Magyar Hírmondó 14. (1798. július-december, 1-52. szám)
1798-10-09 / 29. szám
Úgy is édes Annya’ tüze még sokkal nagyobb ebben, A’ Magyar Litteráturát viszi még tüzessebben, *S óh én ugyefogyot! !— mikor ily reményeség táplála : Ez egy hív Pártfogómnak is hogy történek halála! ! És úgy látszik czélja ellen cselekeszik az ' Ég is, Szent vagy Uram , — de meg engedi, ha perlek veled mérj is. Hiszem ha egy hitván madár fészkére is van gondod, Úgy hogy szent Igéribem magad párán, tsolva meg mondod, Hogy az Anyyát, a’ Fiával nem kell egy«gyüttis?f.I. Ugyan Uram miért nem mdsz magad anak engedni? Vagy az Anyyát vagy a’ Fijat mért nem hagyád mellettem . Te vagy azért oka, hogy már gyámoltalanná lettem. Ha hát ügyefogyott sorsom Te fektetted a porba, Te is tégy más pallérozott Nemzetekkel egy sorba. Mely úgy leszsz — ’? úgy tarthatom én magam méltán okosnak. Ha sok követőit látom Teleki Domokosnak. Sándorfi Jósif, Beisbenn Orvos Doktor*-