Magyar Hírmondó 19. (1801. január-június, 1-52. szám)
1801-01-13 / 4. szám
Ezek igy lévén ha kötelességünknek elegett tettünk magunknak tettük; mert tapasztalván bőven széllyel al egész hazánkban, ha a’ Földes Ur igye fogyott, a’ Jobbágya Koldus, igy tehát menyire Fiúi Hivségünknek méltoztatik tulajdonittani készségünk , méltábban meg kivántató szoros köteleségünknek magyarázni ne terhelgtessék nagyságod. Mégis , noha már elöl számlált tsekély tettünk kötelességbül esett mennyire gazdag ajándékával most ujjonan érezhető kárával bennünket jutalmazni,bővebben Atyai igazán szerető érzékeny beszédgyével, és hozzánk intézett megbötsülhetetten Úri, és jobban. Atyai írásában költ hirdetményével annyira megtántorittani mélytoztatott, hogy szives kegyességeit Fiúi kötelességgel meghálálni többé nem tugjuk, mivel megértettük már nem csak szóval , hanem most örök emlékezetére tsekély szolgálatunknak oly bécses Irában , melyeit ellegendőképpen érdemlett Bétsben tartatni benne foglalt érdemeihez képest úgy javainkra, és gyarapodásunkra törekedő Forró tzerelméért édes atyánknak szeretett Földes Urunknak helyet nem tálalunk. Kiálts hely tehát Városunk Lakossá tellye torokkal! magaztald édes Atyádnak igazán javadra ügyelő kegyes nagy Lelküséget, és ezen leg nagyobb kintsednek Városunk minden Legyeléi között leg diszessebb Hellyet készits, esztendönként pedig benne foglatt érzékeny kegyes Atyai ajánlásokért az egész község előtt elolvasni rendelged , hogy Fiúikötelességedett Hivséggel kétzerezni meg ,ne felejtsed.