Magyar Hírmondó 14. (1798. július-december, 1-52. szám)
1798-10-09 / 29. szám
Jától. — A* szaga se* természeti a’ Spannllabáknak, hanem másunnan költsönözött, mely onnét megtetszik : mivel ha term ■fz'*tt volna, úgy még inkább kelne annak, a* régiségével egygyütt nevekedni, valamint mentői tovább tartalik a* jóféle bor, alkalmatos pisicébenn, annál Ulaterobbá hízez annak gyönyörködtető szaga, a’jó borral pedig egyforma természetű a jó tobák. Közönséges tapasztalás azonbann, hogy a’leg szorossabbann befedett Sp. tobák is, (a milyent t. i. rendszerént annak neveznek) idő jártjával episzszem el veszti a’szagat; ellenben a’ Lábos Úré, mennél tovább tartatik, annál hathatósabb kedves lapozást nyer. — Hogy a’ Spanyol-tobáknak az olajossága, lehetetlen hogy természeti legyen, ezt nem is szükség mutogatni mert azt ki ki tudhatja magától, hogy oly finom próva tsak úgy lehetett tenni a’ Spanyol-tobákot, ha elébb jól megszáraztatták, azutána porrá törték, ’a egynehányszor meg szitáltak. Minekutánna a’leg kövérebb plustából készültt por is ennyi változásokonrt ment által, hogy annak olajosságát ujjal lehessenn érezni: ez, a’ tapisztal jelen vagyon , mert a* Lábos Úr Felső-Lendvai Brazilája (Brashiiai magból termesztett dohánnyá) , annyira bővölködik természeti olajjal, hogy míg lábán vagyon, ha valaki hozzá nyúl a’ leveléhez , rá ragad a* keze, mint a* mézre, még is minekután*