Magyar Ifjúság, 1969. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1969-09-12 / 37. szám
GYULAI FERENC EGY KÉMELHÁRÍTÓ NAPLÓJÁBÓL Százszázalékos alibi (4.) Az ezredesnek mindarról beszámoltam, amit Antal elmondott. — És ezek után mi a szándékod? — kérdezte az ezredes. — Csak feltételezéseim vannak, kész tervem még nincs — válaszoltam. — Halljuk! — Véleményem szerint, Gyeney Magyarországon van. Álnéven él. Vagy bujkál és csak akkor mutatkozik, ha nagyon muszáj. — Tehát a szüleinél él? — Vagy azoknál, akikkel együtt jött át a határon, s tud róluk valamit... — Úgy, szóval zsarolja őket? Zámbót is zsarolni akarta, az nem állt kötélnek és vízbe lökte! — Ez a gondolatsor nem stimmel egészen. A zsarolás fordítva történt, Zámbó akarta Gyeneyvel felemeltetni az összeget, amelyet a fényképekért, a jelentésért kapott volna. — Érdekes elgondolás. Ezek szerint Zámbó már előzetesen megállapodott Gyeneyvel... De az furcsának tűnik, hogy hazajött azzal a csoporttal, s nem vett részt semmiféle akcióban az ellenforradalom idején. Ezt mivel magyarázod? De folytasd csak tovább az előbbi feltételezést. — Jó. Erre a kérdésre is választ adok majd. Nos, amikor a stégen találkoztak, mint két horgász, aki hódol szenvedélyének, Gyeney megkérdezte, hogy elhozta-e az anyagot. Zámbó nem válaszolt egyenesen, hímelt-hámolt, arról beszélt, hogy nagy veszéllyel jár az ilyesmi, az a párszáz forint, amelyet ellenértékként kap, igazán nem éri meg. Gyeney türelmetlenül hallgatta a hosszas mellébeszélést, végül is közbevágott, hogy rendben van, beszél a kinti megbízókkal és felemelteti az összeget. Majd a futár útján eljuttatja a különbözetet. Zámbó kinevette. Jól tudta, hogy egyedül Gyeneyn múlik, hogy mennyi pénzt ad, kijelentette tehát, hogy addig nincs anyag, amíg a kért összeget meg nem kapja. Nem bízott Gyeneyben! — Erre minden oka megvolt. Valószínű korábban is előfordultak köztük elszámolási nehézségek ... Nos, megjátszotta, hogy nincs nála az anyag. És ekkor történt az igazi nézeteltérés. Gyeney őszintén beszélt, amikor azt mondta, hogy nincs több pénze, de Zámbónak segítenie kell, mert neki az anyaggal együtt ki kell jutnia az országból. Zámbó kinevette, nem hitte el, hogy Gyeney képtelen többet fizetni, persze azt nem tudhatta, hogy a másiknak azért nincs pénze, mert más célra használta fel, mint amire megbízói adták. Fenyegetni kezdte Gyeneyt, hogy egyedül ő tudja csak valódi nevét, s ha azt illetékeseknek tudomására hozza, akkor nem kétséges, hogy mi fog történni. Gyeney határozott... Ezután történt a vízbefullás. De Gyeney azt nem tudhatta, hogy az elkészített felvételek Zámbónál voltak. Az ezredes bólintott. Megálltam, a további fejtegetést attól tettem függővé, hogy egyetért-e velem, vagy ellenvetése van. — Nos, ami az előbbi kérdést illeti... — vetette közbe. — Egyszerű a magyarázat. Amennyit csak meg lehetett tudni Zámbó életéről, azt már korábban megtudtam és jelentettem is. Utólagosan egy érdekes momentum került napvilágra. Biztosan emlékszel rá, hogy az ellenforradalom előtt rövid idővel, a nyugati propaganda lázadozása és hangos hírverése eredménnyel járt, felszedték bizonyos határszakaszokon a műszaki zárat. — Hogyne. Pontosan tudom a dátumot... — Zámbó az egyik műszaki alakulatnál volt, mint gépkocsivezető. Aztán, egy alkalmas pillanatban sikerült kilépnie. — Tehát, amikor visszatért már eleve beszervezett egyén volt, s Gyeney csak később tudta meg, hogy vele kell felvennie a kapcsolatot! — Pontosan ez történt. Zámbó megbízói arra számítottak, hogy az ellenforradalmi zűrzavar idején megsemmisülnek azok a papírok, amelyek veszélyesek lehetnek a szökevényre nézve, s így nyugodtan végezheti a hírszerző tevékenységet. Merész elgondolás, de bevált. Olyannyira, hogy a szülők is azt gondolták, hogy fiuk akkor keveredett elő valamelyik alakulattal, amikor hazatért. Ők korábban sem tudtak ugyanis semmit arról, hogy Zámbó hol teljesít szolgálatot. — Még egy kérdésem van. Mivel magyarázod azt az idézetet a Rejtő-kötetből? — Jelenleg még nem tudom megmagyarázni, de remélem, hogy hamarosan választ kapunk erre is. „Az ellopott futár" Néhány nap múlva ismét felkerestem Antalt. Nem lepődött meg. — Sor kerül az alibi felülvizsgálására? — kérdezte. — Ha akarja ... Számlát, hivatalos igazolást vett elő, amely bizonyította, hogy az említett időszakban a Balatonon üdült. Ismertem a tényt, sőt annak is utána néztem, hogy valóban úgy történt-e minden, mint ahogy Antal azt várhatóan előadja. — Valóban százszázalékos az alibi, Antal. Sőt, olyannyira, hogy el sem utazott ebben az időszakban a Balatonról, végig ott töltötte szabadságát. — Köszönöm. Ez megnyugtat! — Mondja, Antal, szokott olvasni Rejtőkönyveket? — kérdeztem váratlanul, s a hatás nem is maradt el. Meglepődött a kérdésen, de aztán túltette magát és válaszolt. — Szoktam. Szerintem sokan olvassák. De nem értem, hogy miért érdekes ez? — Megtudja mindjárt... Melyik könyvet szereti a legjobban? A Piszkos Frédet, vagy mást? — Nem is tudnám megmondani.... — Segíthetek? — Nevetséges, ha nekem nincs kialakult véleményem, akkor ön hogyan segíthet — igyekezett természetes és nyugodt maradni, de nem sikerült neki. — Mondjuk, „Az ellopott futárt”... Tudja, a százharmincötödik oldalon van egy rész, amely a halaskofánál játszódik, bizonyos futár, bizonyos szállásügyben... Folytassam még, Antal? — Neon értem miről beszél! — Jó. Segítek. Mióta lakik Gyeney a kispesti kofánál, a maga rokonánál, Bözsi néninél? A szekrény felé indult. — Ne csináljon semmi ostobaságot, már a múltkor is figyelmeztettem magát! Válaszoljon a kérdésre. Zavartan hebegni kezdett. — Kérem, én nem csináltam semmit, nem vállaltam. Zámbóról sem tudok ... — Nyugodjék meg és ne mentegesse magát. Tudom, hogy nem vállalta el a feladatot, amelyet Gyeney magára akart bízni. Azt is megmondtam, hogy az alibije százszázalékos. Zámbót nem maga ölte meg. De miért adott szállást Gyeneynek? Zsarolta? Fenyegette? — Azt mondta, ha nem segítek neki, ismeretlen személy feljelentést fog tenni, hogy kintlétem idején az amerikai hírszerzés ügynöke lettem ... — Erre maga? — Megijedtem. Segítettem neki, nem tehettem mást. Szállást kért. Megbeszéltem Bözsi nénivel, s aztán elintéztünk mindent. —■ Ez mikor történt? — öt hónappal ezelőtt. Gyeney kijelentette, hogy semmi ok nincs izgalomra, mert olyan papírokkal, igazolványokkal rendelkezik, amelyek senkiben sem keltenek gyanút. Be is jelentkezett ideiglenesen a lakásba. Az öregasszonynak megtetszett az üzlet, Gyeney ugyanis ritkán volt otthon, s jól fizetett. — Mikor kereste fel magát? — Azóta sem. — Gondolkodjék, mielőtt elment üdülni.... Valami szívességet kért. Úgy vélte, hogy neki nem hasznos mutatkoznia Visegrád környékén... — Igen. Megmondom az igazat. Engem akart elküldeni. Már volt Zámbónál, akkor beszélték meg, hogy a Rejtő-könyvben levő idézet lesz a feladás, ha találkozniok kell, s azt is, hogy hol. Engem azért akart küldeni Gyeney, mert túlságosan hosszú időn keresztül nem jelentkezett Zámbó. — Tehát tudott arról, hogy Gyeney Visegrádba ment? — Igen. — Ezek szerint azt is tudja, hogy ő a gyilkos! — Nem. Azóta valóban nem találkoztunk. Most tudtam meg, hogy Zámbó meghalt. — Ezzel azt akarja mondani, hogy Gyeney a mi találkozásunkról sem tud? — Valóban nem tud. Azóta nem járt itt. — Akkor készüljön fel arra, hogy hamarosan meglátogatja a régi ismerős. Vállaljon el minden feladatot, amit ad, s ezen a telefonszámon hívjon, ha valami történik. Felírtam a számot, hagytam, hogy Antal néhányszor végigolvassa, majd eltettem a papírt U Jabb fenyegetés Ezután már valósággal gyerekjáték volt megtudni, hogy Gyeney milyen körülmények között dolgozik, milyen álnéven él. Új nevének valódi tulajdonosáról, Herczeg Károlyról megtudtuk, hogy évekkel ezelőtt autóbaleset áldozata lett, s így természetesen senki sem érdeklődött iránta. Biztos voltam, abban, hogy Gyeney, azaz Herczeg Károly fel fogja keresni Antalt. Sürgette őt az idő s mielőbb meg akart szabadulni Zámbó nyomasztó emlékétől is. Két napot kellett csupán várnom. A figyeléssel megbízott csoport vezetője értesített, hogy a találkozás Antal lakásán megtörtént. Órák múltak el, amikor Antal telefonon jelentkezett. Az Egyetem-presszóban találkoztunk. — Mit mondott? — kérdeztem. — Azt, hogy segítenem kell neki. Itt, a főváros környékén van lét katonai alakulat, amelyet még meg kellene néznie, de már nincs ideje. — Mire maga? — Megkérdeztem, hogy Zámbó miért nem segít? Engem egyébként is alkalmatlannak tartott mindig ilyen feladatra. — Bravó, Antal! Erre ő? — Azt válaszolta, hogy Zámbó használhatatlan, ostobán végezte a munkát és figyelik őt. — Tehát elvállalta? — Először nem... Hagytam egy kicsit... Amikor újból fenyegetőzni kezdett, hogy a feljelentés elkészül, akkor ráálltam. — Jól van. Mikor kell szállítania az anyagot, s hová? — Oda, a visegrádi stéghez. Gyeney onnan már nem jön vissza, átszökik a határon. — Mondta az útvonalat? — Nem. — Rendben van. Tartok tőle, hogy az ő számítása szerint, maga sem jönne vissza a horgászásból. De hát erről majd mi gondoskodunk. Mindenesetre útnak kell indulnia, három napig gyűjtse az anyagot. Szóval érti? Tőlünk majd megkapja a találkozó előtt, amit el kell vinnie. De a látszatnak meg kell lenni. — Értem. Ha szabadna kérdeznem ... — Ne kérdezzen semmit. Korábbi cselekedetének elbírálása tudom, hogy ezt akarta kérdezni —, nem az én feladatom. De ha a megbízatást becsületesen végrehajtja, önmaga előtt is törleszthet a korábbi vétségeikből. Dobja el a fegyvert! Antalt elláttuk a szükséges anyagmenynyiséggel, sőt filmtekercset is adtunk át neki, amely az érintett katonai alakulatok objektumainak egy részét ábrázolta. A megbeszélt napon, alkonyatkor megjelent Antal a stégen. Az akció biztosítására beosztott embereink, ekkor már a helyükön voltak. Szürke Opelunk is „leshelyzetben” volt, hogy kellő időben odaérjünk. Gyeney jó óra múlva érkezett. Rohamosan közeledett az este. Gyeney horgászbotot vett elő. Békés „pecásokként” ültek egymás mellett a stégen. Órámra néztem. — Még öt perc, ezredes elvtárs — mondtam. — Jól van. Nyugalom. Eltelt az öt perc. Antalnak most kellett átadnia az anyagot. Még néhány perc és vége... Erélyes kiáltás hallatszott: — Dobja el a fegyvert! A szürke Opel elindult. A stégen már feltartott" kézzel állt Gyeney. Antal remegett az izgalomtól. — Engem is meg akart öleti — mondta elcsukló hangon. — Ha nem avatkoznak közbe... Felvettem a deszkáról Gyeney pisztolyát. — Szíveskedjék az anyagot átadni —, mondtam. — Bedobtam a Dunába. — Úgy! Intettem, hogy motozzák meg. A belső zseb bélésében kisebb zseb lapult, benne volt az átadott anyag. — Türelmetlen maga Herczeg, vagy Gyeney, mindegy, hogyan nevezzük ... Zámbótól is megkaphatta volna ... — Nem tudom kiről beszél! — Hagyjuk a mesét. Hoztam magammal egy könyvet. Rejtő-regény, ha akarja, felolvasok belőle. Akár a százötvenharmadik oldalról is ... Gyeney hangja remegett a gyűlölettől: — Ez a hülye, gyáva alak buktatott le. Már régen el kellett volna intéznem... — mondta Antalra nézve. — Ejnye, Gyeney, eddig is túlságosan sok van a számláján, felesleges lett volna tetézni — szólt közbe az ezredes. — Na, indulás. A többi már nem ránk tartozik. Arcakor beültünk a kocsiba, az ezredes odaszólt Bandinak, a gépkocsivezetőnek: — Felmegyünk a turistaházba. Hátha van valami jó vacsora! Nem volt ellenvetésem. Következik: Házassági ajánlat Azonnali felvételre keresünk: több éves gyakorlattal és megfelelő képesítéssel rendelkező építőipari normaelszámolót és önálló anyagraktárvezetőt. Ezenkívül technikusi vagy mérnöki képesítéssel épületgépészt. JELIGE: „SÜRGŐS XVI." a Kiadóba. Bp. VI., Révai u. 16. Felvételre keresünk 18 évet betöltött férfi dolgozókat: • esztergályos • tmk-lakatos • gyalus • villanyszerelő • asztalos • ács, • festő, mázoló • légnedvesítő • segédmunkás munkakörökbe. Magas kereseti lehetőség! CÍM: Pamuttextilművek Központi Gyára Budapest XI., Hauszmann A. u. 20. Munkaerőgazdálkodás. Ötnapos munkahéttel dolgozó szövetkezet FELVESZ: épületasztalos, szegezőlakatos, tetőfedő-, bádogos, víz-, gáz-, fűtés-, villanyszerelő, gépkezelő, festő, kőműves szak- és betanított munkásokat, kubikosokat. KIEMELT BÉREZÉS! JELENTKEZÉS: Lakáskarbantartó Klsz Bp. XVI., Rákosi u. 90. Magyar Pamutipar Bp. IV., Erkel u. 30. FELVESZ W//////////////////////////, hegesztő, csőszerelő, lakatos, kőműves, villanyszerelő, esztergályos és asztalos szakmunkásokat. A jelentkezőket július 15-től megnyílt férfiszállásunkon elhelyezzük.