Magyar Ifjúság, 1969. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1969-10-10 / 41. szám
Az „ezertizenhatos" Nagyatádon Amikor messze a fővárostól, a Dunántúl legdélibb csücskén egy járási tanács elnöke ezzel kezdi: „Adósai vagyunk az ifjúsági mozgalomnak” — ez a mondat, amelyet Kovács Ferenc fogalmazott meg Nagyatádon, elegendő ahhoz, hogy figyelmünk megkétszereződjék. És a folytatás ezt még inkább indokolja: „Ha végiggondolom általános iskoláink udvarra szorult tornaóráit, a hiányzó műhelytermeket, művelődési otthon hálózatunk fogyatékosságait, és tovább sorolom magamban ifjúságunk valamennyi rétegének máig összegyűlt jogos igényeit, akkor nem juthatok másra, mint, hogy elmaradtunk attól, amit értük lehetett, s kellett volna tennünk.” GAJDOS LÁSZLÓ párttitkár: „Most azt mondjuk, súgjatok nelünk fiatalok” KOVÁCS FERENC tanácselnök: „A KISZ az első, utána jön csak minden más igény” TAMÁS DEZSŐ KISZ-titkár: „Nem véletlen, hogy a konzervgyári lakáskiutalások hatvan százalékát fiatalok kapták” Jött egy levél Tulajdonképpen egy levél hívott bennünket a Somogy megyei Nagyatádra. Feladója Tamás Dezső, a KISZ járási bizottságának titkára volt, a címzett lapunk főszerkesztője. A levélben szó szerint ez állt: „A KISZ nagyatádi járási bizottsága nevében azzal a kéréssel fordulok Hozzád, van-e lehetőség arra, hogy a Magyar Ifjúságban az 1016- os kormányrendelettel kapcsolatban a járásunkban tapasztaltak alapján cikk jelenjen meg. Ha igen, kérünk, értesíts erről bennünket.’’ Az igenlő választ, a posta mellőzésével személyesen vittük. Értsétek meg! A KISZ VII. kongresszusát megelőző nyári napok egyikén — 1967. június 26-án — látott napvilágot a Magyar Közlönyben egy kormányhatározat: a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány 1016/1967 (VI. 26.) számú határozata. Nagy várakozás előzte meg, s az „ezertizenhatos” megjelenése óta annak bevezető részét, és tíz bekezdését már szinte betéve tudják és idézik a KISZ-szervezetekben. A „csodavárók” — mint ahogy az rendszerint lenni szokott — elégedetlenek a rendelet hatásával. A „küzdőbb józanok” azonban messzebbre jutottak, ők változtatásokról, eredményekről vallanak. Ezzel találkoztunk Nagyatádon is. Felismerték, hogy az „adj uram isten, de mindjárt” nemsegít. Az ifjúság helyzetének felmérésével, a lehetőségek kutatásával kezdték, és eljutottak a szívós megvalósítás sok részletéig. Abból indultak ki, hogy egy rendelet sem képes minden területre és minden helyzetre tételesen meghatározni a tennivalókat, azt maguknak kell kimunkálniuk. A párt és a tanács vezetői meg úgy fogadták az ifjúság körében végzendő munkáról szóló kormányhatározatot, hogy elvetették a kibúvókat, s mondanivalóját a hétköznapok döntéseiben váltották valóra. A járási pártbizottság első titkára, Gajdos László erről ennyit mondott: " Amíg a rendelet meg nem jelent, rendszerint így magyarázkodtunk: Drága fiaim, értsétek meg, objektív körülmények is vannak... Most viszont azt mondjuk, súgjatok nekünk, fiatalok, hogy minél többet tehessünk, együtt, a változásokért. Azóta sincs nyugvásom a KISZ-esektől, rendszerint így kezdik: nem zavarok? — és már törnek is rám a jobbnál jobb elképzelésekkel. Dehát, végeredményben ezt akartuk. Törlesztés A járás első ifjúsági klubja egy hordóraktárnak használt helyiségben alakult meg Nagyatádon. Kitették a „bérlők szűrét”, s ami ezután következett, kisebb csodával ér fel. A mindennapos telt ház, a nyüzsgő ifjúság ide vonzotta a pedagógusokat, a tanácsi és a pártbizottsági munkatársakat, s nagy beszélgetések, jövőtervezések kerekedtek a találkozókból. Innen ébresztgették „alvó” községeiket is. Az első ifjúsági klub meghívására egyre többen néztek körül Nagyatádon. Az eredmény: ma már hat faluban működik ifjúsági klub. Hogy mennyi ember, tsz-vezető, községi tanácselnök, és hány társadalmi szervezet együttes akarata kellett ehhez, az elképzelhető... A nagyatádi járásban a közös községi tanácsok megalakulásával is a fiatalok jártak a legjobban. A megüresedett épületeket, bútorzatukkal együtt az ifjúsági szövetség kapta meg. öt faluban került fel a volt tanácsi épületre a KISZ-esek emblémája és programja. Ennél gyakorlatiasabb már nem is lehet az 1016-os fogadtatása. „A KISZ az első, utána jön csak minden más igény ...” hallatszik az ifjúsági vezetők fülének olyan kellemes mondat... Kutason hétközi kollégiumot hoztak létre a volt tanácsházán a KISZ-esek örömére, mondván: „Nem a mesében kell keresnünk a hátrányos helyzet megváltoztatását ...” A járási könyvtár irodájában állt egy televízió, de hónapokig be sem kapcsolták. A könyvtárosok ragaszkodtak ugyan hozzá, de a tanács művelődési osztálya elhatározta: átadják a készüléket az új nagyatádi diákotthonnak, ahol 250 középiskolás és szakmunkástanuló látja hasznát. Bolhás községben is megszűnt végre az az áldatlan állapot, hogy a KISZ-eseket a kocsmából kellett öszszeszedni taggyűlésre. Nem kell már, hol egy iskolai tanterem, hol egy irodaszoba kulcsáért házalniuk, otthonuk lett a községi tanács épülete. Az „adósságból” szinte naponta így törlesztenek valamit a nagyatádi járásban. Kik kapják a lakásokat? Nem marad tehát írott málaszt az „ifjúsági törvény”. Csupán az év első felében tizennyolcszor szerepelt ifjúsági téma a pártbizottságok és a tanácsok napirendjén, s foganatja is lett a tanácskozásoknak. Az értékelheti csak igazán „az ifjúság továbbtanulásának és foglalkoztatottságának” javulását, aki még nemrég is tanúja volt, hogy a nők sorba álltak munkáért Nagyatádon, sok férfi meg vonatra ült, hogy másutt boldoguljon ... Azóta több száz munkahellyel bővült a Cérnagyár, a Konzervgyár, s abban is előbbre jutottak, hogy a férfiakat idekössék. Gépjavítójukból valóságos vasipari üzem alakul — külön tanműhellyel a tanulóknak —, a járásban néhány esztendő alatt megnégyszerezték a szakmunkásképzést, s a fiatalokat foglalkoztatni is tudják. Az sem véletlen, hogy a konzervgyári lakáskiutalások 60 százalékát fiatal házasok kapják, s a tanácsi lakásoknak is több mint 30 százaléka lett fiatal bérlőkké. A járás úttörőcsapatai 1300 gyereket fognak össze. Egy „kis” pénz az állami költségvetésből mindig csurrant-cseppent számukra. Először csak egy balatonszéplaki telekre futotta, majd apránként benépesült tíz panelházzal is vízpartjuk. Hat turnusban, ötszáz úttörő töltött egy-egy hetet a nyáron Széplakon, de mindezért egymással versengve, a KISZ- esek és úttörők is megdolgoztak. Egy kisfiú sorsa Ennek a jó együttműködésnek, az ifjúság jó közérzetét, megteremtő gondoskodásnak ezernyi az ága-boga. Egy vasárnap este Munkácsi Jánosné kopogtatott be a KISZ járási titkárának lakásán, sírva panaszolta, hogy négy éve gondoznak szülei helyett nevelőszülőként egy állami gondozott kisfiút. Most kaptak egy írást, felszabadult egy hely a kaposvári intézetben, s a gyámügyi hatóság úgy rendelkezett, hogy hétfőn reggel jönnek, elviszik tőlük a nyolcesztendős kisgyereket... A titkár hazakísérte a kétségbeesett nénit, látta, nem lehetett meg nem látnia a kisfiú játékait, gondozott ruháit és nagy ragaszkodását az idős házaspárhoz. Másnap reggel a tanácsházán azután kiderült, hogy környezettanulmány nélkül, mechanikusan intézkedtek. A kisfiú Munkácsi néniéknél maradt. Húsz fiatalt érintett eddig az a tanácsi kezdeményezés, amely a tszek hozzájárulásával ösztöndíjalapot teremtett. A közös gazdaságok nem küldtek senkit közép- és felsőfokú mezőgazdasági iskolákba a maguk belátásából, küld most helyettük, „megadóztatásukkal”, de számukra képezve szakembereket a járási tanács. „Adminisztratív” megoldás ez, mondhatnák a kényesebb ízlésűek ... De ha csak ez segít, s az eredménynek a közösség látja hasznát, akkor nem érheti szó a ház elejét. Akadnak persze gondok, és vitatkozni való is van bőven. Például az, hogy a gazdasági vezetők fukarabban bántak eddig a megértéssel, a segítséggel. Bodvice községben például a tsz elvette a KISZ-szervezet irodáját, agronómus-lakássá alakították át a helyiséget. Végül a tanácselnök „szánta meg” a fedél nélkül maradt 25 KISZ-istát. A könyvtár olvasótermébe fogadták be őket, ahol a heti kétszeri kölcsönzési időszak nem akadályozza a szervezet munkáját. A Nagyatádi Cérnagyárban több, mint 1200 lány és fiatalasszony dolgozik három műszakban. Régi sérelmük, hogy egyetlen szobányi művelődési termet nem biztosítottak nekik. Ezek a példák is hozzájárultak a pártbizottság elhatározásához; a gazdasági vezetőket rövidesen beszámoltatják az 1016-os rendelet megvalósításáról. Ahol szükségesnek találják, ott a feladatok megoldására a KISZ-szervezet meghallgatásával, intézkedési terv kidolgozását szorgalmazzák. Hogy értelmezzük? önmagában nem sokat mondana a járási tanács elnökének véleménye: „Elmaradtunk attól, amit lehetett, amit kellett volna tennünk a fiatalokért.” De sokhelyütt az országban még eddig a megfogalmazásig sem jutottak el. Nagyatádon viszont cselekedtek is, és a napokban ezt tetézték meg egy újabb döntéssel: 1970-re valamennyi KISZ-szervezetnek saját otthont adnak a járásban. Ők ezt olvasták ki az „ezertizenhatosból” pedig a hozzájuk eljutott Magyar Közlönyben is ugyanaz áll: „A kormány helyesli és támogatja a KISZ erőfeszítéseit az ifjúság nevelésében, jogos igényeinek kielégítésében.” Dehát, olvasni tudni kell, legalábbis tudni kellene, s olyan fokon, ahogy azt Nagyatádon teszik! K. É. Tanműhelyben a szakmunkáspályára készülnek a Gépjavító Vállalat tanulói Nagykorpádon a Fő utcára néznek a KISZ-szervezet első önálló otthonának ablakai Fotó: Csira