Magyar Hírlap, 2018. május (51. évfolyam, 100-124. szám)
2018-05-10 / 107. szám
Kultúra 12 kulturaiamagyarhirlap.hu Múzeumok Majálisa: hetven kulturális intézmény költözik be vasárnap a Nemzeti Múzeumba a kertfelújítás miatt, de ezúttal is sokszínű programot ígérnek a szervezők Pálffy Lajos Vasárnap rendezik meg a 23. Múzeumok Majálisát, de a kert felújítása miatt a Nemzeti Múzeum tereiben várja hetven intézmény a látogatókat. A tegnapi beharangozó sajtótájékoztatón kihirdették, hogy az Év Múzeuma címet a kiskunhalasi Thorma János Múzeum kapja, az Év Kiállítása címet pedig a soproni Macskakő Gyermekmúzeum állandó tárlata. Az ország különböző részeiből és a határokon túlról hetven múzeum, kulturális intézmény stábja érkezik Budapestre vasárnap, az idei, 23. Múzeumok Majálisára, azonban most a kert felújítása miatt a Nemzeti Múzeum klaszszicista épületén belül lesz a rendezvény. Az ingyenes fesztiválról Varga Benedek főigazgató a tegnapi sajtótájékoztatón elmondta: ezen döntés előtt sorra vették a lehetséges külső helyszíneket, de egyik sem bizonyult alkalmasnak. Tájékoztatása szerint az idei rendezvény kapcsolódik a családok évéhez, tovább erősítve az eddigi, kifejezetten a családokat megszólító hagyományt, de aznap ér véget a Közösségek Hete is, amelynek méltó lezárása lesz ez a program. Mindezek mellett a nemzetközi múzeumi szervezet, az ICOM aktuális jelmondatának is megfelelnek, amely a múzeumok kapcsolati hálójára, társadalmi tőkéjére és közösségi munkájára hívja fel a ügyeimet. A majális tehát beköltözik a klasszicista múzeumpalota belső tereibe, ami a főigazgató szerint lehet, hogy kicsit szőkébb, de ígérik, mindenki megtalálja a kedvének megfelelő szórakozást, például a Tudássétányon a látogatók tesztelhetik a tudásukat. Szily Marianna főszervező a részletekről elmondta: harminc intézmény az Északi és a Római udvarban elhelyezett sátrakban kap majd helyet, és a díszteremben is tartanak programokat, a záró esemény a Balázs Elemér Group koncertje lesz. A Nemzeti Kulturális Alap támogatásából megvalósuló majálison adják át huszonkettedik alkalommal az Év Múzeuma és nyolcadszor az Év Kiállítása címet. Deme Péter, a Pulszky Társaság elnöke nyilvánosságra hozta az idei szavazás eredményét. Eszerint a legjobb múzeum az idén a kiskunhalasi Thorma János Múzeum lett, a címet a stratégiai alapú, átfogó és kiegyensúlyozott fejlesztésekért és a helyi identitás erősítésében elért eredményekért kapta az intézmény. A bírálóbizottság különdíjjal jutalmazta az Evangélikus Országos Gyűjtemény - Evangélikus Országos Múzeumot a fejlesztésekért és az új állandó kiállításáért. Deme Péter kiemelte a hajdúnánási múzeumot is, ahol a középiskolások számára előírt ötvenórás közösségi szolgálatot példaértékűen oldották meg. A 2018-as esztendő legjobb kiállítása a Soproni Múzeumhoz tartozó Macskakő Gyermekmúzeum állandó kiállítása lett, amely az életkori sajátosságokat figyelembe véve, játékosan ismerteti meg a látogatókat a gyűjteménnyel és a múltunkkal. Itt a bíráló bizottság különdíját a Petőfi Irodalmi Múzeum „Arany 200 busz” országjáró kiállítása és a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Hé 67! - A világ, amelyben a múzeum született című időszaki kiállítása kapta. Kilátó épül a magyar pavilon fölé a Velencei Biennálén - Az utcák és terek újrahasznosítása áll az idei rendezvény középpontjában - Alakítható-e Budapest a lakók által? Új horizontok a városban Péntek Orsolya Bemutatták a Ludwig Múzeumban tegnap a Szabadság híd - Új horizontok a városban című projektet, amely a 16. alkalommal megrendezett Velencei Nemzetközi Építészeti Biennálén a magyar pavilon kiállítása lesz. Az északolasz városban május 26-ától november 5-éig látható rendezvényt az idén a szabad tér mint kulcsfogalom jegyében rendezik meg. Tízméteres kilátó áll majd a május végén kezdődő Velencei Nemzetközi Építészeti Biennálén a magyar pavilonban. Az installáció a Szabadság híd - Új horizontok a városban című kiállítás része. A projektet Fabényi Júlia, a Velencei Biennálé nemzeti biztosa, a Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeum igazgatója, valamint a kurátorok, a Kultúrgorilla egyesület tagjai, Oravecz Júlia, Göttler Anna és Tornyánszki Éva mutatta be tegnap, a Ludwig Múzeumban. Mint azt Fabényi Júlia elmondta, az idei biennálé főkurátorainak, Yvonne Farrellnek és Shelley McNamarának az volt az alapötlete, hogy olyan tereket mutassanak be, amelyeket közösségi munka révén alakítottak át. A rendezvény fókuszában ezért ezúttal nem ikonikus épületek állnak és nem technológiák, hanem a terek és az épületek újrahasznosítása, újragondolása, amely a társadalmi mozgással is összefügg. A magyar tárlat kurátorai a budapesti Szabadság híd 2016. nyári „elfoglalásából” indultak ki, és olyan társadalmi-kulturális jelenséget állítanak a középpontba, amely reflektál az épített környezetre, de meg is változtatja azt. Két évvel ezelőtt, amikor a környékbeli beruházások miatt lezárták a hidat, a civilek birtokba vették azt, így városi útvonalból köztérré változott, és megtelt élettel. A következő évben már városi ünnepet szerveztek a hídra, s ezt folytatni is szeretnék. A velencei magyar pavilon első termében video- és hanginstalláció lesz látható, amely azt mutatja be, hogyan változott meg a budapestiek gondolkodása, és megidézik a korábbi hídfoglalásokat is, így az 1990-es taxisblokádot és 2004-et, amikor az uniós csatlakozáskor fűvel borították be a Szabadság hidat. A hídhoz kapcsolódó személyes élményeket rövidfilmekben mutatják be, s a megszólalók közt van építész, várostörténész, de megszólal a hídmester és egy, a hídon rendszeresen olvasgató hajléktalan is. A Studio Nomad tagjai (Pásztor Bence, Pongor Soma és Tarcali Dávid) a pavilon átriumálja tízméteres kilátót terveztek. Mint elhangzott, olyan tervet alkottak, amely harmonikusan illeszkedik a magyar pavilon szecessziós épületéhez, és nem változtatja meg a tér struktúráját. Pásztor Bence hangsúlyozta, ezért is figyeltek az anyaghasználatnál az ideiglenességre és az alkalomszerűségre, a beépített fém szerkezettel pedig a vízfelületet is meg kívánták idézni. Hogy oldják a fémhatást, a térben jógaszőnyegekből készített padokat helyeztek el. Az ideiglenes kilátó nem nyúl bele a pavilon térstruktúrájába, mégis teljesen új horizontot nyit, hasonlóan, mint a Szabadság híd 2016 nyarán - mondták a tervezők. A kiállítás katalógusát Boros Géza, a Velencei Biennálé Iroda vezetője mutatta be. A kötetet magyar és angol nyelven is megjelentetik. Mint emlékeztetett, a magyar pavilon először jelentkezik urbanisztikai fókuszú kiállítással, amely azonban szellemiségében kapcsolódik a két évvel ezelőtti, Aektivátorok című velencei tárlatunkhoz is. A kiállításon középpontba kerülő nagyvárosi projekt szerinte a nemzetközi színtéren is jól kommunikálható. A katalógusban található tanulmányok és interjúk közül felhívta a figyelmet Hans Karlsenberg írására, amely nemcsak nemzetközi öszszefüggéseiben mutatja be a 2016 -os „hídfoglalást”, de megpróbálja a rendszerváltás utáni kontextusba is beágyazni a történteket. A katalógus tanulmányainak szerzői a városi terek alakítását, az „urban creativity” (városi - civil - kreativitás) jelenségét, a Szabadság hídon eddig tartott demonstrációk történetét, és a 2016-os megmozdulás hátterét is vizsgálják, míg az interjúkban szakértők szólalnak meg, mások mellett Kocsis János Balázs városszociológus és Tömör Miklós, a Valyo - Város és Folyó Egyesület alapítója beszél a tapasztalatokról. Boros Géza bejelentette azt is: tegnap a Ludwigmuseum.hu honlapon közzétették a 2019-es Velencei Képzőművészeti Biennálé magyar kiállításának kurátori pályázatát. A Szabadság híd a 2016-os lezárásakor spontán módon közösségi térré változott, ezt a jelenséget mutatja be hazánk a magyar pavilonban Fotó: Hegedűs Róbert Az 1990-es országgyűlési voksolásról szól a Retörki új lapszáma Tanulmányok az első választásról Petrovics Gabriella Bemutatták tegnap a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum (Retörki) folyóiratának idei első lapszámát, amelynek témája 1990-es országgyűlési választás. A műhelybeszélgetésen részt vevő politológusok mindannyian sorsdöntő választásként emlékeztek az eseményre. Hogyan alakult ki és milyen kompromisszumok árán véglegesedett a 1990-es választási rendszer? Mennyire hasonlítható össze mindez egy másik „rendszerváltással”, az 1945-össel? Milyen volt az első kampány? Hogyan alakult át a politika és a politikai gondolkodás az elmúlt huszonnyolc évben? - ezeket a kérdéseket járja körül a Retörki, azaz a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum negyedévente megjelenő folyóirata, a Rendszerváltó Archívum idei első lapszáma. A tegnap délutáni műhelybeszélgetésen Bíró Zoltán főigazgató, irodalomtörténész elmondta, hagyományteremtő céllal szervezték a workshopot, amelyen a lapot szeretnék minél szélesebb körben megismertetni, terjeszteni. A mostani lapszám témája az 1990-es országgyűlési választás, amely azért is sajátos, mert nem voltak előtte példák, minták - mutatott rá Bíró Zoltán. Simon János politológus visszaemlékezésében kiemelte: majdnem kétszáz párt volt regisztrálva a választás előtt egy hónappal. A Magyar Demokrata Fórum (MDF) viszont 1-1,5 százalékkal vezetett az első fordulóban a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) előtt. Fricz Tamás politológus arról számolt be, hogy az 1990-es országgyűlési választás rendszerváltó választás volt, s ezt kell tudatosítanunk a mai fiatalokban is. Majd kiemelte, hogy egy 2004-es kutatás alapján világossá vált: a legnagyobb politikai elitcserét nem a rendszerváltás után, hanem csak a 2002-es választást követően hajtották végre. A lapszámban olvasható Dippold Pál, a Magyar Hírlap lapszerkesztője Választási aprómunka - A Népszabadság eredményértékelései 1990 áprilisában című tanulmánya, valamint lapunk publicistája, Szerencsés Károly (és néhai felesége, Földesi Margit) Választások és középosztály - Választási rendszerek az átmenet korában című írása is.