Magyar Hírlap, 1992. október (25. évfolyam, 244-256. szám)
1992-10-19 / 246. szám
8 MAGYAR HÍRLAP Szimeon: előre a monarchiába? A nyugati bolgárság Budapesten székelő püspöke és a Magyarországi Bolgárok Kulturális Egyesületének meghívására hazánkban tartózkodik II. Szimeon bolgár cár. A jelenleg Spanyolországban élő, 1946 óta trónfosztott uralkodó személyét Bulgáriában számtalan legenda övezi. A negyvenhat esztendővel ezelőtt megtartott népszavazáson — máig sem tisztázott körülmények között — az ország lakossága a köztársasági államforma mellett voksolt. Az akkor tízéves, már megkoronázott uralkodó az anyakirálynővel együtt két nap alatt kényszerült elhagyni az országot, s a szájhagyomány szerint személyenként mindössze ötven dollárnyi értéket vihettek magukkal. Mára II. Szimeon sikeres üzletember, a detronizált uralkodók leggazdagabbikának számít. A Szimeon-legendárium úgy tartja, hogy a Coburg-dinasztia tulajdonát képező magyarországi államosított ingatlanok közé tartozik a Ferenciek tere és a Petőfi Sándor utca sarkán található szecessziós átjáróház — ám a cár sietett elejét venni azoknak a gyanúsítgatásoknak, miszerint a reprivatizáció híre vonzotta volna Budapestre. Mint mondta — ideérkezése előtt erről nem is volt tudomása, az apjának pedig biztosan nem voltak magyarországi érdekeltségei. A cárral egy dunai hajón, városnézés közben sikerült beszélgetni. — A protokoll szerint önt „Felségnek" illik szólítani, mindenütt II. Szimeon „bolgár cár"-ként említik. Jelenti-e ez azt, hogy ön nem tartja legitimnek vagy véglegesnek azt a döntést, mely a második világháború utáni referendumon született? — Tizenhárom évszázadon keresztül — s ebbe beleszámolom az öt évszázados török hódoltság időszakát is — a bolgár nép monarchiában élt. Kétséges, hogy ennyi idő után egycsapásra kiderüljön: az ország lakóinak kilencvennégy százaléka köztársaságot akar. Ez több mint gyanús, s alighanem nem is igényel több magyarázatot. Jogászként ehhez csak annyit tehetek hozzá, hogy a nemzetközi jog egyértelműen és világosan kimondja: hasonló jellegű szavazás nem tartható olyan országban, mely idegen hatalom megszállása alatt vagy hadiállapotban áll. A nemzetközi jog — mely szerintem az egyedül érvényes egyetemes szabályozás — már önmagában is semmissé teszi az 1946-os népszavazást. Amennyiben tehát Bulgáriában legitimmé és stabillá kívánják tenni a demokráciát, s nem hagyatkoznak félmegoldásokra, nem akarnak örök időre kisebb-nagyobb bűntudatot érezni lezáratlan ügyek miatt, újra át kellene gondolniuk ezt a kérdést. Ez persze elsősorban azoknak a feladata, akik jelenleg hatalmon vannak Bulgáriában. —1íEzzel azt akarja mondani, hogy ha Bulgáriában egy újabb népszavazáson bebizonyosodna, hogy a többség vissza kívánja a monarchiát, ön kész lenne elfoglalni a trónt? — Abban a pillanatban, hogy a nép így dönt, a kérdés már nem úgy vetődik fel, hogy kész vagyok-e a trónra lépni avagy sem. Akkortól kezdve ez egyszerűen a kötelességem lenne: a politikai kérdés egycsapásra erkölcsi problámává válna. Százegynéhány éve a családom neve elválaszthatatlan Bulgáriától, s ahogy mondják, a vér nem válik vízzé... — Önnek már van bolgár útlevele, első „keleti” útja mégsem a hazájába vezetett, hanem Budapestre, a nyugati bolgárság hitéleti központjába. Gondolom, nem tart a román uralkodóéhoz hasonló fiaskótól? — Ilyesmitől nincs miért tartanom, csak még nem találtam megfelelő alkalmat arra, hogy hazalátogassak. Szeretném, ha a látogatásom a politikai átmenet felgyorsítását, az Európához való integrálódást segítené. Akkor szeretnék megjelenni az országban, amikor esélyem lesz ennek a szerepnek a betöltésére. Ma már természetesen nem az utazás körülményei okoznak gondot, s a politikai természetű gátak is egyenként lehullanak. Bulgáriában a politikai életet teljes zűrzavar uralja, pedig nyilvánvaló, hogy először a gazdaságot kellene sínre tenni, s csak utána következhetnek az ideológiai viták. — Ön tehát továbbra is a „távoli magaslatokról" figyeli, mi zajlik Bulgáriában? — Tény, hogy csak a sajtóból értesülök az otthoni eseményekről. Bulgáriában minden óriási lármával zajlik, sok az indulat, s ez idegen tőlem. A politikai hangoskodás, a sorozatos kormányválságok megriasztják az embereket. Spanyolországban is, Olaszországban is a politikusok kiabálnak egymással, az ország ügyei pedig ettől függetlenül mennek, kereskednek, termelnek stb. Ez az, ami Bulgáriában és az újonnan létrejött demokráciákban elképzelhetetlen, s ez tesz zűrzavarossá mindent. Pedig most különösen nagy szükség lenne arra, hogy az ország megbízhatónak látsszék, nyilvánvaló legyen, hogy rend és belső békesség honol, egyszóval: ha tisztességes munka folyik, a tőke magától megérkezik, hiszen a pénz nagyon jól tudja, hol van a helye. Beszélgetésünk végéhez érve egy középkorú hölgy hajolt meg mélyen a cár előtt: „Engedje meg, Felség, hogy megcsókoljam a kezét! Bár — Isten látja lelkem — szívesebben tenném ezt odahaza, Bulgáriában.” Szimeon egy szemvillanásnyi időre elbizonytalanodott, majd egy felvilágosult európai uralkodó gesztusával udvariasan elhárította: „Oh, nem, ugyan... hagyja csak... ne itt... Majd odahaza, Bulgáriában.” • Krasztev Péter FÓKUSZ 1992. október 19., hétfő Magyar kisebbségek: remények és csalódások Az SZDSZ polgári demokrata körének hét végi rendezvényére meghívták a határon túli magyarság jeles képviselőit, akiktől azt kérdeztük, hogyan látják hazájuk és az ottani magyar kisebbség jelenlegi helyzetét. A magyar kisebbség az országos átlagnál jóval nagyobb arányban szavazott, politikai akaratát koherensen és szervezetten érvényesítette, így az RMDSZ által elért eredmény megfelel előzetes várakozásainknak. Az új román törvényhozásban a magyar kisebbség kellő súllyal képviselteti magát, tehát mi nem mondhatjuk azt, hogy veszítettünk a választásokon. Románia a forradalom után folyamatosan és egyértelműen a demokratizálódás útján halad. Az már más kérdés, hogy e folyamat üteme minket nem elégít ki, de határozottan érzékelhető a demokratikus erők előretörése, hiszen a korábbi 10-12 százalékkal szemben ma már 40 százalék feletti képviselettel rendelkeznek a parlamentben. A pesszimista hangulatot az táplálja, hogy nem történt meg a hatalomváltás, Iliescu elnök maradt, az ellenzék nem szerezte meg a parlamenti többséget, de erre reális esélye nem is volt. Egyértelműen aggasztó jelenség viszont a szélsőséges, nacionalista erők térnyerése, ez csökkenti a mi akaratunk érvényesülésének lehetőségét, újabb személyeskedő támadásokra, illetve nacionalista megnyilvánulásokra számíthatunk a törvényhozásban. Én nagyon remélem, hogy a kormányzás felelőssége mérséklően hat ezekre a pártokra. Parlamenten kívül, felelősség híján ugyanis sokkal könnyebb szélsőséges kijelentéseket tenni, mint kormányzati tényezőként, bízunk a hatalom centrumképző erejében. A magyar kisebbség ilyen körülmények között megtalálhatja azt a politikai konszenzust, ami akaratának érvényesítéséhez szükséges. — Közismert, hogy az RMDSZ-t belső viták osztják meg. Mennyire egységes ebben a pillanatban a szervezet? — A nézetkülönbségek ellenére az RMDSZ egysége olyan imperatívusz, melyet minden szemben álló politikai erő érzékel, elfogad. Senki sem mondja azt, hogy a pártot ketté kell szakítani, hiszen az egység rendkívül fontos a romániai magyarság biztonságérzete szempontjából, ugyanakkor román partnereink előtt is hitelünket vesztenénk, ha nem tudnánk érdekeinket, akaratunkat egységesen megjeleníteni. Komoly belső vitákra számítok a közeljövőben, de csak így adhatunk választ a legfontosabb kérdésekre. Ilyen a közösségi önrendelkezés ügye, a szervezeti felépítés kérdése és a román politikai erőkhöz fűződő viszony problémája. — A romániai választások sokak várakozásával szemben az Iliescu nevével fémjelzett irányzat győzelmével, a demokratikus ellenzék vereségével zárult. Milyen helyzetet teremt ez a romániai magyar kisebbség számára? — Hogy sikeres volt-e a mi számunkra a választás, többféle válasz is adható -t mond-. ... ■, ■. In Kolubán Gábor, az RMDSZ alelnöke. • Barabás Katalin, Szerető Szabolcs Vajdaság: a magyarok helyére 30 ezer szerbet akarnak betelepíteni — Milyen a Vajdaságban a magyarok helyzete, ismerve a polgárháborús eseményeket? — kérdeztük Ágoston Andrást, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Szervezetének (VMDSZ) alelnökét. — A vajdasági magyarság nagyon nehéz helyzetben van, annak ellenére, hogy nem folyik ellenük irtóhadjárat. A háború — tudomásunk szerint — csak 30-35 magyar halottat követelt, 50-60 eltűntről tudunk. Mindezek ellenére tény, hogy a háborús mozgósítások és a propaganda elől 25 ezren menekültek külföldre, nagyrészt hadköteles fiatalok és munkaképes, szakképzett felnőttek, akik tudásuk révén máshol is érvényesülhetnek. Ez súlyos vérveszteség, hiszen a menekültek a családjukat is magukkal vitték. A szerb szocialista párt és a szerb kormány restrikciós politikája oda vezetett, hogy sok, meglévő kisebbségi jogtól fosztottak meg bennünket. Vagy úgy, hogy törvényileg törölték, vagy pedig az anyagi lehetőségeket vonták el. Aggodalommal tölti el a magyarokat a szerb kormánynak az a terve is, hogy a távozottak helyére ugyanannyi vagy még több, körülbelül 30 ezer szerb menekültet telepít be. Itt ugyanis nem szerb menekültekről van szó, akik egy-két hónap múlva visszamennek saját házukba, mert ők már kiszorultak azokról a területekről, ahol eddig éltek. Itt egyértelműen betelepítésről van szó, s ezt felismerve mi nemzetközi politikai akciót kezdtünk a terv leállítására. Az ENSZ menekültügyi főbiztosának segítségével ezt a kormánytervet eddig sikerült befagyasztani, ám a kormány elnökének szándékában áll ezt véghezvinni, csupán a kedvező alkalomra vár. — Milyen eszközeik vannak e terv megakadályozására? — Belpolitikai téren nem várhatunk senkitől segítséget. A szocialista pártegyértelműen magyarellenes, az ellenzék is az, bár itt vannak különbségek. A nemzetközi közösségtől remélünk támogatást, hiszen a londoni értekezlet határozatai nyomán intézményesített keretek között mehetne tovább a vajdasági magyar kisebbség megoldatlan helyzetének rendezése. Erre van reális lehetőség, itt próbálunk eredményeket elérni. — Említette a szerb propaganda felerősödését. Mennyire veszélyezteti ez az ottani magyarokat? — Másfél éve olyan fenyegetettségben élünk, amely ritkán jut nemzeti kisebbségnek. A polgárháború kezdetén kimondtuk, hogy nem kívánunk beleavatkozni ebbe a konfliktusba, ezt fenntartjuk ma is. Az állásfoglalás alapján kemény háborús propaganda indult meg a VMDK ellen, meglehetősen durva eszközökkel. A sajtóból sugárzik a gyűlölet irántunk, de a lélektani nyomáson kívül fizikai veszélyeztetettségről is meggyőződhettünk. Bombát dobtak egyik tisztségviselőnk udvarára, másvalakinek a hálószobájába eresztettek egy lövéssorozatot, a temetőinkben lerombolták a sírköveket. Ezeket az atrocitásokat mi bejelentettük, de a rendőrség nem találta meg a tetteseket, bár mi tudjuk, kik voltak azok. Úgy vélem, ez is a magyarok elleni fellépés egyik bizonyítéka. Szlovákiában a nemzeti önmegvalósítás ügye a legfontosabb kérdés . Néhány hónappal a választások után hogyan látja Szlovákia és az ottani magyar kisebbség helyzetét? — tettük fel a kérdést Duka Zólyomi Árpádnak, az Együttélés Mozgalom alelnökének. — A jelenlegi helyzet megértése nem lehetséges a Csehszlovákiában 1989 óta zajló folyamatok ismerete nélkül. Az akkori demokratikus fellángolás idején azt hittük, olyan úton indulunk el, mely a nyugat-európai demokráciákhoz hasonló társadalomhoz vezet. Nem számoltunk azzal, hogy Szlovákiában nagy erővel jelentkezik a nemzeti önrendelkezés jelszavát hangoztató nacionalizmus. A nemzeti önmegvalósítás ma ismét a legfontosabb kérdéssé vált Szlovákiában. Ez vezetett ahhoz, hogy a demokratikus erők fokozatosan háttérbe szorultak, a parlamenti választások a nemzeti és a szocialista, baloldali erők egyértelmű előretörését hozták. A nacionalista és baloldali eszméket teljes mértékben ötvöző Meciar-féle Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom szövetségeseivel biztos többséget szerzett. A törvényhozásba két ellenzéki csoportosulás került be, a korábban kormányon lévő Kereszténydemokrata Mozgalom és a magyar pártok koalíciója. Sajnálatos, hogy a nemzeti kisebbségek ügyében az ellenzék két csoportja sem egységes. A Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom győzelme után egyértelművé vált, hogy fokozatosan, de határozottan megvalósítják Szlovákia különválását. E folyamat egyik fontos lépése volt az alkotmány elfogadása, amelynek előkészítésében sem az ellenzéki pártok, sem a szélesebb közvélemény nem vett részt. A parlamenti vita során módosítójavaslatainkat sorra leszavazták, így létrejött egy olyan alkotmány, mely véleményünk szerint igen távol áll a demokratikus eszménytől. Az új alaptörvény a végrehajtó hatalomra koncentrál, nem biztosítja kellő garanciákkal az önkormányzatok autonómiáját. Nincsenek kidolgozott, stabil elképzelések arról, hogyan rendezzék a két különvált ország kapcsolatait. A szétválás minden bizonnyal komoly problémákat okoz majd Szlovákiának gazdasági téren, ennek következtében megrendülhetnek Meciar pozíciói is. Némi optimizmusra adhat okot az, hogy ebben a helyzetben Szlovákiának nem lesz más választása, minthogy rendezze kapcsolatait Magyarországgal. Nem tartjuk kielégítőnek a magyar kisebbség számára az alkotmánynak a nemzeti kisebbségekről szóló részét sem. Igényeinket három pontban fogalmaznám meg: szeretnénk megkapni a lehetőséget identitásunk megőrzéséhez, az ehhez szükséges önigazgatási, önkormányzati keretek létrehozása és szükségünk van a mindezt lehetővé tevő intézményrendszerre is. Ez az alkotmány viszont nem sok jóval kecsegtet, hiszen veszélybe kerülhet a magyar oktatás és a nyelvhasználat. A demokrácia lassú térnyerése Romániában FOTÓK: HABIK CSABA minőségű Magyarországon évek óta sikeresen működő nemzetközi konszern, mely Európában márkavezető háztartás-vegyipari termékeket (Persil, Silan, Pril stb.), valamint ismert exkluzív kozmetikai készítményeket forgalmaz, magyarországi termelő- és értékesítő szerve részére keres GAZDASÁGI VEZETŐT, FŐKÖNYVELŐT ! Elvárásaink: 9| — szakirányú felsőfokú végzettség, l|p — termelővállalati tapasztalat, |lj| — dinamikus munkastílus, Juj — határozott, kreatív és céltudatos személyiség, Sj — számítógépes könyvelési ismeretek, — pénzügyi jártasság, — jó szervező- és ismeretátadási képesség, |||| — 45 éves korhatár. || Német vagy angol nyelvtudás, vegyes vállalati nyugat-európai |j|| gyakorlat előny. Ajánlatunk: — érdekes, sokoldalú munka, 4$ — elvárásainknak megfelelő jövedelem, 9|| — kellemes munkahelyi környezet, — folyamatos továbbképzés, mm — egy nemzetközi konszern karrierlehetősége, 91 — szolgálati gépkocsi. |H| Kérjük, hogy önéletrajzzal ellátott fényképes jelentkezését az alábbi mm címre szíveskedjenek küldeni: ftóf Henkel 1 101 Budapest 1501. Pf. 20 MH11047