Magyar Ifjúság, 1958. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-11 / 2. szám
m39 szitkát művészet fi€m. MAJAKOVSZKIJ AZ IRODALMI SZÍNPADON JAAAJ AZ ÍAAAA SZ /1z óriás költő mint nap a legkisebb f / M színpadunkon lépett közönség elé. Majdnem azt kellett hinnünk, hogy robosztus alakja összeroppan ebben a szűkreszabott, intim környezetben, hogy homlokát elfedik a felső függöny-drapériák és hosszú, energikusan gesztikuláló karjai többnyire beleakadnak a díszlet-függöny redőibe. Ezt hittük, s legfeljebb valamiféle különös és titokzatos csodában reménykedhettünk, hogy legalább pillanatokra teljes nagyságában, hiánytalanul, maradéktalanul láthassuk ezen az estén a költőóriást. A feltételezés megtört, a félelem eloszlott, a csoda megtörtént. Majakovszkij, a halhatatlan és gigantikus szovjet poéta, a maga unióságában és teljességében jelent meg körünkben, az Irodalmi Színnéd tenyérnyi színpadán és tenyérnyi nézőterén, Jólesően bírta és élvezte az intimitást és az emberközelséget; nem lett ettől szemernyivel sem kisebb, nem kellett magára öltenie a törpék méreteit, testét. Megmaradhatott olyan óriásnak, ahogyan ismerjük és szeretjük őt. A varázslat, amire ehhez szükség volt, megszületett: emberek tették, élők a holttal, magunkbéliek a hatalmassal. Művészek, akik ajkukra vették nevét és szellemét, elmondották ismert és áhított költészetének gyöngyszemeit. Más szavaikkal, úgy kell ezt mondanom, egy jól sikerült és nagyít sikerű előadást produkált a mi Irodalmi Színpadunk, egy rendkívül életromló előadói gárdával. Alighanem Horváth Ferencet kell elsőül megemlíteni, aki versmondóink legnagyobbjai közé tartozik és most megint megcsillogtatta remek képességek, roppant tehetségét Majakovszkij megszólaltatásában. A legnagyobb egyszerűséggel lépett színpadra s a legőszintébb hangján szólalt meg, miközben — azt éreztük — karján vezette elénk Majakovszkijt s később véglegesen eggyé vált vele. Még akkor is, amidőn nyelve rossz szóra, hibás sorra futott, elvétette a szöveget, ugyanolyan magabiztosan, mint ahogyan eddigelé benne élt a versek hangulatában, átváltott a pontos szövegmondásra. A Lenin-poémát hallottuk tőle s alighanem: Majakovszkijtól. A nagy költemény, a mondatok epikus dübörgése, nagyon emberi és lírai hangszínt öltött, közvetlenséggel jutott el a néző, figyelő, áhítozó hallgangyába s legfőképp szívébe. A fiatalok, szinte jóleső meglepetést kiváltva, sorakoztak Horváth Ferenc művészete mögé. Csernus Mariann, a Nemzeti Színház ifjú művésznője és Egressy István, aki az egyetem padjaiból került a versmondó pódiumra, kivált a szatirikus költemények elmondásával járult e csoda megvalósításához. Surányi Ibolya a „Mi legyek?” magával ragadó előadásában érte el a legőszintébb s legkifejezőbb hangvételt, éppúgy, mint Keres Emil a „Kolumbus" megelevenítésével, amikhez nagyon ügyesen és megnyerően használták fel a versmondó-technika legszebb eszközeit, a lényeget legjobban megközelítő természetességet. Simon Gy. Ferenc «30000000000000000000? ANNA FRANK hat arca Az „Anna Frank naplójáét vi-lágszerte hatalmas érdeklődés mellett, óriási sikerrel játsszák a színházak. Most bemutatjuk olvasóinknak hat ország egy-egy színésznőjét, akik estéről estére megrendítő erővel, őszinte művészi átéléssel keltik életre a fasiz-zmus kegyetlenkedése elől megbújtatósári fülébe, s végül is a gázkamrában meggyilkolt kisleány mély humanizmussal átszőtt alakját. U S Z T R I A Chariklia Baxeromas FRANCIAORSZÁG Pascale Andret k )OOGOGGGGGGGOOOOOGOOOOOOOOOOOOOODOO0OGGOOOOOOOOOGOG0GOCy ■ HOLLANDIA Marianne Sonstadt Z R A E L Elena Coopek MAGYARORSZÁG: Vass Éva (Madách Színház) NÉMETORSZÁG Heidemarie Dipe Bettmar BARCSAY JENŐ KIÁLLÍTÁSA Képünk Barcsay Jenő kiállításán az egyik gyönyörű, női fejet ábrázoló festményét mutatja. Aki nem ismeri a mű eredetijét, bizonyára nagyméretűnél képzeli el. Pedig valójában alig füzetnagyanszú. De kis mérete ellenére is s naggyá nd szemünkben, mert a =§ gondolat, amely szülte, s a szem- = lélet, amely valóraváltotta, nagy- = lélekzetü, monumentális. Barcsay = Jenő művészetének épp ez a nagy s méretekbe kívánkozás az egyik i= jellemzője, mozaikterve, többsigugrás kompozíciói valóban megérde- = melnék, hogy valamely középüle- tünk falát díszítsék. Rajzaiban megkap az a páratlan = műgond, amellyel aktjait megfor- = matja. Vonalaiban lüktető életet is érzünk. A bőr felülete annyira gy érzékletes, hogy szinte kitapinthajg tok a változatosan domborodó test- H formák, melyek klasszikus világossággal mutatják az emberi test g anatómiáját. Grafikáinak jórésze ~ épp azzal a céllal készült, hogy a művészek számára szemléltesse az = emberi test felépítésének titkait. Anatómiai könyvének művészi rajzai az egész világon sikert arat- tak. Párizsban, Londonban, Ame-rikában és Indiában Barcsay mes ter könyvéből tanítják az akadé- 3 miák növendékeit. Festményeiben az anatómiai raj-azok részletező, analizáló módszere- vel ellentétben az összefoglalás, a szintézis keresése és megvalósító- = sa ragad meg legjobban. Témái = szerények: leányfej, egy-egy ülő = vagy álló női figura. Arcukat, tes- 3 tűket alig néhány színnel festik meg, körvonalaik zártak — tömb- = szerűségükkel szinte szoborba ki- givánkoznak. Akár emberábrázoló- = sai, tájrajzai is a felépítés, a kom- 3 ponálás tisztaságával ragadnak = meg. Egy-egy domboldal rajzában §§ a föld testének szerkezetét, anató- = mlat felépítését keresi, hogy táj- == festményeiben aztán erőteljes vo- = nálakkal konstruálja meg a látott = motívum lényegét. = Barcsay Jenő évtizedek óta kijárt Szentendrére, a soktornyú Duna- menti városka művésztelepére. Az s ódon, hangulatos utcák egy-egy 3 részletét, kapualját megragadó = bensőséggel örökíti festményein, == ismételten visszatérve egy-egy ih == tető motívumra, hogy más-más = felfogásban, más-más színekkel elevenítse meg képét. A felszabadulás előtti évtizedekekben Barcsay Jenő a konstruktív művészet egyik legkiválóbb hazai . képviselője volt. Az utóbbi tizen- és két évben régi korszakának tanul 3ságait felhasználva bontakozott , művészete új virágkorába. Ez új = periódusnak terméséből mutat be = öt teremre való* gyűjteményes ki- = ; állítása a Nemzeti Szalonban (En- ) ; gels téri. Művelt, csendben, szinte H ; titokban alkotta a mester az el- = i múlt években, s most, hogy kő- kzönség elé tárja őket, egyedülálló s ! művészetének régi tisztelői is cső- tidálattal időznek modern ihletésű 3 . alkotásai előtt. A főiskolán fiatal s . alkotók egész seregét bocsátotta j= j már útnak, egy életre szóló tanul- = irásokkal — fiatal grafikusmű- = i részeink majd mindemdkének éré- =e | nyel az ő tanítását dicsérik. Ki- É . állításának nem egy darabja im- 3 már a Szépművészeti Múzeum == ; gyűjteményének kincse. Barcsay = ; Jenő művészetét érdemes volna ee ; megismertetni a külföldi közön- = 1séggel is! A. T. a .= A Közlekedési Klub Központi 3 . Művészegyüttese felvételt hirdet 3 . ének- és népitánc-karába vala- = ! mint színjátszó-együttesébe. Je- = lentkezhet minden tehetséget érző = | fiatal. (Bp., VIII., Köztársaság tér = I 3 Tel.: 142—057.) || | Néhány szerény javaslat || könyvtárak ügyében! A Széchenyi Könyvtár zsúfolásig telt kutatószobájában lemos íróasztalok fölé görnyednek a fejek. Ideges lapozgatások, lázas jegyzetelések közben fut versenyt a kutató a száguldó percekkel. Mert az idő — sajnos — nagyon szűkreszabott. Míg másfél évvel ezelőtt még este 1z óráig lehetett dolgozni, az elmúlt évben már nyolckor zárták a könyvtárt. Hasonló a helyzet a parlamenti és egyetemi könyvtárakban. A színháztudományi részlegen délután öt óráig lehet dolgozni. Ha számításba vesszük, hogy a kutatók más elfoglaltságuk mellett, sokszor könyvkiadók, szerkesztők, lektorok által megszabott időre kell, hogy elvégezzék munkájukat, azt kell mondanunk, hogy őrlődnek a feladatok és a lecsökkent lehetőségek között. Kutatóink száma örvendetesen gyarapodott az elmúlt években. Ez okozza a könyvtárak, levéltárak kutatószobáinak zsúfoltságát. De megsokasodtak a feladatok is. Kiásni a múlt lomtárából, a sárguló fóliánsok, időszkta, poros lapévfolyamok kazalnyi anyagából azt, ami haladó és értékes. Feltárni mindazt, ami tanulságot rejt napjainkban is. Üres, ásítóan unalmas, tartalmatlan oldalak között rábukkanni egy ismeretlen Móricz, Karinthy, Tóth Árpád, Somlyó Zoltán, Magya Lajos írásra. A megnövekedett feladatok elvégzéséhez elsősorban sokkal több időre lenne szükség, mint amennyit a könyvtárak jelenlegi nyitvatartási ideje engedélyez. Elsősorban ezen a ponton lehetne segítséget nyújtani kutatómunkánkhoz. Legalább a kutatószobában visszaállítani az este tíz órai zárást. A könyvtárak anyagainak csoportosítása is évek óta állandóan felmerülő kívánság. Gondoljunk itt arra, hogy például a Széchenyi Könyvtár színháztudományi osztályán — esetleg a többi könyvtárak színházi vonatkozású anyagából kiegészítve — lehetőleg teljes évfolyamokat, színdarab és színházi vonatkozású könyvanyagot találjon a kutató. Ne kelljen három-négy könyvtár Silvio Noti neves olasz televíziós rendezőnek egy hét alatt kétszer is ellopták gépkocsiját. A tettes mindkét alkalommal egy cédulát hagyott hátra, amelyben közölte vele, hogy így akarja megbüntetni rossz rendezéséért. Hat végig barangolnia, amíg úgy- vs , ahogy teljes képet kap egy kérkedésről. Hasonlóan lehetne egyik ígj könyvtárt irodalomtudományi, másikat művészettörténeti profil- == tól teljessé tenni. Rengeteg időt, = és energiát jelentene ez kutató- = 1 gárdánk számára.• Olyan kívánságok ezek, ame- == ilyek, az új esztendő küszöbén is- == mét feltolulnak. Tudjuk, hogy soha olyan lehetősége nem volt =| országunkban a tudományos mon- 53 kának, mint napjainkban. Érez- = zük ezt állandóan. Azért kérünk == , még többet, hogy mi is még töb- §= bet és még értékesebbet adhas- == sunk. ' S CSABAI L. ERNŐ § 7 irodalomtörténész = 1 s BÚCSÚ-verseny Többségükben fiatal muzsikus, kedvvel összehangolt együttes, mély kifejező erő, apró technikai pontatlanságok és merészség — ebben a mondatban lehet öszszefoglalni a Magyar Kamarazene Együttes nyugat-európai és északafrikai turnéja előtt adott koncertjén keletkezett benyomásokat. Nagyon nehéz öregbíteni a mamagyar kamarazene külföldi dobogókon elismert tekintélyét, hírnevét. S most kilencen vállalkoznak erre, nagy kedvvel és sikert ígérő hozzáértéssel. Műsoruk, mondhatni, a kamarazene-irodalom minden nagy korát felöleli. Mozart: Kvintett fúvósokra és zongorára című művétől Schubert Pisztráng-ötösén, Beethoven Szeptett-jén és Brahms kürt-trió-ján keresztül, egészen a modern zenéig, Bartókig és Arányiig. Nem számítva a beethoveni nv«» csodálatosan szép előadását, talán legérdekesebbek (s külföldön — méginkább) a magyar művek. Bartók legszebb és legnépszerűbb zongoradarabját hallottuk Weiner Leó átkötésében kamaraegyüttesre. (Bemutató.) Az Este a székelyeknél. Kicsit ázottan stb. című változatos ritmusú darabok pontos és kifejező előadása karmester nélkül — nagyszerű teljesítmény. Weiner hangszerelése féltő és gondos tisztelettel indul ki a bartóki hangszerelés elveiből. Az először előadott Arányi: Variációk merész és jó választás Sok sikert kívánunk kéthónapos turnéja előtt a Magyar Kamarazene Együttesnek! K. F. 100. előadásunk alkalmából üdvözletünket küldjük a Magyar Ifjúság minden olvasójának HATÁRŐRSÉG KÖZPONTI MŰVÉSZEGYÜTTESE „A beszélő köntös“ Mikszáth Kálmán „A beszélő köntös” című regiénye mindenre valószínűség szerint úgy él a köztudatban, hogy berate a halnatainan magyar író egy fantázia-szülte történetet mesél el. Ez a feltételezés semmiképpen sem helytálló. Levéltári kutatásaim során nemrég írásos feljegyzést találtam a kecskeméti Állami Levéltárban. Ez az írásos, korabeli, eredeti emlék mintegy „A beszélő köntös” történetét rögzíti és őrizte meg a kései utókor számára. Kecskemét város levéltárában még ma jó állapotban megtalálhatók jobbágyságunk életeinek beszédes emlékei: a robotlajstromok. E robotlajstaoanok 1668/69. évi kötetében, a 289. oldalon jegyezte fel hihetőig a városi íródeák a kecskeméti bírónak adományozott köntös történetét. E feljegyzés 72 esztendővel idősebb, mint a bennne előadott esemény. Hitelességében azonban nincs okunk kételkedni, mert ismerünk egy 1588 és 1603 között (tehát: a kötösadományozás után 2—7 évvel később) keletkezett szöveget se, amelyez előbbi késői feljegyzéssel csaknem szó ezerkint megegyezik. Ez utóbbi irat a második világháború hadműveletei során, sajnos, elpusztult. Hornyik János, Kecskemét volt tudós levéltárnoka azonban még látta és szövegét lemásolta. Hadd tegyem közzé az általam megtalált szöveget, s a szöveg egészéről készített fotókópiát. . ..A beszélő köntös’' történeti szövege a következő: „In anno 1596. Midőn az harmadik Mahumet fényes Török Császár Constantinápolyból nagy erővel és sok néppel kiindult volna, úgy hogy Eger várát megszállaná, és mikoron érkezett volna Szegedre, az Kecskeméti polgárokat eleiben hivatván, Alpárhoz vittenek száz ökröt, hatszáz Juhot, tizennégy szekér kenyeret, melyet az Császár igen keszene, adván nektek Háromszáz aranyat, Csauszt* is kérnek vala penig az Polgárok, de az Császár nektek nem ada, hanem egy köntöst adott vala, meghagyá, hogy ha valaki háborgatni akarná őket, az Köntöst mutatnák meg annak, az polgárok megköszönék, és haza jövének. Midőn valami sereget láttának volna Jönni Szeged felől, az Bíró az Köntöst reá vevén, az Tizenkét Tanácscsal együtt, kiülvén, az sereget úgy várták. Midőn az Törökök elérkeztenek volna, látván az bírón az Köntöst, lovaikról leugrándozva térden az bíró eleiben menvén, az Köntöst csókollyák ... megengette .. A kötet alsó széle, az Idők folyamán, annyira megrongálódott, hogy az utolsó négy sor egy része olvashatatlan — e részieket jelöltem a rendközlésben pontozással. Szerencsére, a Hornytik által lemásolt feljegyzésről pótolható a hiányzó szövegrész is. A megrongálódott helyen valószínűleg az alábbi mondat állt: „... ha az Bíró megengette, ott háltak magok költségén, és ha pedig meg nem engette, ebbe állottak.” A történelem írásos emlékei, íme, ennyit mondanál: „A beszélő köntös "-ről, amelynek történetét oly csodálatos szépséggel írta meg regényeiben Mikszáth Kálmán. KRIZSAN LÁSZLÓ, m a Orsz. Levéltár munkatársa rendőri tevékenységet ellátó török* Csausz — katona. A „Szabad szél“ lassan elsöpri a tanyák közül az izlésromboló fárcműveket színészek, egyetemi tanárok SEGÍTENEK a fiataloknak A MŰSOR ÖSSZEÁLLÍTÁSÁBAN. — KISSZOBÁK, IFJÚSÁGI KLUBOK A VIDÉKI MŰVELŐDÉSI OTTHONOKBAN.. A vidéki művészeti együttesek az elmúlt hónapokban — különösen az év elején — egyre több, káros hatású, silány fércművet tűztek műsorukra. Ismét megjelentek a színlapokon a „Pünkösdi menyasszony”-ok, aTépett rózsá -k és a hasonló silány és ízlésromboló darabocskák. A megyei pártbizottságok, a tanácsok művelődési osztályai hamarosan felfigyeltek erre a veszélyre, és ez év őszén ellentámadásba mentek át. Az első eredmények máris jelentkeznek. A KISZ Borsod megyei bizottságának kezdeményezésére Miskolcon a Nemzeti Színház művészei vállalták az egyes színjátszó csoportok szakmai nevelését. Munkájuk nyomán egyre több csoport vállalkozik a mai életet ábrázoló egyfelvonásosok bemutatására, a külsőböcsei ifjúság pedig a Néma Levente előadására készül. A jövő év elején Miskolcon rendezik meg a borsodi együttesek művészeti seregszemléjét amelyen több, mint száz hatvan KISZ művészeti csoport vesz részt. A debreceni egyetem KISZ fiataljai professzoraiktól kértek segítséget művészeti együtteseik műsorainak összeállításában. Barta János, Kardos Pál szívesen foglalkozik velük. Tanácsokat adnak a fiataloknak és az ő segítségükkel alakul ki a színjátszó csoport műsora, a fiatalok decemberi nagy szavaló estje. Igen eredményesen harcolnak a giccs ellen a Békés megyei fiatalok. Munkájukban sok segítséget kapnak a pedagógusoktól. Nagyrészt a nevelők tanácsainak köszönhető, hogy a gyulai gimnáziumban például Móricz Zsigmond „Légy Jó mindhalálig” című művét tanulják, az alsókama. Írásiak pedig Dunajevszkij ..Szabad szél’ című operettjének ’ elöli adására készülnek. A Pünkösdi menyasszonyt és hasonszőrű társait lassan elsöpri a tanyák közül a Szabad szél és ez elsősorban a KISZ-fiatalok szerve-**« ellentámadásának közszűnhető. A fiatalok több helyen nemcsak az irodalom és a színjátszás terén küzdenek a giccs ellen. Jó munkát végez ezen a téren a békéscsabai Ferenczy Károly I ifjúsági művészeti kollektíva. Veezetőjük Párzsa János, fiatal képzőművész, a békéscsabai Kulich Gyula szobor alkotója, aki a városi KISZ-bizottság tagja s nagyon fontosnak tartja a giccs elleni küzdelmet. — Erélyesen kellett fellépnünk — mondta —, hiszen a megyét az utóbbi időkben valósággal elárasztották értéktelen mázolmányokkal, „festményekkel". Amikor időnk engedi, ellenőrizzük a hetipiacokat, vásárokat és ha szükséges, a rendőrség segítségét kérjük. A fiatal képzőművészeknek országszerte részt kellene venni ebben a küzdelemben. A művelődési házak az ország más vidékein is egyre inkább kiveszik részüket a giccs elleni harcból és ugyanakkor otthont és szórakozási lehetőséget nyújtanak a KISZ-fiataloknak. Csongrád megyében például a tél beállta előtt a legtöbb falusi KISZ-szervezet átköltözik a községi művelődési otthonokba. • Több helyen külön leányszobákat rendeznek be és segédkeznek a különféle szakkörök beindításában. Mórahalmán máris olvasó- és klubhelyisége van a fiataloknak a község művelődési otthonában. Megalakult az ifjúság színjátszó és népi tánccsoportja is, s a pedagógusok javaslatára elhatározták, hogy „A béke szigete" című, mai tárgyú szovjet színművet tűzik műsorra. Az ifjúsági szervezetek az eddiginél jóval többet törődnek a fiatalok különösen a tanyai és falusi ifjúság kulturális nevelésével. A jelek biztatóak, minden remény megvan rá, hogy az elkövetkezendő művészeti seregszemléken döntő vereséget szenved a giccs. Felvételek a Színházés Filmművészeti Főiskolára A Színház- és Filmművészeti Főiskola az 1958—59. tanévre felvételt hirdet a színész-, színház- , rendező és filmrendező tanszakokra. A színésztanszakon kötele- 0 ző az érettségi, ettől rendkívüli te- O hetség esetén eltekintenek. A szín- Q ház- és filmrendező tanszakokon O a korhatár 25 év, a színésztansza- O kon 18—22 év. A színházrendező és O a filmrendező tanszakokon egye- O fémi (főiskolai) végzettség vagy Q érettségi kötelező. A tanulmányi idő mindhárom tanszakon négy év. 0 A felvételért a kérvényeket rövid 0 életrajzzal 1958. április 1-ig kell be- 0 küldeni a Főiskola igazgatóságá- Q hoz (Budapest, VIII., Vas utca O 2/c). Q Olty Magda sk., főigazgató 800. — Az „Ecseri lakodalmas” 800. előadását tartja a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével kitüntetett Magyar Állami Népi Erofüttes január 19-én, vasárnap délután 3 órai kezdettel az Erkel Színházban. A díszelőadáson az Együttes ének-, zene- és tánckara több új számot is bemutat (Rózsavölgyi- Vadasi: Palotás, Vujicsics—Rábai: Kalotaszegi leánytánc, Kodály— Rábai: Háry intermezzo, Koczé: Fantázia és Pécsi csárdás, Liszt— Gulyás: Magyar Fantázia cimbalomszólója, Gulyás—Rábai: Völgységi táncok, Ádám: Somogy-balatoni nóták, Bárdos: Tilinkót), 53. Filmhíradó Kedves meglepetéssel szolgált a Budapest Filmstúdió évadzáró heti filmhíradója. A jóhumorú munkatársak felvételeikkel saját tevékenységüket kritizálták. Megelevenedett az eseményeket irányító rendező, aki „gyorsabban” végzi a gyorsfalazást, mint a kőművesek, a napi sajtó híre nyomán zenére terelni nem akaró tehén, az élet apró örömeit a helyszínen elleső híradós, aki egy kicsit ,,filmszerűsíti” a terepet. A riport színhelyén összedobálja a bútorokat, kiüríti a vitrint, eltávolítja az útból a csillárt, a székek mögé reflektorok sorát állítja. Az operatőr hol a szekrényből kandikál ki, hol sínpályán gördül a szoba közepére És közben a rendező kedvesen kioktatja a megdöbbent otthoniakat, hogy viselkedtettek olyan tértemészetesen, mintha csak ott se lennének a filmesek . .. A sok sziporkázó ötlet után a néző fájó szívvel veszi tudomásul, hogy a heti híradó véget ért. A film sikerének ez a legbiztosabb jele. Reméljük, nem kell egy esztendőt várni, hogy a filmhíradó munkatársai hasonló ötletes munkával örvendeztessék meg a közönséget! Búcsú Kálmán bácsitól Ezt a fényképet, amelyet most gyászkeretben túlél itt az olvasó, nemrég közöltük a Magyar Ifjúság hasábjain. Akkor — a karácsonyi ünnepi számunkban — e fénykép mellett jelent meg Kittenberger Kálmán írása, „Amíg eljutottam Afrikába” címmel, amely a pályakezdés érdekes és tanulságos történetét mondta el nekünk. Levélben köszöntük meg az írást hazánk nagy fiának, a világhírű Afrika-utazónak s kívántunk békés, boldog újesztendőt olvasóink nevében is. Teltek a napok s hiába vártuk Kálmán bácsi válaszát . Karácsonyi lapunk előkészítése közben, amikor cikket kértünk Kittengerger Kálmántól, először egy levél jött tőle. „Mindenekelőtt bocsánatot kérek — írta —, hogy ily későn válaszolok. Mostanában meglehetősen nyavalyás vagyok.” A második levélben ezt olvastuk: »A napokban engem is elkapott az „ázsiai” és ágyba döntött. A kéziratot a kívánt aláírással mellékelem. Ha a terjedelmet nem lépné nagyon túl, akkor hozzá lehetne még fűzni, hogy az I. világháború után még két ízben jártam Kelet-Afrikában (Ugandában és Belga-Kongóban), mint egy vadászexpedíció vezetője. Akkor a Nimród Vadászlap szerkesztője voltam. 1927-ben jelent meg a Franklin T. kiadásában első könyvem, „Vadász- és Gyűjtőúton Kelet-Afrikában. 1903 — 1926.” IV. kiadás, azonkívül angol és francia kiadás. 1930-ban, ugyancsak a Franklin kiadásában a „Megváltozott Afrika”, III. kiadás. Ezek voltak az első, könyvalakban megjelent munkáim. . Természetesen a hazai és külföldi lapokban és folyóiratokban számos cikkem jelent meg azelőtt is. Nagyon kérem — írta lapunk kulturális rovatának vezetőjéhez —, hogy legyen szíves a közlemény megjelenése után támpéldányt kövitten. Köszönöm lokivaltságait!« Kálmán bácsi a Magyar Ifjúság szerkesztőségétől megkapta a „támpéldányt”, amelyben írása megjelent, de válaszolni már nem tudott. Elment tőlünk és itt hagyta élményeit, érdekfeszítő és kedves vadászkalandjainak végtelen sorát. Írásaiban, könyveiben. Bíró Lajos: Szolgák országa (Szépirodalmi Könyvkiadó) „Bíró és az új keresztelők azért írnak, hogy megdöbbentsenek, hogy kétséget támasszanak, hazugságokat oszlassanak, s bálványokat romboljanak..." — mutatta be Ady Endre félévszázaddal ezelőtt barátját és újságírótársát, e könyv szerzőjét, Biró Lajost. A közelgő megváltás előkészítőinek — keresztelő jánosainak — azokat tartotta, akik vele együtt vallották, hogy: „az új pedig a mostaninál csak jobb lehet, rosszabb nem! ... És áldassék mindenki, aki e hittel romlol! ..." E rombolók, a változtathatatlannak hitt ferencjózsefi kor bálványainak rombolói egyengették az utat 1919, a forradalom felé. Ebben a sorban nem utolsó helyet foglalt el Biró Lajos, kinek írásait Lengyel Géza — kor- és írótársa — szerencsés kézzel és jó szemmel válogatta össze. Címnek is a legjobbat ,adta: „Szolgák országa." Az osztrák kétfejű sassal rokon, de hatalmasabb kétfejű szörny, a pénz és a hatalom démona ült az országon, s azokra nehezedett a legnagyobb súllyal, kik legfentebb voltak a társadalom piramisában. Bíró Lajos számtalan helyen feszítette neki csákányát az elmozdíthatatlannak látszó világ bálványának, az emberi sors számtalan területéről villantott fel élesen megrajzolt pillanatképeket. Írásai nyomán látjuk mint hasonítja magához a hatalom még a lentlevők némelyikét is: „Vágni kell a parasztot, mint a répát, mert különben rád kap... én is paraszt voltam... De most már csendőr vagyok, már három emberbe eresztettem bele ezt a szuronyt ... Addig pedig, öcsém, nem vagy csendőr, amíg nem ereszted vagy kettőbe... — oktatja egy öregebb csendőr fiatalabb társát. Látjuk, hogyan „engedi át" feleségét a pénzes bárónak a megszorult színigazgató, mint mond le szerelméről a ranggal kifizetett férfi. Kedvelt és gyakori témája Bírónak a női lélek különböző konfliktusa. Maró gúnnyal figurázza ki a „meg nem értett asszony" szerepében tetszelgő házasságtörő nőt, de a gúny éle mindig az elavult konvenciók felé vág legélesebben, s az érdekházasság taposómalmában való gyötrődést és lelki eltorzulást szúrja tollára. A szolgasors léleknyomorító hatásának ábrázolásában sokszor szinte a legnagyobbak nyomába lép. Az elviselhetetlenséget, a hazugságok és képmutatások kibírhatatlan levegőjét érezzük minden írásából. Egész életművét tekintve, nem emelkedett a kor legnagyobbjai közé, de írásai nem érdemelték meg a feledést. Soraiból egy letűnt világ híven megelevenített képe néz felénk. Csak nyertünk ezzel a kötettel, csak örülni tudunk neki. BESSENYEI GYÖRGY