Magyar Ifjúság, 1957. január-június (1. évfolyam, 1-26. szám)
1957-01-05 / 1. szám
MIT TERVEZ az Ifjúmunkás Szövetség? A Magyar Forradalmi Ifjúmunkás Szövetség elkészítette program tervezetét, mely ezekben a napokban — mint az ideiglenes intéző bizottság vitalevele — jut el az üzemekbe. , Az Ifjúmunkás Szövetséget *— olvassuk a tervezetből — azoknak az ifjúmunkásoknak akarata hozta létre, akiket október 23-án hosszú esztendők felgyülemlett elkeseredése vitt az utcára, de akik mindvégig hívek maradtak a szocializmus eszméihez. A tervezet készítői határozottan elítélik a múlt hibáit, melyek az ifjúmunkásokat is sújtották. A szövetség elsőrendű hivatásának tekinti, hogy határozottan képviselje az ifjúmunkások érdekeit, jogon követeléseit, harcoljon életkörülményeik javításáért. A tervezet egyértelműen leszögezi, hogy az ifjúmunkások életét csak a szocializmus útján tehetjük egyre szebbé■ Nem mondunk le a munkásosztály hatalmáról! — hangoztatja. — Ellenkezőleg, azért harcolunk, hogy államunk igazán a munkások és a parasztok hatalma legyen, amely a XX. század minden nagyszerű vívmányát azok számára gyümölcsözteti, akik a javakat létrehozták: a dolgozó nép javára. A szocializmus útját választjuk tehát, amelynek vívmányait készek vagyunk, ha kell, életünk árán is megvédeni. A hazafiságról szólva a tervezet kifejti: az ifjúmunkások becsülik a magyar nép hagyományait. Készek áldozatot is hozni a haza szabadságáért, függetlenségéért, de elhatárolják magukat azoktól a szájhősöktől, akik hazafias és munkás jelszavak mögé bújva a népi hatalom ellen uszítanak. A mi hazaszeretetünkhöz hozzátartozik, azzal teljesen összeforr a munkásosztály és a munkásifjúság hősi harca az elnyomók, a kizsákmányolók, a fasiszták ellen, bárhol a világon. Szövetségünk, mint a munkásifjúság képviseleti szervezete harcolni fog az ország gazdasági, politikai és társadalmi életének demokratizálásáért. Ugyanakkor világosan megmondjuk: az ifjúmunkások jogos követeléseitől, valóságos érdekeitől el kell választani az ellenforradalmárok céljait és jelszavait. A kemény tél küszöbén újra és újra elhangzó sztrájkbaszólítás, a fegyveres provokációk, terrorakciók, a karhatalmi alakulatok ellen intézett támadások nyilvánvalóan nem a dolgozó nép, a munkásifjúság érdekeit szolgálták. Itt akarunk élni — olvassuk a továbbiakban — szülőföldünkön akarunk boldogan élni, dolgozni! Nem engedjük elpusztulni nemzeti értékeinket, nem hagyjuk elsorvadni hazánk erejét. Azt akarjuk, hogy Budapestet ismét szépségéért csodálják az idesereglő külföldiek, hogy a magyar ipar újra méltó legyen régi hírnevéhez. Békés életet, nyugalmat, rendet akarunk! Olyan munkáshatalmat, amely meghallja és megvalósítja jogos követeléseinket, amelynél a szavak mindig egybeesnek a tettekkel és amely megvédi hatalmunkat minden ellenséges kísérlettel szemben. A Magyar Forradalmi Ifjúmunkás Szövetség ezért segíti a rend, a nyugalom, a törvényesség helyreállítását. A tervezet kilenc pontban foglalja össze az Ifjúmunkás Szövetség legfontosabb célkitűzéseit. Közöttük szerepel a házasulandók problémájának megoldása, az ipari tanulóképzés, és a gyakorló szakmunkások helyzetének javítása, a munkásszállók ügye, a külföldi tanulmányutak kérdése. Az ifjúmunkások kulturális igényeinek változatos kielégítésére a tervezetben szerepel énekkarok, színjátszó csoportok, tánccsoportok létrehozása, kedvezményes színház- és mozijegyek biztosítása, sokoldalú sportlehetőségek megteremtése, széleskörű természetbarát mozgalom kialakítása. Természetesen mindez csak néhány kiragadott gondolat a tervezet gazdag tartalmából. A programtervezet azonban csak akkor kapja meg teljességét és igazi gazdagságát, ha a fiatalok megismerik és sok-sok ötlettel, gondolattal gazdagítják. A javaslatoknak, vitaleveleknek lapunkban is helyt kívárnunk adni. A DÍVSZ felhívással fordult a világ ifjúsági szervezeteihez, hogy nyújtsanak segítséget a magyar ifjúságnak. A DIVSZ 650 ajándékcsomagot adott át a Forradalmi Ifjúmunkás Szövetségnek. Képünkön: a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség képviselője átnyújtja a Láng Gépgyár fiataljainak az osztrák ifjúság ajándékcsomagjait. Az újságíró klubban láttuk hosszú idő után ismét Balogh pátert. A páter kisgazdapárti újságírókkal tárgyalt. A beszélgetés után az a hír terjedt el a klubban, hogy ismét szerepet vállal a közéletben. Igaz, vagy nem? Magunk is kíváncsiak vagyunk.• Sokan szeretnék tudni, miért ragaszkodnak úgy a Honvéd Játékosok nyugati portyájuk folytatásához. Nem tudjuk miért, de olyan érzésünk van, mintha ezek a fiúk haza se akarnának jönni. A csapat gazdasági vezetője, Österreicher Emil — ahogy megbízható hírforrásból értesültünk — a portya bevételét szétosztja a játékosok között. Ma már ott tartunk, hogy minden játékost szinte „felvet" a pénz. Egyedül Österreicher Emil szomorú: a saját bevallása szerint 2000 dollárjába került, hogy maga után vigye feleségét is. A hírek szerint Österreicher espressót akar nyitni valamelyik közép-európai országban, ha majd véget ér a „maszek-portya”. A csepeli szabadkikötőben láttuk, hogy a Nemzetközi Vöröskereszt küldeményeinek szétosztását svájci diákok és idősebb emberek végzik, s elmondták: ingyen. Ezért a munkáért senkitől nem kapnak fizetést. A jótékonykodó svájciak között egy milliomos is dolgozik — szintén fizetés nélkül.• Akik Bécsben jártak, jól tudják, hogy a magánbanki lázaknál régebben egy az egyhez, később a turista invázió fokozásával száz a hetvenhez arányban lehetett forintot schillingre átváltani. Most nagyot esett Bécsben a forint értéke. Azok a magyar menekültek, akik kivittük magukkal megtakarított pénzüket, jelenleg csupán 9 schillinget kapnak 100 forintért a náluk jelentkező ügynököknél. Az ügynökök jórésze magyarországi származású „üzletember”, akik mostkövér halakat fogdosnak a menekültélet zavarosában. Jártunk az Óbudai Harisnyagyárban. Itt súgták meg nekünk, amit a vásárlók eddig nem tudtak: a hazai piacra eddig csak nem exportképes, tehát gyengébb minőségű női nylonharisnyákat adtak. Szeretnénk azt kikukucskálni, mikor lesz az már, hogy a magyar vásárló is kiváló minőségű árut vehet a magyar gyárak termékeiből? Érdemes a sportosoknál kukucskálni. Náluk tudtuk meg ezt a hírt is: tavaszra ismét lesznek nemzetközi pankráció versenyek. Sokan alig várják már, hogy Magyarországra jöjjenek bemutatót tartani a készét s kecskén művészetéből. Jól emlékszünk rá, hogy 1948-ban majd szétszedték a Sportcsarnokot egy-egy ilyen viadal alkalmából. Ezek szerint idén tavaszszal is nagy bevételekre számíthat a Sportcsarnok. Ehhez a hírhez tartozik, hogy hallottuk Radu Lukács „a máramarosi medve” is treníroz már. Miért kell félniök ? Gondolatok a harcokban részt vett fiatalokról Igen, a felkelőkről van szó. Helyesebben szólva, a felkelők egy részéről, azokról a fiatalokról, akik becsületes szándékkal vettek részt a harcokban. Ha kérdezed őket, legtöbben válaszolni sem tudnak: hogyan, miként került kezükbe a fegyver. Éppen ott voltak, ahol osztották... Amire észrevették mágukat már fütyültek körülöttük a golyók és lőttek ők is. Akkoriban naponként találkoztunk velük. Sok volt közöttük az ismerős: diákok, munkások. Ma legfeljebb csak véletlenül látunk egyet-egyet, az is zárkózott, kerül bennünket — jobb szeretné, ha nem ismernénk. Sokan idegenbe szöktek, mások itthon bújdosnak — félnek. Miért? Talán üldözik őket? Nem! Általában nem üldözik, de mégis... bizalmatlanok. Hiszen annyi mindent hallanak. Jobb óvatosnak lenni — gondolják. Van valami alapja ennek az óvatoskodásnak? Kétségkívül van. V-nek, a Fémmunkás üzem ifjúmunkásának — aki részt vett a harcokban —, az egyik mérnök már megígérte, nem sokáig lesz a vállalatnál. H. J. — a Kismotor- és Gépgyár esztergályosa megsebesült a fél karján. Napokig nem mert hazamenni, mert többször keresték a lakásán. Végülig más lakásba költözött. Különben hallgassuk meg őket, mit mondanak. Aki elhagyta hazáját íme egy levélrészlet. Ausztriából jött. Olvassuk csak: „...Itt szörnyű dolgokat mesélnek ... Tudod én katona voltam. Azt mondják: a katonákat azonnal fejbelövik, mert megszegték az esküt. így van ez? Írj! írd meg az igazat...” Tovább nem idézem. Azt hiszem, ennyi is elég ahhoz, hogy megértsük, mi űzte el és mi tartja távol hazájától a fiatal katonát. Ha tudnám, hogy kezébe jutnak e sorok, csupa nagybetűvel írnám: ne higgy nekik! Jöjj haza minél előbb! Várunk! De minek írom? Úgy sem hinné el. , És akik itthon vannak? Négyen ülünk egy lepedőnyi szobácskában. Ők hárman és az újságíró. Angyalföldiek, de a város különböző részein harcoltak. Egyik, fiatal mérnök, a másik vasmunkás, a harmadik bútorgyárban dolgozik. Szabadon járnak, egyszer sem tartóztatták le őket, mégis ott él szívükben a bizalmatlanság. — Az fáj a legjobban, hogy ellenforradalmáraik tartanak — keseredik neki a vasmunká.! — Igen. Ez bánt engem is — vág közbe a bútorgyári. — Azt nem tudom, miért vagyok én ellenforradalmár. Hiszen ha akkor, amikor kezdődött, azt mondta volna valaki, hogy ez ellenforradalom, hogy a szocializmus ellen kell harcolnom, azonnal eldobtam volna a fegyvert. Hangjából érzem, hogy igazat mond. Valósággal lobog benne az indulat. — Egy alkalommal oda jött hozzám a harcok alatt valaki és azt mondta nekem, „uram". Ha hiszitek, ha nem, rettentő mérges lettem. Hát azért harcoltam én, mert úr akartam lenni? Sorakoznak tovább az érvek, a történetek. — Másodmagammal szálltam szembe ezer emberrel — emlékszik vissza a mérnök. — Feltörtük egy élelmiszer-raktárt, zsákszámra hordták a cukrot és a lisztet. Elzavartuk őket. — Én meg őrséget álltam fél napon át a körúti Nagyközért előtt és nem engedtem be senkit, pedig higgyétek el, olyan éhes voltam, hogy kopogott a szemem. Különbséget kell tenni Igen, így volt, ahogy mondják. Mi is láttuk. Nem egyszer megcsodáltuk e fiúk becsületességét. De sajnos láttuk az igazi, hamisítatlan ellenforradalmárokat is, akik — egyéb bizonyíték híján — egy barna cipő miatt fára húzták az embereket. Láttuk a valódi „urakat” is, akik egyáltalán nem szégyelték e letűnt jelzőt, hanem büszkén vallották magukat „kegyelmes úrnak” és amíg a fiúk fegyverrel harcoltak vagy őrséget álltak éhesen a Közért előtt, ők a koncon osztozkodtak a Parlamentben. Különbséget, éles különbséget kell tenni a két csoport között. Nem szabad hagyni, ahogy azok a fiúk, lányok, akiket a véletlen, vagy a legtisztább, a legbecsületesebb szándék vitt harcba a múlt hibái ellen, most féljenek, rettegjenek és minden megbecsülés nélkül hányódjanak a világban. Segíteni kell például a sebesülteket, akik munkaképtelenek lettek, az elesettek hozzátartozóit, akik kereset nélkül maradtak. E fiúk, lányok többségükben nem voltak ellenforradalmárok! Nem a gyilkolásért, nem a fasizmus visszaállításáért fogtak fegyvert, hanem a jobb életért. Igaz, megtévesztették őket. Nem látták és akkor még nem is láthatták, hogy voltaképpen a munkáshatalom ellen fogtak fegyvert, hogy harcuk akarva akaratlan az ellenforradalom malmára hajtotta a vizet. De ha nem nyújtjuk feléjük baráti kezünket, a bizalmatlanság, a félelem könynyen kalandokba sodorhatja őket. " Akik elhagyták az országot, azokra odakint leselkedik a veszély. Akik maradtak, azokat itthon igyekeznek bizonyos ellenséges erők karmaikba kaparintani. Olyanról is hallottunk már, akit a Szabad Európa Rádió munkatársai szerveztek be tudósítónak. Minden nap, minden óra újabbakat ragad el tőlünk — ha hagyjuk, ha engedjük. Nem szabad engedni. Elég volt a veszteségből. Gerencsért Jenő Üdvözlő táviratok Számos újévi üdvözlő távirat érkezett a Magyar Forradalmi Ifjúmunkás Szövetség Országos Ideiglenes Bizottságához a baráti országok ifjúsági szervezeteitől. Kedves elvtársak! A kínai ifjúság nevében üdvözöljük önöket az új, 1957-es év alkalmából. Szívből kívánunk önöknek új sikereket az ifjúság mozgósításához a szocializmus építésére Magyarországon, a szocialista országok ifjúsága nemzetközi szolidaritásának megszilárdítására, a világ békeszerető ifjúsága barátságának és együttműködésének fokozására irányuló munkájukhoz. Kína Új Demokratikus Ifjúsági Szövetsége Központi Bizottsága Drága barátaink! Köszönjük leveleteket és baráti üdvözleteteket. Nagy figyelemmel kísérjük harcotokat a normális élet helyreállítása és a magyar sajátosságoknak megfelelő szocialista út megteremtésében. Ebben a nagy munkátokban, bármikor számíthattok az osztrák ifjúság támogatására és szolidaritására. Ehhez a nehézküzdelmetekhez fogadjátok baráti üdvözletünket és abban a reményben kívánunk boldog új esztendőt, hogy az osztrák és a magyar ifjúság közötti barátság a jövőben még jobban szélesedni fog. Szabad Osztrák Ifjúsági Szövetség Szívből köszönjük önöknek a szovjet ifjúságnak küldött újévi üdvözleteket és jókívánságokat. Az újév előestjén a Szovjetunió fiataljai forró testvéri üdvözletüket küldik a Magyar Forradalmi Ifjúmunkás Szövetségnek és Magyarország egész ifjúságának. Szívből kívánunk önöknek új sikereket a népi szocialista Magyarország felépítéséért folytatott harcotokban. A Szovjetunió Ifjúsági Szervezeteinek Bizottsága. Az 1957 év kezdete alkalmából Önöknek és ezúton az egész magyar haladó ifjúságnak sok sikert kívánunk a szocializmus építésében hazájukban és hangsúlyozzuk, hogy ebben a munkában a csehszlovák ifjúság mindig támogatni fogja a magyar ifjúságot. Örüljünk annak, hogy ebben az évben teljesen kifejleszthetjük szervezeteink kapcsolatait Egyúttal szívélyes köszönetünket fejezzék ki az újévi kívánságukért, amelyet megkaptunk. Csehszlovák Ifjúság Szövetsége Központi Bizottság. Hol dolgozhatunk? Kérjük a munkáltatókat, elsősorban az ipari vállalatok munkástanácsait, hogy esetleges új munkaerőfelvételi igényüket levélben vagy telefonon jelentsék be szerkesztőségünknek. A Köztisztasági Vállalat karos autóalváz- és motorszerelőket felvételre. A vállalat száz úttisztítót is felvesz azonnalra. A Fővárosi Építőipari Vállalat állványozó és univerzális lakatosokat keres azonnali felvételre. A Közlekedési Építő Vállalat (XI., Dombóvári u. 43.) rakodómunkásokat felvesz. Angol, német, francia levelezőket keres a MOGÜRT. Jelentkezni lehet: Bp., VI., Benczúr u. 13. szám alatt. A TRAISKIRCHENI TÁBORBAN Ezt a képet az OGGI című olasz hetilapból vettük át. Alatta a következő szöveg olvasható: „Képünk magyar menekült családot mutat, akiket a traiskircheni táborban helyeztek el. A Bécstől nem messze fekvő tábor november 13 óta már hétezer menekültnek adott hajlékot akkor, amikor a magyar menekültek a legnagyobb tömegben érkeztek Ausztriába. Azóta a menekültek száma csökkent. A képen látható három kisgyermek, egy hatéves, hároméves és öthónapos, bizonytalan jövő előtt állnak. Elvesztették hazájukat és kénytelenek idegenek adományaiból tengetni életüket.” A mi történt Belpolitikai hírösszefoglalónk : „Az élet megy tovább...” Ez a régi mondás merőben új értelemmel telt meg ezekben a napokban. Október tragédiája és a kibontakozás első, vontatott szakasza után valójában csak most kezd — gyorsuló ütemben — visszatérni az élet a normális kerékvágásba. Az óév utolsó és az új év első napjai szemmel láthatóan valami újat hoztak ebben. Nemcsak a házak sebeit és a villamosok leszakadt vezetékeit javítják immár nagyobb ütemben, hanem a belpolitikai élet is mind sokrétűbben bontakozik ki. Ennek jeleit mutatják az újságárusok mind teltebb standjai, a demokratikus szervezetek határozott fejlődése és főleg határozott, állami intézkedések a múlt hibáinak felszámolása, a gazdasági romlás, az infláció veszélyének leküzdésére. Hadd soroljunk fel — a teljességre való törekvés nélkül — néhány példát a legutóbbi napok eseményeiből. Közülük is kiemelkednek a forradalmi munkás-paraszt kormány december 28-i ülésének nagyfontosságú határozatai. A határozatok számbaveszik jelenlegi gazdasági helyzetünket, a várható problémákat, nyíltan szembenéznek a népgazdaság átszervezésével kapcsolatos időleges munkanélküliség rémével. Mindenekelőtt kimondják, hogy véget kell vetni a munkanélküli élősdiségnek és január 1-től minden munkahelyen csak a ténylegesen ledolgozott időre fizethető munkabér. Ha energia- vagy anyaghiány miatt a dolgozó teljes munkaidejét nem tudja kidolgozni, úgy a kieső időre csupán 80 százalékos bért lehet elszámolni. Hasonlóképpen, csak tényleges teljesítmények után lehet prémiumot is elszámolni. A munkanélküliség ellen A kormányrendelet kimondja, hogy amennyiben egyes vállalatok, a gazdasági nehézségek következtében átmenetileg beszüntetni, vagy csökkenteni kényszerülnek tevékenységüket, törzsdolgozói gárdáikat legfeljebb három hónapos rendkívüli szabadságra küldhetik, 50 százalékos fizetéssel. Gondoskodás történt az elbocsátásra kerülőkről is. 1956 október 23-a és 1957 március 31 között a felmondási járandóságot másfélhavi átlagkeresetben állapították meg. Ezentúl — öt évet meghaladó munkaviszony esetén — minden szolgálati év után jár még a havi fizetés 5 százaléka. Az elbocsátottak munkaviszonya folyamatos marad, ha egy éven belül újra elhelyezkednek, de munkanélküliségük időtartamára is jogosultak a családi jótlékra és a társadalombiztosításra. A szabad szakszervezetek javaslatára elhatározta a kormány munkanélküli segély fizetését is. A segély összege a havi átlagkereset 30 százaléka, de legkevesebb 300, legfeljebb 600 forint. Ehhez minden eltartott családtag után további 40 forint jár. A munkanélküliséget jelentősen enyhíti — ha nem is lehet rögtön felszámolni — a magánkisipar és kiskereskedelem fellendítése. Ezért rendelkezik úgy a kormány, hogy az állástalanná váltak 20 ezer forintnyi összegig önállósítási kölcsönt kaphatnak, méltányos visszafizetési feltételek mellett. Itt említjük meg azt is, hogy az elmúlt napokban illetékes helyen kijelentették: tervbe vették egyes állami, kiskereskedelmi és vendéglátóipari vállalatok magánszemélyek részére való bérbeadását. A szociális gondok enyhítését szolgálja az Elnöki Tanácsnak az a törvényerejű rendelete is, amelynek értelmében 1957 január 1-től március 31- ig, tehát átmenetileg a férfiaknál 58 évre, a nőknél pedig 53 évre szállították le a nyugdíjkorhatárt. A fojtogató bürokrácia visszaszorítása Úgy tűnik, végre határozott harc indult a ránkmaradt hatalmas centrális államgépezet leépítéséért. Erre mutat az Elnöki Tanács 1956 évi 33. számú törvényerejű rendelete. Hat minisztériumot hárommá vonnak össze és végleg megszüntették a Begyűjtési, a Város és Községgazdálkodási, az Állami Gazdaságok, és az Állami Ellenőrzés Minisztériumát. Ugyanakkor megszüntetik az Állami Egyházügyi Hivatalt és az OTSB-t is. Mindkettőjük feladatkörét az Oktatásügyi és Népművelési Minisztérium összevonásából keletkező Művelődésügyi Minisztérium veszi át. A bürokrácia csökkentését, szolgálja a vállalati munkásönigazgatás szélesítése, a munkástanácsok tényleges jogkörének biztosítása. Ebből a szempontból jelentős a vállalatok önálló pénzgazdálkodásáról kiadott kormányrendelet. Fontos eseménye volt a belpolitikai életnek a termelőszövetkezeti tanács 1956. december 29-i ülése is. Az ülésen újra hangsúlyozták a szövetkezetek fölényét. Kitűnt, hogy a jó szövetkezetek valamenynyien együtt maradtak és tovább fejlődnek. Ahhoz azonban, hogy a szövetkezés valóban vonzó lehessen a falu népe előtt, határozottan fel kell számolni a szövetkezeteket fojtogató bürokráciát. Erre a jelenlevők meggyőző ígéretet kaptak a kormány vezetőitől. Néhány esemény, intézkedés csupán, amit felsorolhatunk, de talán ezek is tükrözik, hogy végre kezd országunkban kibontakozni az az új, amire vágytunk. Bányász Rezső A győri stúdióbsm A győri rádió stúdiójából érdekes műsorszámokat sugároznak a megye hallgatóinak. Képünkön, munkában a stúdió technikai részlege, Hülfe Felkerestük a Magyar Szabad Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkárát, Gáspár Sándort és beszélgetést folytattunk vele több közérdekű problémáról. — Kérjük, beszéljen a munkanélküliségről. Egyes hivatalos■ személyek szerint is a közeljövőben rohamosan megnő, több mint háromszázezerre emelkedik hazánkban a munkanélküliek száma. Mi a véleménye erről önnek? — Megmondom őszintén, egyszerűen nem tudom megérteni, honnan veszik egyebek ezeket a számokat. Magam is hallottam ilyenféle kijelentéseket, de meggyőződésem, hogy ezeknek semmiféle tudományos alapjuk nincs. Véleményem szerint, s ezt bátran állítom — ipari munkanélküliség még átmenetileg is csak rendkívül jelentéktelen lesz, s rövid időn belül ipari munkanélküliségről nem is beszélhetünk. — Mire alapozza ezt a véleményét? — Nálunk a szénhelyzet a döntő. Ha van elegendő szenünk, s ezzel elegendő energiánk, gyáraink teljes kapacitását kihasználhatjuk, tehát minden dolgos kézre szükség lesz az üzemekben. Jelenleg az a helyzet, hogy napi 3000 vagon szenet adnak a bányák. Ha ezzel a mennyiséggel számolnánk a továbbiakban is, akkor elmondhatnánk, hogy rövidesen kétmillió munkanélküli lesz Magyarországon. Nyilvánvaló tehát, hogy ezzel a számmal nem számolhatunk. A szakemberek véleménye szerint is a bányák egy hónap alatt napi 45—50 ezer tonna szenet adnak majd. Ez lehetővé teszi az ipari munkanélküliség elkerülését. A nyersanyag pillanatnyilag másodrendű kérdés, de tudomásom szerint ilyen gondjaink nem lesznek. — Értesüléseiik szerint a napokban is történtek felmondások gyárakban, köztük nagyüzemekben. Ez ellentmond az előbbi érvelésnek. — De csak látszólag. Ma még kevés a szenünk, mert kevés szenet adnak a bányák. Jelenleg energiahiány következtében nem tudjuk kihasználni a gyárak kapacitását, több üzemben egész részlegeket kellett leállítani energiahiány miatt, s ezért történtek elbocsátások. Ha lesz energia, és a gyárak teljes erővel dolgozhatnak, ezeket az embereket visszaveszik régi munkahelyeikre. — Nagyszabású elbocsátások vannak a minisztériumokban, s különböző hivatalokban. Mi történik az itt elbocsátottakkal? — A szakszervezetek országos tanácsa összesen 100, legfeljebb 120 ezer munkanélkülire számít átmenetileg. Ezek döntő többsége hivatalokból, minisztériumokból elbocsátott lesz. Most tárgyalja majd az elnökség, milyen munkalehetőségeket biztosítsunk számukra. Annyit előre is elmondhatok, hogy a szakszervezetek mindent elkövetnek, hogy becsületes és tisztességes álláslehetőségeket, megélhetést biztosítsanak. Szó van arról is, hogy külföldi munkalehetőségeket szerzünk és engedélyezünk azok számára, akik itthon nem tudnak elhelyezkedni. Véleményem szerint azonban erre nem lesz szükség, mert rövid időn belül mindenki elhelyezkedhet. A magam részéről feltétlenül bízom ebben, de ha nem így lenne, ismétlem, szóba jöhet a külföldi munkavállalás is. Szeretném hangsúlyozni, hogy gyárainkra hatalmas feladatok várnak. Módosított tervvel, de mégis tervgazdálkodással dolgozunk majd. Ez pedig azt jelenti, hogy a munkáskézre itthon is szükség lesz. Mindehhez még hozzájárul az is, hogy az üzemek szabad kapacitásaik felett önmaguk rendelkezhetnek. Ha nyereségre akarnak dolgozni, feltétlenül igénybe kell majd venniök minden lehetőségükre álló eszközt, hogy többet, jobbat, olcsóbban termeljenek. Szerintem ez a két tényező is igazolja véleményemet, hogy nem lesz ipari munkanélküliség Magyarországon. — Melyik szerv gondoskodik majd a munkanélküliek elhelyezéséről? — Az MTH helyezi el őket. A szakszervezeteik véleménye szerint azonban az MTH nem készült fel erre a feladatra. Hozzáértő szakembereknek kellene elvégezni ezt a munkát. Ezért állandóan sürgetjük a Munkaügyi Minisztérium megszervezését és felállítását. Itt az ideje, hogy munkaügyi kérdésekkel hozzáértően, megfelelően foglalkozzanak nálunk. Természetesen kijelenthetjük: a szakszervezetek tevékenyen részt vesznek majd a munkaerőgazdálkodásban és felügyeletet gyakorolnak az MTH munkája felett. Befejezésül csak ismételhetem: a magam részéről optimista vagyok, nem hiszek a híreknek , nem lesz ipari munkanélküliség Magyarországon. OPTIMISTA NYILATKOZAT: Nem lesz tartós ipari munkanélküliség — mondja Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára