Magyar Ifjúság, 1964. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1964-07-04 / 27. szám
?L, VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! A MAGYAR KOMMUNISTA IFJÚSÁGI SZÖVETSÉG KÖZPONTI LAPJA [ÁRAM-Ft. OROK MI WIG Gyerekek játszanak Dinnyésen, az egyik faluszéli ház mellett. Kis, négykerekű kocsi rúdja mellé jármaitok két kukoricacsutkát drótszarvakkal. A kocsi tele pici kévékbe kötött cigánybúzával. A kopott labda pihen az eperfa alatt, talán egész nap ott marad, mert a nyári mező nagy eseménye belopja magát a falusi gyerekek játékai közé is. Egyszerű ez: aratnak. FELEJTI, HA AKARJA Lankás vidék, köröskörül fiatal akácok. Az aratógép mozdulatlan, távolabb tőle kereszteket raknak. Csupa asz-szony, Tárnok határa ez, s az itteni „Leniné” a búza, melyben munkálkodnak. Ide jött ki reggel hatkor az öreg Pongrácz József feleségével, Teri nénivel. Szusszanásnyi időre leülnek egy-egy kévére, a kasza éle is elbújik a gazban, hogy ne melegítse a nap. ők meg hallgatnak. Volt negyven év a beszédre, ez a tíz perc igazán lehet a hallgatásé. Értik ők egymást már kis mozdulatból is, így találjuk őket. — Éppen segítséget keresnek itt — fogad az öreg. — Annyira kell? *— Kellene. Kevés az ember, a gabona meg sok. Nem tudom, hogy győzzük majd. Nincs valami túl meleg, de Józsi bácsi homloka csupa gyöngy. •— Nehéz? *— Ilyen embernek már eléggé De aztán rögtön elmondja, hogy reggel óta először álltak meg tíz perc pihenőre, mert (Fotó: Kotroczó) „lemaradás történt”. Tegnap délután, a rossz idő miatt. Ma meg utol kellett érni a gépet, ezért nem hagyta pihenni a kaszát . Pedig nekem már nem kellene itt lennem. Nyugdíjas vagyok. Aratás van, s ezt csak akkor felejti el az ember, ha akarja. És hát ember sincs elég, s miért ne jöjjek, ha tehetem? A TRIÓ A nap délelőn. Égnek fordított kerekekkel pihennek a kerékpárok a baracskai határban. Az árokban, a bokor hűvösétől árnyékoltam három fiú. Arcukon, karjukon por, csak a kezükről mosták le ebéd előtt. — Itt dolgoztak a „Búzakalász”-ban? — Csak nyáron. — Fehérváron járunk gimibe. A szüleik Baracskán élnek, s a három fiú is itt „nyaral”. Szűcs Jóska, Mészáros Lali, Varjas Laci tavaly is nyári munkása volt a szövetkezetnek. — Három és félezret kerestünk — ad felvilágosítást az egyik. — Most megyünk belőle tíz napra az NDK-ba. Aztán vissza ide, és dolgozunk őszig. A trió, mint mondják, mindent elvállal. Most kereszteket raknak. Korán kezdték, hajnali négykor, mert akkor még nem bök annyira a kalász. És hát a kereset sem mellékes. — Hajtunk, hogy meglegyen fejenként a napi százhúsz forint. Évek óta ő az aratás sztárja. Róla írnak az újságok, őt fényképezik a legtöbbet. A kombájnos. Most dühös. Az óriási masina megmakacsolta magát, drága fél óra árán „csiklandozta” életre franciakulcsával Czompó Mihály. — A másik négy halad, én meg itt bíbelődöm vele. — Fél, hogy lemarad? — Attól nem, de ha így megy tovább, olyan lesz a nyaram, mint a krumplileves. Se nem jó, se nem rossz. Azért csak megégy enyhül ő is. Négy éve dolgozik már ■U a „szekérrel” — go ahogyan ő mondja —, de még nem volt vele különötr kisebb baj. Az idén ■■ ez az ötödik napja, s a hatvanadik fm learatott holdja. Szép, egyenletes tarlót hagy maga után, csak ott nagyobb a sörény, ahol gödrös. És a fekvő gabona nem okoz sok gondot? — Nekem nem. Leszedi ez még a felhőt is. PÓTMŰSZAK Végül egy interjú. Rövid, mert Somogyi Attilának sok dolga van most Agronómus és ő a megyei parasztifjúsági tanács elnöke. — Hallottuk, munkaerőhiány van a megyében. Hogyan próbáltok ezen segíteni? — Csak a pótműszakkal. — Az mit jelent? — Azok a fiatalok, akik falun élnek, úgyis ott vannak ilyenkor a földeken. Akik bejárnak városba dolgozni, azokra számítunk. Hazajönnek ötkor, és kor gyorsan beállnak, ki hová kell. Szállításhoz, keresztrakáshoz, kaszáláshoz. Sárkeresztesen, a Mezőkomárom'***' ban egészen jól így csinálják. — És másutt? Hír — Ezt persze m1 nem lehet mindenhol megkívánni. De ahol kevés a kézikaszás, ott szombat délutánra , és vasárnapra brigádokat szervezünk. Területeket vállalnak és aratnak KISZ-eseink, így Magyaralmáson, Isztimíren, Iszkaszentgyörgyön. Tesszük, ami módunkban áll. Bár más is így tenné. — Ezt hogy érted? — Itt van például a gépjavítás. Azt sokkal tisztességesebben csinálhatták volna. Különben nem fordul elő, hogy a sárkeszi tsz-ben két kombájn három napig vágott öt hold gabonát. Igaz? Igaz. Kár, hogy ez is az aratáshoz tartozik. Hankóczi Sándor A SZTÁR ■iMsute-Három fest Az országban paralízisjárvány ütötte fel a fejét. A Hajdúságban, Szabolcsban, de az ország egész területén az orvosok és a gyermekek harcolnak az alattomos kórral. Dr. Süle Mihály fiatal orvos, a debreceni mentőállomáson éjszakai ügyeletesként veszi a vészjeleket, hogy a következő pillanatban a mentőautó szirénája és reflektora belehasítson az éjszakába és meginduljon a távoli falvak felé. De a kór alattomos, és a megtámadott gyermek szervezete nem mindig tud bírókra kelni ellene a kórházi kezelésig. A mentőorvos nagyobb sebességet parancsol a gépkocsivezetőnek, és aggodalmasan figyeli a kórra viaskodó kis ''“"fiát... Vastüdő kellene, vastüdővel menthető lenne ... zakatolnak benne a gondolatok, s amikor a kis beteg a biztonságos kórházi kezeléshez jut, Süle Mihály fiatal orvos nem tér kitüntetés nyugovóra. Fiatalokkal beszél, szervez, anyagért futkos, kilincsel, és pár hónap múltán végigszáguld a hajdúsági országutakon, segítséget nyújtva az első, vastüdővel felszerelt mentőautó. A „Vöröskereszt kiváló dolgozója" címet kapta érte 1955-ben. 19vei tavaszán a debreceni mentőállomás forgalma kétszeresére növekedett. A telefon türelmetlenül berreg remegő hang kér: — Súlyos gázolás történt. Kérem siessenek! — Ám egyetlen mentőautó sincs benn az állomáson, Süle Mihály nem küldheti a segítséget Idegtépő percek következnek, amíg megérkezik az egyik kocsi, s rohamtempóban száguldanak ki a mentőállomás kapuján. És az életet sokszor csak percek mérik. Javaslatot nyújt be, hogy ugyanúgy, mint a fővárosban, két mentőautót tartalékoljanak baleseti és életveszélyes esetekre. Hogy az kapja a gyors segítséget, akinek valóban az élete forog veszélyben. Megszervezi a mentő-rohamkocsi szolgálatot elsőnek az országban, Hajdú-Bihar megyében. 1956 nyarán ezért tüntetik ki az , Egészségügy kiváló dolgozója" címmel. 1 Q119 Egyesítik az encsi já-rást, és járási főorvossá nevezik ki a szikszói kórház igazgatóját, dr. Süle Mihályt. — vaamogy úgy jon — nagy mindig a rohamcsapat tagja vagyok. Elkezdődik valami új, és nem maradhatok ki belőle, mint most is. A járásunk az ország legnagyobb járása, 82 községgel, 70 ezer emberrel és összesen 22 körzeti orvossal. Kórházunk is csak 100 ágyas, de már sikerült az orvosi rendelők műszerellátottságát 96 százalékosra fejleszteni. Hat községben építünk új orvosi rendelőt és 10 ággyal bővítjük a szikszói kórházat. Távolabbi terv, hogy egy 450 ágyas járási kórházat építünk fel Encsen. Néhány év múlva az encsi járás a szocialista egészségügyi ellátottság mintaképe kell, hogy legyen! Szerény ember, csak a köz javának él és dolgozik. Járja a járás területét, intézkedik, tanácsot ad, gyógyít, szervez. Ezért kapta meg most a „Kiváló orvos” kitüntetést. Kovács Margit 1961 Ebben az évben a tervek szerint összesen 25 700 lány és fiú lesz a KISZ 35 ifjúsági építőtáborának lakója. Indulás előtt a jövő bajnokai Riport a 8. oldalon | A párizsi fiatalok bálványa | Johnny | | Hallyday | 6. oldal | aiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii AZ ÖNÁLLÓSÁG KEZDETÉN Miskolcon, az első magyar rövidfilm fesztiválon, Nádasy László filmrendező nyerte a KISZ 5000 forintos különdíját. „Éva A. 5116” c. filmjével. — Filmrendezőnek készült? — Nem voltam nagy mozilátogató. A festészet, a zene és a versel érdekeltek. Apám egyszer elvitt egy lélektani intézetbe, s ott az átlagosnál jelentősebb fantáziát „állapítottak meg” bennem. Újságírónak, vagy filmrendezőnek való — mondták. — Én viszont bölcsész akartam lenni, és lettem is", mindenáron. Donszkoj Gorkij-trilógiája és Eisenstein „Patyomkin páncélos”-a viszont nemsokára „beleszólt” az életembe: olyan hatással volt rám, hogy jelentkeztem Gertler Viktor filmiskolájába, majd a Színművészeti Főiskolát is elvégeztem. Dramaturgként kezdtem dolgozni. — Mire emlékszik vissza legszívesebben, ha a „tanulóévek” időszakára gondol? — Illyés Gyula: „Föltámadott a tenger” c. filmjének megalkotásában dramaturgként és rendező asszisztensként működtem. Ez a munka volt az én igazi egyetemem. Ezt követte az „Életjel” dramaturgi munkája, majd jött a „Körhinta”. A forgatókönyv társszerzője voltam és Fábri Zoltán első asszisztense. Azt hiszem, Ideális mester—tanítvány viszony alakult ki közöttünk. — Önálló rendezés? — A „Razzia” volt az első. A „Megöltek egy leányt” a második. — Hogyan született az „Éva A. 5116”? — A sajtó hasábjain figyeltem fel a témára. Nagyon megragadott és elhatároztam, hogy a cinéma vérité módszerével filmet készítek belőle. Némi ellenállással is találkoztam, de segíteni akaró, megértő munkatársakra is akadtam. Murányi Évát kell elsősorban említenem. — Hogyan fogadta az elismerést? — Külön öröm, hogy a KISZ díját nyertem el. Egyik legnagyobb aggályomat oszlatta át végképp: megértik-e, hogyan reagálnak rá a mai fiatalok. — Milyen témák, tervek foglalkoztatják? — Játékfilmet szeretnék készíteni a mai munkáséletről. A forgatókönyv elkészült, elfogadásra vár. Egy munkáslány sorsán keresztül akarok fontos dolgokról beszélni ... a régi szokványok nélkül, a sablonos megoldások elkerülésével. A beidegzett régi erkölcsök, az avult életszemlélet elleni filmnek szánom. Papp László Szép Heléna strandon Genny Caresi, a görög színházi és filmvilág új, fiatal sztárja a nyarat a francia tengerparton és Párizsban tölti. 1955-ben debütált Athénben, André Rousin „Szép Heléna” című darabjában. KUPA MÉRKŐZÉSEK UTÁN NOSZTALGIA Labdarúgásban a kupák reneszánszát éljük. Alig múlik el hét, hogy ne értesülnénk valami újabb kupaküzdelem kezdetéről, majd arról, hogy valamelyik magyar csapat már megint kiesett a küzdelemből. Kiesés tekintetében évek óta a nemzetközi élbolyba tartozunk, és minden jel arra mutat, hogy hamarosan sikerül magunk mögé utasítani e versengés nagyágyúit, Monacót, Luxemburgot, s a többi nyeretlent. Mert ugye bárkivel megeshet, hogy a körülmények kedvezőtlen alakulása folytán kiesik egyik vagy másik kupából. Szerencse dolga. De arra, hogy valaki minden létező kupaküzdelemből kiessen, csak igazi klasszisok képesek. S mi azok vagyunk, kétségtelenül. Nem kevélységből mondom, de sikerült kiesnünk például a Nemzetek Európa Kupájából, a Bajnokok Európa Kupájából, a Vásárvárosok Kupájából, a Kupagyőztesek Kupájából (ámbár az MTK itt sokáig kétségessé tette a „sikert”), s végül e héten a Vasas jóvoltából elbúcsúztunk a Középeurópai Kupától is. Nem szeretnék a labdarúgó szakemberek értékelésének elébe vágni, de az már most megállapítható, hogy idei szereplésünk minden elképzelést felülmúlt, és ha így folytatjuk, nem tud olyan kupát kreálni a FIFA és az UEFA, amelyet mi magyarok megnyerhetnénk. Még azt is elképzelhetőnek tartom, hogy a Magyar Népköztársasági Kupát sem mi, hanem mondjuk valamelyik ördöngős portugál klubcsapat szerzi meg. Kitelik tőlünk ... Ivanics István rajiomtorts ’%/AsúT(pn(s Muris ja,semmi "> NöytHrJmis '\züvstssm/j é er/MäicssuuJs fit Zsoldos Sándor rajza — Rapszodikus vagy, Jenő, egy perccel előbb még az üdülőbe akartál visszamenni kártyázni.