Magyar Hírlap, 1987. március (20. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-04 / 53. szám
Magyar Hírlap Tudósítás a nyugat-berlini filmfesztiválról / j í ■OVu^l'UL, A lány, a fűrész és a gyerekkor 1 )i-C ^uUáaJ'í'te■'LlL Ezekben a hetekben Toulouse- Lautrec grafikáinak kiállítása jelenti Nyugat-Berlin első számú képzőművészeti szenzációját. A romantikus hírű, de a tárlat tanúsága szerint nagyon is szorgalmas mester szinte összes fellelhető grafikája helyet kapott az Új Nemzeti Galéria termeiben: sok száz munka idézi a legutolsó századvég Párizsának félvilági életét. Toulouse-Lautrec valószínűleg nem a halhatatlanságra sandítva örökítette meg néhány biztos vonással a Mouline Rouge és környéke vaskos pénztárcáit, potrohos mecénásait, szépséges csillagait és a művészetiszerelmi nagyüzem jellegzetes mellékszereplőit — alkotásai mégis maradandó képet adnak egy túlfűtött hangulatú világról. A Tiergarten másik szélén, a nyugat-berlini nemzetközi filmfesztivál Zoo-pályaudvar környéki vetítőtermeiben a ma filmesei igyekeznek valami hasonlót kicsikarni abból a találmányból, mely éppen Toulouse-Lautrec utolsó éveiben indult el, ugyancsak Párizsból, hódító útjára. Tizenhárom moziban és vetítőben, reggel kilenctől hajnali négyig terjedő idősávban kínálva portékáikat a fesztivál vendégeinek és a helyi filmbarátoknak. A gyakorlatilag áttekinthetetlen kínálatból emeljük ki ezúttal azokat a rövidfilmeket, kisjátékfilmeket, melyek alacsony költségvetéssel, szerény külsőségekkel és egy-két eredeti ötlettel próbálnak meg a szuperprodukciók közegében is talpon maradni, közönségre találni. A nyugat-berlini fesztivál egyik legrokonszenvesebb tulajdonsága éppen az, hogy a hivatalos versenyfilmek mellett kezdő, ismeretlen rendezőknek is lehetőséget ad a bemutatkozásra részint a Panoráma, részint a fiatal filmesek fóruma keretében.Mint Andre Burke és Susan Pollack Ellenvetések című, tizenhat perces kisjátékfilmje, melyben két, külsőleg egészséges fiatal, egy kedves lány és egy rokonszenves fiú kínozza egymást a lelki és fizikai szadizmus összes fellelhető eszközével nappal és éjjel, szerelmes együttlétük minden pillanatát kéjes dühhel használva ki. Igazán „emancipált” módon teszik mindezt, a kínzó és a megkínzott, az uralkodó és az elnyomott szerepe gondos arányosság szerint cserélődik fel. Kinti életükről csak a szatyrok tudósítanak, melyek tartalmát — feltehetően valamely nagyáruházból érkezve — a lakásba lépve, mohón kicsomagolják, de semmi igazán izgalmas nem jön számukra odakintről. Marad a bezárt ajtó, s mögötte a félelembe, erőszakba forduló szerelem. Egy másik amerikai kisjátékfilm, a kissé bizarr című Csehek és egyensúlyok ugyancsak két fiatal tétova szerelmét dolgozza fel: a produkció vizsgafilmnek készült, s rendezője, Debra Epstein Milos Forman tanítványa. Talán innen a cseh motívum, talán máshonnan: az éjszakai vetítésen személyesen is megjelenő fiatal rendezőnő mindenesetre hangsúlyozta, hogy nem az emigrációról, legfeljebb az emigránsok New York-képéről kívánt filmet készíteni. Japán asztalosa ellopja egy fiatal lány kézitáskáját, melyben szerény készpénzen kívül cseh iratokat talál. Megkeresi a lányt, aki Prágából érkezett, s éppoly szegény, mint a japán fiú. Találkozgatnak, nem találkozgatnak, csalódásuk és magányuk szorításából bizonytalanul elindulnának egymás iránt, de semmi más nem köti össze őket, mint hogy mindketten idegenek New Yorkban. Debra Epstein láthatólag jó tanítványa volt Formannak , de már az ízig-vérig amerikaivá vált mesternek. Kiémi fütty és csendes bizonytalanság fogadta a mindössze tizenhárom perces, ám láthatóan alaposan megkonstruált Rövid gyerekkor, hosszú búcsúzás című nyugatnémet kisjátékfilmet. A történet spekulatív, de nem érdektelen. Egy fiatal apa náci szellemben és szigorral neveli kisfiát, míg az, megfogadva az ölesre buzdító jelszavakat, saját apját gyilkolja meg és ássa el az erdőben. A mindaddig vad és sivár környezet ezután megtelik a csábítás, a szex jelképeivel, s a kisfiúnak most már ebben a kellemesebbnek látszó környezetben kellene eligazodnia. Dieter Schider, aki első filmjét egyébként Fassbinderről készítette, e munkájában éppen azzal maradt adós, amit nagy mestere oly zseniálisan tudott: a mégoly spekulatív történet egyénivé, hitelessé varázsolásával, az atmoszférateremtés képességével. Több kisjátékfilmmel is jelentkezett a brit Daniel Landin és Richard Heslop. Mindketten a hatvanas évek elején születtek, rövid életükben többféle dologgal is foglalkoztak már. Landin, mint önéletrajzában kiemeli, hosszabb időt töltött Magyarországon is. Nyugat- Berlinben bemutatott munkáikat viharos nemtetszés és halk kíváncsiság fogadta a késő éjszakai vetítésen. A lány és fűrész című produkciójukban egy kislány és egy igencsak eleven fűrész játszik egymással, közel fél órán keresztül, fémes, sistergő-suhogó zajjal. A Procar autójában hol szeretkezni próbálnak egy lánnyal, hol csak esznek, máskor pedig az autópályán száguldoznak, mígnem szét nem verik fémes roncsaira a kocsit. Munkáik olyasfajta kísérletek, melyhez elsősorban is befogadói türelem kell. Talán megérdemelnék, de ha még Nyugat-Berlin diákjaitól, fiatal filmeseitől is hiába várják, akkor sok sikert nem érhetnek el ezen az úton. Dehát egyikük 1961-ben, másikuk 1962-ben született . . Hegyi Gyula 4. A szovjet „Téma " című film nyerte a nyugat-berlini Nemzetközi Filmfesztivál fődíját, az Arany Medvét. Mészáros Márta „Napló szerelmeimnek" című alkotása Ezüst Medve díjat kapott. (MTI) Az apa, a fiú és a csábító a Rövid filmből gyerekkor, hosszú búcsúzás című — Most pedig — invitál büszkén tenyérnyi szobájából a vezetőnő —, megmutatom önnek könyvtárunk új kezdeményezését, a családi sarkot. Családi sarok? Mennyi meghitt melegséget sugároznak e szavak; rég nincs szülőket, nagyszülőket s elsüllyedt gyerekkort idéznek; melegséget és jó illatokat árasztó, nagy konyhai sparheltet, a szobában levő két alacsony fotelt, melyekbe még akkor is kényelmesen befészkelhette magát az ember, amikor a rugók itt-ott már kitüremkedtek. — Íme, a mi családi övezetünk — állított meg a helyiség egyik sarkában a vezetőnő, mely külsőre semmiben sem tért el a többitől: itt is polcok voltak, a polcokon meg könyvek. — Már a könyvtár bezárása, felújítása előtt kacérkodtunk a gondolattal — folytatta az igazgatónő —, hogy a keresett művek kiválasztásához még több segítséget adjunk az olvasóinknak. Tudja, sok olyan olvasó jár hozzánk — főleg az idősebbek —, akiknek csak annyi a kívánságuk, hogy valami jót, valami szerelmeset, kalandosat, háborúsat vagy életrajzi könyvet adjunk. A felújítás ideje alatt ellátogattunk azokba a könyvtárakba, ahol a családisarok-kísérletek már régóta folynak. " A családi vagy szabadidős könyvtár — melyről Maruszki József írt a Jelentés a IX. kerületi főkönyvtár családi kísérletéről címmel tanulmányt — egészen izgalmas eredményeket Családi sarok hozott. Képzeljék el, a IX. kerületi főkönyvtár évek óta használaton kívül levő vendégkönyvébe, a kísérlet óta több százan írtak elismerően a könyvtárban végbemenő változásokról. Igaz, ebben a könyvtárban nem hagyományos olvasóterem, hanem kényelmes olvasói öklök találhatók, a gyerekszobának is tekinthető gyereksarokban pedig játszhatnak, sakkozhatnak vagy akár teázhatnak is a gyerekek. Teázás a könyvtárban? Milyen irigylésre méltó és menynyire bosszantó, hogy az egyik könyvtárnak teázós öbölre is futja, a másiknak meg legföljebb az elnevezésre! Állítólag még a kényelem nélküli könyvtári öblökben is eredményesebb lehet a könyvtárosok munkája. Viszonylag rövid idő alatt kiderül: a könyvállomány — igazodva a tényleges olvasói igényekhez — egy-két tízezerrel csökkenthető, anélkül, hogy ezáltal a fiókkönyvtári funkciók csorbulnának. A könyvtári olvasók többsége, körülbelül 60—70 százaléka „öbölolvasóvá" lesz, úgy, hogy közben mind gyakrabban használják a hagyományos könyvtári részeket. Az öbölolvasók 10—12 témacsoportból választhatnak: a kalandos irodalom, a fantasztikum, a gyermekirodalom, a krimik és kísértethistóriák, a háborús és kémtörténetek, a szerelem és szex, a vidám- és állatos könyvek, az életrajzok, a történelmi könyvek, a társadalmi és családregények, a család, otthon, szabadidő, a tudományok világa és a művészetek világához öszszegyűjtött művekből. Az olvasóknak külön gyönyörűséget jelent, s megtiszteltetésnek veszik, hogy az értékes művészeti albumokat is kikölcsönözhetik. S csodák csodája, a kísérlet óta csökkent a kipengézett, megcsonkított albumok száma. Családi sarok? Nem nagy újdonság ez. Végül is hazánk kisközségi, falusi fiókkönyvtárainak a nagy része ilyen. Könyvállományukat, méretüket tekintve, elférnek egy családi ház sarkában, egy kétajtós szekrénykében. Ha lehetne, a „Családi sarok" könyvtárosi díjat Mári néninek ítélném meg, aki a faluház elhúzódó építése miatt már évek óta családi házuk egyik sarkában, egészen pontosan az üvegezett verandán őrzi a falu könyveit. Miért zavarnák, télen még a hideget is felfogják. Mári nénit egész életében csak az állatok s a gyermekei nevelgetése érdekelte. Aztán, ahogy törölgette a köteteket, egyszerre csak vágyakozni kezdett egy szép szerelmes, megríkató könyvre. Majd egy kalandosra. Meg egy folyondáros életrajzira. Órákat lapdosott el — olvasásra — a napjaiból. A falu persze megneszelte a dolgot — nem volt nehéz, mert Mari néni szívesen elmesélte másoknak is a könyvélményeit —, s a falu népe most Mari néni családi sarokjába, vagyis a verandára jár trécselni meg könyvet kölcsönözni. Scipiades XC KULTÚRA — GAZDASÁG 1987. március 4., szerda Lett volna igény... Mezőgazdasági gépek javítása-felújítása — Gyors változásra nemi esély Becslések szerint a hazai mezőgazdasági üzemek mintegy negyven százalékánál folyamatosan romlik a műszaki színvonal, egyharmaduknak csak a szintentartásra futja, és csupán a fennmaradó hányaduk képes finanszírozni a rendelkezésre álló géppark folyamatos megújítását. A lassúbb beruházási tempó nyomán élénkült-e legalább a javító tevékenység? Hol a legfenyegetőbb a visszaesésnek megnyugtató válaszok ... De nézzük csak a tényeket! Az ötödik ötéves tervidőszakban még dinamikusan — ráadásul az előirányzottnál nagyobb mértékben — nőttek a mezőgazdaság gépvásárlásai, ám a tempó az 1981—85-ös időszakra lelassult. Olyannyira, hogy az agrárszektor gépi beruházásainak értéke körülbelül 10 százalékkal el is maradt a tervezettől. Igaz, a mezőgazdasági gépi állóeszköz-állomány az 1980-as 107 milliárdról 1985- re még így is 135 milliárd forint értékűre nőtt, s csúcstechnológiát megtestesítő nyugati gépek is szép számmal kerültek be az országba. A növekedés áldásait azonban a gazdaságok nem egyformán élvezhették: nagyobb beruházásokra csak azoknak futotta, amelyek legalább 8,9 millió tonna gabonát termeltek. Ahol a szemestermés csupán ennek a fele, illetve a tevékenységben nagyobb súlyt képvisel az állattenyésztés, a zöldség-, gyümölcs-, vagy szőlőtermesztés, ott nem jutott korszerű berendezések megvásárlására. Ijesztő mértékben megugrott a nullára leírt traktorok, kombájnok és egyéb mezőgazdasági önjáró gépek aránya, s ezek üzemben tartása nyilván jókora többletköltséget igényel. Túlbiztosítás Hogy pontosan mekkorát? — Nos, ez az, amit becsülni is nehéz, mivel a javítási költségeket a statisztikák nem választják el az egyéb üzemi költségektől. Bizonyos következtetésekre talán az alkatrész-értékesítésről rendelkezésre álló adatok nyújtanak lehetőséget. 1980-ban az azóta szétbontott Agrotröszt vállalatai 5,4 milliárd forint értékű mezőgazdasági alkatrészt forgalmaztak, maguk a gyártók pedig 100 milliónyit. Tavalyelőtt a pótalkatrész-forgalom 6,3 milliárd forintra, a múlt esztendőre pedig 8 milliárdra ugrott, tükrözve, hogy a kiszikkadt földeken végzett munka során több volt a géptörés, meghibásodás, mint kevésbé aszályos években. Messzemenő következtetések azonban az 1985. és a tavalyi év közötti jelentős forgalomnövekedésből sem vonhatók le: egyrészt, mert az áremelkedéseket kiszűrve ez csupán 6-7 százalékos növekedést jelent, másrészt pedig, mert a pótalkatrészeknek körülbelül egyharmada a KGST-beli partnerektől érkezik. Ezek esetében a kérdésekre egyelőre nincs hosszú szállítási határidők jellemzőek, ami természetesen egyben azt is jelenti, hogy az üzemek igyekeznek túlbiztosítani magukat, és egyáltalán nem biztos, hogy a megvásárolt alkatrészeket azonnal be is szerelik. Inkább készleteznek. A javítás, illetve a gépfelújítás színvonalát szintén sokak kritizálják. Sziráki András, aki három évtizede a szolnoki Mezőgép vezérigazgatója, a Parlament mezőgazdasági bizottságának is tagja, egyike azoknak, akik a túlzottan decentralizált karbantartó-hálózat társulásos alapon történő újjászerveződését látnák szívesen. Azzal, hogy a 60-as évek végétől a mezőgazdasági üzemek mindinkább maguk vették kezükbe a gépjavítást, sok szolgáltatónak is befellegzett. Szolnokon jól emlékeznek még azokra az időkre, amikor évi 15—16 ezer gép motorját újították fel úgy, hogy a gépek használati értéke az újak 80 százalékát érte el, a ráfordítások pedig nem haladták meg az új gépvásárlásra fordítandó összeg 45 százalékát. Aztán 1972-re a felújított motorok száma 11 ezerre, 1981-re pedig kétezerre zsugorodott, ennek is a nagy része autóbuszmotor volt. Míg a szolgáltató tevékenység fénykorában a vállalat árbevételének körülbelül a fele származott a javításból, illetve a felújításból, mára ez az arány 10 százalékosra mérséklődött. Az évi 3 milliárdos forgalomból 300 millió forintot képvisel. A zsíros falat A szolnoki vezérigazgatónak nem az fáj, hogy vállalata zsíros falattól esett el, kapós termékskála kialakításával a szolgáltatás leépülését ellensúlyozni tudták, és azzal, hogy villanymotorok, generátorok, dinamók, önindítók, pneumatikus részegységek javítására szakosodtak, megtartottak sok régi megrendelőt is. Sziráki András inkább azt tartja aggasztónak, hogy „az ahány gazdaság — annyi javítóműhely" gyakorlata a pénz és a szakértelem ijesztően nagy szétforgácsolódását vonta maga után, amit a karbantartás színvonala is megsínylett. Sőt, a felújításé is, amit az alkatrészfelhasználás szerinte túl nagy volumene is alátámaszt. Ráadásul a decentralizáltság a készletezési költségek növekedését, bizonyos alkatrészek ideiglenes eltűnését is jelenti. Nem csupán a „poén” kedvéért, hanem az ebből a helyzetből fakadó állapot illusztrálására említette a vezérigazgató azt a két évvel ezelőtti esetet, amikor egy fontos termékükhöz bizonyos fajta, csakis tőkés importból megszerezhető hidraulikus munkahenger hiányzott. Nem kis meglepetésre egy mezőgazdasági üzem raktárában sikerült ilyet fellelni — többszázas tételben! Árengedménnyel is odaadták, hiszen ott hevert már évek óta ... Hogyan nézne ki egy iparvállalat tmk-részleg nélkül? Ezt a kérdést Buda Gábor, a MÉM műszaki főosztályvezető-helyettese tette fel, védelmébe véve a jelenlegi szisztémát. Megemlítette, hogy a hazai átlagos mezőgazdasági üzemnagyság 4 ezer hektár fölött van — több mint tízszerese a nyugat-európainak, ami egyben több tucat gép üzemeltetését is jelenti Ekkora gépparkhoz már nélkülözhetetlen a saját karbantartó bázis. Ennek fenntartási költségei ugyan nem láthatók tisztán, de tény, hogy a gazdaságok a holtidényben így jobban tudják foglalkoztatni saját dolgozóikat. Emellett úgy érzik: nem külső nyereségérdekeit szervezetnek kell fizetniük a javításért, és az sem mellékes, hogy a lerobbant gépek gyorsabban helyezhetők újra üzembe. A gazdaságokban végzett javítómunka műszaki színvonala sem lehet olyan rossz — mondja Buda Gábor —, hiszen tény: a magyar mezőgazdaság egységnyi termőterületre vetítve viszonylag kis gépállománynyal, és egységnyi gépértékre vetítve — noha ez az a pont, ahol hiányzik a pontos statisztika — viszonylag kis javítási költséggel látja el feladatait. Ha kölcsönözöl lebot . Nehéz tehát igazságot tenni, de egy biztos: a hazai mezőgazdasági géppark állagának túl gyors javulásában nemigen bízhatunk. A tavalyi tervek 15,2 milliárd forint értékű mezőgazdasági beruházással számoltak, de a gazdaságok ebből csak 13,5—14 milliárd forint közötti értéket realizáltak. Szocialista gépeket 350 millió forint értékben kölcsönözhettek volna, de csak 67 millió értékű gépre kötöttek bérleti szerződést. Az elmaradás oka valószínűleg az lehet, hogy az ak-adót túl későn — csak júliusban — és eleve korlátozott körben — kombájnokra és egyéb, szálas takarmányt betakarító gépekre — hirdették meg. Eközben az AGROKER saját, 100 millió forint értékű gépre meghirdetett kölcsönbérleti akciója maradéktalanul sikeresnek bizonyult, ami arra utal: igények lettek volna ... Muzslai Zoltán Magyar—osztrák vízügyi tárgyalások Tudósítónktól. A két ország közös államhatára mentén adódó együttes tennivalókat beszélik meg Szombathelyen — a hétfőn kezdődött és ma véget érő — magyar—osztrák vízügyi tárgyaláson. A két fél szakemberei áttekintették a múlt évi munkáról készült elszámolást, majd egyeztették az idei építési terveket. Részletesen megvitatták a Fertő-tó partrendezésével és vízminőségével összefüggő kérdéseket. Elhatározták, hogy felújítják az Irvat Hanság csatornarendszert és abban is megállapodtak, hogy szabályozzák a Pinkát és a Rábát. Ez utóbbi folyónak a Szentgotthárd feletti közös szakasza mentén sor kerülhet kisebb határkiigazításokra is. A magyar-osztrák államközi egyezményben foglaltak szerint folytatják azt a jól bevált gyakorlatot, hogy a burgenlandi árvízvédelmi állomás naponta adatokat szolgáltat a nyugat-dunántúli vízügyi szerveknek a lehullott csapadék mennyiségéről, a pillanatnyi vízállásról és egyéb tudnivalókról. Vészhelyzet esetén sűrűbben cserélnek információt. Elhatározták, hogy együttesen munkálkodnak a vízminőség védelméért is. A legközelebbi tárgyalást március 16-án Burgenlandban tartják. A MAGYAR NEMZETI BANK HIVATALOS DEVIZAÁRFOLYAMAI ÉRVÉNYBEN: 1987. MÁRCIUS 4. az államközi megállapodásokon alapuló hivatalos árfolyamok változatlanul az i*az. november 71-i KÖZLÉSNEK MEGFELELŐEN VANNAK ÉRVÉNYBEN. A határidős árfolyamkülönbözeti százalékok változatlanul » 1997. február 21-i közlésnek megfelelően vannak érvényben. A Magyar Nemzeti Bank ««AM«. számú költeménye szerint hivatalos a Magyar Hírlapban, valamint a bankszervek helyiségeiben közzététi lista. Angol font 6931,69 6938,83 6945,77 Ausztrál dollár 3007,94 3010,95 3013,96 Belga frank 116,88 117,00 117,12 Dán korona 642,84 643,48 644,12 Finn márka 979,77 980,75 981,73 Francia frank 727,28 728,01 728,74 Hollandi forint 2143,71 2145,86 2148,01 Ir font 6454,84 6461,30 6467,76 Japán jen (1000) 288,88 289,17 289,46 Kanadai dollár 3328,64 3331,97 3335,30 Kuvaiti dinár 15998,60 16014,61 16030,62 Norvég korona 635,63 636,27 636,91 NSZK márka 2419,38 2421,80 2424,22 Olasz líra (1000) 3404 34,07 34,10 Osztrák schilling 343,95 344,29 344,63 Portugál escudo 31,34 31,37 31,40 Spanyol peseta 34,43 34,46 34,49 Svájci frank 2875,18 2878,06 2880,94 Svéd korona 687,28 687,97 688,66 Tr. és cl. rubel 2797.20 2800,00 2802,80 USA dollár 4436,41 4440,85 4445,29 Ecu (közös piac) 5010,06 5015,08 5020,10 Dernionem Vételi Közép Eladási árfolyam 100 egységre forintban