Magyar Ifjúság, 1969. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1969-10-10 / 41. szám
1000 kerékpár Vietnamnak A magyar ifjúság szolidaritási alapjából újabb ajándékot — ezer kerékpárt küldünk a harcoló Vietnamnak — jelentette be Kárpáti Sándor, a KISZ központi bizottságának titkára a VII. magyar békekongresszuson. Felcsattanó taps volt a válasz: a részvevők megkülönböztetett tisztelettel adóztak a szavakkal párosuló tettnek. Emlékezetes, szép mozzanata volt ez az október 4-én és 5-én a Parlamentben megtartott tanácskozásnak, amelynek fórumán városaink és falvaink népének 500 küldötte és a magyar békemozgalom 100 meghívott vendége, köztük a Béke Világtanács és 22 nemzeti békemozgalom képviselője cserélt véleményt korunk sorskérdéseiről és az ezekhez kapcsolódó tennivalókról. Mind a plenáris üléseken, mind a szekciókban sok szó esett a fiatalokról, akik — mi tagadás — jóval kevesebb mandátumot kaptak a kongresszusra, mint ahányat megérdemeltek volna. Ifjúságunk meganynyi nagyszerű példával bizonyította már, hogy felelősséget érez, felelősséget vállal az emberiség sorsáért, jövőjéért, a szabadságukért és függetlenségükért, legszentebb nemzeti jogaikért küzdő népek igazságos ügyéért. Igaz, hogy nem elsősorban a Hazafias Népfront bizottságaiban, de a társadalmi és tömegszervezetek összefogására, együttes békemunkájára és a tömegek állásfoglalásaira épülő magyar békemozgalom részeként járta az internacionalizmus és szolidaritás útját. A tizen- és huszonévesek nemes hevülete, és szenvedélyes igazságszeretete, önzetlen segítőkészsége jelentette a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség „Vádoljuk az imperializmust” mozgalmának aranyfedezetét. Ez kapott hangot az elmúlt esztendőkben az amerikai agresszió elleni tiltakozás, izzó hangulatú demonstrációk sorozatán, ez jutott kifejezésre a vietnami nép terheinek enyhítésére felajánlott és befizetett forintokban, s ez tette lehetővé, hogy elérje, sőt meghaladja a negyven milliót ifjú nemzedékünk eddigi ajándékainak értéke. Fegyverek, gyógyszerek, orvosi műszerek, tranzisztoros rádiók, egyéb értékes felszerelések jutottak ebből a szabadságukat, függetlenségüket, s ezen túl a társadalmi haladást védelmező vietnami hazafiaknak. Mindez rangos helyet kapott az Országos Béketanács beszámolójában és a méltatásra is jó alkalmat adott a vitában. Más-másszavakkal ugyan, de újra és újra visszatért a gondolat, amelyet a kongresszus állásfoglalása végül is így fogalmazott meg: „A békemozgalom mindenkié, ez kiapadhatatlan erejének forrása. Nagy fontosságot tulajdonít a fiatalok bevonásának a békemunkába...” Ezért kifogásolta számos felszólaló ifjúságunk képviselőinek csekély számát a kongresszuson, s hangsúlyozták, többen is,el kell oszlatni a látszatot, hogy a békemozgalom az idősebbek vagy legalább is a középkorúak mozgalma. A háború megakadályozására két évtizeddel ezelőtt kibontakozott világméretű összefogás alapvető célja: megmenteni a civilizációt a jövőnek, s ez elképzelhetetlen a jövőt hordozó ifjúság részvétele nélkül. Nálunk a pusztítás, a vérontás közvetlen élménye és emléke nélkül is olyan nemzedék nőtt fel, és készül apái örökének átvételére, amely képes arra, hogy felnőtt módra gondolkodjék, ítéljen és cselekedjen, ha hazája és a nagyvilág dolgairól van szó, s tétovázás nélkül áll a jó oldalra, az élet, a teremtő béke oldalára, ha a háború vagy béke kegyetlen alternatívájában kell dönteni. Ifjúságunk tettekkel igazolta, hogy méltó a bizalomra, s megérdemelné, hogy tetteit megillető helyet kapjon a magyar békemozgalom vezérkarában és akcióiban. Széles út a vegyiparban A vegyipar évek óta iparunk leggyorsabban fejlődő, legdinamikusabb ágazata; szárnyalhat tehát a műszaki képzelet, tere, helye van minden jó elképzelésnek, akár a termelés mennyiségének növelését, akár a technológiai színvonal emelését veszi célba ... Ezzel a nem kis jelentőségű tanulsággal zárult a Veszprémi Vegyipari Egyetem falai közt megtartott VI. műszaki fejlesztési konferencia. A konferenciát a KISZ KB ifjúmunkás osztálya, a KISZ vegyipari védnökségének alapján hívta öszsze, azzal a céllal, hogy a fiatal műszakiak tanácskozzanak lehetőségeikről, ki-ki ismerje meg, illetve még inkább ismerje fel helyét vegyiparunk távlati fejlesztésében. A részvevők nem érkeztek Veszprémbe üres kézzel, szekcióüléseikre 85 pályaművet küldtek be. Ezek megvitatása, megvédése még rangosabbá, tartalmasabbá tette a tanácskozást. A veszprémi konferencián Lévai Tamás, a Nehézipari Minisztérium távlati tervezési és beruházási főosztályának helyettes vezetője tartott megnyitó előadást, őt kértük meg a tanácskozás értékelésére. — A KISZ kezdeményezését azért tartom hasznosnak, mert megmozgatja, alkotásra készteti a vegyiparban dolgozó fiatal műszakiakat. Több mint háromszázan jöttek el Veszprémbe, ahol előadásokat hallgattak és találkozhattak az azonos szakterületen dolgozók. A konferencia összehívásával valamennyi gyárunk egyetértett. Hogy milyen széles területről érkeztek szakemberek, arról csak annyit: szerves és szervetlen kémikusok, gyógyszeriparosok, kőolajosok, timföldesek, agrármérnökök, egyetemi előadók és kutatók voltak jelen. A konferencia haszna azonban nemcsak abban mérhető, hogy a jelenlevők megismerhették vegyiparunk fejlesztésének távlatait, s hogy 85-en a munkahelyük számára is hasznos témákat dolgoztak ki, hoztak ide, hanem abban is, hogy fórum teremtődött a fiatal műszakiak számára. A szakzsűrik rendkívül elégedettek a pályaművek színvonalával. A munkák nyomtatásban is megjelennek, tehát az eddig ismeretlen szakemberek is nevet szerezhetnek. A jutalmul átadott 800— 2000 forintos díjak nem nagyok. Az igazi fizetség az előadások élénksége, az egymásra figyelés, a meghallgatás lehetősége volt a hozzáértők körében. — Megkérjük Lévai elvtársat, vázolja fel a vegyipar fejlődésének irányát. — Köztudott, hogy hazánkban is az ipari átlagot messze meghaladva fejlődik a vegyipar. Az 1360. évi egy lakosra jutó termelés két és félszeresét adtuk 1967-ben, ugyanakkor néhány területen elértük az európai színvonalat. Műtrágyából például annyit termelünk egy hektárra, mint Franciaország. A kőolaj feldolgozásában az elmúlt évek gyors fejlődést hoztak, de ebben még maradt pótolnivalónk a fejlettebb ipari országokhoz képest. A hazánkban feldolgozott nyersolaj kétharmadát a Barátság olajvezetéken, a Szovjetunióból kapjuk. Ennek alapján — ugyancsak szovjet feldolgozó berendezésekkel — folytatjuk tovább Százhalombattán, a Dunai Kőolajipari Vállalat bővítését. Gyógyszeriparunk az egy főre jutó termelésben is az elsők között foglal helyet a világon, hatalmas exporttal. Ebben az iparágban a gépesítés növelésére kell törekednünk. Az európai élvonalhoz tartozik alumíniumiparunk műszaki színvonala. Az alumíniumtömbök hazai feldolgozására alkalmas beruházás befejezéséhez közeledik. A műanyaggyártásban és a vegyiszál termelésben elmaradásunk van. Évente 10 kiló körüli az egy főre jutó műanyag-felhasználásunk, ennek kétharmada azonban import. Szintetikus szálakból tavaly 4—5 ezer tonnát gyártottunk, s háromszor ennyit használtunk fel. — A távlatokról szólva: befejezéséhez közeledik két nagy műanyagüzemünk, a kazincbarcikai PVC és a tiszapalkonyai polietilén-gyár építése. Ezek átadásával 1970-re 55—60 ezer tonnára nő a kapacitás, s így elérjük a 9—10 kilós fejadagot. Vegyiszál iparunk nagy beruházása Nyergesújfaluhoz fűződik, itt rövidesen megkétszereződik danamidszál gyártásunk. Megkezdődött poliakrilnitril — ez a népszerű cashmilon — üzemünk építése is. Ez 1972- re teljesen kielégíti nyersanyagszükségletünket. Ajkán épülaz új timföldgyár. Ennek méreteiről csak annyit: négyszer akkora lesz, mint induláskor volt az almásfüzitői timföldgyár. Ha mindehhez hozzáteszem, hogy iparágunkban 30 év körüli a műszakiak átlagéletkora, akkor gondolom még érthetőbb, miért tartunk olyan fontosnak minden kezdeményezést, amely még szélesebb utat nyit a vegyiparban a fiatalok előtt. K. E. Milyen lesz a vársikló (Folytatás az 1. oldalról.) Közlekedés vagy műemlék? — Mindkettő — válaszol a kérdésre Nagy Ervin, a Fővárosi Tanács közlekedési igazgatóságának vezetője. — A vár lakónegyede nem fejlődik számottevően. De hogy elkészült a palota, megnőtt az idegenforgalom és általában az érdeklődés. Később felköltözik a Külügyminisztérium, könyvtárak és múzeumok gazdagítják a várnegyedet és megnyitja majd kapuit a Várszínház, így a várnegyed utasforgalma naponta mintegy 10 000 főre növekszik. Ezért sűrítjük az autóbuszjáratokat és a közelmúltban elfogadtuk a budavári sikló tanulmánytervét. Sokáig vitatott volt, hogy egyáltalán szükséges-e a vársikló? A Közlekedéstudományi Egyesület siklóbizottsága és a Közlekedési Múzeum szorgalmazta a sikló újjáépítési tervét. Ez ugyanis a főváros egyik jelentős közlekedéstörténeti emléke, s a vár korabeli képéhez tartozik. Ezenkívül a sikló 1000—2000 utast szállított óránként. Ez a mai utasforgalomhoz képest igen csekély, de nem hanyagolható el. A története Széchenyi Ödön gróf, a múlt század hatvanas éveiben megalapította a „Budai Hegypálya Részvénytársaságot” Wohlfarth Henrik mérnök tervei alapján 1868-ban kezdték meg építését, és 1870. március másodikén (!) már átadták a forgalomnak. A sikló 1929-ig a vár egyetlen tömegközlekedési eszköze volt, 1944-ig állandóan működött, s „történetében” egyetlen jelentősebb baleset fordult elő, amelyet illetéktelen beavatkozás okozott. A háborúban a „Budai Hegypálya” elpusztult, tartozékait elhordták, a pályatestet törmelékkel betemették. Emiatt nem lehetséges a vársikló műemlékjellegű helyreállítása, mert a réginek csak a korszerűtlen másolatát lehetne produkálni. Milyen lesz az új? Az Út- és Vasúttervező Intézet elkészítette a tanulmánytervet. Ennek értelmében a sikló a régi helyén, az alagút mellett a Clark Ádám tértől a Szent György térig közlekedik. A régi „hegypálya” nem az alagút szintjéről indult, hanem lépcsőkön lehetett eljutni az indítóházig, a beszállásig. Fenn ugyanúgy lépcsőkkel lehetett feljutni az állomásról a térre. A terv szerint a lépcsőket megszüntetik, a sikló pályáját meghosszabbítják fenn is, lenn is az utak szintjéig. Ezáltal a pálya meredekebb lesz, amely új feladatokat ró a műszaki tervezőkre. A sikló kocsija — a régi jellegét megtartva lépcsőzetes elrendezésű, három fülkéből áll. Minden fülkében négy ülő és tíz állóhely van, s egy-egy kocsi 42 utast szállíthat. A menetidő 46 másodperc. A kocsik ajtónyitását, az indulásjelzést automatikus berendezések szabályozzák.A régi „hegypályát” gőzgép üzemeltette. Az új sikló elektromos hajtóműve süllyesztett gépházban nyer elhelyezést, s teljesen automatizált lesz. A régi sikló pályáját folyamatosan megtisztítják a törmelékektől. Az építést 18 millió forintos költséggel a Budavári Palota helyreállításával párhuzamosan, a IV. ötéves terv második felében, 1973-ban kezdik meg. A sikló helyreállításával a vár egyik kedves emlékét kapja vissza, amely idegenforgalmi nevezetességén és látványosságán túl jelentősen meggyorsítja a várnegyed lakóinak közlekedését. Kovács Margit