Magyar Idők, 2017. szeptember (3. évfolyam, 204-229. szám)

2017-09-02 / 205. szám

www.magyaridok.hu HÁBORÚ ÉS BÉKE Árnyékvilág Nógrádi György N­éhány nappal ezelőtt a német közszol­gálati televízió 1-es csatornája este, fő­műsoridőben 90 perces dokumentum­filmet vetített le, amely bemutatja a német hír­szerzés (Bundesnachrichtendienst - BND) tevé­kenységét. A film térségeket is megjelenít, így ki­emelt teret szentel Kurdisztánnak, Szíriának, Af­ganisztánnak, az Egyesült Államoknak és Orosz­országnak. Kurdisztánnál ismerteti, hogy a köz­pontban, Ibrilben ötfős német hírszerző közösség működik, hangjukat csak torzítással mutathatják be, és az arcuk nem kerülhet képernyőre. A né­met hírszerzés - a térségben szorosan együttmű­ködve a nyugati szövetségesekkel, ezen belül első­sorban az amerikaiakkal - fő feladatának tekinti az Iszlám Állam megsemmisítését és a pesmer­­gák (kurd harcosok) támogatását. A dokumen­tumfilm elemzi az Iszlám Állam új technológiá­ját, és bemutatja a kurd vezetés tagjait, akiknek fő problémája a fegyverhiány volt, és most minő­ségi technikát kérnek a hozzájuk látogató külföl­di szövetséges politikusoktól. A BND figyeli az Iszlám Állam új technológiái közül főleg azokat, amelyek közvetlenül kapcso­lódnak a harci cselekményekhez. Ebben a tevé­kenységben közvetlen támogatást kapnak a har­cok kurd résztvevőitől. Figyelemre méltó, hogy a harctereken az Iszlám Állam kötelékében meg­jelentek olyan harci járművek, amelyeket tech­nika irányít, és nem sofőrök vezetnek. Irak kurd területein, Kurdisztánban mintegy kétmillió menekült tartózkodik, és - szemben Törökországgal - a térség sem az ENSZ-től, sem az Európai Uniótól nem kap számottevő támogatást. A BND megállapította, hogy a szíriai helyzetet félreértel­mezték, nem látták előre, és Irakhoz és Líbiához hasonló­an néhány napos válságot vár­tak, gyors megoldást reméltek. Szíriában a német tit­kosszolgálat ott lévő tagjai ké­pesek arra, hogy a Németor­szágban menedékjogot kérő szíriaiakat a helyszínen gyor­san ellenőrizzék. A film egyik legfontosabb megállapítása, hogy az Iszlám Állam merényletei főleg Euró­pában radikalizálják a muszli­­mokat, valamint a keresztény közösségeket. Ez azt jelenti, hogy a két közösség békés egymás mellett élése, eset­leges sikeres integrációja szinte lehetetlenné vált. Afganisztánban a BND-nek négy bázisa van, és Szíriához hasonlóan képes arra, hogy a Né­metországban politikai menedékjogot kérő af­gánokat ellenőrizze. Oroszországról a dokumentumfilm megál­lapította, hogy a német hírszerzés célja Putyin­­nak és szűk környezetének a megismerése. Az orosz elit több mint ötven százaléka a német hírszerzés információja szerint a titkosszolgá­latokból érkezik. Az Egyesült Államok Németország legfonto­sabb szövetségese, ugyanakkor az, hogy az NSA munkatársa, Snowden megszökött, és rengeteg államtitkot vitt magával, nemcsak az USA-t, de a német politikai és titkosszolgálati elitet is kínos helyzetbe hozta. Egyértelművé vált, hogy Merkelt az amerikaiak nemcsak lehallgatták, hanem fo­lyamatosan lehallgatták, és az elképzelés, amely a németekben élt az ország biztonságpolitikai és hírszerzési függetlenségéről, csupán illúzió. Írásos megállapodás 2002 óta van az ameri­kai és a német hírszerzés együttműködéséről, de a valóságban ezt a megállapodást 2001. szep­tember 11-e előtt kötötték, máshogy fogalmaz­va: az USA-t ért terrortámadás előtt már kész volt az egyezmény a két fél hírszerzési együtt­működéséről. A filmben a szakértők büszkén megemlítet­ték, hogy a német szolgálat az egyetlen a világon, amely parlamenti ellenőrzés alatt áll. Ugyanak­kor, véleményem szerint, a nyugati világ vala­mennyi titkosszolgálata parlamenti ellenőrzés alatt áll, a kérdés csupán az, hogy ez az ellenőr­zés milyen mértékben lehetséges. Amíg a német titkosszolgálat központjában, Berlinben négyezer ember dolgozik, addig csak az NSA központjában 40 ezer fő van. És az NSA a másfél tucat amerikai szolgálatból csupán az egyik. A német hírszerzés havonta 300 nagyobb ösz­­szefoglaló jelentést és 900 konkrét ügy kapcsán elemzést készít a politika számára. A hírszerzés központja évtizedekig a bajorországi Pullach­­ban volt, jelenleg is működik ott néhány részleg. A hidegháború korában az amerikaiak rendel­kezésére álló információ 80 százalékban hírszer­zésből, míg 20 százaléka hivatalos kapcsolatok útján származott. A jelenlegi helyzetben ez for­dítva van. Az USA a szövetségeseitől a szükséges információk 80 százalékát hivatalosan megkap­ja, de 20 százalék továbbra is ügynöki hírszer­zés révén szerezhető be. Ez egyben azt jelenti, hogy a legbarátibb szövetségesekkel kapcsolat­ban is folyik hírszerzés, és mindenki minden­kivel szemben ugyanezt teszi. A németek - és ezt a dokumentumfilm külön kiemeli - hírszer­zést folytatnak saját szövetségeseikkel szemben is, rendszeresen lehallgatták az amerikai külügy­minisztert, Clinton asszonyt, az ENSZ korábbi főtitkárát, Kofi Annant, de ugyanígy lehallgat­ták legfontosabb európai szövetségesük, Fran­ciaország külügyminiszterét is. A német hírszerzés éves költségvetése több mint 500 millió euró. A BND-nek 450 külföl­di hírszerzéssel van rendszeres kapcsolata, és 80 német nagykövetségen van saját központja. A film külön kiemeli, hogy a német hírszerzés óvott Kadhafi megbuktatásától, de a világpoliti­ka meghatározó vezetői más döntést hoztak. A líbiai dik­tátornak buknia kellett, mi­vel bejelentette, hogy az ak­kori francia köztársasági el­nök, Sarkozy választási kam­pányát ő fizette. Megjegyzem, a Líbia ellen vívott háború során a francia repülőgépek előbb szálltak fel bombázni, mint ahogy az ENSZ Bizton­sági Tanácsa meghozta hatá­rozatát a fellépésről. Az or­szágban azóta sincs béke, a szárazföld és a tengerpart, Bengázi és Tripoli szemben állnak egymással, a törzsek marakodnak, és Líbia hiába gazdag jó minőségű kőolaj­ban, még abban sem tudnak megállapodni, hogy milyen kormány legyen. Az Iszlám Állam ellenőrzi a tengerpart mintegy 200- 250 kilométeres szakaszát, ezzel a kőolajexport és az emberkereskedelem jelentős részét. A je­lenlegi kormány nyilván rövid időn belül buk­ni fog. Másik kormányt ismer el a Nyugat, és egy harmadikat az Afrikai Unió és Oroszország. Kadhafinak igaza volt, amikor azt mond­ta, hogy ha engem megdöntötök, senki sem fogja megállítani a migránsokat. Az államfőt meggyilkolták, és a migránsok százezrei és mil­liói jönnek­­ döntően Fekete-Afrikából, de az arab világból és Ázsia egyéb országaiból is Líbián keresztül Európába, elsősorban Olaszországba. A film kiválóan foglalja össze és elemzi a né­met hírszerzés kiemelt területeit, Szíriát, a kurd térséget, Líbiát, Oroszországot és az USA-t. El­készülte óta fejlemény, hogy az amerikai politi­ka kiállt a most szeptemberre tervezett kurd füg­getlenségi népszavazás ellen, mivel az veszélyez­tetné a térség biztonsági érdekeit az Iszlám Ál­lam szétverése után. Véleményem szerint az az alkalmi koalíció, amely viszonylag sikeresen mű­ködött az Iszlám Állammal szemben, annak szét­verése után fel fog bomlani, mivel a koalícióban részt vevő egyes országok érdekei keresztezik egy­mást. Ennek előjelei már jelenleg is érzékelhetők. A német hírszerzést bemutató dokumentum­film egyik legfontosabb gondolata, hogy a jelenle­gi helyzetben hogyan függ össze a biztonság és a szabadság kérdése. Az USA szeptember 11-e után egyértelműen a biztonságot választotta, míg Eu­rópa megmaradt a szabadságjogoknál. A jelenlegi helyzetben, amikor megszaporodtak a merényle­tek Európában, az újratervezés folyamata az öreg kontinensen is megindult. A líbiai diktátornak buk­nia kellett, mivel bejelen­tette, hogy az akkori francia köztársasági el­nök, Sarkozy választási kampányát ő fizette. Megjegyzem, a Líbia ellen vívott háború során a francia repülőgépek előbb szálltak fel bom­bázni, mint ahogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa meghozta határozatát a fellépésről. HALÁSZ GÉZA-SHOW • • • MAGYAR TÜKÖR Horgászat ellenforradalomban S­okan kifejtették már felfogásukat arról: mi történt volna, ha győz az ellenforradalom. A Magyar Horgász hasábjain rá szeret­nénk mutatni ennek a kérdés­nek a horgászokat érintő vo­natkozásaira. Elképzelhető-e, hogy az ellenforradalom meg­hagyta volna virágzó Szövetsé­günket, amely a felszabadulás után a munkásegyesületek har­cának eredményeként jött lét­re, s amelynek negyvenötezres tagsága természetesen most is túlnyomórészt munkás? Vajon az egyszerű dolgozók kezében maradhattak volna azok a léte­sítmények, amelyeket a Szövet­ség tagjainak közös erőfeszítése teremtett meg? Mi történt volna a Soroksári Dunaággal és más, horgászkezelésben lévő vízte­rületekkel? Minderre nem nehéz a válasz. A horgászat a felszabadulás előtt jórészt „úri passzió” volt. Em­lékezhetünk a Boros professzo­rokra, s másokra, akik négyen­­öten uralkodtak a legjobb vízte­rületeken, s közönséges halan­dónak nemhogy horgászenge­délyt nem adtak, de még a kör­nyékről is elüldözték. A meglé­vő néhány horgászegyesület is gondosan megválogatta tagjait, s - tisztelet a kivételnek­­ csak „úriember”-t fogadott soraiba. Ennek az állapotnak a visz­­szatérését egyöntetűen elveti, s mindig is elvetette a létszá­mában és politikai öntudatában megerősödött horgászközösség. Bebizonyosodott ez az októbe­ri események során is. Nem le­het véletlen, hogy ebben a szo­morú időszakban, amikor annyi jószándékú ember tisztánlátá­sát zavarta meg a nyugati pro­paganda, a Szabad Európa rá­dió hazug hírverése - egyetlen horgászegyesületi vezető sem állt az ellenség oldalára, nem vett részt ellenforradalmi cse­lekményekben. Október tanulságai világosak. S ha sok nehézséget kell is még legyőznünk, az út, a felemelke­dés, a szocializmus építésének széles útja nyitva áll előttünk. Rajta akarunk járni. • Testvéri szerettei üdvözöljük a Román Népköztársaság Vadász és Horgász Szövetsége folyóira­tát, a „Vadász és Sporthorgász”-t, amely márciusban ünnepelte szá­zadik lapszámának megjelené­sét. A román vadászok és horgá­szok szép nyomdakivitelű, tar­talmas havi folyóirata 1948-ban jelent meg először, és az elmúlt kilenc esztendő idején 2800 ol­dalon oktatta, szórakoztatta a vadász- és horgászsport ked­velőit... Végre! A Hódmezővásárhe­lyi Dolgozók H. E. január 17-i vezetőségi ülésén Fekete Gyu­la elnök beszámolt az 1956. év eredményeiről és megállapította, hogy „az elmúlt évben igen sok volt a kecsege és ponty, de bő­fogási lehetőség volt valameny­­nyi más halfajtában is.” (Az egyesületek sirámainak és panaszainak tengerében ful­dokló szövetségi levelező hálá­san köszöni Fekete Gyula sport­társnak ezt a néhány - egyéb­ként a fehér hollónál is jóval rit­kább - üdítő sorát.) A Mezőtúri Vasutas H. E. tit­kára, Zoltán Ferenc felhívja a tagságot, hogy küzdjön könyör­telenül az orvhorgászok ellen. Ne hátráljon meg, bármilyen egyenruhát hordanak is, és ha még oly díszes luxusautó áll a vízparton hátuk mögött." „Nagydunai pecás” jeligé­re üzenjük. Helyesen tette, hogy hozzánk fordult, mert a kisszerszámos halásszal szem­ben elvesztette volna a fogadást. A halásznak volt igaza. Az új­pesti összekötő vasúti híd feletti Duna szakasz - annak ellenére, hogy Ön ott a Nagydunai Hor­­gászegyesületek Intéző Bizott­sága által kiállított horgászjegy­­gyel horgászhatik - nem a horgá­szok bérletébe, hanem az újpes­ti „Május 1.” Halászati Termelő­­szövetkezet bérletébe tartozik. A halászati termelőszövetke­zet vezetőségével kötött megál­lapodás értelmében adja ki erre a vízszakaszra a horgászjegyei­ket a Nagydunai Horgászegye­sületek Intéző Bizottsága. Múlt év decemberében kel­lett volna lapunk 1956. évi utolsó számának megjelenni. A Minisz­tertanács Tájékoztatási Osztá­lya az összes időszaki lapok en­gedélyét, köztük a Magyar Hor­gász engedélyét is bevonta, s azt a papírhiány miatt csak pár hete kaptuk vissza. Ezért nem jelent meg idáig lapunk. Sajnos, az el­maradt lapok pótlásához szük­séges papírmennyiséget az il­letékes szervek nem tudják ré­szünkre biztosítani. (A Magyar Horgász 1957. már­cius-áprilisi lapszámából. For­rás: Arcanum Digitális Tudo­mánytár) LUGAS 7

Next