Magyar Hírmondó 3. (1793. január-május)
1793-02-05
*58 serat, calomniateur, factieure) kiáltották. —* Felugrándoztak két százan is élő helyeikből, ’s mint az eszeveszettek, fel ’s alá futkostak a’ Szála’ közepén. .Némellyek oda is akarták hagyni a’ Gyűlést. A’ ki szóllani akart, ha tsak nem kurjongatott, Kern hallott a’ szava. Egy látván, hogy tsillapodott valamennyire a’ zaj, panaszlotta , hogy már öszszer ment fel az Orátott székbe, ’s eleget vesztegette a’ tüdejét; de még is szégyen szemre mindig haszontalanúl kellett néki onnan bejőni: kérte tehát a’ Gyűlést, hogy hallgatná meg már legalább most , a’ midőn tizeneggyedikszer próbál. Manuel azt mondotta: Ha szóllani akar itt valaki, szükség , hogy előbb Roland ( Minister) Úr’, ’s Rolandné Alizony’ kezeiket csókolta légyen. — A’ mint még a’ lárma tartott, bementek a’ Ministerek a’ Gyűlésbe, hogy jelentést tegyenek az Ország’ állapotjáról. De Roberspierre nem várhatta a* jelentés’ végét, hanem felkelt, ’s szóllani kezdett. A’ Prézes megintette, hogy ülljönle, ’s hagyya beszélteni a’ Ministert. De Roberspierre nem fogadott szót, hanem neki fordulván a’ Prézesnek, azt kérdi tőle nagy dérrel dórral: ,,/úrí, úgymond, nem szabad már másnak ki mondani a’ maga vélekedését, hanem csak a rágalmazóknak , és a pártos Miniperthnek ?“ Ekkor, egy része a’ Gyűlésnek felkiáltott, hogy Roberspierret kérdőre kell vonni engedetlenségéért,’s a l'Abénye nevű tömlötzbe küldeni, más rész ellenben pártját fogta , ’s azt kurjongatta: Szollal kell hagyni Roberspiert. —« Ydzeal az előbb ern- ©ff3S2551]