelmesen érkező tervek miatt — egyszerre kétszázan dolgoznak a kórházi építkezésen, hogy az év végi befejezésre pontosan sor kerüljön. TUDÓSÍTÁSOK Újjáalakított stúdió KoU^°\ Itt a hangja — vigye haza! Családi események zaját is megörökítik Tíz-tizenkét évvel ezelőtt történt, úgy karácsony táján: vékonyka, világoskék, ide-oda hajlítható, talán még össze is gyűrhető lemezkét kaptunk Moszkvából, s csodák csodája, bátyám jókívánságai hangzottak fel róla. Fontoskodva, komolykodva beszélt a kisvárosban élő családnak arról, hogy most éppen egy parányi kalitkában állva, valahol a Gorkij utcában, egy-két rubelért „lemezt készít”. Az izgatott hangot még néhány fordulaton hallgathattuk, aztán hosszú csend következett. Már azt hittük, vége, hiszen csak a tű surrogott, amikor bátyám kissé zavartan, ám annál undorabban közölte: „Nem is gondoltam volna, hogy ilyen nehéz megtölteni egy lemezt.” Azóta nosztalgiám a saját, lemez. Az is marad. Mert a József körút 19-ben most átadott MRT- hangstúdió tulajdonosa a Magyar Rádió és a Magyar Televízió kereskedelmi igazgatósága, a drága, tőkés nyersanyag és vágóberendezés miatt „lemezre zenélést és beszélést” nem vállal. Igaz, az 1978-as tervekben még szerepelt egy ilyen stúdió is, ám változtak a világpiaci árak, s a lemezfelvétel gondolatát az elektronikus képrögzítés és hangosítás, meg a videomontírozás váltotta fel. — Az ősstúdió — mondja Szabó Sándor hangmérnök és stúdióvezető — az 1950-es évek elejétől működött, ma már ugyancsak elavult technikai berendezésekkel, a Fővárosi Kézművesipari Vállalat egyik részlegeként. Profiljuk a lemezvágás és a reklámfilmek hangosítása, alákeverése volt. Egy kétszer ötperces lemez vágása akkor 67 forintba került. Maugyanezt 700-ért vállalhatnánk. De nincs rá kereslet. Hangszalagra sokkal inkább, hiszen manapság szinte minden családban van magnó. — Miért vette át a stúdiót most az MRT? — Mert elavult már, s az épület is életveszélyes lett. 1978- ban a Fővárosi Tanács versenytárgyalást írt ki. Volt aki közértet akart a stúdióból, mások a Magyar Hirdető vagy a Volán számára szerették volna megkapni a helyiséget. A tanács az MRT javaslatát fogadta el, azzal a kikötéssel, hogy továbbra is a lakossági szolgáltatás áll majd az előtérben. 5 millió 200 ezer forintba került az életveszélyes épület rendbehozatala. — És a stúdió felszerelése? — Pontos adatot nem tudok, de 4—5 millióba biztosan. Az elegáns kivitelezésű, kétszintes hangstúdió hangfelvevő szobájában folytatjuk a beszélgetést. Egy nyolccsatornás keverőasztal, hét magnetofon, STM mono és sztereo stúdiómagnetofonok, egy REVOX típusú lejátszó, visszahangosító, lemezjátszók ... Ha megérkezik, ide kerül még a gyorsmásoló is. A falakat perforált, lyukacsos falemezek borítják — hangszigetelést és jó akusztikát biztosítva. Becsukjuk a nehéz, vastag, hangszigetelő páncélajtót — a stúdiótérben vagyunk. 55 négyzetméteres üres tágasság. — Hogyan történik a hangfelvétel? — Egy próbafelvétel — ha szükséges — és a kliens máris kezdheti. — Mennyiért? ■— Ha csupán egy verset szeretne hangszalagra mondani, s egy órán belül végez, akkor hatszázért. Egy jól felkészült zenekar tíz óra alatt — tíz számot véve alapul —, a vissza- és rájátszást is beszámítva, tízezerért dalolhatja el a nótáit. A hangszereket — a zongorát kivéve — persze a zenekarnak magának kell hoznia. Mi mikrofont, mikrofonállványt biztosítunk. És jó levegőt — a klímaberendezésünk segítségével. — A tájékoztatóban családi események megörökítése, helyszíni hangfelvételek is szerepelnek. Hogyan képzelik ennek a megvalósítását? — Egyelőre a jelentkezéseket várjuk. Még az is gond, hogyan tudjuk beosztani dolgozóinkat a hétvégi családi hangfelvételekre. A házasságkötési, névadói s valójában mindennemű hangfelvétel-készítést én a fényképész munkájához hasonlítom. A helyszínen felvesszük a boldogító igeneket s majd itt, utólag „retusáljuk”, keverjük rá például a nászindulót. — A lakossági szolgáltatások mellett mivel foglalkozik még a stúdió? — Kereskedelmi és reklámtevékenységgel. A jövőben, tehermentesítve a Hargita Stúdiót, itt készül majd többek között a rádió közismert reklámparádéja s a reggeli reklámblokk. — Mennyiért? — A közületeknek még nincsen meg az árkalkulációja. Anynyi bizonyos, hogy az ugyancsak lesrófolt lakossági áraknál jóval drágábban. Az említett — eredetileg filmgépteremnek, filmlejátszónak szánt helyiség — egyelőre még — üresen várja képmagnóit. A lenti fogadóteremben azonban már egymást váltják az ügyfelek. Egyelőre még sok a félreértés. Valaki például rádióműsorokat szeretne szalagra másoltatni ... Nem vállalják. Viszont megörvendezteti az ügyfelet a hangstúdió másik szolgáltatása, pontosabban annak az ára: az egyórás műsor átmásolását itt száz forinttal olcsóbban vállalják, mint a maszekok. Scipiades Erzsébet JEGYZET Sajnos, nem... Meglepődöm. Az évek óta megszokott csuklós autóbusz helyett, most — csúcsforgalmi időn kívül — „szóló”-busz áll be a megállóba. Igaz is, gondolom magamban, minek a több üzemanyagot zabáló, nagyobb, hiszen ez sem zsúfolt, még ülőhely is akad. Lám, lám ... A megállóban azért megkérdem a pilótát: — Ezután ilyenkor mindig kisebb busz jár majd erre? — Nem, dehogy, ez véletlen, csak ez az egy járat ilyen. — Kár, szívesen megírtam volna, hogy takarékoskodnak. — Sajnos, nem. Hosszabb diskurzusra nincs idő, busz megy, nekem le kell szállnom. Legfeljebb némi morfondírozásra telik. Mert ugye, azt nem tudom, vajon egy utasszámlálás menynyi energiát emésztene föl, mint ahogyan azt sem, menynyi energiába kerülne a „csuk, les helyett szóló” megszervezése, nemcsak itt, hanem a főváros megannyi vonalán. Azt viszont tudom, szellemi energia dolgában jobban állunk, mint az üzemanyagban megtestesülőben. Avagy mégsem? —tépé— Magyar Hírlap Komfortigény, klímaérzékenység 160 1 Fűtés és tervezés Hogyan lehet a fűtésnél energiát megtakarítani a terület- és településrendezés tervezésének eszközeivel? Erre a kérdésre keresett választ a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet kutatóinak két éven át tartó vizsgálata, amelybe bekapcsolódott a Budapesti Műszaki Egyetem, az Építéstudományi Intézet és a Meteorológiai Intézet is. A kutatók a közelmúltban bocsátották szakmai vitára munkájuk eredményét, a hat kötetből álló tanulmányt. A drága és kevés energia miatt új energiagazdálkodási stratégiát kell kidolgozni mindenütt, így a településrendezésben és az építészetben is. Ebben nagy felelősség hárul a tervezőkre, hiszen a létesítmények, épületek fűtésienergia-szükséglete már a tervezés során eldől, ekkor kell meghatározni az optimális energiaigényt. A kutatók — többek között — megvizsgálták az emberi szervezet komfortigényét, klímaérzékenységét. Tanulságosak a megállapításaik: nemcsak a hőmérséklethez, hanem a „hőérzethez” alkalmazkodva lenne kívánatos az épületek méretezéséről és tájolásáról gondoskodni. Az építmények kapcsolata,magassága, a tető formája is befolyásolja a fűtési energiaigényt, és a klimatikus tényezők figyelembevételével, építészeti eszközökkel — zsilipes bejárók, ferde tető — csökkenteni lehet az energiafelhasználást. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a kalorikus tervező ne csak a kész házzal találkozzék, hanem már az elhelyezésének a tervezésénél is közreműködjék. A kutatók — meteorológusok segítségével — elemezték az ország éghajlatát térségenként, körülhatárolva nyolc jellegzetes klímazónát, s ennek alapján elkészült a hazai települések, településegyüttesek, urbanizálódó térségek települési tájolási, és a jellegzetes települések energiatakarékos hőellátási javaslata. Továbbá — és ez különösen nagy érdeklődést váltott ki az eddigi vitákon — feltárták a kutatók az ipari és a kommunális hőellátás összekapcsolásának lehetőségeit. Lenne rá mód — néhol már alkalmazzák —hogy azok az üzemek, amelyeknél van szabad kapacitás, kommunális hőszolgáltatásra is vállalkozzanak. (Ehhez azonban meg kell teremteni a feltételeket, s ki kell dolgozni az érdekelt jogi rendszert.) Hasonlóan nagy érdeklődés kísérte a hosszú távú lakásépítés és a takarékos energiaellátáskapcsolatait elemző vizsgálat javaslatait. J. E.