Magyar Horgász, 1983 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1983. december / 12. szám
20 MEGYEI TUDÓSÍTÓINK JELENTIK 0 MEGYEI TUDÓSÍTÓINK JELENTIK Minden nap csúcsforgalom Az ablaknál sok-sok zöld növény, a hosszú asztalon vízügyi térképek, a falakon halas poszterek és egy óriási térkép. Magyarország vízfolyásai és belvíz csiatornái. A MOHOSZ ügyfélforgalmi irodájában vagyunk, ahol a bel- és külföldi horgászok részére különféle horgászjegyeket árusítanak. (Budapesten, az Október 6. utca 20. szám alatt.) — Én már alig-alig szorulok a térkép segítségére — mosolyog Karczné, Ági, amikor munkájáról fagglatom. — 1956 óta dolgozom itt, szinte betéve tudom, mely víz hova tartozik, milyen jegyet kell adni rá és mennyiért. Pedig 130-nál is többféle-fajta engedélyt kezelünk — ebben a számban természetesen az is benne van, hogy egy-egy vízterületre többféle jegy is váltható. — Nekem még többször „puskáznom” kell — kapcsolódik a beszélgetésbe az iroda fiatal munkatársa. Már Krisztina. — Másfél éve vagyok itt, épphogy beletanultam a tennivalókba. Az előbb is meg kellett néznem, hol van Tiszaalpár. Főként ezekkel a tisztai helységekkel vagyok bajban. — Persze engem is állítanak nehéz helyzet elé a horgászok — veszi vissza a szót Karczné —, amikor úgy kérnek jegyet: „tudja, kedves, ott a nagy fűzfánál akarok horgászni”. — S nem tévednek esetenként? — Nagyon ritkán fordul elő, hogy rossz helyre, vagy téves dátummal töltjük ki az engedélyt. De azért érdemes mindig ellenőrizni, valóban azt kapta-e a sporttárs, amit kért Beszélgetésünk közben sem áll meg a hölgyek keze, egy pillanatba sem. Bizony, itt még késő ősszel is csúcsforgalom van, a horgászok egyre jönnek a napijegyért. Most legtöbben a Délegyházi-tavakra kérnek hiszen indul a ponty! Az Október 6. utcai iroda munkatársai egyúttal tájékoztatják a horgászokat a pillanatnyi tilalmi rendelkezésekről is, például arról, hogy a telepítés után csak ragadozóra szabad horgászni a Soroksári- Dunaágban. Senki sem hivatkozhat ezek után tudatlanságra. — Persze, akad, amit mi sem tudunk megmondani. A zárt, egyesületi vizekről például nincs információnk. De van, aki az egyes vizek megközelítési lehetőségéről vagy a menetrendről akar nálunk tájékozódni. Erre nem vagyunk felkészülve — mentegetőzik ok nélkül Karczné. — Kérnek sokan térképeket is. Adnánk szívesen, ha lenne, de csak a Dunaágról, a Körösökről és a Kiskörei víztározóról van, de készül, s a jövő év közepetáján a horgászok rendelkezésére áll majd egy országos horgásztérkép. — Milyen ügyfelek a horgászok? Itt néha sokat kell sorba állni. Vízparti türelmük itt is kitart? — Látják, hogy folyamatosan dolgozunk, nem szoktak elégedetlenkedni. Különben is jópofák. Sokszor elmesélik fogásaikat, kalandjaikat. Persze cifrákat is mondanak néha, ha valamiben nem tudunk a kedvükbe járni. De igazán rendesek, becsületesek. Olyan is előfordult már, hogy véletlenül több Valamennyien túl vannak a nyugdíjkorhatáron. Több, mint ötven éve, de legalább is évtizedek óta horgásznak. Mindejük tett valamit a mozgalomért, sőt ma is tevékenyen részt vesz a munkában. Pepó György Legidősebb köztük Pepó György, az 1016 főt számláló Békési HE titkára. Ezt a funkcióját 1963-tól látja el közmegelégedésre. Korábban választmányi tag, jegyző, majd évekig IB-pénztáros volt. Az idén megkapta a MOHOSZ „Horgászsportért” kitüntetését. Ma is dolgozó nyugdíjas pedagógus, a helyi lövészsport sok eredményt elért iskolásainak kapitány-edzője. — Gyuri bácsi! Mikor vett először kezébe botot? — Koromhoz képest elég későn, 1954-ben, a fiam biztatására. — Hogy történt? — Az én mindig kedvenc sportom és egyik hobbim a sportlövészet. Többször voltam érmes a magyar bajnokságban, kispuskából magyar bajnok is, sőt olimpiai válogatott kerettag. Az ötvenes évek elején kiváltottuk a fiunknak az engedélyt, mert nagyon szeretett horgászni. De nagy vízre nem engedtük, féltettük. Egyszer hosszas unszolásra elvittem a Kettős-Körösre. Kis idő múlva mondja nekem, hogy néhány percre felmegy a partra, addig vigyázzak a felszerelésre. Közben többször mozgott a kapásjelző, én meg kihúztam a horgot és újragilisztáztam, visszadobtam. Tetszett a dolog. Kis idő múlva észrevettem, hogy a fiam mindvégig a magas partról leste, hogy mit csinálok. És ráadásul még meg is jegyezte: édesapám, te most orvhorgásztál, ezért megbüntethetnek. Kevés híján megpofoztam a szemtelenségéért. De nem tettem meg, elgondolkodtam és másnap elmentembet adtam vissza, vagy több napijegyet adtam ki — visszahozták. A legnagyobb ilyen tétel például az volt, hogy összeragadt két Kiskörére szóló éves területi engedély, s azt is visszakaptam másnap. A sporttárs behozta, nem akart megkárosítani. — Különben is jó véleménnyel vagyunk a horgászokról — mosolyog Krisztina —, noha mi magunk nem űzzük ezt a sportot. De Ágnesnek a férje, nekem a vőlegényem nagy pecás, igazán elmondhatjuk, hogy állandóan horgásztársaságban vagyunk. Montskó Éva (Budapest) engedélyt váltani. Késő ősz lévén azt ajánlották, legyek tag a következő év elejétől, így Vagyok horgász 1954 óta. — Eredményesen? — Legnagyobb halam 9 kilós harcsa, 4,5 kilós ponty. Ami meg elment, azt nem mérte senki. — Milyen volt akkor a Kettős- Körös? — Annak idején soha nem horgásztam állóvízen. De ha a család halat akart enni, kimentem a vízre és még azt is megmondtam, mikor jövök, hány darabot hozok és milyen fajtából. Kevesebb volt ugyan a horgász — a hal is —, de a vizek kristálytiszták voltak. Nyugdíjasok Nagy Mátyás Nagy Mátyás nyugdíjas jogász is benne van a korban. Világéletében horgászott. Első, és ekkor legmodernebbnek számító felszerelését 1928-ban, 14 éves korában kapta. Ez három darab bambusz botból, réz tárolóorsókból, angol selyemzsinórból, kél hangszerhúr előkékből és Milward horgokból állott. A békéscsabai Élővíz-csatornán horgászott annak idején. — Az azóta elhunyt Kovács Gyöngy barátommal 1935-ben olyan versenyt rendeznünk, hogy én 8—16 óráig, ő 16 órától másnap reggel nyolcig horgászott. A verseny június 1-től szeptember 1-ig tartott. Csak pontyoztunk. Én 178 darab kilón felülit fogtam, társam 153-at. Azonos helyen és azonos módon etetve horgásztunk. Ezzel azt akartam bebizonyítani, hogy a pontynál nem számít az időpont. — Milyen a kapcsolata a maiakkal? — Ragyogó. Számos nő, férfi és gyerek köszönheti nekem, hogy beoltottam őket a horgászszenvedélylyel. Alapító tagja voltam 1936-ban az ország egyik legrégebbi egyesületének, a békéscsabai Sportkör-