Magyar Idők, 2017. szeptember (3. évfolyam, 204-229. szám)
2017-09-16 / 217. szám
2017. szeptember 16., szombat MEGÚJULÓ ENERGIA - Tanpálya Don Quijoténak, avagy nehéz lesz kompromisszumot teremteni az ellenzők és a pártolók között Merről fúj a szél? A nyugati sajtóban egyre többször és egyre erőteljesebben zajlik a vita a szélerőművek hasznosságáról. Mindkét tábornak - az ellenzőknek és a szélerőműpártiaknak is vannak megfontolandó érveik. A baj akkor van, amikor a „megújulók” kizárólagosan magukra érzik a korszerű és modern jelzőket, míg az ellenzők szerintük csak maradiak, ósdiak, hátrahúzók lehetnek. Milyen ismerős vitastílus! Pósa Tibor Az amerikai Harvard Egyetem kutatói szerint a szélből az emberiség energiaszükségletének többszörösét is meg lehetne termelni. Dánia az energiafogyasztásának már 40 százalékát szélturbinákból nyeri, csupán a 110 szélerőműből álló Anholt szélfarm 400 ezer háztartást, az ország szükségletének négy százalékát tudja elektromos árammal ellátni. Tavasszal volt olyan nap Skóciában, hogy a tartomány energiafelhasználása száz százalékban szélerőművekből származott. Gigantikus tervek hevernek a tárgyalóasztalokon: Németország, Hollandia, Dánia hétezer darab kétszáz méter fölé nyúló tengeri szélerőmű telepítésével oldaná meg lakossága egy részének, mintegy 80 millió embernek az áramellátását. Az ilyen jellegű győzelmi jelentések azonban nem részletezik, hogy vajon milyen áron. Ugyanis azt még a szélenergia-hívők is elismerik, hogy a hagyományos energiatermelés sokszorosát kell még mindig állami támogatás formájában juttatni a szélfarmoknak. Bár a szélturbinák hatásfoka javul, azért árhatékonyságban le vannak maradva a fosszilis és különösen az atomerőművekben termelt áram árától. A vita általában akkor lángol fel, amikor valamely település mellé több tíz egekbe nyúló széllapátot terveznek, pedig a lakosság nem kért ebből. A szélenergiapártiak valószínűleg nem a turbinák közelében élnek, sőt a lakásuk ablakából kitekintve nem is gyönyörködhetnek azok látványában, amelyek megerőszakolják a természeti adottságokat. Nem beszélve a hangszennyeződésről: a szélerőművek súrlódó hangkibocsátásában kell élni. De kiket zavar ez a pusztaságban? - söpörhetik le ezt az érvet az ellentábor hívei. Azért ez nem egészen így van. Denis de Kergorlay, az Europa Nostra, a földrészünk örökségvédelméért, kulturális hagyományok megőrzéséért küzdő szervezet elnöke a Le Figaro francia napilapban írt cikkében méterre pontosan megjelölte, hogy Franciaországban hol magasodnak szélturbinák középkori katedrálisok, monostorok közelében, mégpedig azoktól 750 métertől három kilométer távolságig elhelyezkedve. A francia szenátus korábban hozott egy rendeletet, hogy ezeket az eszközöket nem lehet telepíteni, csak a lakóhelytől egy kilométeres távolságra. Folytatás a 2-3. oldalon Szélturbina javítása Nyugat-Franciaországban. Jövőbe mutató tornyok Fotó: Reuters A MAGYAR IDŐK HÉTVÉGI MELLÉKLETE