Magyar Hírmondó 20. (1801. július-december, 1-52. szám)
1801-10-09 / 29. szám
szívünket egészszen el foglalta. Lehetetlen, hogy annak első tekintete, ki beszélhetetlen érzéseket ne gerjes zszen akárki szívében is. A’ Templom kerek, zöld márvány színre kisimított falakkal, a’ boltozatja, ’s bálványokkal ékesített folyosója tizen hat oszlopokon áll. Fellyül az ég van rajta teljesen le * ábrázolva, éjjeli méltóságos tündöklésében. A’ held oly tűzzel világosít, hogy tőle nem csak a’ 2300 nagy és kis csillagok veszik ragyogásaikat, hanem az egész Templom is betelik világosságának erejével. A Templom altján ül, az Éj Isten - Asszony ezüst hintójában , mellyet két szárnyas fekete ló visz a’ felhőkön lebegve. Nem győztük szemeinket betölteni ezen ’s más bámulásra ébresztő tárgyaknak szemlélésével. Azonban valamelly angyali muz sikának hangja hatott felyűlröl füleinkbe, melynek gyönyörűsége, újabb és újabb érzékenységeket gerjesztett a’ szívekben. Végre az arannyal gazdagon ki* varrott Templom könyvébe, írták neveiket a’ Vendégek, melly már a’ leg felsőbb Méltóságok neveivel kevélykedik. Én is belé írtam a’ magamét Örök emlékezetűt, Hertzeg Würtenberg Ferdinánd, az Özvegy Muszka Császárné Testvér Öttse neve után, a’mennyire emlékezem , a’ harmadik sorban. — De elég ez az igen költséges épületről, mellynek talám , nem annyira a’ késő idő, mint az ott uralkodni szokott nedvesség, egynéhány esztendő múlva is, tetemes kárára lehet —. Zemlinböl September 24 dikén. A’ Jantsárok, meg engedték már most a’ Belgrádi Ba-