Magyar Hírlap, 1994. október (27. évfolyam, 243-255. szám)

1994-10-25 / 250. szám

[ W] Heti Patika ■ Ilin ■mi«« un !■ — ■miimii HIIIIIIIIIMmin III IIIIIII»«Mill II I» II mini I ii!»»ii»iMmiiii»i»i.»iiiiiiiiiiiiimimimriir i«»Mimrr«i.-|imnirr»«niii im I nimniii m ii nriiiri ír nnwniníiimn—inr~n — iHMH» A gerincgyógyászat teammunka A felnőtt emberek 70—80 százaléka életében legalább egy alkalommal szenved derékfájástól. Az Amerikai Egyesült Államokban a 45 év alatti lakosság körében a munkaképtelenség okaként a gerinceredetű problémák szerepelnek az első helyen. 1990-ben ugyanott több mint négyszázezer gerincműtétet végeztek, s a gerincbetegségekkel kapcsolatos közvetlen és közvetett kiadások meghaladták a százmilliárd dollárt (Pope, Anderson és Frumper adatai). Nincs okunk feltételezni, hogy hazánkban (a lakosság arányainak megfelelően) kevesebb gerincbeteg lenne, mint az USA-ban, de az kétségtelen tény, hogy nem áll rendelkezésünkre olyan részletes adatállomány, amiből mindez kiderülhetne. Pedig éppen fokozódó gazdasági nehézségeink miatt kellene jobban ismernünk a betegségek gyakoriságát és ennek gazdasági következményeit Magyarországon. A gerincgyógyászat az elmúlt évtizedben vált önálló szakmává a fejlettebb biztosítói struktúrákkal rendelkező országokban. Az élettan és az idegrendszeri kutatások fejlődése, a radiológiai vizsgálatok területén bekövetkezett „nagy ugrás” (komputeres rétegvizsgálatok, mágneses rezonancián alapuló képalkotó vizsgálatok megjelenése a mindennapi orvosi gyakorlatban), valamint a sebészi módszerek rendkívüli technikai fejlődése a nyolcvanas évek második felére új alapokra helyezte a gerincbetegségek diagnosztikáját és kezelését. Az emberek két lábra állásakor az eredetileg vízszintesen elhelyezkedő gerinc függőleges pozícióba került. Ezzel a test súlyának fő hordozója vóvéki *.»in«Udschh«fal««~szokat vizsgálunk, annál nagyobb arányú a válaszképpen kialakult kóros folyamatok (betegségek) előfordulása. Például: a csigolyákat összekapcsoló porckorongok sérvesedése (extrémt terhelés hatására bekövetkező kiszakadása) a két legalsó porckorongon sokszorosan több mint az összes többin együttvéve. A mozgásszegény életmód terjedése különösen sérülékennyé teszi a porckorongokat, s sokszor elég egy banális mozdulat, a sérvesedés bekövetkezik. Ennek pedig a fájdalom mellett akár izombénulás is lehet a következménye, mely a megfelelő orvosi beavatkozás elmaradása esetén maradandó egészségkárosodáshoz, akár teljes munkaképtelenséghez vezethet. Az életkor előrehaladtával a csigolyaközti porckorongok veszítenek rugalmasságukból, s a társuló gerincízületek is fokozatosan elmeszesednek. Az összes gerincbeteg közel 80 százaléka e betegségtől szenved. Egyre nagyobb számban sikerül időben diagnosztizálni a gerinc daganatos megbetegedéseit. Jó eséllyel lehet gyógyítani a komplex onkológiai program keretében az idejében felismert elsődleges daganatokat, s az áttéteket is. A gerincbetegségek kezelésének költségei kétségkívül magasak. Ezt egyrészt a diagnosztikai tevékenység költségigényei magyarázzák. A nem műtéti kezelések eszközigénye meglehetősen magas, s a kezelést végző egészségügyi csapat szakképzettségeis magas szitud. A nosok, ■ gyógytornászok és fizioterápiás szakasszisztensek összehangolt munkája (gyakran pszichológusok bevonásával) éri el a gyógyulás kívánatos mértékét. A gerincbetegségek műtéti kezelésében végbement fejlődés új lehetőségek sorát nyitotta meg a nyolcvanas évek második felében. Az ún. konvencionális porckorongműtétek uralták az ezt megelőző periódust. Mára világossá vált, hogy a műtéti mikroszkópos technikák és a perkután műtéti feltárás nélküli eljárások bizonyos esetekben minimális beavatkozást jelentenek a betegek számára, megadva a gyors rehabilitáció lehetőségét. Másfelől a műtétek kiterjesztésével, új anyagok (titánötvözetek, biokerámiák stb.) felhasználásával, korábban el sem képzelt műtétek is rutineljárássá válhattak. A gerinctörések műtéti rögzítése (lemezek és csavarok segítségével) jelentősen lerövidítette a gyógyulási időt és lehetőség van a törések okozta deformitások korrekciójára is. A daganatsebészetben bizonyos gerincrészek teljes eltávolítása és fém-műanyag kombinálásával történő helyettesítése hozott új perspektívákat. A legtöbb gerincbetegség egész életében elkíséri a beteget. Megelőzésükre sokkal nagyobb gondot kellene fordítani kora gyermekkortól kezdve az iskolákban, a családokban. Nagy mennyiségű ismeretterjesztő irodalom áll rendelkezésre a megelőzés és a gondozás tekintetében. Szükséges a családok folyamatos felvilágosítása, az egészséges életmód kialakítása. Meg kell ismertetni a lakossággal a gerincbetegségek mibenlétét, a hazai egészségügyi rendszertől elvárható szolgáltatásokat, így valóban megelőzhető a súlyos elváltozások kialakulása, s kevesebb beteg esik áldozatul kuruzslók kártevésének. Ez utóbbi különösen időszerűnek tűnik napjainkban: egyre többször kezelünk kuruzslók által tönkretett betegeket. Számunkra különösen emlékezetes annak a tizenéves leánynak az esete, akit szerény méretű gerincferdülés miatt vitt el édesanyja egy csodatevőhöz. A „beavatkozás” három csigolya törését okozta, s a beteg mindkét alsó végtagján bénulásos tünetekkel került hozzánk. Csak a sürgősséggel elvégzett műtéti beavatkozás akadályozta meg a végleges bénulások kialakulását. A hazai gerincgyógyászat fejlődése az elmúlt néhány évben felgyorsult. Lehetőségünk van részt venni a nemzetközi szakmai szervezetekben, hozzájutunk a legfejlettebb gerincgyógyászati technikákhoz. Igen szerény azoknak a betegségeknek az aránya, amit valamelyik hazai munkacsoport ne tudna gyógyítani. A ritkábban előforduló, speciális szakképzettséget és felszerelést igénylő betegségek esetén jó nemzetközi kapcsolataink révén (s a társadalombiztosítás anyagi támogatásával) betegeinket külföldi gyógykezeléshez tudjuk juttatni. Gondjaink az ország általános helyzetéből adódnak: több pénz kellene műszerekre, diagnosztikai berendezésekre, új eljárások bevezetésére. A gerincgyógyászattal foglalkozó különféle orvosszakmák (reumatológusok, ideggyógyászok, ortopéd- és idegsebészek stb.) egy-egy jeles képviselője korábban is hozott nemzetközi szintű elismerést a magyar orvostársadalomnak. Az utóbbi évek során megvalósuló nemzetközi csereprogramok és ösztöndíjak fiatalorvosaink számára nagy lehetőséget jelentenek. Európára kitekintve elsősorban a gerincgyógyászati eljárás színvonalának területi egyenetlensége tűnik a legégetőbb elmaradásnak. A jelenleg folyamatban lévő fejlesztések várhatóan e téren is javulást eredményeznek. A kedvező hazai tendenciák kialakításában, a folyamatok szervezésében és az állandó továbbképzésben ma már döntő szerepet játszik a három éve alakult Magyar Gerinc Társaság. DR. VARGA PÉTER PÁL SOTE Ortopédiai Klinika gerincsebészeti osztály vezetője A neurózis természetes gyógymódjai Neurózis a szervezet testi és lelki működésének zavaraiban megnyilvánuló, a külvilággal való súlyos összeütközésből származó funkcionális (anatómiailag ki nem mutatható) idegbetegség. Leggyakoribb formája a kimerüléses és a szituatív, tehát valamilyen munkahelyi, otthoni, egyéb szituációval kapcsolatban kialakuló neurózis. Általában társul hozzá a vegetatív (akaratunktól független) idegrendszer működési zavara. * El kell választani az egyszerű idegességtől, mert amíg ott az idegek fokozott ingerlékenysége áll fenn, a neurózisra a kimerülés jellemző. A konkrét tüneteket alapvetően befolyásolja, hogy a vegetatív idegrendszer megbomlott egyensúlyából melyik rész kerül túlsúlyra. Amennyiben a paraszimpatikus, akkor a lassú pulzus, a gyomorsavtúltengés, ideges hasmenés, hideg kezek, lábak stb. a jellemző. Szimpatikus túlsúly esetén a pulzus gyors, a kezek reszketősek, könnyen izzad, fokozottan ingerlékeny az egyén, s akaratereje is csökken. Az ilyen emberek lelki világa nem egyenletes, állandóan izgulnak, az apró kellemetlenségek, környezet-, életmódváltozás nagyon kihat rájuk, nyugtalanok, rossz alvók. A neurózis súlyosbodása esetén már pszichés jellegű tünetek is jelentkeznek. Önbizalmuk csökken, kényszerképzeteik támadhatnak, környezetük iránt bizalmatlanok, állandó elnyomatást éreznek stb. Ilyenkor már pszichoneurózisról beszélünk. A neurózis a civilizált országokban igen gyakori, számos esetben a különböző ijesztő, vagy nagyon kellemetlen tünetek mögött ez áll. Vonatkozik ez elsősorban a különböző szív-, érrendszeri panaszokra, ideértve a magas-, vagy ingadozó vérnyomást, továbbá a gyomor- és béltraktusra. Természetesen előbb ki kell zárni a szervi elváltozás lehetőségét, de annak hiánya esetén sokkal inkább a természetes gyógymódok célszerűek, mint a vegyi gyógyszerek. A neurotikus egyén — bár nincsenek szervi elváltozásai — nem „képzelt beteg”, gyógyítása sokszor nehezebb, mint a szervi elváltozásoké. A lelki egyensúlyt kell elsősorban helyreállítani, például pszichoterápiával, és az igen gyakori okot megszüntetni a helyes életmóddal. Itt különösen célszerű a gyógynövények használata. A gyógyteákat attól függően állíthatjuk össze, hogy mely szervnél jelentkeznek legerősebben a panaszok. Amennyiben a heves szívdobogás, ritmuszavar a jellemző, macskagyökér, galagonya, citromfű keveréket használjunk. Gyomortünetek esetén nagyon jó a kamilla, a citromfű keveréke. Amennyiben étvágytalanság is hozzájárul, borsmentával, ezerjófűvel egészítsük ki. Álmatlanság, szorongás esetén orbáncfű, citromfű, komló és levendula keverékéből készítsünk teát. Valamennyi teafélét naponta háromszor melegen kell fogyasztani. Igen jó feszültségoldó hatása van az olyan kádfürdőknek, amelybe felfőzött, majd leszűrt gyógynövények kerülnek. Az illóolajok egyrészt a bőrön át jutnak be a szervezetbe, másrészt belégzéssel. Kiválóan alkalmas erre a célra a citromfű, a levendula, a komló, a toboz. A fürdés ideje 10—15 perc, a víz hőfoka 36— 38°C legyen. DR. FÖVÉNY MIHÁLY Megfogadtam, hogy soha többé nem emelek szót a dohányzás ellen. Úgyis hiábavaló. A dohányzás kell az államnak, nem kis pénz, ami a dohányáruk után befolyik. Kell a társadalomnak, mert inni, dohányozni, bicskázni férfias dolog. Kell a pszichiáterek szerint is, mert levezeti a stresszt, pótcselekvés, kárpótlás az élet szenvedései, a szegénység, a munkanélküliség és a reménytelen szerelem esetén. De most kaptam egy levelet, amiből idézek. „Huszonnyolc éves vagyok. Már gyerekkorom óta irtóztam a dohányfüsttől. Környezetem kinevetett, különcnek csúfoltak. Érettségi után irodába kerültem, ahol mindenki dohányzott. Nem kértek engedélyt, nem mentek ki a folyosóra. Rágyújtottak. A főnököm nonstop dohányzott. Beletörődtem. Amikor állapotos lettem, szédültem, émelyegtem, rosszul voltam a dohányfüsttől. A terhesgondozáson szóltam az orvosnak, hogy felmentésemet kérem a munkából. Odafordult a nővérhez: »Kérem, mit is szoktunk azoknak a mamáknak írni, akik nem akarnak dolgozni, pedig nincs semmi bajuk?« Sírva mentem haza. A terhesség utolsó három hónapját a szakadatlan rosszullétek miatt kórházban töltöttem. Szerencsére gyönyörű, egészséges kisfiam született. Szoba-konyhás lakásban lakunk, kértem a látogató rokonokat, hogy ha dohányozni akarnak, menjenek ki a folyosóra. Sértődés, felháborodott gúnyolódás volt a válasz. Férjem keresztapja, akit nagyon szeretünk, és aki nagyon sokat segített nekünk, úgy megsértődött, hogy már nem is jön el hozzánk. Kisfiamról kétéves korában kiderült, hogy asztmás. Allergiás a füstre. Gyötrelem látni egy ilyen kisgyerek asztmás rohamát. Harag, sértődés, a család széthull, csak azért, mert én dilis vagyok, hisztériás vagyok, engem kellene gyógyítani.” Azt hiszem, valamennyien úgy , gondoljuk, hogy társadalmunknak most sokkal súlyosabb gondjai vannak annál mint hogy rémítgessük, győzködjük, szidjuk a dohányosokat. Úgysem fogják soha átérezni, hogy mit jelent ebben az amúgy is szörnyen rossz levegőben a dohányfüstöt eltűrni azoknak, akik nem dohányosok. Úgysem fogjuk elérni, hogy a tb magasabb járulékot fizet Mi FÁJ? Soha többé tessen azokkal, akik önmaguk és mások egészségét károsítják. Úgysem fogjuk elérni, hogy éretlen kamaszok ne szokjanak rá. A napokban itt járt egy amerikai ismerősöm. Csodálkozott, hogy itt mindenütt szabad dohányozni. Bezzeg New Yorkban minden nyilvános helyen tilos. Persze, Amerikáról nem vehetünk példát. Már az iskolában fejünkbe verték, hogy Amerikában lábbal tiporják az emberi jogokat, részeg milliomosok kólával dőzsölnek és verik a négereket... És Önöknek, kedves Olvasóink, mi fáj? Kérjük, írják meg Fehér Klárának. Levélcímünk: Heti Patika szerkesztősége 1087 Bp., Kerepesi út 29/B. Kényszerbetegség: a rossz szokástól a szorongás rabságáig A kényszerbetegséget (korábbi nevén kényszerneurózist) egészen az elmúlt évekig régóta ismert és ritka pszichés betegségnek tartották. 1987-ben egy amerikai tévéműsorban kényszerbetegek beszéltek szorongásaikról, küzdelmeikről, tüneteikről, és ez a műsor hatalmas visszhangot váltott ki, lavinaszerű, világméretű mozgalmat indított el. Az egyre szélesebb körű felvilágosítás nyomán végzett, célzott szűrővizsgálatok kiderítették, hogy a kényszerbetegség a gyakori pszichés betegségek közé tartozik (a lakosság 2—3 százaléka szenved élete során ebben a szorongásos betegségben), nagy részük még a családtagok előtt is titkolja betegségét, ami így aztán dupla terhet ró rájuk. Annak ellenére, hogy ezek az emberek sokat szenvednek és jelentős problémát okoz nekik nemcsak munkájuk ellátása, de sokszor a napi életvitel is, mégsem fordulnak segítségért, mert az orvos előtt, sőt maguk előtt is szégyellik a szorongásból fakadó, saját pszichéjük gyártotta, de számukra is idegen, kényszerű lelki tüneteket. A kényszerbetegség két fő tünetcsoportját a kényszergondolatok (obszessziók) és a kényszercselekedetek (kompulziók) alkotják. A két szóból ered a betegség angol neve (Obsessive Compulsive Disorder), aminek rövidítésével, OCD-vel jelöljük általában a betegséget. A kényszergondolatok a tudatunkba újra és újra betolakodó, megtapadó, kellemetlen, félelmetes gondolatok, képzetek, fantáziák. Nem kényszeres embereknél is előfordul, hogy egy-egy fülbemászó sláger, egy kedvelt versrészlet, egy érdekes arc, egy emlékezetes jelenet eszünkbe jut újra és újra, akkor is, ha mással szeretnének foglalkozni, és nem arra akarnak gondolni. Az OCD esetén a gondolatok a lehető legkínzóbbak szoktak lenni, anyák arra gondolnak, hogy gyermekeiknek bajuk esik, esetleg ők maguk bántalmazzák, ölik meg őket, akaratuk ellenére. A legszelídebb emberek, akik a légynek sem tudnának ártani, félnek éles tárgyaktól, nehogy megszúrjanak valakit, nehogy a metró alá lökjenek valakit, nehogy autóval elgázoljanak valakit stb. Gyakori az is, hogy attól félnek, esetleg már meg is történt a tragédia, a gyermek már nem él, az elütött gyalogos az árokban haldoklik, a lakás leégett. Ezek az emberek sokszor félnek fertőzéstől, beszennyeződéstől, AIDS-től, ráktól, olyan mértékben, hogy nem érnek hozzá semmihez, állandóan fertőtlenítenek, kezet mosnak, ruhát cserélnek. Jámbor, szolid, vallásos emberek eszébe trágár szavak, káromkodások jutnak minduntalan, sőt úgy érzik, hogy ki kell mondani ezeket a szavakat, vagy legalábbis attól félnek, hogy kimondják ezeket a szavakat. Attól félnek ezek az emberek, hogy akaratlanul bajt, tragédiát okoznak, hogy elveszítenek fontos dolgokat, hogy nem jutnak eszükbe fontos dolgok, hogy nem tudnak megfelelően viselkedni, beszélni és ennek súlyos következményei lesznek. Emiatt gyakran olyan bizonytalanná, kétkedővé, óvatossá válnak, hogy mind szellemileg, mind fizikailag leromlik teljesítményük. A kényszercselekedeteket jellemzi, hogy akaratunk ellenére is kénytelenek vagyunk végrehajtani azokat, akkor is, ha értelmetlenek, céltalanok és fölöslegesek. Az OCD-s betegek újra és újra ellenőrzik a zárat, a villanykapcsolót, a gázt, hogy lélegzik-e a gyerek, hogy a helyén van-e bizonyos tárgy, hogy rendben, szimmetrikusan és sorrendben vannak-e dolgaik. Bizonyos cselekedeteket ismételten végre kell hajtani, mert nem megfelelően történt és ebből baj lehet, pl. a tisztálkodásnál nem elég tiszta még a keze, nem jól érte őt a víz a zuhany alatt, nem jó kézzel nyúlt valamihez, nem jól lépett be a lakásba stb. Ezek az emberek úgy érzik, meg kell számolni dolgokat, meg kell jegyezni apró részleteket, nem szabad lépniük bizonyos helyekre, meg kell érinteni tárgyakat. Ismétlődő cselekedeteik gyakran szertartásosak (rituálék), furcsa, bizarr ceremóniákkal végzik az egyszerű napi rutin tisztálkodási, öltözködési, étkezési teendőket. A kényszerbetegek gyakran összegyűjtenek, felhalmoznak teljesen felesleges dolgokat olyan mennyiségben, hogy már létezni is nehezen tudnak a sok kacat miatt. Gyakran attól félnek, hogy abból lesz baj, ha kidobnak valamit, mert biztosan arra lesz szükség. A kényszercselekedetek általában kapcsolódnak a kényszergondokitokhoz. A kézmosást azért kell sokszor és sokáig végezni, nehogy valami fertőző betegséget kapjon stb. A szorongó beteg kénytelen cselekedni, mert ettől várja, hogy csökkenjen szenvedése, vagy hogy elkerüljön valami MA: A neurózisról JÖVŐ HÉTEN: A daganatos betegségekről súlyos következményt. A kényszercselekedetek kezdetben tehát szorongáscsökkentőnek tűnnek, de aztán annyira elhatalmasodnak, hogy még több szenvedéshez vezetnek, a fárasztó, kimerítő, reménytelen erőfeszítés ördögi körként csak tovább fokozza a lelki kínokat. A kényszerbetegség nőkben és férfiakban egyaránt előfordul, és az esetek legalább egyharmadában már gyermekkorban jelentkezik. Gyakran társul más szorongásos betegségekkel, pl. pánikkal és fóbiákkal vagy depresszióval. A kényszeres tünetekkel rokon a súlyos körömrágás, hajtépkedés, arccsipkedés, kaparás, sebek piszkálása, önsértés, égetés. Az OCD szorongásos betegség, amit a szakember könnyen felismer és elkülönít egyszerű rossz szokásoktól, hétköznapi babonáktól, apró furcsaságoktól. A kényszeres betegek maguk is felismerik, hogy gondolataik és cselekedeteik túlzottak és értelmetlenek, ezért is szégyellik őket, és ezért félnek attól, hogy ők őrültek, vagy őket elmebetegnek nézik. A pszichiáter akkor tud segíteni, ha hozzáfordulnak, őszintén feltárják a problémákat és tanácsot kérnek tőle. A kezelés lényege speciális pszichoterápia és gyógyszerek. Gyakran a gyógyszerek segítik a beteget, hogy a súlyosabb tünetek esetén is részt tudjon venni a pszichoterápiában, aminek segítségével le tudja majd küzdeni kényszergondolatait és cselekedeteit, visszanyerve így a kontrollt és elveszettnek hitt szabad akaratát. DR. ARATÓ MIHÁLY Ki fedezi...? Minden Mindenkinek joga van egyes új gyógyaz egészséghez és a szer mögött sok gyógyuláshoz, mégis évnyi kutatómunka mindannyiunk életét áll, hiszen csak minden fenyegetik azok a beteg- tízezredik vegyületből szükségek, melyekből ma még tik gyógyszer. A kutatásorientált nincs gyógyulás. A veszélyt » - i i •• •• n- u , °,} , „ J gyógyszergyárak közös célja, hogy csak az eredményes gyógyszer- . , r' , , , , , , , ^ . , ..i i ír *-t minden beteg számára kepesek ipari kutatások csökkenthetik, , , ® , elősegítve ezzel az élet minő- legyenek elvaltani a megelőzéshez,ségének javulását. A folyamatos illetve a felépüléshez szükséges kutatásnak köszönhetően évente újabb gyógyszereket. Ki fedezi a szüleinek az új és egyre gyermekeinket is fenyegető hatékonyabb gyógyszerek, betegségek kutatásának költségeit? Utat a kutatásnak! Utat a kutatásnak! NEMZETKÖZI GYÓGYSZERGYÁRTÓK EGYESÜLETE MAGYARORSZÁG A kutatásokra csak a gyógyszereladó Az orvos és az ön gyógyszersokból származó bevétel nyújt fedezetet, választásán is múlik, mennyi ehhez sem az állam, sem az egyes intéz , menyek nem adnak támogatást. A gyógyszerpénz jut kutatásra, így döntés a gyárak így bevételeik mintegy 15 nemcsak saját egészségét, százalékát új gyógyszerek fejlesztésére fordítják. A kutatások összetettsége hanem gyermeke későbbi sorsái következtében emelkedő költségek is befolyásolja. Mindannyiunk ma már meghaladják a gyógyszeren , , , , , ,, , , „ . ...., . ... „ , egeszsege érdekeben legyenkénti 300 millió dollárt. Csak összefogás eredményeként szület- Ön is a kutatásorientált hetnek meg az emberiséget »vórfúszerayárak fenyegető betegségek gyógyszerei, partnere!