Magyar Hírmondó 2. (1792. július-december)
1792-09-21
haljuk? — Már úgy volt előre ki-tsinálva, hogy ez a’r kifejezés: Elbotsáthatjuk, halálos szententziát jelentsen. Ha tehát azt kiáltotta a’Nép: Igen is, úgy el botsáttatott egy kevéssé a’szerentsétlen ; de tüstént hóitt testet tsinált belölle a’ gyilkos Nép. — Ha pedig azt kiáltotta a’Nép . Élljen a Jemzethez, annak a’jele volt, hogy a’foglyot nem kell bántani. — Az ollyatén foglyoknak, kiket nem ítélt egészen bűnösöknek a’ Nép, a’volt a’ büntetések, hogy a’ halállal küszködö személlyekhez vezettettek, ’s ezen látás után szabadon botsáttattak. Más nap estve , a’ Királyi Familia’ mostani lakó helyébe — a’ Templom nevezetű épületbe — is berontott volna a vérengező Nép , ha jókor oda nem mentek volna Petion Polgármester, és Manuel, némelly más Biztosival eggyütt a’ Magistrátusnak, kik midőn látták, hogy magok se bírhatnak már most mindjárt a’ veszedelmes Néppel , nagyon a’ lelkére írtak a’ Nemzet Gyűlésének , ’s azt javasolták néki, hogy, nagyobb bátorságnak okáért, vitesse maga kebelébe a’ Kir. Famíliát. A’ Gyűlés’ Elölülője, Herault de Sechelles Úr, mindjárt kinevezett 6 Biztosokat, kik úgy küldettek a’ II. Gyűlés által a’ Kir. Famíliához, hogy ha annak valamelly sérelme lesz , ők fognak érette számolni. — Páris Városának legcsendesebb Osztálya most az, a’ melly Aarabnak neveztetik. Ez is állhatatossal elvégezte magában, hogy kész a’Királyt minden módon oltalmazni. Mind ezeknek ellenére is azonban, tsakugyan tselekedett a’ fenyegetődző Nép annyit még is, hogy a’ Templom - tornyabéli Őrzőket, ’s a’ Kir* Inasokat elvitte Krestomba.