Magyar Ifjúság, 1962. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1962-05-19 / 20. szám

VITORLABONTÁS *1 : W&k'* * 1 M 1. ‚ *1. , 1^3 V 1 £3; L t* ‚' s ■* ‚ ‘ 1';‚ V'i'i: ■ * §& * ' ' v. A hagyományos vitorlabontáson Balatonfüreden ugyan eléggé szeszélyes volt az időjárás, de az ün­nepség jól sikerült. A vitorlások megkezdték a versenyidényt és most már nem is hagyják abba egészen őszig. Ennek a szép sportágnak hívei is szorgalmasan készülnek az év nagy versenyeire. Az első verseny előtt és után így pihentek a hajók a kikötőben... közben a tarajos vizen dagadó vitorlákkal igyekeztek a versenyzők megszerezni a győzelmet. MTI fotó: Járai Rudolf Helsinki készül A VIT SPORT VERSENYEIRE Nehezen indul a beszélgetés, Giro Yori szabadkozik, hogy alig tud még valamit monda­ni. — Nézzen körül, itt minden­ki fut, minden a készülődés közepén van. Miért lenne ép­pen a sportprogram végleges? Valóban, Helsinki csendes utcájának e háza, a fesztivál előkészítő bizottságának épü­lete belülről nagyon mozgal­mas. A kérdésre kérdést te­szünk: — Az eddig jelentkezők? — Huszonhét országból kap­tunk választ a mai napig. Ez hozzávetőleg ezer sportoló. Ép­pen most érkezett egy levél Franciaországból. Száz sporto­lót küldenek: atlétákat, úszó­kat, birkózókat, asztalitenisze­zőket, röplabdázókat stb. — Nagy nevek? — Hogy úgy mondjam, a „KIS NEVEK” a legfontosab­bak, pontosan: a fiatalok ver­senyei, találkozásai. De közis­mert sportolókban sem lesz hiány. Sokat beszéltünk, most várjuk a hivatalos válaszokat. Számítunk a tornászviágbaj­nokság több résztvevőjére. Svéd, csehszlovák, német mo­torversenyzők jelezték részvé­telüket. Szovjet hírességekkel: Vlaszovval, Brumnellel, Bolot­­nyikovval szóbeli megállapodá­sunk van. A labdarúgó-csapa­tok mérkőzései is színvonalat, sok izgalmat ígérnek a fesztivál résztvevőinek és a finn közön­ségnek. Néhány ismertebb név­­a francia Nice, a szovjet Szpar­­tak, Tatabánya és Helsinki csapata... — Eddig csak európai orszá­gokat említett. Kik várhatók más kontinensekről? — Sok még a kérdőjel. Bra­zília, Venezuela válasza az volt, hogy nem biztos a rész­vételük, Argentínából labdarú­gó­csapat érkezik, Libanonból labdarúgók, kosárlabdázók, birkózók jönnek. — Hallottuk, sok gondot ok­oz a pályák, termek biztosí­tása. — Azt hiszem, a nehezén már túl vagyunk. A volt olim­piai stadiont már megkaptuk. Edzésekre termek és pályák rendelk­ezésre állnak, a szerző­déseket most kötjük. A többi városban — például Tam­perében, Turkuban — ahol ugyancsak számos sportese-* mény lesz, tárgyalások­ szintén folynak a — Tehát végülis minden rendben? — Részben... Sajnos, pon­tosan a VIT idején lesz a ha­gyományos finn—svéd atlétikai viadal. De Európában és Ázsiá­ban is jelentős sportesemények lesznek ebben az időben, s ez megnehezíti a részvételt. Min­denesetre a finn sportszövet­ség sok­at segít munkánkban, így nyugodtan nézünk a leen­dő nagy sportesemények elé. K. Gy. Györgyi, A BAJNOK Az idei női tőr válogató ver­senyek egyik örvendetes, ese­ménye volt, hogy a nagyválo­gatottak és a közvetlen után­pótlás legjobbjai mellett, az ifjúságiak közül is mindig be­­küzdötte magát egy-egy tehet­séges versenyző a döntőbe. A fiatalok a végküzdelemben is többnyire jól helytálltak. Az év eddigi legrangosabb hazai versenyén, a Budapest-bajnok­­ságon pedig Damásdi Györgyi, az Orvosegyetem SC ifjúsági versenyzője nagyszerű vívás­sal legyőzte a csaknem teljes élgárdát, és megnyerte a baj­nokságot. A döntő elején szokás sze­rint először az egy klubbeliek vívtak egymással. Mikor Da­m­­ásdi legyőzte Szalontayt és Juhászt, válogatott klubtársait, az egyik OSC vezető felsóhaj­tott: „Ha a Katikát megverte, most már legalább verné meg a többieket is.­’ Györgyi szófoga­dó kislánynak bizonyult. Csu­pán utolsó asszóját vesztette el, amikor már bajnoksága biz­tos volt. — Valóban szófogadó, igen szorgalmas, lelkiismeretes ver­senyző — mondja tanítványá­ról Szabó László, az OSC kivá­ló mesteredzője. — Mindennap edz. Négy éve vív, három éve versenyez. Ebben az évben ug­rásszerűen fejlődött, elsőosz­tályú versenyző lett. Megnyer­te a lengyel—magyar ifjúsági versenyt, Budapest ifjúsági bajnoka lett, most pedig éle­tében először került a legjob­­bakkal döntőbe és rögtön győ­zelemmel mutatkozott be. Ki­tűnő versenyzői adottságai se­gítik ebben. — Elsősorban technikailag kell még sokat fejlődnöm — mondja az újdonsült bajnoknő. — A versenyen kezdettől fog­va nagyon jól éreztem magam. Két asszóm volt még hátra, mikor megnéztem a „táblát”. Ekkor gondoltam először arra, hogy megnyerhetem a ver­senyt, hiszen már csak egy győzelem kellett. Nem kisebb ellenfelet győ­zött le ezután, mint­­Rejtő Il­dikót, pedig Rejtő 3:1-re ve­zetett. A bajnokság után négynapos nehéz „viadal” várta a Móra Ferenc Általános Gimnázium jórendű tanulóját. Az írásbeli érettségi. De gazdag a vívó­műsor is. Hétközben barátsá­gos csapattalálkozót vívnak az OSC lányai az NDK női tőrö­­zőivel. A hét végén nagy nem­zetközi verseny. Györgyi sze­ret versenyezni. Szilárdan vall­ja, hogy a tanulás és a vívás nagyon jól hat egymásra. Gyógytorna-tanárnőnek ké­szül. A vívásban pedig szeret­ne mindent elérni, ami elér­hető. Még két évig ifjúsági. Reméli, hogy ezalatt lesz al­kalma képviselni a ma­gyar színeket, ifjúsági világbajnok­ságon. Ez az első álom. — Talán jobb is, hogy idén még nem sikerült — mondja. Mi pedig reméljük­, hogy ed­digi eredményeinek lesz foly­tatása. És akkor ez az álom, s utána a többi is mind megva­lósulhat. Csak rajta múlik ... F. R. Bécsi tudósításunk : ateg ebben az évben kihívja Fut­mert Imponáló fölénnyel nyert Európa­ bajnokságot a közkedvelt magyar ökölvívó Rekord közönség, rekord be­vétel, rekord népszerűség... Ez jellemezte Papp László hi­vatásos mérkőzését Bécsben a dán Christensen ellen. Tizen­hétezer ember, szorongott a Stadthalle-ban, azokat nem számítva, akik a mellékter­mekben a házi televízión néz­ték a mérkőzést. A bevétel több mint egymillió schilling volt. Papp népszerűsége már a mérkőzés előtt is óriásira nőtt az osztrák fővárosban, a lapok jelentős terjedelemben foglalkoztak az előkészületek­kel. A mérkőzésre aztán 11 ország 157 újságírója, 77 fotó-, televízió és filmriportere érke­zett Bécsbe és küldte innen tudósításait szerte Európába. A Magyar Filmhíradó munka­társai is jelen voltak a szen­zációs eseményen, amelyről filmet készítettek és csütör­töktől már láthatja a magyar közönség a Híradó moziban. A dán ökölvívó csak az első három menetben volt egyenlő versenytársa Papp Lászlónak. Ettől kezdve­ a háromszoros olimpiai bajnok fokozato­san fölénybe került és az ötö­dik menetben padlóra küldte ellenfelét. A bíró hetet szá­molt felette. Fölénye a hete­dik menet végén már olyan nagy volt, hogy Christensen a mérkőzést kénytelen volt fel­adni a ringorvos tanácsára. A tizenöt menetre tervezett mér­kőzés így félidőben véget ért, Papp László Európa-bajnok lett. A mérkőzés után hosszan ünnepelte a nézősereg a ma­gyar versenyzőt, alig tudott edzőjével és menedzserével az öltözőbe jutni. — A hét menet sokkal köny­­nyebb volt, mint kiállni az ünneplők rohamait — mond­ta Adler Zsigmond edző. — Csak a rendőrök segítségével sikerült kiverekednünk az embergyűrűből. A lelkes kö­zönség nem akarta Lacit le­engedni a válláról. S mi lesz ezután? Ez a kér­dés izgatta a nézőket, s az új­ságírókat is. A kérdésre Papp Laci bécsi menedzsere, Ru­dolf Pachmann válaszolt. — Papp Európa-bajnoksága már régen a „levegőben ló­gott” — mondta. — De ennél sokkal többre képes. Éppen ezért azt tervezem, hogy még ebben az évben meghívom Bécsbe Gene Farmert, a világ­bajnokot. Természetesen, ha létrejön ez a randevú, akkor előtte Papp több előkészületi mérkőzést vív majd, hogy nagy nevű ellenfelével szem­ben megfelelően felkészülve állhasson ki.. Egon Schweitzer PAPP \ ' » J,P« - , ,i § / »4 * 1J -*&&*** * TáVOLBM Vf ************ ********************** ***********'***************'******'**; határozták el magukat erre. * Csak nem azért, mert Buda- *­pesten két nemzetközi mér­­t­kőzés is volt, ami talán job-­­­ban érdekelte a nézőket, mint *' a másodosztályú találkozó. Vasas—Sp. Tmava (Jobb a Vasas) MTK—Banik Ostrava (MTK győzelme vár­ható) D. Zágráb—FTC (A döntetlen már meg­lepetés) Crv. Zvezda—Honvéd (Hazai győzelem a valószínű) Juventus—Sp. Hr. Kral. (A Juventus nagyobb játékerőt képvisel) Atalanta—Partizan (Döntetlen is lehetsé­ges) Bologna—St. Bratislava (Jobb a Bologna) Fiorentina—Vojvodina (Hazai győzelem vár­ható) 1.x* DVSC—Diósgyőri (A Diósgyőr meglepe­­­tést is okozhat) *. X, 21 Szegedi Bp.—Ceglédi (A Cegléd gólra­­törőbb) X, 2i Szombathely—BVSC (A döntetlen már meg­lepetés) 1.XX Kaposvár—Budai Sp. 1.X (Döntetlen­­ reális)* E¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥» ¥¥¥»»¥■ A Német Demokratikus Köz­társaság sportéletéről és az NDK NSZK közötti sportkap­csolatokról tartott sajtótájékoz­tatót a Magyar Sajtó Házában Rudi Reichert, az NDK Tor­na- és Sportszövetségének el­nökhelyettese és Herbert Mo­lke, a sportszövetség nemzet­közi kapcsolatok osztályának vezetője. „Elsőrendű törek­vésünk, hogy megfelelő kap­csolatot teremtsünk a két né­met állam sportszervezetei kö­zött — mondták. — Ugyanez viszont nem mondható el a nyugatnémet sportvezetőkről, akik a sportkapcsolatok tel­jes megszakítására törekednek. Az sem megy ritkaságszámba, hogy nyíltan ellenségeskedést szítanak a két ország sportolói között. Az NDK sportvezetői magukra nézve kötelezőnek tartják a nemzetközi szövetsé­gek és a nemzetközi olimpiai bizottság határozatát, amely­ben kimondják, hogy egyes nagy versenyeken, az olimpián közös német csapattal kell szerepelni a két országnak. Bármely pillanatban készek vagyunk a tárgyalásokra. A nyugatnémetek viszont még arra a levélre sem válaszol­tak, amelyben a tárgyalások megkezdését javasolták az NDK sportvezetői. A reak­ciós nyugatnémet lapok még azo­kat az embereket is célba ve­­szik, támadják, akik a tárgya­lások mellett vannak."* A nyugatnémet lapok nem győzik szajkózni, hogy a kap­csolatokat az NDK rontja meg. A valóság pedig az, mint a sajtótájékoztatón elmondottak is bizonyítják, hogy a nyugat­német kormány presszionálja a sportvezetőket e kapcsolatok kiépítése ellen. A nemzetközi közvélemény mélységesen el­ítéli ezt. Ennél azonban to­vább kell menni. A nemzetkö­zi szövetségeknek olyan in­tézkedéseket kell hozniuk, amelyek észhez térítik a hideg­­háborús hangulatot szító nyu­gatnémet sportvezetőket, akik a sportot nem a béke és ba­rátság, hanem az ellenségeske­dés eszközének tekintik. Egymást érik az érdekes labdarúgó-mérkőzések szerte a világon. A világbajnokságra készülő válogatottak utolsó edzőmérkőzéseiket játsszák. A magyar csapat — mint isme­retes — kedden Olaszország­ban mérkőzött a Juventus­­szal és bár 2:0 arányban győ­zött a tartalékos klubcsapat ellen , játéka továbbra sem kielégítő. Együttesünk azóta már útban van Chile felé. Klubcsapataink a KK-ban sze­repeltek a múlt héten. A Hon­véd szép győzelmet aratott a Népstadionban a Slovan ellen, az FTC viszont kiábrándítóan játszott és kikapott, az MTK az Atalanta ellen döntetlenül végzett. A legértékesebb ered­ményt a Vasas érte el. Baj­nokcsapatunk, bár válogatott­jait kénytelen volt nélkülözni, Firenzében 0:0 arányú döntet­lent ért el a Fiorentina ellen. Remélhetőleg a visszavágón, Budapesten, a piros-kékek re­­vansot vesznek a Dózsa he­lyett is és legyőzik az olasz bajnokság harmadik helye­zettjét. Csak dicsérni lehet kerék­párosainkat, akik a XV. béke­versenyen nagyon jól szere­peltek és végeredményben a csapatversenyben a Szovjet­unió, Lengyelország, NDK mö­gött a negyedik helyen végez­tek. Az utóbbi években már mutatkoztak ennek a szép fegyverténynek előjelei. Az esztendőkön át tartó szorgal­mas munka gyümölcse, úgy látszik, kezd beérni. Az ama­tőr kerékpársport legjobbjai ezúttal már megtanulták be­csülni a magyar kerékpároso­kat, akik nem adták fel né­hány nap után a versenyt, sőt, napról napra szebb telje­sítményeket mutattak fel. Nem hiányzott ezúttal a kezdemé­nyező kedv sem a magyar fiúkból. Számos akciót indí­tottak el, ki tudja, hányszor hozták zavarba a mezőnyt, az élvonalat, amely már nagyon ügyelt rájuk, figyelte min­den mozgolódásukat. Ez pe­dig elismerést jelent, mert egy ilyen nagy, több napos ver­senyen csak azokra ügyelnek, akiktől tartanak. A csapat valamennyi tagja dicséretet érdemel, mert becsülettel vé­­gigküzdötte a tizennégy ne­héz „etapot”. Egyénileg Jusz­­kó végzett a legjobb helyen, tizenkettedik lett. Aranyi hu­szonötödik, Megyerdi huszon­­hetedik, Mezei harminchetedik, Horváth negyvennyolcadik, Tö­rök pedig ötvenhatodik helyen végzett. Ez is szép eredmény! Hátha még Fortuna is ver­senyzőink mellé szegődött volna! Mert bizony a csapat egyik erőssége, Megyerdi a tíz közé is bekerülhetett volna, ha az utolsó előtti napon nem törik el gépének kereke. Ha az összetett versenyben emiatt hátrább is került , ez nem csökkenti érdemeit, hiszen két alkalommal is második helyre került egy-egy szakaszon, viszt György edző, úgy látszik, meg­találta azt a helyes utat, ame­lyen tovább haladva még előbbre léphet ez a sportág, s akkor a kerékpár kedvelői­nek gyakran telik majd örö­me versenyzőink eredményei­ben. Kosárlabdázóink már hos­­­szabb ideje a Szovjetunióban portyáznak. Mind a férfiak, mind a nők eddig legtöbb­ször vesztesként hagyták el a pályát. A férfiak vereségei azonban egyáltalán nem kiáb­­rándítóak. A világ egyik leg­jobb csapatától, a szovjet vá­logatottól nem szégyen vere­séget szenvedni. A turné azt igazolta, hogy jól jönnek még az öregek (Simon, Greminger) a háznál és játékuk, a csa­patban való részvételük meg­nyugtatóan hat a fiatalokra is, akik így jobb játékot tud­nak nyújtani. Nagy „örömben” részesítette nézőit a Televízió. Vasárnap közvetítést adott a Székesfe­hérvár— BVSC NB II-es baj­noki labdarúgó-mérkőzésről. Csak éppen azt nem tudjuk, hogy milyen meggondolásból REKORDHULLÁS Az úszók újabb rekordokkal lepték meg a közönséget. Csikány József a 400 méteres hátúszásban 5:01.8, Killermann Klára a 400 mé­teres mellúszásban 6:10.6 és Eger­vári Márta a 200 méteres hát­úszásban 2:39.3 perces eredményt ért el — mindhármuk teljesítmé­nye új magyar rekord, a jövő hétre i.x 1,x 1 1 1,x 1 ¡■‡•‡•a* ‡ 1 302-246-35 Ki volt Capablanca, milyen helyet foglal el a sakkozás történetében? — kérdezi Horváth József budapesti olvasónk A sakkozók népes táborát két esemény tart­ja izgalomban. Az egyik a Curacao-ban folyó „világbajnokjelöltek” versenye, a másik a for­radalmi Kuba első nemzetközi seregszemléje, amelyet a világ egyik legnagyobb sakkozója, a havannai Capablanca emlékére rendeznek. Ismeretes, a közelmúltban zajlott le Stock­­holmban a zónaközi verseny, ahonnan az első hat helyezett, Fischer, Geller, Petroszjan, Fi­lip, Korcsnoj, Bénító jutott tovább, és ezekhez csatlakoztak még a legutóbbi „világbajnok­­jelöltek” versenyének első és második helye­zettje, Tál és Kérész szovjet nagymesterek. A 28 fordulós, csaknem két hónapig tartó ver­seny győztese nyeri el a jogot, hogy megmér­­kőzhessenk a jelenlegi világbajnokkal, Botvi­­nikkel A „világbajnokjelöltek” versenyével párhu­zamosan folyik Havannában a Capablanca, volt világbajnok emlékére rendezett nemzet­közi sakkviadal. E verseny iránt különösen nagy az érdeklődés, mert ez a forradalmi Ku­ba első nagy nemzetközi sakkmegmozdulása. Kuba és különösen fővárosa nagy szerepet játszott a sakkozás történetében. Száz éve ezelőtt, 1862-ben járt Havannában Morphy, az akkori idők legzseniálisabb sakkozója és csil­logó játszmákat váltott Kuba tehetséges baj­nokával, a néger-rabszolga Félix-szel. A múlt század végén indult meg Kubában intenzívebben a nemzetközi sakkélet. Az ak­kori idők nagy játékosai közül Havannában járt Steinitz és Lasker világbajnok, az ame­rikai Pillsbury és Marshall, valamint a nagy orosz sakkozó, Csigorin. Különösen ez utóbbi vívott ki magának nagy népszerűséget. Ki­ volt tulajdonképpen Capablanca?... 1888-ban született és már négyéves korában megismerkedett a „királyi játékkal ”. Tizénél három éves volt, amikor páros meccsben megszerezte a bajnoki címet. Huszonegy éves korában nyert páros meccset meggyőző arány­ban az USA akkori legerősebb sakkozója, Marshall ellen. Fejlődése egyenesvonalú. Hamarosan a vi­lág egyik legerősebb játékosává vált, majd Havannában 1921-ben, 33 éves korában páros meccsben legyőzte Laskert és ezzel megsze­rezte a világbajnoki címet, amelyet 6 éven át őrzött. A világbajnokság elvesztése után is még sokáig, egészen 1942-ben bekövetkezett haláláig, méltóan képviselte hazáját. 1902— 39-ig versenyzői pályafutása alatt a statisztika szerint 583 játszmát játszott, ebből 302-t nyert, 246 döntetlent ért el és csak 35 játsz­mát vesztett. Rövid életrajza és ezen számadataik is bizo­nyítják, hogy a sakkozás egyik legnagyobb egyénisége volt. Stílusával külön iskolát te­remtett és korunk nagy játékosai közül is sokan őt tartják példaképüknek. Az emlékére rendezett versenyre számos or­szág elküldte képviselőjét. A magyar színeket Haág Ervin, nemzetközi mester, a legutóbbi magyar bajnokság harmadik helyezettje kép­viseli, érdeklődéssel tekintünk szereplése elé, annál is inkább, mert alkalma nyílik a nem­zetközi sakknagymesteri norma esetleges tel­jesítésére. Az emlékverseny megrendezése azt bizonyítja, hogy Kubában ismét megindult a sakkélet. A forradalmi Kuba, amely megadja a lehetőséget a széles néprétegeknek a spor­tolásra, e versennyel méltón adózik Rauel- José Capablanca emlékének. Portisch Lajos nemzetközi nagymester

Next