Magyar Hírmondó 1. (1792. január-június)
1792-02-14
gítő lobogása alatt, igen elevenen értettem, hogy Bousseaunak esmeretes paradoxonjában mély igazság fekszik ; és hogy az csak a’ mi hibánk, hogy ötét meg-érteni nem akarjuk. ( Az említett Szesztai történet, a’Toldalékba van iktatva, illy cim alá: Rege, Mátyás Királyról.) Erdély Ország. „Az utazásbéli könnyebbségnek eszközlésére, kiványa ö Felsége Károlyváratt, az ott már hajdanában is megvolt Cambiaturát, az az : sorspontos lovak’ tartását viszont fel állíttatni. Négy száz forint esztendei fizetést ajánl ö Felsége a’ Cambiaturistának oly feltétellel, hogy tartozzon az, 12 hámos lovakat, ’s meg kivántató szekéreket tartani, és azokkal mindeneknek, valakik Commisszariátik aiájszignatziókat mutatnak, következendő bérért szolgálni. A’Katonaság 15 krajtárt fog néki fizetni egy lóért, egy fiátióra , a’ kötelességből menő Provinciálisták ig-et , más Utazók pedig 24-et. A’ külső Országi Zink’ mázsájától eddig vett két forint harmintzad, fél forintra szállíttatott le. A’ mindennapi postázás, melly tsak a’ háborúra nézve állott vala fel, ezen hónap’ végével mindenütt meg szünik. Moll értem , hogy a’ Barclajus’ Bürgenisse a’ Hochmeisteri könyvnyomtató sajtó alattvagyon. Fordította egy Nemes Erdélyi Magyar. — Valakik ezen könyvet látták, mindnyájan azt mondják, hogy még szebb