Magyar Hírmondó 9. (1796. január-június, 1-51. szám)
1796-02-23 / 15. szám
magában foglalja az Ő fogadásait. — Ezen fogadásoknak summája oda megy ki, hogy a’ Gróf nem csak maga nem fogja szorongatni Önnön jósaága’ Lakosait, hanem Más által se’ engedi Azokat az ő nevében szorongattatni. Mindent, a’ ki bizodalommal járól őhozzá, szelíd jósággal meg fog hallgatni * és segíteni is ki-tel* Illetőképpen; a’ mikor pedig egyébképpen nem segítheti: vígasztalni; az Igazságot részre-hajlás nélkül fogja ki-szolgáltattatni: a?, ollyatén nyughatatlan főket, a* kiknek célja nem egyéb, hanem hogy, fő- és szívrontó csábitásaik ’s dozzasztásaik által meg háboríthassák a’ köz csendességet, érdemlett keménységgel meg fogja bűntetteim; nem vesztegeti jövedelmeit soha is bujaságra, hanem, állapotához képest való szükségeinek ki-elégítése után, valami meg marad azokból, fordítja. Alattvalók boldogságának imunkálódására ; minden ez végre tzélozó feltételt és szándékot örömest elő fog segíteni. A’ Kereskedésnek és Szorgalnatosságnak virágoztatása; a’ Kézmívességeknek és Fábrikáknak gyarapítása ; a’ Mezei-gazdaságnak jobb módú folytatására valóserkengetés és útmutatás; a’ Közjó minden eszközeinek felkeresése; és különöseim, az iskoláknak megjobbítása,—mindenkori tárgyai lesznek ar»ió foglalatoskodásának.