Magyar Hírmondó 3. (1793. január-május)

1793-02-05

*5­8 serat, calomniateur, factieure) kiáltották. —* Fel­­­ugrándoztak két százan is élő helyeik­ből, ’s mint az esze­­­veszettek, fel ’s alá futkostak a’ Szála’ közepén. .Némellyek­ oda­ is akarták hagyni a’ Gyűlést. A’ ki szóllani akart, ha tsak nem kurjongatott, Kern hallott a’ szava. Egy látván, hogy tsillapodott valamennyire a’ zaj, panasz­­lotta , hogy már ö­­szszer ment fel az Orátott székbe, ’s eleget vesztegette a’ tüdejét; de még is szégyen szemre mindig haszontalanúl kellett néki onnan be­jőni: kérte tehát a’ Gyűlést, hogy hallgatná­­ meg már leg­alább most , a’ midőn tizeneggyedikszer próbál. Manuel azt mondotta: Ha szóllani akar itt valaki, szü­kség , hogy előbb Roland ( Minister) Úr’, ’s Rolandné Alizony’ kezeiket csókolta légyen. — A’ mint még a’ lárma tartott, be­­mentek a’ Ministerek a’ Gyűlés­be, hogy jelentést tegyenek az Ország’ álla­­potjáról. De Roberspierre nem várhatta a* jelentés’ végét, hanem fel­kelt, ’s szóllani kezdett. A’ Prézes meg­intette, hogy ülljön­­le, ’s hagyya beszélteni a’ Ministert. De Roberspierre nem fogadott szót, hanem neki fordulván a’ Prézesnek, azt kérdi tőle nagy dérrel dórral: ,,/úrí, úgymond, nem szabad már másnak ki mondani a’ maga vélekedését, hanem csak a­ rágalmazóknak , és a­ pártos Miniperthnek ?“ Ekkor, egy része a’ Gyű­lésnek fel­­­kiáltott, hogy Roberspierret kér­dőre kell vonni engedetlenségéért,’s a­ l'Ab­­énye nevű­ tömlötzbe küldeni, más rész ellen­ben pártját fogta , ’s azt kurjongatta: Szollal kell hagyni Roberspiert. —« Ydzeal az előbb ern- ©ff3S2551]

Next