Magyar Hírlap, 2007. szeptember (40. évfolyam, 204-228. szám)
2007-09-01 / 204. szám
2 A NAP TÉMÁJA Az 1947-es országgyűlési választások eredménye Párt Mandátumok Mandátumok Parlamenti száma aránya (%) szerep Magyar Kommunista Párt (MKP) 100 24,33 kormánypárt Független Kisgazdapárt (FKGP) 68 16,55 kormánypárt Magyar Szociáldemokrata Párt (MSZDP) 67 16,3 kormánypárt Demokrata Néppárt (DNP) 60 14,6 ellenzék Magyar Függetlenségi Párt (MFP) 49 11,92 ellenzék Nemzeti Parasztpárt (NPP) 36 8,76 kormánypárt Független Magyar Demokrata Párt (FMDP) 18 4,38 ellenzék Magyar Radikális Párt (MRP)6 1,46 ellenzék Keresztény Női Tábor (KNP)4 0,97 ellenzék Polgári Demokrata Párt (PDP)3 0,73 ellenzék összesen 411 100 FORRÁS: MH-GyŰJTÉS MAGYAR HÍRLAP [ 2007. SZEPTEMBER 1., HÉTVÉGE ] HATVAN ÉVE CSALTA EL A KOMMUNISTA PÁRT A PARLAMENTI VÁLASZTÁSOKAT A kék cédulás voksolás emlékei Az 1947. augusztus 31-i választásokon Magyarország demokratikus történetének legsúlyosabb választási csalását követték el a szovjetek által támogatott kommunisták. Ám a példátlan visszaélések ellenére sem tudtak olyan hivatalos eredményt elérni, amelyből ne derült volna ki: a társadalom többsége nem akar kommunizmust Magyarországon. Az 1945. februári jaltai konferencián a szövetséges nagyhatalmak vezetői döntöttek Európa világháború utáni sorsáról. Az alapelv az volt, hogy a kelet-európai és balkáni államok annak a nagyhatalomnak az érdekszférájába kerülnek, amelyik a német megszálló csapatokat onnan kiűzi. Miklós Péter történész elmondása szerint Magyarországon kezdettől a szovjet befolyás vált meghatározóvá. Az 1945-ös választásokat a Független Kisgazdapárt több mint 57 százalékkal fölényesen nyerte, a kommunisták csak 17 százalékot szereztek. Szovjet nyomásra mégis négypárti nagykoalíció alakult. Előre hozták a választásokat is, így két évvel később ismét szavaztak az emberek. Az 1947. július 27-én elfogadott választási törvény szerint a szavazók nem egyéni jelöltekre, hanem pártlistákra adták voksukat. A törvényhozás nevét Nemzetgyűlésről Országgyűlésre változtatták. Az 1947-es választáson tíz párt indult. A kormánypártokon - Független Kisgazdapárt, Magyar Kommunista Párt, Magyarországi Szociáldemokrata Párt, Nemzeti Parasztpárt - kívül több ellenzéki párt is versenybe szállt a szavazatokért. Erős politikai tábora volt az FKGP-ből kiváló Magyar Függetlenségi Pártnak. A mai KDNP jogelődje, a Barankovics István vezette Demokrata Néppárt céljának tartotta a kereszténység mint világnézet képviseletét. Bevezették a prémiumos rendszert: hatvanszázalékos választási eredménnyel a koalíció az országos listás helyek nyolcvan százalékát, míg hetvenöt százalékkal az összes megszerezhető mandátumot elnyerhette volna. Jelentősen szűkítették a választásra jogosultak körét, így a ’45-öshöz képest tíz százalékkal csökkent a választópolgárok száma. A kommunisták szervezett csalást követtek el. Aki a szavazás napján nem a lakóhelyén tartózkodott, a választási bizottságtól igazolást kapott, így máshol is leadhatta voksát. Ezekkel a kék cédulákkal a hírhedt ÁVO vezetője, Péter Gábor bizalmas jelentése szerint több mint hatvankétezer hamis szavazatot adtak le az MKP-ra. Kutatók és visszaemlékezők még többre, száz- és kétszázezer közé teszik a hamis voksok számát. A visszaélések miatt a kormánykoalíció a szavazatok több mint hatvan százalékát szerezte meg, de a három párt alkotta Baloldali Blokk eredménye így is csak negyven százalék fölötti volt. Kommunista diktatúrát pedig legfeljebb a hivatalosan húsz százalék feletti eredményt elérő MKP szavazói akartak. A társadalom többsége a törvénytelenségek, a fizikai agresszió és a fenyegetések ellenére is elutasította az ilyen törekvéseket. Az ellenzéki pártok közül a Demokrata Néppárt érte el a legjobb eredményt, és nem sokkal maradt el mögötte a Magyar Függetlenségi Párt sem. ■ 5 PERCES INTERJÚ HORVÁTH JÁNOS FIDESZES KÉPVISELŐ, AZ 1945-1947-ES NEMZETGYŰLÉS KISGAZDA KÉPVISELŐJE - Milyen politikai lehetőségek álltak ’45-ben és ’47-ben az ország előtt? - A legnépszerűbb politikai erő 1945-ben a Független Kisgazdapárt volt, amelynek angyalföldi szervezetét vezettem, és a színeiben nemzetgyűlési mandátumhoz jutottam. Erős volt akkor a polgári értékeket hirdető, keresztény erkölcsi alapon álló párt. Még a munkások lakta kerületben is mi győztünk, pedig a kommunisták helyi kampányát az akkor igencsak népszerű Kádár János szervezte. Akkoriban úgy láttam, hogy Magyarország előtt megnyílt a demokratikus fejlődés útja, és talán Finnországhoz hasonlóan egy a Szovjetuniótól csak kevéssé függő állam lehetne. Azt csak kevesen sejtették, hogy a kommunisták hatalmat és szovjet típusú diktatúrát akarnak bármi áron. - Miért tartja fontosnak a kék cédulás választásokról való megemlékezést? - 1947-ben a magyar polgárok bíztak a jövőjükben, a demokráciában, a választáson induló tíz pártban és jelöltjeikben. Hittek a demokrácia gyakorlásában, mégpedig sokkal jobban, mint ma, hiszen a választásra jogosultak több mint kilencven százaléka elment szavazni. Mi, akkori polgári politikusok nem ócsároltuk és mocskoltuk ellenfeleinket. Hittünk a meggyőzés erejében, ellenfeleink vitakészségében, és - talán a háború közelsége miatt - elvetettük a gyűlölködést. - Mi a különbség az akkori és a mostani parlament között? - A két parlament között sok a hasonlóság. A nagy különbség az, hogy akkor az ország nem volt szuverén. A másik, hogy a képviselők komolyan vették küldetésüket és feladatukat, és az emberek előtt is nagyobb tekintélye volt a törvényhozásnak. Akkoriban a képviselőknek nagy volt az egyéni mozgásterük, ma inkább a frakciófegyelem számít. - Mikor volt jobb képviselőnek lenni, akkor vagy most? - Képviselőnek lenni sose jó. Akkor volna jó parlamenti képviselőként dolgozni, ha a választókkal találkozva elmondhatnánk, hogy ezt meg ezt tettük, itt vannak az eredményeink. Napjainkban a politikusok és a civilek is panaszkodnak, de ezzel nem jutunk előrébb. ■ Sokan gondolták 1947-ben, hogy tisztességes választásokon vesznek részt. Később bebizonyosodott, hogy elcsalták a voksolást fotó marrt - Kovács Géza A nemzeti jogvédők javaslatai a tisztább választásokért A tavalyi országgyűlési választások alatt a választási visszaélésekkel kapcsolatban több tucat bejelentés érkezett a Nemzeti Jogvédő Alapítvány jogsegélyszolgálatához. A szervezet jogászai ezek elemzése alapján tették meg javaslataikat az Országos Választási Bizottságnak. „Javaslataink egy részét elfogadta az OVB, ám amíg használnak borítékot a szavazatok leadásánál, aligha lehet teljesen kizárni a láncszavazás módszerét. A dolgok pillanatnyi állása szerint a következő választásnak is hiányos, a csalásokat kizárni nem képes szabályozással vágunk neki” - mondta a Magyar Hírlapnak Gaudi-Nagy Tamás, az alapítvány ügyvezetője. Mint ismeretes, a 2006-os országgyűlési választások idején az ország több pontjáról érkeztek hírek láncszavazásról. Ennek lényege az volt, hogy a lánc elején álló személy üres borítékot dobott az urnába, az üres szavazólapot magával vitte. Az őt követő voksoló már kitöltve vitte magával a szavazócédulát és dobta be az urnába. A bizottságtól kapott üres választási lapot kicsempészte a lánc következő tagja számára. E folyamatot megakadályozandó javasolta a jogvédő alapítvány, hogy az OVB értelmezze kiterjesztőleg a jogi szabályozást, és rendelje el, hogy az átvett szavazólapot a választási bizottság előtt kelljen a borítékba helyezni. A titkosság elve sem sérül akkor, ha a műveletet összehajtott választólappal végzik a szavazók. Az alapítvány javasolta továbbá, hogy a választók csak kikapcsolt mobiltelefonnal tartózkodhassanak a szavazóhelyiségekben amiatt, hogy ne készülhessenek felvételek a szavazásról - a bejelentések szerint ezzel igazolták a láncszavazók, hogy teljesítették a „megbízást”. ■