Magyar Hírlap, 1994. május (27. évfolyam, 113-125. szám)
1994-05-26 / 121. szám
O MAGYAR HÍRLAP Miközben a nemzetközi közösségnek a délszláv konfliktus méltányos megoldására tett erőfeszítései gyakorlatilag csődöt mondtak, az öreg kontinens legnagyobb politikai és gazdasági hatalommal rendelkező országcsoportja, az Európai Unió demonstrálni igyekszik, hogy tanult a történelmi leckéből. Erre eszközül Edouard Balladur francia miniszterelnök jó egy évvel ezelőtt körvonalazott terve szolgál, amely a preventív diplomácia révén kísérli meg elsimítani a földrész biztonságát veszélyeztető, elsősorban a határokkal és a kisebbségekkel kapcsolatos nézeteltéréseket és vitákat. Az európai stabilitási konferencia alanyainak mindenekelőtt azok a kelet-közép-európai országok számítanak, amelyek a legnagyobb eséllyel pályáznak arra, hogy előbb-utóbb az integráció tagjává váljanak. A rövidesen 16 tagúra bővülő Európai Unió ezzel tulajdonképpen saját magának is jószolgálatot tesz, hiszen Brüsszelben okkal tartanak attól, hogy ha az új jövevények egymás közötti megoldatlan konfliktusaikat magukkal hoznák, akkor azzal a közösség stabilitását sodornák veszélybe. Tehát tanácsos, hogy ügyes-bajos dolgaikat még a felkészülési szakaszban kiiktassák. Ennek kíván keretet teremteni a stabilitási értekezlet, amelynek nyitókonferenciáját május 26— 27-én tartják Párizsban, az Unesco-palotában. Mint általában a Nyugat-Európából származó más kezdeményezések, a Balladur-terv sem kerülhette el egyes, hátsó szándékokat feltételező közép- és kelet-európai politikai körök kételyeit. A szkeptikusok egyfajta elhárítómanővert vélnek felfedezni az Európai Unió által felkarolt kezdeményezésben, mint a közeledést szolgáló segítő szándékot. „Ha nem sikerül a folyamat keretében az egymás közötti nézeteltéréseket tisztázni, az ürügyül szolgálhat az EU-nak a jelentkezők távoltartására” — hangzik az egyik leggyakrabban hallható érv. A tervben egyébként, ha kimondatlanul is, de megfogalmazódik, hogy a nyitókonferenciát követő tárgyalássorozat sikeres lebonyolítása és az egyezmény aláírása előfeltétele lesz a majdani csatlakozásnak. Edouard Balladur ezt valamivel burkoltabban adja értésre: „Az Európai Unióba belépni szándékozó országok számára az egyezmény aláírása alapvető fontosságú eleme lesz a szervezethez való közeledésnek” — írja a tervet ismertető újságcikkében. Valószínűleg ehhez az elváráshoz is köze van annak, ahogy a terv a meghirdetése óta eltelt egy esztendő alatt módosult, alakulgatott. A Balladur-terv módosulásai Az eredeti elképzelés még egy átfogó európai biztonsági konferenciát szorgalmazott. A kört azóta — nyilván a célszerűség szándékát is szem előtt tartva — kilenc közép- és kelet-európai országra — Bulgária, Csehország, Lengyelország, Magyarország, Románia, Szlovákia és a három balti államra — szűkítették. Ezek az országok kaptak meghívót Párizsba és vesznek részt a stabilitási paktum kidolgozásában. Rajtuk kívül az EU tizenkét tagállama, az Egyesült Államok, Kanada, valamint az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (EBEÉ) többi tagja lesz jelen megfigyelőként a nyitókonferencián. A folyamatot azonban az egyezmény aláírását követően más térségekre, a volt Jugoszláviára és a szovjet utódállamokra is kiterjesztenék. A Balladur-terv első változatában még nyitva hagyta a lehetőséget a felbomlott államalakulatok egykori belső határainak kisebb kiigazítása előtt, amennyiben ez hosszabb távon a stabilitást szolgálná. Ez az elképzelés azonban igen hamar kikerült a tervezetből és a meglévő határok megerősítésének igénye váltotta fel. Hűlt helyét találjuk az elképzelés későbbi változataiban a kisebbségek kollektív jogaira való utalásnak is. Ez a módosítás mindenekelőtt a magyar diplomácia és a kisebbségek számára lehetett rossz hír, hiszen nem titkoltan ezeknek a jogoknak a talaján tudják elképzelni a kisebbségkérdés legkielégítőbb rendezését. Biztató viszont, hogy a párizsi nyitókonferenciára előkészített dokumentum az ENSZ, az EBEÉ és az Európa Tanács eddig elfogadott alapelveiből indul ki, vagyis nem megy az eddigi nemzetközi standardok alá. A visszalépés tehát eleve kizárható a kisebbségvédelemben, a tárgyalásokon pedig talán előre is lehet lépni. A közhiedelemmel ellentétben nem kizárólag számunkra kedvezőtlen változásokon ment keresztül a francia kormányfő nevével fémjelzett terv. Az eredeti elgondolásban például nem szerepelt, hogy az Európai Unió tevőlegesen, pénzügyileg is támogatni fogja bizonyos projektek megvalósítását. Az EU segítségére — amire határozott esély van — mindenekelőtt új határátkelők nyitásánál, nemzetiségi nyelvű televízióadók és oktatási intézmények létesítésénél lehet számítani. Zárókonferencia egy-másfél éven belül? Május 26—27-én Párizsban tulajdonképpen csak a startpisztoly dördül el, amikor a résztvevő országok küldöttségei elfogadnak egy dokumentumot, amelyben az államok kötelezik magukat arra, hogy 1. erősítik a stabilitást a saját kétoldalú és regionális kapcsolataiknak a javításával; 2. ennek érdekében beindítanak egy tárgyalási folyamatot, bi- és multilaterális tárgyalásokat; 3. a folyamat részének tekintik a már elért megállapodások megvalósítását is; 4. az Európai Unió közvetítőként és moderátorként kiemelt szerepet játszik; 5. az egész folyamat nyitott jellegű, tehát amikor az első szakasz lezárul, amiben 6+3 ország vesz részt, az EBEÉ keretében folytatódik tovább és az EBEÉ többi tagországának a hasonló problémáit is megpróbálja majd kezelni. A dokumentum elfogadását követő egy-másfél hónap múlva — az Európai Unió vagy egy harmadik ország közvetítésével — kezdődnének a kétoldalú és regionális kerekasztaltárgyalások, amelyeknek el kellene vezetniük a résztvevő országok közötti jószomszédi szerződések aláírásához. A „gyámkodás” — bár a szomszédaink közül Románia és Szlovákia sem túlzottan lelkesedik érte — a terv szülőatyja szerint alkalmas lehet bizonyos pszichológiai gátak áttörésére és az objektivitás garantálására. A magyar diplomácia viszont üdvözli a közvetítői jószolgálatot, és ha nem sikerül bilaterális alapon létrehozni az alapszerződéseket, akkor közvetítés igénybevételével szeretné befejezni a tárgyalássorozatot. A folyamatba beleszámíthatnak az érintett államok között már aláírt és hatályba lépett alapszerződések is, így például a nemrég megkötött lengyel—litván megállapodás is, feltéve hogy a felek úgy akarják. Ez egyben azt is jelenti, hogy nincs szükség külön tárgyalásokra az alapszerződésről, ezt a keretet az európai stabilitási konferencia képes nyújtani. Tehát az ott születő megállapodások egyúttal alapszerződések is lennének. A folyamatot az Európai Unió elképzelései szerint a stabilitási egyezmény aláírása tetőzné be. Egyetlen egyezményről lenne szó, amely összefoglalná, egybegyúrná az egyes két- és többoldalú megállapodásokat. Ennek időpontját az EU egy-másfél év múlva tervezi, amit — ismerve, hogy milyen megközelítésbeli különbségek vannak a résztvevők között a témák egyikét-másikát illetően — megfigyelők túlzottan optimista előrejelzésnek tartanak. Az eminenseket jutalmazzák! Minden egyezmény központi kérdése, hogy milyen jogi garanciákat képes nyújtani a megállapodásban foglaltak végrehajtására. A szándék az, hogy a szerződések végre nem hajtásának következményei legyenek. Hogy pontosan milyen következményekről van szó, az majd csak ezután kerül kidolgozásra. A magyar diplomácia célravezetőbbnek tartaná, ha a megállapodások elérését és érvényesítését jutalmaznák, ahelyett, hogy ezek elmaradását büntetnék. Erre úgy fest, van hajlandóság mind az Európai Unió, mind pedig a többi ország részéről. A feladat most abban áll, hogy új mechanizmusokat hozzanak létre, illetve aktívan működtessék az EBEÉ és az Európa Tanács már rendelkezésre álló intézményeit, mint amilyen például az EBEÉ kisebbségi főbiztosa, vagy az ET- nek a nemzetközi emberi jogi bírósága. A kötelezettségvállalások számonkérésének — diplomaták szerint — mindenképpen több esélyt ad az a tény, hogy az Európai Unió kész politikai és bizonyos értelemben gazdasági hatalmát is a megállapodások kidolgozásának, ösztönzésének és megvalósításának a szolgálatába állítani. Ez lényeges különbség a biztonságot és az emberi jogokat szavatolni hivatott jelenlegi mechanizmusokhoz, az EBEÉ-hez és az Európa Tanácshoz képest, amelyeknek kiegészítésére, megerősítésére és nem helyettesítésére szánták a Balladur-tervből sarjadó stabilitási értekezletet. • Gyévai Zoltán A Balladur-tervtől az európai stabilitási konferencia nyitóértekezletéig A magyar érdekeknek megfelelő dokumentumokra van kilátás Aki gyors megoldást vár, nagyot csalódik Nem Magyarország körül voltak a legnagyobb nehézségek a ma kezdődő párizsi biztonsági konferencia előkészületei során. A stabilitási paktum alapjául szolgáló Balladur-terv Magyarország számára nem csupán kedvezőtlen irányban változott az elmúlt hónapokban — nyilatkozta az MH- nak Gyarmati István nagykövet, a Külügyminisztérium biztonságpolitikai és európai együttműködési főosztályának vezetője, aki szerint Párizsban a magyar érdekeknek megfelelő dokumentum elfogadására van kilátás. — Az európai kontinens békéjének és biztonságának megőrzésére és erősítésére a múltban több nemzetközi intézményt is létrehoztak. Ezt a célt szolgálja az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (EBEÉ) és az Európa Tanács is. A Balladur-terven alapuló stabilitási értekezlet miben nyújt újat a már rendelkezésre álló mechanizmusokhoz képest, illetve hogyan viszonyul hozzájuk? — A Balladur-terv egyik újdonsága és egyben erőssége, hogy nem törekszik új, általános jellegű kötelezettségvállalások megfogalmazására. Ez egyfelől annak felismerésén nyugszik, hogy a kisebbségi kérdés mást jelent egy konszolidált, stabil demokráciában és mást az átmeneti állapotban lévő közép- és kelet-európai térségben. A nyugati világban az általános emberi jogok keretében a kisebbségek emberi jogait ugyanúgy biztosítják, mint a többségét, ezért az emberi és kisebbségi jogok közötti különbségtételnek sokak szerint tulajdonképpen nincs is igazán értelme. Tehát például, ha a nyelvhasználathoz való jog általános jog, akkor az teljesen mindegy, hogy a kisebbségi vagy a többségi nyelvhasználathoz való jogot jelenti-e. Ezzel szemben Közép- és Kelet-Európában más a helyzet. Azért, mert az emberi jogok és a demokrácia fejlettsége elmarad a nyugat-európai színvonaltól és mert a kisebbségi kérdés, amellett, hogy emberi jogi vetülete van, sajnos biztonsági problémává is vált. A Balladur-terv sajátossága, hogy specifikus, helyzetorientált kötelezettségek megfogalmazására tesz kísérletet. Ezen túlmenően, alapvetően gyakorlatias hozzáállás jellemzi, tehát nem elégszik meg dokumentumok kidolgozásával, hanem súlyt fektet a kötelezettségvállalások teljesítésére is. Ez jelentős változás az eddigi intézményekhez képest, hiszen az EBEÉ, az ET, de többnyire az ENSZ is, nem rendelkeztek a kötelezettségvállalások végrehajtásának kikényszerítésére alkalmas erővel. A harmadik számottevő különbség ehhez kapcsolódva, hogy az Európai Unió késznek mutatkozik arra, hogy a megállapodások kidolgozása, ösztönzése és megvalósítása mögé saját politikai és gazdasági hatalmát felsorakoztassa. Emiatt sokkal nagyobb a valószínűsége, hogy a kötelezettségvállalások nemcsak papíron maradnak, hanem meg is valósulnak. Én ezekben látom a Balladur-terv másságát, de hozzáteszem, hogy az elképzelés kiegészíti mindazt, amit a nemzetközi közösség eddig az emberi és a kisebbségi jogok megfogalmazásában és tudatosításában tett. Tehát nincs szó a nem eléggé hatékonynak tartott EBEÉ leírásáról vagy mással való helyettesítéséről? — Ennek pont az ellenkezője igaz, ha a párizsi konferencia dokumentumtervezetét megnézzük. Az Európai Unió ugyanis a stabilitási egyezmény kidolgozásában, de főleg végrehajtásában és ellenőrzésében számít az EBEÉ-re. Tehát nem az EBEÉ helyettesítésére, kiszorítására, hanem egyenesen a megerősítésére irányul ez a terv. És nem véletlen, hogy nagyjából a konferenciával egyidőben hozták nyilvánosságra a német és a holland külügyminiszternek azt a tervét, ami ugyanezt célozza. Tehát éppen annak lehetünk tanúi, hogy a világ ráébred: ha az EBEÉ nem lenne, akkor ki kellene találni. Gyarmati István fotó: szigetvary zsolt — A Balladur-kezdeményezéshez fűzött indoklásokból kiolvasható, hogy a stabilitási konferencia sikere és a résztvevők európai uniós csatlakozási lehetőségei között összefüggés van. Amennyiben a tervezett tárgyalássorozat nem a kívánt eredményt hozná, az jó ürügyet szolgáltatna arra, hogy továbbra is zárva tartsák az unió kapuját a keleti érdeklődők előtt. Legalábbis az érintett országokban van ilyen félelem. . —Ezeknek a véleményeknek — megítélésem szerint — egyfajta rejtett kisebbségi érzés az alapja. Akik ezt mondják, tulajdonképpen nem bíznak abban, hogy a térség belátható időn belül képes lesz felzárkózni a nyugateurópai átlagszínvonalhoz és ezért vetítik előre, hogy a Balladur-tervnek az lesz a kimenetele, hogy nem fogunk bebocsáttatni az EU-ba. Nem tudom, hogy milyen hátsó szándékok húzódnak meg a kezdeményezés mögött. De úgy vélem, a diplomáciának abból kell kiindulnia — különös tekintettel arra, hogy nem ellenségekről, hanem potenciális szövetségesekről van szó —, hogy annak nem rosszindulatú, hanem valós politikai céljai vannak. Azaz, hogy közelítse a régiót Nyugat-Európához és elősegítse az integrálódást. Úgy gondolom, hogy ki tudjuk állni ezt a próbát, és a folyamat közelíteni és nem távolítani fog bennünket. Ennek a tervnek egyik legnagyobb előnye, hogy az EU gondokságot vállal fölötte, ezért a megállapodás esélyei lényegesen nagyobbak. De, aki azt várja tőle, hogy két hét vagy két hónap alatt így minden probléma megoldódik, az nagyot fog csalódni. — A Balladur-terv ismertetése óta jelentős — és számunkra nem mindig kedvező — változásokon ment keresztül. Mennyire tükröződnek a folyamatot csak útjára bocsátó és nem lezáró párizsi dokumentumban a magyar érdekek? — A Balladur-terv természetesen megváltozott a kezdetekhez képest. Természetesen, hiszen a diplomáciában egy dologra mérget lehet venni: amit a legelején javaslok, az biztosan nem lesz a végeredménye a tárgyalásoknak. Tény, hogy az eredeti javaslatból kikerült néhány olyan dolog, amit a magyar diplomácia és a közvélemény szívesen látott volna. Például az, hogy biztosítsák a kisebbségek kollektív jogait. De, az is igaz, hogy időközben számunkra néhány kedvező új elem is bekerült a dokumentumba, így az, hogy az Európai Unió pénzügyileg is támogatja bizonyos projektek , határátkelők, nemzetiségi kulturális intézmények — megvalósítását. A dokumentum jelenlegi változata azt hiszem megfelel a magyar érdekeknek. Ugyanis nem akar ránk kényszeríteni egyetlen olyan megoldást sem, amit mi nem akarunk elfogadni. — A magyar diplomácia milyen minimális és maximális célokat fogalmazott meg a párizsi dokumentum elfogadását követő tárgyalássorozatra, különös tekintettel arra, hogy a kisebbségi kérdés kielégítő rendezésére vonatkozó magyar álláspont nem találkozik sem a térségbeli, sem pedig a nyugati partnerek megközelítésével? • A határokat illetően a véleményünk változatlan: Magyarország számára nincs nyitott határkérdés. Ezt szomszédaink is jól tudják, nem is állítják, hogy lenne. Ugyanakkor úgy gondolják, hogy a határokat még egyszer alapszerződésekben is meg kell erősíteni. Mi mindig is azt mondtuk, hogy erre megfelelő formát fogunk találni. De, hogy milyen legyen ez a forma, amellett nem köteleztük el magunkat. Mert egy tárgyalási menetben az ember sohasem kötelezi el magát egyetlen forma mellett. Tehát a határkérdés Magyarország számára nem volt igazán probléma és ma sem az. A kisebbséggel kapcsolatban ugyanakkor látunk problémákat. Ez tükörképe a határkérdésnek, hiszen a kisebbségek ügyére a szomszédaink mondják, hogy nincsen és mi mondjuk azt, hogy van. A párizsi dokumentum azt mondja, hogy a kisebbségi kérdés alapját az ENSZ, az EBEÉ, és az ET elfogadott dokumentumai képezik. Ez azt jelenti, hogy a már elfogadott nemzetközi normák alá nem lehet menni. Ugyanakkor nem jelenti azt, hogy nem lehet ezek fölé menni. Nyilvánvaló, hogy a tárgyalásokon mi ezek fölé akarunk menni, míg a partnerek nem akarnak ezeken túllépni. Ha igaz az, hogy az egyik fél kiinduló álláspontja sem lesz a végső megoldás, akkor a jelenleg elfogadott standardok és a mi maximális célkitűzésünk között lesz a végeredmény, ami csak jobb lehet, mint a jelenlegi. Tehát én úgy gondolom, hogy a dolog kimenetele egyértelműen pozitív lehet. Egyetlen olyan kérdés lehet, ahol komoly nehézségeink vannak. Valljuk, hogy a kisebbségekről a kisebbségek nélkül tárgyalni nem illik. Szükségesnek tartjuk, hogy a kisebbségek elmondhassák, szerintük mi a probléma és a recept, s kommentálhassák, hogy a kialakuló megoldás számukra elfogadható-e vagy sem. Hiszen ki más tudná megmondani, hogy a kisebbségek által lakott területen hány általános iskolai osztályra van szükség, mint a nemzetiségek? Úgy gondolom, hogy Párizsban olyan megoldást érhetünk el, ami nyitva hagyja a kérdést, a lehetőséget, úgy, hogy a konkrét tárgyalásokon visszatérjünk rá. Jó egy héttel a megnyitó előtt az Európai Unió soros elnökségét adó Görögország képviselője több nehézségről is beszámolt az értekezletet előkészítő hivatalos konzultációkkal kapcsolatban. Ezek között említette a magyar-román egyeztetést is. — Nem Magyarország körül voltak a legnagyobb gondok a párizsi konferencia előkészítésében. Másoknak nagyobb problémáik vannak. Az ellentétek természetesen fennállnak, mert a kisebbségi kérdésben megközelítésbeli különbségek vannak Magyarország és egyik-másik érdekelt ország között. De ezek a nézeteltérések nem a párizsi konferencia kapcsán jelentkeztek, a folyamat éppen ezeknek a megoldására hivatott. A partnereket nem akarom egymással összehasonlítani, de el kell mondani, hogy az új szlovák kormánnyal sokkal kényebb együttműködni, mint az előzővel. Meggyőződésem, hogy Párizsban nem a Magyarországgal kapcsolatos problémák lesznek az utolsóak, amelyek megoldásra találnak majd. • Gy. Z. FÓKUSZ 1994. május 26. csütörtök ívj/ Privatizációs ÁVA tanácsadói pályáztatás Az Állami Vagyonkezelő Rt. egyfordulós, nyílt pályázat keretében privatizációs tanácsadót keres a Szikra Lapnyomda Rt. részvényei értékesítésének lebonyolítására. Az ÁV Rt. az 1992. évi VH. törvény alapján a több alkalommal módosított 126/1992. (Vili. 28.) sz. Korm. rendeletben meghatározottak szerint a társaságok nem tartósan állami tulajdonban maradó hányadát kívánja értékesíteni nyílt pályázat keretében. A Szikra Lapnyomda Rt. tradicionálisan napi- és hetilapok, illetve könyvek és egyéb sajtótermékek nyomtatásával foglalkozik. Tartósan ÁV Rt.-tulajdonban 25% + 1 szavazatot képviselő részvényhányad marad. I. A tanácsadótól a következő fő feladatok elvégzésére várunk ajánlatot: 1. Információs memorandum készítése magyar és angol nyelven. 2. Tenderfelhívás elkészítése magyar és angol nyelven. 3. Pályázati felhívás közzététele. 4. Kapcsolattartás a lehetséges befektetőkkel, üzemlátogatás megszervezése, adatszoba létrehozása. 5. A beérkezett pályázatok elbírálása. 6. Javaslat az ÁV Rt. értékelíségi igazgatósága részére a nyertes pályázóról. 7. Az ÁV Rt. által jóváhagyott befektetővel az adásvételi szerződés előkészítése. 8. Az ÁV Rt. által megkötött adásvételi szerződés gyakorlati realizálása (iratok előkészítése, cseréje, részvények előkészítése, átadása stb.). II. A részvétel alapfeltételei 1. A tenderfelhívásnak előreláthatólag 1994 augusztus közepéig meg kell jelennie, tehát eddig az időpontig az információs memorandumnak el kell készülnie. 2. Kérjük, tegyenek ajánlatot a feladatok elvégzésének költség- és időigényére, külön rögzítve az esetleges alapdíjat és a sikerdíjat, illetve az ütemezésnél az egyes fontosabb időpontokat. 3. Kérjük továbbá megjelölni, hogy melyek azok a költségek, melyeket a pályázók kívánnak viselni, illetve melyeket az ÁV Rt.-re hárítanak. Amennyiben az ÁV Rt.-re bizonyos költségeket hárítanak, kérjük, adják meg annak felső határát. Jelezzék továbbá, hogy a díjak és a költségek a szerződéses jogviszony mely fázisában kerülnek megfizetésre. 4. A pályázatnak tartalmaznia kell az ajánlati kötöttség időtartamát, amely nem lehet kevesebb, mint 60 nap, és kezdő időpontja a pályázat beadásának napja. 5. A pályázat benyújtásával egyidejűleg a tanácsadó cégnek a pályázati ajánlatához csatolnia kell a szerződésmintát kitöltve. 6. A pályázóktól kérjük, hogy ajánlatukban adják meg az eddigi szakmai tevékenységüket bemutató referenciákat. III. A beadás körülményei A pályázatokat személyesen vagy meghatalmazott útján, 1994. július 1-jén kell beadni, 13 és 16 óra között, közjegyző jelenlétében, zárt, cégjelzés nélküli borítékban, öt példányban, magyar nyelven, az egyik példányon megjelölve, hogy az az eredeti. A borítékon kérjük tüntessék fel: „Szikra Lapnyomda Rt., tanácsadói pályázat”. A pályázat beadásának helye: Állami Vagyonkezelő Rt. (Budapest, Bánk bán utca 17/b földszint 5-ös szoba). Az ajánlatok beérkezését az átvevő által kiállított átvételi elismervény bizonyítja. IV. Értékelés 1. Az ÁV Rt. a tenderbontás után szóbeli vagy írásbeli kiegészítést kérhet. 2. Az ÁV Rt. fenntartja a jogot arra, hogy a pályáztatást eredménytelennek nyilvánítsa. 3. A beadási határidőt követő 20 munkanapon belül az ÁV Rt. a pályázatokat várhatóan elbírálja, melyről a pályázókat írásban értesíti. 4. Az ÁV Rt. a tanácsadó cég által megállapított díjazás, ÁV Rt.-re háruló költségek, vállalt feladatok határidői, szakmai referenciák alapján kiválasztja az általa legmegfelelőbbnek ítélt ajánlattevőt. 5. A pályázók közül előnyben részesülnek azok, akik megfelelő referenciákkal rendelkeznek az ÁVÜ-nél vagy az ÁV Rt.-nél korábban végzett munkáikkal kapcsolatban, illetve akiknek nyomdaipari tapasztalataik vannak. A tender meghirdetésével egyidejűleg a társaság főbb adatairól és jellemzőiről információ szerezhető be az értékesítés ügyintézőjénél, Barha Lajosnál az ÁV Rt. értékesítési vezérigazgatóságán (telefon: 267-6600, fax: 267-6673), MH 7538 I