Magyar Horgász, 1966 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1966. január / 1. szám
MrUmeTai DHF/^ Azok közé a szerencsések közé tartozom, akik évi pihenésüket, a Balaton mellett tölthetik el. Január 2-án, azt hiszem első szokott lenni levelem, melyben július 15— 31-ig kérem a beutalást üzemi üdülőnkbe. Horgász lévén, az üdülés lényeges része a Balatonon való horgászásom. Eddigi években váltakozó, sajnos gyakran, igen kevés szerencse kísérte próbálkozásaimat. A balsiker okait anyagi helyzetemben kerestem: nem volt üvegbotom, nem volt Rileh-Rexem, de nem volt csónakom sem ... Két évvel ezelőtt már úgy mentem le, hogy nem is vittem botot, ott vágtam egy gallyat és azzal pecáztam. Éppen azért meglepett a retúrpontyok minden képzeletet felülmúló tömege. Átkozódott minden sporttárs az állandó visszadobálás miatt. 2 keszegre 3 kisponty esett .Mégpedig milyen! Zömök, vaskos, valóban „állati” jó profilindexű, vagy ahogyan a pecásnép hívta: „Ribiánszky-ponty”. Szívem tele lett reménnyel, mi lesz itt jövőre! Hiszen ezek a pontyok meg fognak nőni! Jövőre leviszem a Rileh-Rexet (üvegbotra még mindig nem tellett, sőt csónakra sem). Tavaly májusban egy falunkbeli kislány a Balatonnál üdült. Hazatérve beszámolt a nagy ihalpusztulásról. Minden reményem szertefoszlott. Nem vittem le a peremfutó orsómat, de még botot sem, minek? Első napjaimban csak nézegettem a vizet. Na meg a horgászokat. Különösképpen az orvhorgászokat. Mert ha a vadkempingezők idejük jó részét a vízben töltik, kezükben fűzfagallyal lóbálva, annak csak hal lehet az oka. Az is volt. Egy heti figyelés után kiváltottam a hetijegyemet, és vettem egy egyszerű bambuszt, műanyag orsót. (Zsinórt és horgot azért hoztam magammal.) A gondnoktól szereztem egy ócska vizeskancsót, egyik nyaralótárstól kölcsönkért körömlakkal befoltoztam, és a javasolt hallevest elkészítettem: 1 pohár tejfelbe 2 dkg élesztő, a kancsóba áztatott kenyérhéjra ráöntve. Igen jó étvágygerjesztő. Fogtam is vödörszámra a keszegeket TiHgyökikt is Evés közben megjött az étvágy. Nemcsak retúrpontyot fogni, hanem méretest is. Éppen üdülőnk előtt zárta le a kört a Balatoni Halászati Vállalat. Na innen biztosan kiszökött néhány méretes is, és most itt lapul ijedten. Gyerünk! Le az úszót, egy kicsi csúszó ólmot, és lássuk, van-e kapás a főtt kukoricára. Hát volt. Majd kihúztákkezemből a botot. Óriási dévérek és már méretes pontyok. De nem volt merítőm, és a partra kicsúsztatás ritkán sikerült. Part előtt, vagy a part szélén sok szakadt le. Pedig ezek voltak a legnagyobbak. Persze, ha olvas is, gyakorol is az ember, akkor újít is. Nyugdíjba a 30-as Agfát és a norvég horgot. Fel a 20-as francia ultrát és a 15-ös dévérhorgot. Most meg kihúztam a szájukból a horgot. Nagy a kukorica, kicsi a horog. A horog marad, hiszen az a célom, hogy a szájpadláson akadjon és ne a száj szélén, ahonnan kiszakad. De a kukoricát lefaragom. Szépen lehámoztam, amint tanultam a nagyoktól. Le is lopták szépen. Más megoldás kell: félbe vágtam, és csak a vágás szélét hámoztam le, legömbölyítettem. A horgot a héjas oldalán szúrtam be, és a lehámozott oldalán jött ki a hegye, ha bevágtam. Sikerült! Minden bevágásom ült, minden halam megmaradt. Császár lettem. Az üdülő partján állva, ahonnan ugyan a gallyakat és fűcsomókat kitisztítottam, a partmenti sekély vízből komoly halakat vettem ki. Igaz, újítottam, tapasztalatokat használtam fel — de ez kevés lett volna. Más években még jobb felszereléssel, sokszor kölcsön csónakon is, sokszor a beetetett állásra engedélyt kapva, mólókat és a túlsó partot is felkeresve, alig fogtam halat. Most a Balatonon történt változás: HAL van benne! Keszeg eddig is volt, de most ponty van benne! Sőt, ha igazat beszélt a kettétört svéd horgom és az elszakadt 30-as zsinórom, akkor jókora angolnák is vannak. Bár ezt sajnos nem sikerült fognom. Ezért adtam írásomnak ezt a különös címet. Igen! Köszönöm az OHF-nek, hogy csónak nélkül, üvegbot nélkül, Rileh-Rex nélkül, csak úgy, mint eddig a pecások a keszeget, a Balaton partjáról is lehet már fogni pontyot, mert VAN! Eddig is fizettünk a hetijegyért, állítólag ezt az öszszeget addig is halasításra fordították. Most is fizetünk, de ezt az összeget biztosan arra is fordítják. Ezt mi igazoljuk, akik horgászunk. Keve Lajos Iklad (Csapó Sándor felv.