Magyar Hírlap, 1998. december (31. évfolyam, 281-305. szám)
1998-12-12 / 291. szám
8 Magyar Hírlap FIGYELEM! Válassza a jövedelmező hírlapárusítást! hírkerüt. MEGNYITOTTUK - A hírlapok eladatlan példányait visszavesszük! A legjobb árrést biztosítjuk, amelynek mértéke az ÁFÁ-val csökkentett fogyasztói ár 22,5%-a. VN Fizessen elő a MAGYAR HÍRLAP-ra egyetlen telefonhívással, OTP-kártyával! Önnek nem szükséges csekkek kitöltésével, postázással fáradnia. Lapunkat telefonon is megrendelheti és azt OTP bankkártyája segítségével egyúttal ki is fizetheti. Az InterTicket bankkártyás, telefonos is ügyfélszolgálata s I a (06-1) 266-0000 számon hétfőtől szombatig 9-20 óráig hívható. NSSIeSOP Vetően egjis A Magyar Hírlap 6x3 méteres óriástortája elfogyott, a több száz süteményrajz azonban megmaradt. A Magyar Hírlap most ezeket árusítja ki, 1000, 10 000, 100 000 forintért. Azért, hogy így segíthessen a nagyvárosnyi magyar éhező és alultáplált kisgyerekeken, akik a karácsonytól s a szünetektől mit sem remélhetnek. Adományaikat a következő számlára fizethetik be: „Torta” Gyermekétkeztetési Alapítvány 10200830-32317484-00000000 A Magyar Hírlap úgy köszöni meg a segítséget, hogy minden adományozó nevét feltünteti. Az éhező gyerekeken segít! MH 10700 CSD BANK Az Országos Takarékpénztár és Kereskedelmi Bank Rt. tájékoztatja tisztelt ügyfeleit, hogy a bank fiókjainak ügyfélfogadási rendje az év végi ünnepek miatt az alábbiak szerint módosul: 1998. december 18-a (péntek) csütörtöki nyitva tartás 1998. december 19-e (szombat) pénteki nyitva tartás 1998. december 24-e (csütörtök) munkaszüneti nap 1998. december 31-e (csütörtök) pénztári szünnap* *Az Országos Takarékpénztár és Kereskedelmi Bank Rt. a Hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXI1. törvény 215. § (1) bekezdés b./ pontja szerint 1998. december 31-én pénztári szünnapot tart, ezen a napon az ügyfélfogadás szünetel. A vámpénztárak 12 óráig fogadnak vámbefizetést. Ügyfeleink megértését köszönjük. Budapest, 1998. december 11. Országos Takarékpénztár és Kereskedelmi Bank Rt. INTERJÚ Négyszemközt Sepsey Tamással, a Kormányzati Ellenőrzési Iroda vezetőjével „Nem politikai boszorkányüldözésről van szó” „Az általunk eddig lefolytatott vizsgálatok alapján politikai, polgári, büntetőjogi felelősségre vonást lehet kezdeményezni a korábbi időszak helytelen gazdasági döntései miatt"’ - jelentette ki a Magyar Hírlapnak adott interjújában a Kormányzati Ellenőrzési Iroda vezetője. Az általa vezetett szervezet munkájáról elmondta, hogy a Postabank veszteségeinek feltérképezése lesz számukra a legnagyobb feladat. A kárpótlási hivatal korábbi elnöke leszögezte, hogy a kárpótlási folyamatot le kell zárni, lehetőleg az eredeti jogosultak megelégedésére. „Utána pedig oda kell állni az ország közvélemény elé, és meg kell vonni a kárpótlás mérlegét” - hangsúlyozta Sepsey Tamás. • Azóta, hogy Orbán Viktor miniszterelnök nem hivatalos kérésére Járai Zsigmond pénzügyminiszter Simicska Lajost nevezte ki az APEH élére, a Mahir privatizációja napirendi téma a sajtóban. Most, hogy ezen a héten a 168 óra című hetilapban újabb tények, összefüggések, számadatok láttak napvilágot, elképzelhető-e, hogy a Kormányzati Ellenőrzési Iroda (KEI) vizsgálni fogja: miként történhetett meg, hogy az 1990-ben 743 millió forintra értékelt céget a privatizációs pályázat győztese 1994 februárjában 212 millióért - ezen belül is 170 millió forint értékű kárpótlási jegyért szerezte meg? A Kormányzati Ellenőrzési Iroda jogszabályi felhatalmazás alapján végezhet ellenőrzéseket a költségvetést, a társadalombiztosítást érintő területeken és az úgynevezett elkülönített alapoknál. A KEI akkor végez vizsgálatokat az ÁPV Rt. vagy jogelődjei által kötött privatizációs ügyletekben, ha a gazdasági társaság igazgatósága felkéri erre. Azaz megadja ahhoz a felhatalmazást, hogy a KEI munkatársai ott vizsgálatot folytathassanak. Erre korábban már volt példa a Budapest Bankkal, a Polgári Bankkal kapcsolatban és a közeljövőben ugyanígy sor kerül majd a kormány utasítására a Postabanknál. • A Mahirrel kapcsolatban ezt elképzelhetetlennek tartja? Igen gazdag a fantáziám, azaz mindent elképzelhetőnek tartok, de annak az ellenkezőjét is. • Az említett újságcikkben ön mint az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal egykori elnöke azt mondta, „nem volt tudomása az esetről”. Viszont cseppet sem csodálkozott a jelentős összegű kárpótlási jegy felhasználásán, amelyhez a nyertes vevő, a B-Reklám Kft. - mint bárki más - könnyedén hozzájuthatott, fölvásárolhatta a tőzsdén vagy azon kívül. Az előző ciklus pénzügyminisztereit írásbeli kérdésekkel „bombáztam”, hogy rendeljenek el már vizsgálatokat arról, hogy azok, akik nem az eredeti jogosultság alapján használják fel a kárpótlási jegyeket a privatizációs üzletszerzéskor, abból a haszonból, amely a vásárolt kárpótlási jegy árfolyama és az állam által elfogadott árfolyam között van, befizették-e a költségvetésnek a különféle jogszabályokban előírt adót, járulékot. Konkrét társaságokat is megjelöltem a felvetésemben - amelyek részben politikailag érzékenyen érintették a korábbi vezetést, de a válasz mindenkor az volt: ha annyira érdekes ez a dolog, nézzem meg a cégbíróságnál a mérlegkönyveket, mert ők ezzel nem foglalkoznak. • Milyen cégeket hozott fel példaként? Például az Altus Rt.-t, amely olcsón felvásárolt kárpótlási jegyekkel vette meg a Gép- és Technológiaszerelő Rt. 350 millió forintos részvénytőkéjének 50,1 százalékát. Az Invest Kft.-t, amely hasonló módon jutott hozzá a Budapesti Vegyipari Gépgyár 225 millió forint névértékű pakettjéhez, közel negyedáron. A Pick Rt.-t, amely ugyancsak olcsón felvásárolt kárpótlási jegyekkel fizette ki a Szegedi Élelmiszer-kereskedelmi Rt. 900 millió forintos vételárát. S miután az álláspontom - miszerint ez a járandóság jelentős állami bevételi forrás lehet - azóta sem változott, a megfelelő hatóság, jelen esetben az APEH joga és kötelessége ezt akár utólag is ellenőrizni. • Nagyságrend tekintetében mekkora összegről lehet szó? Sok százmillióról. Az ezerforintos kárpótlási jegyet az állam, amikor lejárt a kamatozási határidő, 1.720 forintért számította be a privatizációs jogügyletnél, miközben a kárpótlási jegy árfolyama 500 forint körül mozgott. Ez azt jelenti, hogy durván 1200 forint az, amely egy darab 1000 forint névértékű jegyen haszonként jelentkezett. Jó, hogy ebből le lehet vonni bizonyos befektetéseket, mert annak, aki megvette, addig nem kamatozott, ameddig nem tudta felhasználni, de ezzel együtt is darabonként 1000 forint tiszta nyereséget lehetett így elérni. Tehát egy 100 millió forintos privatizációs jogügyletnél ebből származott „némi” nyereség. A kérdés: megtörtént-e a közérdek érvényesítése az adóhatóság részéről? Ezeknek a nagyobb értékű privatizációs ügyleteknek az ellenőrzése technikailag nem megoldhatatlan és az adatok beszerzése sem jelenthet akadályt, hiszen nem túl sokan privatizáltak ilyen tételekben állami cégeket ebben az országban. Szerintem egy átfogó vizsgálat kedvező eredményeket hozhatna és ha a költségvetésnek bevételekre van szüksége és ha utol akarják érni azokat, akik ki akartak, vagy ki akarnak bújni a közteherviselés alól, akkor ennek a vizsgálatnak meg kell történnie. • Az egyik legaktívabb ellenzéki képviselő volt az elmúlt négy évben. Több mint száz kérdést intézett az illetékesekhez. Volt ennek eredménye, hatása? Mint az OKKH egykori elnöke, kárpótlási ügyekben sokszor szóvá tettem: az állam kötelessége, hogy megfelelő kínálatot biztosítson az eredeti jogosultaknak, azért, hogy döntően ők vegyenek részt a privatizációban és a haszon is az övéké legyen. Keserűen és csalódottan kellett tapasztalnom: 1993-tól az állami politika, részben az elégtelen vagyonkínálat következtében arra kényszerítette az eredeti jogosultakat, hogy eladják a kárpótlási jegyeiket. Miután egyre nagyobb mennyiségű kárpótlási jegy került piacra, egyre alacsonyabb áron lehetett azokhoz hozzájutni. A haszon pedig nem az eredeti jogosultaké lett, hanem másoké. • A visszafogott vagyonkínálat tudatos kormányzati politika volt? Igen, mert bizonyos gazdasági csoportok és maga a privatizációs szervezet is ellenérdekeltté vált abban, hogy a teljes kínálatot felmutassák a „kisembereknek”. • Kivárták, ameddig az eredeti jogosultak többsége túladott a jegyeken. Könnyebben lehetett privatizációs technikát találni arra, hogy a nagyobb részvénycsomagokat egy-egy nagybefektetőnek adják el, mint arra, hogy több ezer kisbefektetővel kelljen egyezkedni. 1994 elején, amikor felmerült, hogy kárpótlási jeggyel lehet Chinoin-részvényeket vásárolni, a korábban jól bevált allokációs szabályt - miszerint túljegyzés esetén az eredeti jogosultakat kell elsődlegesen figyelembe venni - az ÁVÜ megváltoztatta. Ez ellen határozottan tiltakoztam. Aki később figyelemmel kísérte a Chinoin-részvények árfolyamának égbe szökkenését, az talán elgondolkodott azon, mi állhatott e döntés mögött, amely ennél a részvényvásárlásnál magába hordozott egy nagyon komoly meggazdagodási lehetőséget. Ebben az esetben sokan jutottak részvényhez, akik úgymond másodlagosan szerezték meg a kárpótlási jegyeket. Ám ekkorra már egyértelműen előtérbe kerültek azok az erők, amelyek a kárpótlásnak nem a politikai sikerét akarták véghezvinni, hanem sokkal inkább egyéni érdekeket érvényesítettek, szolgáltak ki általa. Nem véletlen például az sem, hogy Matáv-részvényeket sem akkor, sem azóta nem lehetett kárpótlási jegy ellenében megszerezni. Holott a törvény előírta, hogy minimum tíz százalékot erre kellett volna becserélni. A kárpótlás eredendő célja az volt, hogy akiket megfosztottak a vagyonuktól, azokat, ha részlegesen is, az elvett vagyon töredékével, de kárpótolni lehessen. De ha ezt a töredéket sem tudja, vagy nem akarja az állam biztosítani, akkor egy álszent politikával állunk szemben. • Nem emlékszem arra, hogy ezt így valaha nyilvánosan kimondta volna. Pedig megtettem. Elvégeztem a magam számvetését és nincs lelkiismeretfurdalásom. Az első perctől azt mondtam: el kell fogadni a kárpótlás részlegességét. Ugyanakkor azt a lehetőséget, amit ez nyújt, az államnak száz százalékosan biztosítania kell a jogosultak részére. Ez az, ami nem történt meg. S ebben szerepük volt azoknak a politikai erőknek, amelyek a kárpótlást a politikai harcok középpontjába emelték, ahelyett hogy társadalmi konszenzusra jutottak volna. • Fel sem merült, hogy a Központi Kárrendezési Irodánál folytassa a pályáját? Másokban igen, bennem nem. Az életemnek azt a szakaszát befejeztem, nem lett volna célszerű oda visszatérnem. Olyan személynek kell azt vezetni, akinek nincsenek előítéletei, fenntartásai azzal kapcsolatban, amely az elmúlt négy évben a hivatalnál történt. • Eszerint nem véletlen, hogy a KEI a miniszterelnök utasítására vizsgálatot folytatott arról, hogy indokolt volt-e a Kárpótlási Hivatal március végi átszervezése és a hivatal 100 millió forintos számítógépes beruházása? Vajon a vizsgálat azt is kiderítette, hogy miért áll hónapok óta a kárpótlási ügyek intézése? Igen, az értelmetlen és felesleges átszervezés miatt erre nem jutott idő. A jelentésben súlyos megállapítások szerepelnek. Durván 500 millióba került annak az épületnek a felújítása, ahová a kárrendezési iroda áttelepült, 100 milliónál többe a költöztetés és az ELTE, amely használatra megkapta a Kecskeméti utcai székházat, ugyancsak jelentős összegeket kénytelen fordítani arra, hogy egyáltalán hasznosítani tudja azt. • És most mi várható? Felgyorsul a kérelmek elbírálása? Intézkedési tervet, határozati javaslatot készítettünk, amelyet a kormány reményeim szerint még az idén el fog fogadni. Hiszen a kárpótlás nem zárult le. Azt be kell fejezni, méghozzá tisztességesen, az eredeti jogosultak javára, és amennyire lehet, a megelégedésükre. Utána pedig az ország közvéleménye Közelkép jelenlegi beosztásában nem tartja magát sem ellenőrnek, sem nyomozónak. Sepsey Tamás, a KEI 42 éves elnöke 1980-ban végzett az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán. Három évig ügyvédjelöltként, majd 1991-ig ügyvédként dolgozott Budapesten. Az Antall-kormány nevezte ki az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal elnökének. 1994-től az MDF országgyűlési képviselője, 1997-től az MDF Országos Választmányának elnöke. 1998 júliusától irányítja a Kormányzati Ellenőrzési Irodát államtitkári rangban. Politikai funkciójáról lemondott. Nős, gyermekei, Balázs és Zsófia gimnáziumi tanulók előtt be kell számolni a kedvező fejleményekről és nem szabad elhallgatni azokat a hibákat, amelyek részben az Antall-kormány, részben a Horn-kormány időszakában történtek. • A Kormányzati Ellenőrzési Iroda a munkaterven felül Orbán Viktor miniszterelnök utasítására nyolc témakörben kezdett vizsgálódni. A legelső feladatuk volt, hogy áttekintsék az előző kormány által felmentettek végkielégítésének jogszerűségét. A vizsgálat lezárult. Felejtsük el? Nem egészen értem, hogy miért nekem teszi fel ezt a kérdést. A vizsgálat elvégzésének ugyanis a tisztánlátás volt a célja. Megállapítottuk: a felmentések döntő többsége még a Horn-kormány idején történt meg, úgy, hogy a jogcímek nem feleltek meg a valóságnak. Csupán kettő olyat találtunk, ahol valóban átszervezés történt, az összes többinél nem volt átszervezés sem és nem is szűnt meg az a szervezet, ám a kifizetések összességében közel 300 millió forint kiadást jelentettek a költségvetésnek. Az úgynevezett személyi fizetéseknél pedig olyan esetet is találtunk, hogy a megengedett 50 ezer forint helyett 250 ezer forint díjazásért alkalmaztak valakit miniszteri főtanácsadói munkakörben, aki érettségivel rendelkezett. Azért ez elgondolkodtató, mert a közpénzekkel felelősségteljesebben kellene gazdálkodni. • Tett valamit ennek érdekében az új kormány? Igen. A köztisztviselők esetében hatályba lépett a hat hónapos tartalékállomány, amely idő alatt más munkakört keresnek az érintett személynek. Ha azt elfogadja, jó, ha nem, akkor a végkielégítésnek csak a felére tarthat igényt. Ezen kívül végre megtörténik a besorolása azoknak a politikai státuszoknak, amelyekre ugyancsak a végkielégítés általánostól eltérő, csökkentett szabályai lesznek az irányadók. • A további hét ügyből ugyancsak befejezték azt, amelyik az orosz államadósság lebontásának helyzetéről adott áttekintést, valamint az úgynevezett Nádor ’95 Rt. -ügyet, azaz a mobiltelefonok lehallgatására alkalmas berendezések beruházásának vizsgálatát a Nemzetbiztonsági Szakszolgálatnál. Ez utóbbiról csupán annyit lehet tudni, hogy súlyos törvénytelenségeket állapítottak meg, és megtették a szükséges intézkedéseket. De hogy ez kiket érint és pontosan miért, arról semmit sem lehet tudni. Ne csodálkozzon: a vizsgálati jelentést államtitokká minősítettem és akként is kezelem. • A Hungaroring Rt.-nél végrehajtott részvénycseréknél milyen gyanú merült fel? Nem megfelelően hasznosították az állami vagyont. • Jelenleg hány üggyel foglalkoznak egyszerre? Tizennéggyel, de ezek közül a Postabank veszteségeinek feltérképezése lesz a legnagyobb falat. • Erre megalakult a parlamenti vizsgálóbizottság, foglalkozik vele az Állami Számvevőszék és önök is. Szükség van ennyiféle vizsgálatra? Igen. Az Országgyűlés vizsgálódási jogát nem lehet elvitatni. Emellett a kormány felkérte az Állami Számvevőszéket, hogy a Postabank-ügy egy szeletét vizsgálja meg, a másik szeletére pedig határozattal utasította a KEI-t, azért, hogy pártállásra tekintet nélkül az ügy minden részletét zárjuk el. Nyomatékosan szeretném hangsúlyozni: nem politikai boszorkányüldözésről van szó, mert ehhez sem az ÁSZ, sem a KEI, sem a parlamenti vizsgálóbizottság nem lenne partner. • Ön azt sem zárta ki, hogy a személyes felelősség megállapításakor Princz Gábor és mások akár a saját vagyonukkal is felelni fognak a történtekért. A meglévő adatok, információk birtokában mondja ezt? Az Állami Számvevőszéknek 1996-ban készült el a jelentése az adós- és hitelkonszolidációban érintett három bankról, amely vastagon szedetten tartalmazta: a rossz hitelek döntő többsége a bank felelőtlen, átgondolatlan üzletpolitikájának lett a következménye. Ezt követően javasoltam a parlamentben a személyes felelősség megállapítását, hiszen a gazdasági társaságokról szóló törvény alapján az igazgatósági, felügyelőbizottsági tagok a magánvagyonukkal felelnek a rossz döntésekért. Az akkori parlamenti többség megtárgyalásra méltónak sem tartotta ezt az ötletet. Ez azért szomorú, mert már akkor lehetett volna jelezni a társadalomnak, hogy a lakosság jelentős áldozatvállalásával konszolidált bankok felelősségre vonható vezetőivel szemben az állam a törvény szigorával akar eljárni. Talán ez figyelmeztetés lett volna a Postabank menedzsmentjének is. Ez nem történt meg, de most bízom abban, hogy a jelenlegi vizsgálat során az elfogultságot kizárva kiderülhet: a döntéshozatali folyamatban lehet-e személyi felelősséget megállapítani s ha igen, akkor annak melyek a következményei? • Ezt nem az Állami Számvevőszék vizsgálja? Ők is. Mi emellett az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelő és a Pénzügyminisztérium felelősségét is megnézzük ebben az ügyben. • A vizsgálat befejezéséig az információk bizalmasak? Titkosak. Sőt azután is a kormány jogosult eldönteni, hogy a jelentésből mit és mikor hoz nyilvánosságra. • Megkezdődött-e az elmúlt négy évben kötött privatizációs szerződések utólagos felülvizsgálata? Ez nem tartozik az iroda hatáskörébe. • Pedig ennek a lehetőségéről éppen ön beszélt idén júliusban egy televíziós műsorban. Igen, ha majd felkérnek minket, de remélem, egyelőre nem kerül erre sor. Ugyanis a nálunk dolgozó 42 szakember kapacitása is véges. Minden új felkéréssel a folyamatban lévő ügyek elintézése tolódna ki, és ezt senki sem szeretné. • Tehát enélkül a vizsgálat nélkül is megalapozott Orbán Viktor miniszterelnök kijelentése, miszerint „...a politikai, a polgári jogi, a büntetőjogi felelősségre vonások nem maradhatnak el amiatt, hogy a kormánynak több, mint 230 milliárd forintot kell fordítania az előző évek elhibázott gazdaságpolitikájának orvoslására”. Felelősséggel mondhatom: az általunk eddig lefolytatott vizsgálatok alapján politikai, polgári, büntetőjogi felelősségrevonást lehet kezdeményezni a korábbi időszak helytelen gazdasági döntései miatt. • Kik kapják meg az iroda jelentését? Általában a kormány minden tagja. Kivételek persze vannak, mint például a lehallgatóbotránnyal kapcsolatos jelentés, amelyet csak a miniszterelnök és egy nagyon szűk kör kapott meg. • A májusi választások után az Igazságügyi Minisztérium lehetséges politikai államtitkáraként került szóba a neve. Jobban örült volna annak a pozíciónak avagy jelenlegi megbízatását ugyanilyen fontosnak tartja? A Magyar Demokrata Fórum elnöksége úgy döntött, ne én legyek a politikai államtitkár és ezt a döntést tudomásul vettem. S tartom magam ahhoz, hogy köztisztviselőként nem politizálhatok és nem indulhatok semmilyen pozícióért az MDF tisztújításakor. • Elindult volna akár az elnöki posztért? Azt azért nem, de az eltelt kilenc év tapasztalatait szerettem volna hasznosítani az MDF országos vezetésében. De így sincs okom panaszra. Szeretem ezt a munkát, és elődömtől, Rubicsek Sándortól kitűnő szakembereket örököltem meg, akiknek jogi, erkölcsi fedhetetlenségéhez nem férhet kétség. • Nem is hozott magával új embereket? A régi munkatársak közül mindössze ketten mentek el, az egyikük ösztöndíjjal külföldre, a másik sokkal több fizetésért a bankfelügyelethez, és az ő helyükre vettem fel két új kollégát. • Itt a munkatársak átesnek a C típusú átvilágításon? Alapvetően csak az elnök és két helyettese, de ez a kör most néhány emberrel bővült, tekintettel arra, hogy olyan ügyeket is vizsgálunk, amelyek nemzetbiztonsági okokból sérülékenyek. Sőt, az sem titok: aki itt kíván dolgozni, az önként részt vesz egy pszichológiai vizsgálaton, azért, hogy kiderüljön, a személyisége alkalmas-e ennek a munkának az elvégzésére. Én sem voltam ez alól kivétel. LÁSZLÓ ÁGNES „Már a korábbi ciklusban lehetett volna jelezni a társadalomnak, hogy a lakosság jelentős áldozatvállalásával konszolidált bankok felelősségre vonható vezetőivel szemben az állam a törvény szigorával akar eljárni” fotó: müller Judit 1998. DECEMBER 12., SZOMBAT A Magyar Hírlap „Életstílus” Magazin december 4-én megjelent keresztrejtvényének a helyes megfejtése: „POMPÁS ZENETÖRTÉNET HASZNOS KÉZIKÖNYV KITŰNŐ ADATTÁR”. A beküldők között 5 db könyvcsomagot sorsoltunk ki, összesen 20 000 Ft értékben. A szerencsés nyertesek névsora: 1. Dani Sámuelné, 1212 Budapest; 2. Csapó Lászlóné, 5600 Békéscsaba; 3. Dudás Tünde, 2100 Gödöllő; 4. Medve János, 4465 Rakamaz; 5. Sümegi Bea, 1039 Budapest. A nyerteseket nyereményükről levélben értesítjük, a nyereményeket postázzuk. MH 10665