Magyar Idők, 2017. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
2017-01-02 / 1. szám
y | www.magyaridok.hu Áder János szerint a teljesítményt meg kell becsülni Fontosak a kiegyezés korának tanulságai Magyar Idők Áder János köztársasági elnök - ezúttal is Weisz Fanni (képünkön) által jelnyelven tolmácsolt - újévi köszöntőjében a Himnuszból ismert fohászra utalva Isten áldását kérte a magyarságra. Erőt kívánt a magyaroknak az előttünk álló feladatokhoz egyúttal aláhúzta annak fontosságát, hogy képesek legyünk felismerni a teljesítményt és megbecsülni annak jelentőségét. Arra is felhívta a figyelmet: nemcsak a világraszóló eredményeket elérő magyarok teljesítményét kell értékelni, hanem azokét is, akik a maguk helyén, módján és tehetségük szerint „szebbé, jobbá, örömtelibbé formálják életünket”. A köztársasági elnök az elmúlt év örömteli eseményei közül kiemelte a magyar olimpikonok sikerét és a futball-Európa-bajnokság örömünnepeit, továbbá több magyar tudományos és kulturális sikert, köztük az újabb magyar Oscar-díj megszületését. Megemlékezett a tavalyi fájdalmas veszteségeinkről is - köztük Kertész Imre, az első magyar irodalmi Nobeldíjas, Csoóri Sándor, Esterházy Péter és Kocsis Zoltán haláláról. „Ők mindörökké velünk maradnak, mert mindazzal, amit létrehoztak, mindannyiunkat gazdagabbá tettek” - mondta. Áder János az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékezetére is kitért a hatvanadik évfordulója kapcsán. Meglátása szerint a forradalom világtörténelmi jelentőségű és szervesen hozzájárult Európa és hazánk mai arculatának kialakulásához. „’56 nélkül ma más lenne Európa, és mások lennénk mi is” - hangsúlyozta. Egyúttal ötvenhatot az 1848-as forradalomtól az 1989-es rendszerváltásig ívelő szabadságharcos hagyományba illesztette: az akkori hősök bátorsága adott ihletet 1989- ben és 90-ben, hogy ismét kivívjuk szabadságunkat és függetlenségünket. Ugyanakkor felhívta a figyelmet a kiegyezés idén százötvenedik évfordulójára. Az 1867-es eseményt egy páratlanul sikeres országépítő korszak nyitányának nevezte, mivel a kiegyezést követő évtizedek a magyar felemelkedés csodálatos korszakaivá váltak. Az általa nyugatos polgárosodásunk aranykoraként aposztrofált korszak vívmányaiként említette az akkor kiépült út- és vasúthálózatot, a megerősödött népiskolai rendszert és városaink akkor kialakuló arculatát. Kiemelte: a magyar ipar, a magyar mezőgazdaság, a magyar tudomány a sokak által irigyelt, világraszóló eredményei mindenkit ámulatba ejtettek. Az államfő arról is beszélt: ahogyan a forradalmi hagyományunkhoz a szabadság eszményén keresztül már szervesen kapcsolódunk, a kiegyezést és az azt követő korszakot is fontos hasonló módon elhelyezni emlékezetünkben. Hozzátette: jelen helyzetünkre is fontos tanulságokat vonhatunk le a kiegyezés idejéből, mivel ma is érdemes lenne egyet és mást ellesnünk ebből a korból, és útravalóul magunkkal vinnünk 2017-be. Ezt követően az 1867-et követő korszak meghatározó alakját, Deák Ferencet idézte: „Csak a munka tesz hasznossá magunk és polgártársainkra nézve.” Fotó: MTI Dömötör Csaba: Tovább erősödhet Magyarország Magyar Idők A 2017-es év az adócsökkentésről, a béremelésről és e családok fokozottabb támogatásáról szól, miközben minden eszközzel erősítenünk kell Magyarország és Európa biztonságát - hangsúlyozta a Miniszterelnöki Kabinetiroda parlamenti államtitkára az év utolsó napján tartott sajtótájékoztatóján. Dömötör Csaba (képünkön) rámutatott arra, hogy ebben az évben 5 százalékponttal csökkennek a munkáltatói adók, és 9 százalékra csökken a társasági adó. - Ez azt jelenti, hogy Magyarországon lesz a legalacsonyabb a társasági adókulcs az uniós országok között - fejtette ki az államtitkár. Beszélt arról is, hogy januártól csökken a legfontosabb élelmiszerek - a tej, a baromfi, a tojás - áfakulcsa, 27-ről 5 százalékra. Továbbá januártól 30 ezer forintra nő a kétgyermekes családok havi adókedvezménye. Az államtitkár elmondta: a kormány 211 milliárd forintot szán az otthonteremtési programra, egyúttal vizsgálja annak lehetőségét, hogyan tudnák még többen igénybe venni a kedvezményeket. Megjegyezte azt is, hogy jelentősen nő a minimálbér, ez lesz a legnagyobb minimálbér-emelés a rendszerváltás óta. Dömötör Csaba kitért arra is, hogy megfelelő válaszokat kell adni a migrációs válságra, 2017-ben ezért az is fontos feladat, hogy végleg lekerüljön a napirendről a kötelező betelepítési kvóta. Az államtitkár szót ejtett Kunhalmi Ágnes pénteki sajtótájékoztatójáról is, amely szerinte épp annyira volt szórakoztató, mint amennyire elszomorító. - Úgy zárta az évet, ahogy a szocialisták eltöltötték, teljes összevisszaságban, és azt is gondolom, hogy arra valóban jó lenne egy józan, egyenes válasz, hogy az MSZP összefogna-e végül a Jobbikkal, vagy nem - fűzte hozzá. ^ ^ A HELYZET Remény és bizakodás Tulajdonképpen nem történt semmi. Kattant egyet az időgép, és szép lassan hozzászokunk, hogy hetes a vége az évszámnak. Mégis olyan kitüntetett pillanatnak tartjuk az új év beköszöntét, amikor megerősödik bennünk a remény és a bizakodás, és ezt kívánjuk szeretteinknek, barátainknak, valamint lapunk minden olvasójának is. De érdemes elgondolkodnunk pár percig azon, miben bízhatunk, mi adhat reményt az előttünk álló esztendőben. A kilátástalanság, a sötétség hírnökei bebizonyították a mögöttünk hagyott ünnepi időszakban is, hogy nem csupán ők nem tudnak örülni semminek, de legszívesebben másoknak sem hagynák, hogy jól érezzék magukat. A minél rosszabb, annál jobb hívei öntelt gőgjükben úgy tesznek, mintha mindenhez jobban értenének, de kritikájuk csak rombolni képes azáltal, hogy elfödi a jót. Le kell tudnunk rázni magunkról azt az ostoba vádjukat, miszerint mi azt gondolnánk, hogy minden rendben van hazánkban, ez a létező világok legjobbika, nincs már semmi tennivaló. Világosan látni kell, hogy hat év kevés volt a megelőző nyolc által csődbe juttatott ország minden gondjának orvoslására. De ocsmány módon hazudik, aki megpróbálja letagadni, hogy mára eljutottunk arra a pontra, ahonnan reális célkitűzésnek tűnik az ország felzárkóztatása a nyugat-európai országok életszínvonalához. Ma még szomszédainktól is el vagyunk maradva sok tekintetben, de nevetséges állandóan ezt hallgatni azok szájából, akiknek a lemaradást köszönhetjük. Rátaláltunk az útra, nem a célt értük el. De aljas, aki most is zsákutcáról hadovál. Az első tehát, amiben bízhatunk, hogy munka van bőven. Aki részt kíván venni Magyarország felemelésében, az talál értelmes elfoglaltságot, különösen akkor, ha a munkát nem csupán pénzszerzési lehetőségnek tekinti, hanem tisztában van vele, hogy az teszi őt emberré. Le kell tudnunk számolni azzal a szocialista illúzióval is, hogy nekünk bármi csak úgy jár. Vissza kell térni a segíts magadon, az Isten is megsegít alapelvéhez, a kormánytól pedig azt kell elvárni, hogy megfelelő feltételeket teremtsen az egyéni nekirugaszkodásoknak. Sokat kell tréningezni magunkat annak érekében is, hogy megszabaduljunk a Kádár-kor talán legundorítóbb örökségétől, a hamis egyenlőség álságos gyakorlata következtében kialakult, mélyen beágyazódott irigységtől. Nem kell szégyellnünk, ha sokat tanultunk, sokat dolgoztunk, és ezáltal többre jutottunk. És szép lassan meg kellene tanulnunk örülni mások sikereinek is. Az ember kizárólag Isten és a jog előtt egyenlő, minden másban a teljesítmény és a minőség határozza meg az egymás közötti különbségeket. Mindig lesznek persze gazemberek, csalók, élősködők, akik megpróbálják felborítani ezt a rendet, de ez bennünket nem ment föl saját kötelességeink alól. A második tehát, amiben bízhatunk, hogy képesek vagyunk a változásra. A lényeg, hogy mindig kezdjük magunkon. S ha végeztünk az önvizsgálattal, és meg is szabadultunk néhány gyarlóságunktól, akkor segítsünk ebben másoknak is. De soha ne dőljünk be a gyors megoldásokkal házaló tömeghipnotizőröknek, a megmondó embereknek, a véleményvezéreknek. Ezek mindig jobban tudják, hogy másnak mit kellene másképp tennie, de egyszer nem hallottuk még tőlük, hogy megpróbáltak volna magukon változtatni. Meg kell találnunk továbbá a megfelelő kifejezést arra a szellemi erőre, amely mint kovász tartja össze politikai közösségünket. Ma a balliberális globalisták nacionalista populistának tartanak bennünket, mert fontos számunkra a nemzet, a haza, a szülőföld, az anyanyelv. Jobban rettegnek Európa-szerte tőlünk, mint a kontinenst elözönlő, bűnözők, terroristák hordalékát is magával hozó illegális bevándorlók hadától. Mert nekik az, aki etnikai alapon határozza meg identitását, szükségszerűen más nemzetekkel szemben teszi ezt, és ebből a szembenállásból fakadt a XX. század minden borzalma. Jobban bíznak idegen kultúrájú, az európaitól gyökeresen eltérő életvitelű embercsoportok integrálhatóságában, mint saját honfitársaik fejlődőképességében. A nemzetek egymás mellett élésének konfliktusait úgy akarják megoldani, hogy szép lassan felszámolják a nemzeteket. A helyükön pedig létrehoznák a XX. század szörnyszülöttjét, az Európai Egyesült Államokat. A harmadik tehát, amiben bízhatunk, hogy magyarságtudatunk erősítése, hazánk szuverenitásának megőrzése azt az Európát is védelmezi, amit mi annak tartunk. Ne nevezzen hát bennünket senki nacionalistának! Ma az erős nemzetek hívei nem egymás ellen határozzák meg magukat, hanem összefognak a globalista, mindent összekeverő törekvések ellen. Ez az igazi törésvonal ma az egyes országokban és az unióban is, ami nem követi már a hagyományos jobb-bal politikai felosztást sem. Mindenütt választani kell, hogy az alapító atyák által megálmodott, a nemzeti összefogáson alapuló, vagy a gyökértelen, hazátlan massza Európáját támogatják a választópolgárok. Erősen hinni kell abban, hogy a mi véleményünk ugyanolyan súlyú, álláspontunk ugyanolyan érvényes, mint ellenfeleinké, és ki is kell állni érte minden lehetséges fórumon. Hazudik, aki Európa-ellenességgel, az európai értékek tagadásával vádol bennünket. Igaz, hogy az az unió, amiben mi hiszünk, düledezik, súlyos válságokkal küzd, de legalább létezik. Szemben azzal, amit a globalisták most akarnak összetákolni. Sok munka a minőségi teljesítményért, szándék és képesség a változásra, változtatásra és erősödő nemzettudat. Kölcsey Ferenc jóval időt állóbb szavaival: haza és haladás. Ez az, amiben bízhatunk. Boldog új évet, Magyarország! GAJDICS OTTÓ BELFÖLD 3 ^