Pogány Péter (szerk.): Riadj magyar! 1848-1849 fametszetes ponyvái, csatakrónikái - Magyar Hírmondó (Budapest, 1983)
Utószó, történeti jegyzetek, mutatók
18. Versed győzelem. Édesanyjának levélben irja egy önkénytes. Szegeden. 1848. Gronn János könyvnyomó tulajdona. 8 r., 8. Sz. M. [Szabó Mihály] (Az esemény dátuma 1848. július 11. Erről szól a 22. sz. ponyva 87-112. sora is.) Mióta május 15-én a Szerb Fejedelemségből először ütöttek be Zimonynál (Szerém vm.) hazánkba a serbianusok (szerviánusok) ötven ágyúval és egyebekkel a délvidéki felkelő fajtestvéreik segítésére, rettegésben élt a déli magyarság. A szerb fő harci táborokat ismerteti a 19. sz. füzet és jegyzete. A fölkelők állóháborúra rendezkedtek be. A „szerb nemzeti bizottság” (főodbor) utasítására 1848. június közepén már 30 000 ember volt együtt a rácok négy táborában. Szemere Bertalan június 13-án hosszú szózatban hívta önvédelmi hadbavonulásra 12 déli megyénk, a jászkun kerület és Pest megye férfiait, hogy „megyénként legalább 2-4 ezer polgárt állítsanak ki, két hét alatt fegyverezzék fel, amint lehet és tudják”. „Az elámítottak ki fognak józanodni... és a rácok ismét testvéreink lesznek, mint azok voltak, mióta magyar földön vendégszeretettel megtelepíttettek.” A szerbek június 30-án Végszentmihály román lakosú községet égették porrá (lásd 22. sz. 45-80. sor és 23. sz. 69-97. sor), majd az ország fokozódó rémületére július 10-én Paulis falu (Temes vm., verseci járás) következett. E helység nevét ponyvafüzetünk először hibásan Pilisnek írta (14. sor), a 103. sorban már helyesen. Másnap a Versecen táborozó magyar sereget támadták meg a rác csapatok. A szegedi Grünn-nyomda ismeretlen (talán azonos) költője a 18., ip., 21. sz. csataponyva tényeit egy-egy novellaszerű keretbe illeszti. Itt az elsőben Pistának, a harcosnak, az édesanyjához írt levele a keret a versed csatához. Ugyanez a csata rövidebben: 22. sz. 87-112. 19. Serbianusok , szerviánusok vagyis a 537