Magyar Hírlap, 2013. augusztus (46. évfolyam, 178-203. szám)
2013-08-19 / 193. szám
8 MAGYAR HÍRLAP HÁTTÉR 2013. AUGUSZTUS 19., HÉTFŐ • SINKOVICS FERENC Itt van augusztus 20., Szent István ünnepe. Holnap lesz harminc éve, hogy bemutatták a Városliget Királydombján az István, a király című rockoperát, amely mérföldkő volt a műfajban, de a hazai kulturális-szellemi életben is. A belőle készült film pedig a magyar filmgyártás történetének egyik legnézettebb alkotása lett. Inspiráló, felrázó mű, amely összeforrt a filmrendező Koltay Gábor, a zeneszerző Szörényi Levente s a szövegíró Bródy János nevével. Koltay Gáborral beszélgettünk a jubileumról s a darabbal kapcsolatos érdekességekről. - Volt-e akárcsak halvány politikai szándék vagy mondjuk politikai „tenni akarás” az István, a király megalkotásában? - Ez a kérdés harminc éve rendre felvetődik, de most is csak azt mondhatom, hogy semmilyen hivatalos sugallat nem történt, az István, a király megalkotásának lehetőségét életem első mozifilmjének, az Illés -koncertfilmnek köszönhetem. A Budapest Filmstúdió vezetője, Nemeskürty István kijelentette, győztes csapaton nem változtat, de az új film témáját és műfaját már ő határozza meg. Az, hogy rockopera-jellegű filmet kell csinálnunk, és annak Szent Istvánról kell szólnia,ő döntötted. - Hozzájárult a darab a rendszerváltozáshoz ? - Nemeskürty István szavai szerint igen. Ő egyszer úgy nyilatkozott, neki ez „elhatározott célja volt”. A mű értékeitől függetlenül a mítosz létrejöttéhez kellett az 1983-as magyarországi közeg, azaz annak katartikus felismerése, hogy a hivatalostól eltérő módon is lehet gondolkodni a magyar történelemről. - Nyilván hemzsegtek a környéken a besúgók. - Tudtuk, mit csinálunk, és hogy milyen világban élünk. A záróképet a Királydomb horizontján kifeszített, ötven méter hosszú, nagy nemzeti trikolórral csak titokban, éjjel mertem próbálni, tompított fényeknél. Este úgy tettünk, mintha befejeztük volna a napot, de csak visszahúzódtunk a sátrainkba, aztán éjjel csendesen előjöttünk. Tartottam tőle, hogy ha „jelenti” valaki a záróképet, akkor azt letiltják vagy megváltoztatják. Nem véletlen az sem, hogy a királydombi siker után a hatalom igyekezett megnehezíteni a darabból készített film bemutatóját. - Ez egy szép történet, de a jelek azt mutatják, később minden elromlott. Miért? - Akkoriban egyet akartunk, s ez hármunkra egyformán vonatkozott. Szörényivel és Bródyval akkor már évek óta együtt dolgoztunk, elég csak az életükről szóló, általam szerkesztett első magyar rockkönyvre, a Szörényi- Bródy kötetre vagy A koncert című filmre utalni, amely a mai Illés-mítosz megalapozásához alapvetően hozzájárult, s olyan, korábban tiltott dalok szólalhattak meg benne, mint a Ha én rózsa volnék, az Európa csendes vagy akár Tolcsvay Nemzeti dala. Ha nincs A koncert, nincs az István, a király sem. Több mint tíz évig élveztük közösen a sikert, 1995-től kezdve viszont olyan törés következett be az együttműködésünkben, amely a mai napig tart. - Beszélnek? - Nincs miről. Mióta tizennyolc éve összekülönböztünk, egy szót sem váltottunk egymással. Szörényi folyamatosan próbál kiradírozni nemcsak az István történetéből, hanem az egész életművemet meg akarja kérdőjelezni. Rezignáltan figyelem a mostani szánalmas igyekezetét is, ahogy a harminc évvel ezelőtti bemutatóról úgy beszélnek, mintha annak a környékén sem lettem volna. A Nők Lapjában nemrég leközölték a darab valamikori színlapját. De az én nevemet kiretusálták róla. Szomorú. Sőt sztálini. - Mennyiben változott önmagához képest a darab a harminc év alatt azután, hogy mások is színpadra állították? - Ezt ne nekem kelljen eldönteni. De nyilvánvaló, hogy a darab hangsúlyai ide-oda tolódtak az aktuális rendező világnézetétől függően. A mű számomra mindig is annak a kétfajta magyar igazságnak a felmutatásáról szólt, amelynek szintézise meg tudott tartani minket több mint ezeregyszáz éven át a Kárpát-medencében. Ezt igyekeztem felmutatni, s ma is ezt fogalmaznám meg, amikor egy erőszakosan egységesülni akaró világban az egyre színtelenebbé váló, ma már gyenge érdekérvényesítő képességekkel rendelkező, egykor nagy kultúrájú és nagy múltú közösséget az erősebbbe akarja olvasztani. A mi érdekünk viszont az lenne, hogy saját értékeinkhez visszatérve és azokat felmutatva képesek legyünk újrafogalmazni magunkat, azaz igazi nemzetté váljunk. - A darab adta meg az alaphangot és az indíttatást ahhoz, hogy aztán később számos fontos, történelmi témájú és nemzeti tartalmú filmet készítsen? - A Királydombon döntöttem el, hogy ha később lehetőségem lesz, akkor filmen és színházban is elsősorban nagy történelmi kérdésekkel szeretnék foglalkozni, széles közönséghez szólva, az értelem mellett az érzelmekre is hatva. Felismertem, hogy elementáris igény él az emberekben az iránt, hogy katartikus módon átélhessék a magyar történelem nagy pillanatait, és abból hitet és erőt merítsenek. - Ha akarta, ha nem, ezekkel a filmekkel kialakított egy iskolát. Mégis kevesen követték, ha merték követni egyáltalán. Talán Jelenczki István lenne a kivétel. Például az ön Trianon-filmjének bemutatásakor is érezni lehetett, hogy egy ilyen erejű alkotásnak nem nagyon örül a politika. A nézőknek azonban annál inkább tetszett, hosszan és felállva tapsoltak a vetítés végén, amikor én láttam. Mi az oka annak, hogy a mai magyar filmművészet nem mer aktuális politikai üzeneteket is hordozó történelmi, közéleti, nemzeti témákhoz nyúlni? Dézsi Zoltán Gyurcsány-filmjét is igyekeztek minél előbb elcsapni. - Vajon eltűnődtünk-e azon, mi az oka annak, hogy a szocializmus évtizedei alatt sokkal több komoly történelmi tematikájú film készült, mint a rendszerváltás óta eltelt huszonhárom esztendőben? Rendkívül nehéz ma is a történelmi filmekhez pénzt szerezni, még akár olcsó dokumentumfilmre is. Saját filmjeim kivétel nélkül közadakozásból készültek, elég csak a végükön a főcímeket átböngészni. Pedig soha ennyi pénz nem állt rendelkezésre játékfilmgyártásra vagy televíziós produkciókra. Tömegesen kellene történelmi filmeknek készülniük, különösen egy ennyire elkábított, kifárasztott és történelmétől megfosztott, összezavart, lelkileg szétesett nemzet esetében. Ugyanis ezekből a filmekből hitet és erőt lehetne meríteni. No épp itt érzi a bajt a politika. Ugyanis egy öntudatos nemzettel felnőtt módjára kell bánni. Sohasem oktathattam a főiskolán, és úgy látszik, ma sem csinálhatok filmeket állami pénzből. Nehogy továbbadjak valamit abból a szellemi-A mű számomra mindig is annak a kétfajta igazságnak a felmutatásáról szólt, melyek szintézise megtartotta a magyarokat, régből, amely engem hajt előre. Ma a televíziós műsorok arra buzdítanak, hogy simuljunk bele a középszerbe, örüljünk a mának, maradjunk csendben, abból nem lehet baj. Valakik úgyis megmondják majd helyettünk és a nevünkben az igazat. Nekünk csak követnünk kell őket. De hát augusztus 20-án mégiscsak István király életművéből kell erőt merítenünk, vagyis nem vazallusokra, hanem igazi hősökre, kiművelt emberfőkre, önálló, távlatos gondolkodókra van szüksége a nemzetnek. -Mi a véleménye arról, hogy most Alföldi Róbert rendezi a jubileumi István, a király előadást? - Tehetséges rendező, drukkolok neki. - Meghívták a jubileumi bemutatóra? - Természetesen nem. - Azt mondják, ön eltűnt mostanában. Megsértődött? - Dehogyis! Nemrég fejeztem be egy kétszer egyórás filmet Angyalok énekei címmel, amely Gergely öcsém zenekarának, a Kormoránnak a legújabb lemezére épül. Ez a CD kuriózum, mai világunkat, meg nem valósult álmainkat, csalódásainkat, reményeinket fejezi ki, azokról az emberi kapcsolatokról szól, amelyek újjáteremtése nélkül szétszakadozó nemzeti közösségünk erőtlenné és kihasználhatóvá válik. Ünnepi időpontban, augusztus 20-án este 19 órakor lesz látható a film a Duna Televízióban. Külön öröm számomra, hogy ezt követően a Honfoglalás filmemet, az M1 csatornán pedig a Sacra Corona című játékfilmemet sugározzák. Ezek után nem lehet megsértődni. - Megszerette önt a közönség már az Illés-filmjénél, de az Istvánnál mindenképpen. És várja, hogy jöjjön valami újabb, István-erejű produkció Koltay Gábortól. Vagy ilyet csak egyszer lehet csinálni az életben? - Ezen sokszor tűnődtem. Bár több filmemmel megközelítettem az István, a király sikerét, túlszárnyalni sohasem tudtam. Úgy érzem, ha az elmúlt ötven év történéseit egy nagy tömegek által, katartikusan átélhető műben őszintén fel lehetne mutatni - amolyan Andrzej Wajda módra -, az milliók elfojtott érzéseivel, palackba tuszkolt gondolataival találkozna, és olyan energiákat szabadítana fel, amelyeket elképzelni sem tudunk. Úgy érzem, engem szólít ez a feladat. ■ VANNAK MŰVEK, AMELYEK SORSFORDÍTÓ RANGOT KAPNAK EGY NÉP ÉLETÉBEN - AZ ISTVÁN, A KIRÁLY PONT ILYEN LETT HÁROM ÉVTIZEDDEL EZELŐTT Rockopera a magyarok igazságáról Koltay Gábor: Tömegesen kellene történelmi filmeknek készülniük Magyarországon, hitet és erőt adva különösen egy ennyire elkábított, kifárasztott és összezavart nemzetnek FOTÓ: CSUDÁS SÁNDOR WWW.MAGYARHIRLAP.HU