Magyar Hírlap, 2018. január (51. évfolyam, 1-26. szám)
2018-01-02 / 1. szám
Belföld 3 2018. január 2., kedd Minden helyzetben tiszteljük egymásban az embert, a magyart! - hangsúlyozta Áder János „Rajtunk múlik, a folytatásra mennyi marad” Alkotó energiát, teremtő nyugalmat, egészséget, biztonságos és reményteli jövőt kívánt a nemzet valamennyi polgárának az új évet köszöntő beszédében Áder János köztársasági elnök. Adjon az Isten boldog új esztendőt minden jóakaratú embernek, minden magyarnak, nemzetünk minden polgárának, mindenkinek, aki most szeretteire gondolva ugyanazt érzi, ugyanazt kívánja széles e hazában - mondta újévi köszöntőjében Áder János. A köztársasági elnök bizakodásra okot adó új évet kívánt az elesetteknek, a segítő kezet nyújtóknak, a szárnyaikat próbálgatóknak. Reményeiket valóra váltó új évet kért az új álmok megálmodóinak, az okos terveket kovácsolóknak, a hitet másokban is táplálóknak. Békés új esztendőt kívánt a járt úton haladóknak és a járatlan utat választóknak, az áldozatot vállalóknak, a gyermekeikért szeretve aggódóknak, a személyes vágyaikból közös jövendőt építőknek. Az államfő szerint az új év első perceiben elhangzó jókívánságok sokasága bizonyítja, hogy természetes vágyunk legjobb énünkkel fordulni a másik felé. Mindenki szeretne családtagjaival, barátaival osztozni a szeretetben, az új év örömében, a reményteli bizakodásban. Bármiben hiszünk, bármilyen célok vezérlik életünket, ilyenkor nem fukarkodunk egymásnak újra és újra sikert, boldogságot kívánni, őrizzük meg e pillanat varázsát az egész esztendőben! - hangoztatta Áder János. Mint folytatta, rajtunk múlik, hogy az első órák öröméből, reménységéből, szeretetéből mennyi marad velünk a folytatásra, hogy tudunk e azzal a bizalommal fordulni embertársainkhoz, amivel a legjobbat kérjük nekik az új év kezdetén. Kijelentette, rajtunk múlik, elhagyjuk-e rossz szokásainkat, megőrizzük-e a lelkesedést, amivel most régi-új célokat tűzünk magunk elé, és tisztelettel, megbecsüléssel fordulunk-e barátaink, munkatársaink, szomszédaink felé. Bár sokfélék vagyunk, minket, akik éjfél után a Himnuszt énekeljük, összekötnek Kölcsey sorai, amelyekkel mindannyian jókedvet, bőséget és „víg esztendőt” kérünk magunknak, egymásnak, hazánknak. Adjon az Isten bölcsességet személyes döntéseinkhez, közös választásainkhoz, erőt, hogy mindig, minden helyzetben tiszteljük a másikban az embert, egymásban a magyart, adjon alkotó energiát, teremtő nyugalmat, egészséget, biztonságos és reményteli jövőt nemzetünk valamennyi polgárának - hangoztatta a köztársasági elnök. Assisi Szent Ferenc gondolataival zárta beszédét Áder János: „Szeretet legyen ott, ahol ma gyűlölet van. Megbocsátás, ahol bűn. Egyetértés széthúzás helyett. Legyen igazság, ahol tévedés van és öröm ott, ahol ma szenvedés. Sötétség helyén hit legyen!” A köztársasági elnök és Weisz Fanni jeltolmács, esélyegyenlőségi aktivista Fotó: MTI/Kovács Tamás Rétvári: Ha a Fidesz-KDNP marad kormányon, és a gazdaság továbbra is bővül, akkor ismét lesz majd nyugdíjprémium Növekszik az időskorúak biztonsága is MH-összeállítás A nyugdíjasok 2018-ban is számíthatnak a kormányra - jelentette ki Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára múlt szombati sajtótájékoztatóján. A politikus az MTI tudósítása szerint hangsúlyozta, a kabinet célja, hogy a gazdaság javuló teljesítményét minden generáció, így az idősek is érezhessék. A kormány az elmúlt években megteremtette a méltó, tisztességes idős kor feltételeit, 2018-ban pedig további három százalékkal, átlagosan havi mintegy négyezer forinttal emelkednek a nyugdíjak - mondta az államtitkár. Az idősek illetménye ezzel az emeléssel már 28,5 százalékkal haladja meg a 2010-es szintet, a nyugdíjak vásárlóértéke pedig mintegy tíz százalékkal múlja felül a nyolc évvel korábbit. Ezekből a számokból is látszik, hogy a kormány nem csak megőrizni, hanem növelni is tudta a nyugdíjak értékét - szögezte le Rétvári Bence, hozzátéve, az idős kor biztonsága nagyobb, mint korábban. A kabinet olyan nyugdíjemelési rendszert hozott létre, amelynek az idősek csak haszonélvezői lehetnek, hiszen illetményük értéke semmiképpen sem csökkenhet - mutatott rá az államtitkár. Emlékeztetett arra, hogy 2010 előtt a nyugdíjasok elvesztették egyhavi járandóságukat, ami sok idős embert sodort létbizonytalanságba. Ezzel szemben most a kormánynak lehetősége nyílt nyugdíjprémium kifizetésére is a gazdaság teljesítménye alapján - folytatta Rétvári, hozzáfűzve, ha a Fidesz-KDNP folytathatja a kormányzást, és a gazdaság továbbra is bővül, akkor erre 2018-ban is lehetőség nyílik, a költségvetésben ugyanis szerepel a nyugdíjprémium 32 milliárd forintos fedezete. Az államtitkár szólt arról is, hogy a kormánypártoknak köszönhetően folytatódhat a Nők40 program, amelyet eddig több mint kétszázezren tudtak igénybe venni, 2018-ra pedig 260 milliárd forint áll rendelkezésre erre a célra. A választások tétje az is, hogy a kormány meg tudja-e védeni a nyugdíjasokat, folytatódik-e az a kormányzás, amely egyrészt garantálja a nyugdíjasok létbiztonságát, másrészt a nyugdíjprémiumokkal, Erzsébet-utalványokkal többlettámogatást biztosít számukra - hangoztatta Rétvári. Megjegyezte, a nyugdíjasok kiadásait olyan intézkedések is segítették, mint a rezsicsökkentés, az Erzsébet-program ingyenes juttatásai, az alapvető élelmiszerek áfájának csökkentése, a gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök árának mérséklése. Faggyas Sándor Álláspont Remények éve „ Megüdvözöllek régi búm dalával, / Remények éve! áldom jöttödet. (...) Ne csalj, ne csalj, midőn remélni kezdtünk, / Még egy csalódás: annyi mint halál!” E rövid verssel köszöntötte az Úr 1861-es évét Arany János, s nem ok nélkül reménykedtek vele együtt akkor oly sokan e hazában. Ugyanis azon a tavaszon országgyűlési választásokat tartottak, s a tét az volt, hogy a Habsburg császári udvar csaknem tizenkét évi önkényuralma után ismét a ’48-as törvények alapján álló magyar népképviseleti országgyűlés és neki felelős, független nemzeti kormány alakul-e, vagy megmarad az ország a Bécstől függő, félgyarmati helyzetében. Bár az az év végül csalódást hozott, hat évvel később megtörtént a kiegyezés, amit a magyar történelem legbékésebb, legvirágzóbb, legreménytelibb fél évszázados korszaka követett. Most, a 2018-as esztendő küszöbén hasonlóan reményteljes a közhangulat Magyarországon, mint százötvenhét éve, s most is országgyűlési választás előtt állunk, amelynek tétje nem kisebb, mint 1861-ben volt. Akkor az 1848-49-es alkotmányos szabadságot és önállóságot kellett (volna) helyreállítani; most pedig megerősíteni, elmélyíteni mindazt, amit Magyarország - sok munkával és áldozattal - az elmúlt hét-nyolc év alatt elért, és megvédeni hazánk, nemzetünk jövőjét, mert ismét van jövőnk. S ezzel együtt az is alapvető érdekünk és feladatunk, hogy - növekvő számú szövetségeseinkkel összefogva - megpróbáljuk jó irányba, nyugodtabb vizekre navigálni az Európai Unió rosszul kormányzott, tehetetlenül sodródó, zátonyok, viharok és barbár kalózok által fenyegetett, már több helyen léket kapott hajóját. Mit is kell megerősíteni, elmélyíteni, folytatni? Például a négyszázalékos gazdasági növekedést, ami mintegy kétszerese az unió átlagának, a foglalkoztatás évek óta tartó folyamatos bővülését, a lakossági reáljövedelem és fogyasztás töretlen, dinamikus emelkedését, az adók és adósságok fokozatos csökkentését, a munkanélküliség, az infláció, a rezsiköltségek, a hitelkamatok, az államháztartási hiány alacsony szinten tartását. Az elmúlt év végén történelmi csúcsra kerültek a bizalmi indexek - az üzleti várakozások még soha, a fogyasztóké pedig csak 2002-ben voltak a mostaninál is kedvezőbbek. Az emberek saját pénzügyi helyzetükről, várható megtakarítási képességükről, valamint a magyar gazdaság jövőbeli helyzetének megítéléséről alkotott véleménye legutóbb 2006 tavaszán volt - átmenetileg - a mostaninál jobb, a munkanélküliségtől való félelem pedig még sohasem. De tizenkét éve az őszödi böszme - akkori pártja, az MSZP élén - hazugsággal, csalással, trükkök százaival megnyerte a választásokat, amit durva megszorításokkal hálált meg a magyaroknak, s eladósította, legyengítette, a csőd szélére kormányozta az országot. Miután a mély politikai, gazdasági, társadalmi válság következtében 2009 tavaszán megbukott, most a zagyva, gyenge baloldal tényleges vezéreként, éhes kacuként megint makkal álmodik. Ámbár New Yorktól Brüsszelig, Párizstól Berlinig számos pénzügyi és politikai spekuláns, píszí hatalombróker szeretné, 2018 mégsem a levitézlett, akár ósdi, akár új jelmezben parádézó parazita baloldal, de nem is a cuki kaméleont játszó radikális jobboldal számára a remények éve. A nemzeti-keresztény politikai közép felelős választópolgárai most nem engedhetik meg, hogy - mint 2002-ben és 2006-ban - az országépítésre alkalmatlan, a nemzeti érdekek azonosítására és érvényesítésére nem képes szélhámosok és kalandorok kerüljenek hatalomra. Vagyis a tét nagy, de a hit és a remény is az, mert - ismét Aranyt idézve -: „Vásznunk dagad, hajónk előre megy!” lapszekesztőt